Háromszék, 2010. december (22. évfolyam, 6152-6176. szám)

2010-12-14 / 6163. szám

2010. december 14., kedd Új szereposztás a régi darabban? B. KOVÁCS ANDRÁS Amit legutóbbi kötetében versben tar­tott illőnek kibeszélni — tudniillik, hogy számára a költészet ismét a legfontosabb dologgá lépett elő, s amiből értelemsze­rűen következnék, hogy a népboldogítás politikai lehetőségeiből elege volt —, ar­ra alaposan rácáfolt Markó Béla RMDSZ- elnök az SZKT szombati gyűlésén. Az ott elhangzott beszédből ugyan­is napnál világosabban kiderül, tulaj­donképpen nem azért választotta e pil­lanatot bejelentésére, mert be szeretné fejezni politikai pályafutását, hanem azért, mert most ítéli alkalmasnak a pillanatot arra, hogy a stafétát egy ál­tala kiválasztott embernek adja át. Nem rejtette véka alá elszántságát sem: tulajdonképpen úgy menne, hogy valójában marad, azaz a nagy hatalmú vezérkarból korántsem szándékszik távozni. Markó fő gondja ezek szerint a váltáson belül a folytonosság bizto­sítása, egy olyan kurzus uralmának permanenciája, amely az esetleges utólagos kellemetlenségeknek sem te­szi ki, mi több, tizenvalahány éve kö­vetett politikai vonalát más személy vezényletével, de visszamenőleg is igazolja és megerősíti. A pár hónap múlva összeülő nagyvá­radi kongresszuson dől el, a szövetségi elnök megítélése a belső erőviszonyokat illetően találó volt-e vagy sem. Kelemen Hunor lehetséges ellenfeleinek mai is­meretében nagy a valószínűsége annak, hogy éles cezúrára, önmagával való szembesülésre a legerősebb magyar szer­vezet történetében nem kerül sor. Ha a címszereplő változik is, a szerepet nem írják és nem értelmezik át, nem adnak neki más küldetést. Amennyiben a kongresszus a folyto­nosságra szavaz, egy belső reformot bé­nító döntést is hozhat egyúttal. Márpedig a világ nagyot változott az erdélyi magyar és a magyar nemzetpoli­tikai színtéren. Amire eddig egyedül üd­vözítő reálpolitikaként esküdött a szerve­zet, az bizony könnyen az új lehetősé­gektől való idegenkedéssé minősülhet át, s egy autonomista fordulat meggátlására irányulhat. Márpedig az RMDSZ-nek al­kalmasint az új nemzeti feladatoknak va­ló megfelelés kényszerére kellene min­denekelőtt valamilyen, jövőjét szavatoló és szavazóit kielégítő választ találnia a tisztújításon innen vagy akár azon túl. FOTÓ: WWW GANDUL INFO A pártalapítások „...kísértet járja be Erdélyt, a pártalapítá­sok kísértete” — parafrazálta a kommunista kiáltvány elhíresült mondatát az RMDSZ el­nöki tisztségét februárban megújítani nem kívánó Markó Béla a nagy médiafigyelem­nek örvendő marosvásárhelyi SZKT-ülésen. Ezzel a hangulatával az EMNT törekvései­hez nehezen illeszthető ítélettel a leköszönő elnök az Erdélyi Magyar Néppárt alapítói­nak és a már pártként működő MPP-nek üzent, és a nyomaték kedvéért kérdéseit kér­dő mondatokkal is megtoldotta: „megpró­bálták egyébként az RMDSZ-en belül is (mármint a pártalapítást — S. L.). Miért nem érvényesítették politikusi akaratukat az RMDSZ-en belül? Aztán kiléptek az RMDSZ-ből, megalapítottak egy pártot, de azt is kiütötték a kezükből. Hányszor kell próbálkoznia valakinek ahhoz, hogy rájöj­jön, erre nem alkalmas, nem alkalmas arra, hogy erdélyi magyar politikát műveljen, amely politikának az alapja a tolerancia és nem az intolerancia?” Ebből a szövegből az MPP-re vonatkozó célzásokra most nem figyelek. De e sorok írója történetesen jelen volt azon a Tőkés Lászlóval szemben intoleráns RMDSZ-kongresszuson, amelyen tisztelet­ kísértete... beli elnökségétől megfosztották. Ez alka­lommal nem Markó Béla vitte a prímet a Tőkés László elleni politikai koncerten, ha­nem csapattársai az RMDSZ élén. Ezt csak azért jegyzem meg, mert az RMDSZ-en belüli pártalapítás kísérletének­­kísértetének nem volt a szövetség egyetlen időszakában sem sok esélye, ezek a kísérle­tek legfeljebb a platformok szervezéséig jut­hattak el, és az egységen belül a sokszínűsé­get példázták. De most nem is ez a lényeg, hanem az, hogy ez a szöveg is arrébb tereli a figyelmet arról, amit az Erdélyi Magyar Néppárt terve­zői az EMNT Határozatában kiemelten kezel: „(...) olyan befogadó gyűjtőpártnak kell len­nie, amelyben (...) az erdélyi és az egész Kárpát-medencei magyarság sorsa iránt elkö­telezett magyarnak meg kell találnia a helyét, függetlenül attól, hogy korábban melyik ma­gyar szervezet keretében tevékenykedett”. A határozat utolsó passzusában — 6. pont — „... olyan jövőbeli választási együttműködés ki­alakításának lehetőségéről” beszélnek, amely a parlamenti és helyenként az önkormányzati képviseletet szolgálja. Véleményem szerint a most körvonalazó­dó, az EMNP létrehozása elleni fellépés nem lesz sikeres. Húsz esztendő alatt kialakult egy szervezett szövetségi struktúra, létrejött a kulturális intézményrendszer stb., de a szövetség vezetése olyan külső és belső po­litikai eróziónak is ki volt téve folyamato­san, a szövetség a kompromisszumkeresés­nek olyan pászmáit is elfogadta, amelyek — a kormányzati szerepvállalásokat is bele­értve — a szövetség iránti bizalmatlanságot erősítették. Az, amit Markó Béla leköszönő elnök érdemként aposztrofál, jelesen: „az el­múlt húsz év legfőbb tanulsága az, hogy az RMDSZ minden demokratikus erővel együtt tudott működni a romániai magyarság érde­keiért, és ez Magyarország viszonylatában is így van”, a visszájára sül el, mert a közvéle­mény éppen a „minden demokratikus erő­vel” való lepaktálást rója fel, mert bizonyos „demokratikus erőkkel” kapcsolatosan fenn­tartásai voltak/vannak. Az utólagos csalódások elkerülése végett figyelembe kell venni, hogy a magyar nem­zetpolitika kérdéseiben olyan változások kö­vetkeztek be, amelyek majd a pártválasztási irányultságban is megnyilvánulnak. És ter­mészetesen a helyhatósági és a parlamenti választások alkalmával is. A romániai magyarságnak alapvető érde­ke, hogy parlamenti képviselete és erős helyhatósági bázisa legyen. Az egymásnak feszülő, egymást pocskondiázó, személye­ket lejárató, sokszor eldurvuló és nemtelen kampány megtette a magáét: szóhoz jutnak — ez a demokrácia alapja — azok a gyakran anarchista ötletekkel is előhozakodó szemé­lyek, akik eleve ártalmasnak tartanak min­denfajta képviseletet. Amennyiben az új RMDSZ-vezetés nem lesz képes arra, hogy a választási együttmű­ködésnek maga is híve és elszánt akarója le­gyen, számolhatunk azzal, hogy az ötszáza­lékos választási küszöböt sem éri el a romá­niai magyarság. A nemzetpolitikai változásokat a hazai és az anyaországi magyar kapcsolatrend­szer építésében is figyelembe kell venni. Lapterjedelmi okok miatt nincs most mód annak kifejtésére, hogy mit jelent az erős európai parlamenti képviselet, és mit az, hogy a magyar országgyűlés, a magyar kor­mány, a civil szervezetek és intézmények sokasága a nemzetegyesítés és a kisebbsé­gek önrendelkezése, az autonómia iránt el­kötelezett. Tőkés László karizmáját figyelembe véve önveszélyes minden olyan kísérlet, amely az ő elhivatottságát kétségbe vonja. A marosvá­sárhelyi SZKT szerencsére nem csapott át személyeskedésekbe, megelégedett az utalá­sokkal. Ez biztató jelzés is lehet arra nézvést, hogy a romániai magyarság képes lesz olyan ernyőt tartani a feje fölé, amely alatt pártok, szövetségek, civil szervezetek is elférnek. SYLVESTER LAJOS JEGYZET­T Az élet nem áll meg Markó Béla úgy döntött, átadja helyét a fiatalabbaknak. Bölcs elhatározás. Sok volt ez a tizennyolc esztendő. Időközben minden más romániai párt elnöke kikopott a székéből, emlék már Ion Iliescu, Ion Diaconescu, de még Călin Popescu Tăriceanu is. S bár könnyek és hosszan tartó ütemes taps kö­zepette búcsúztak tőle az SZKT-ban, nem árt számba venni, mivé vált az erdélyi magyarság érdekszövetségeként életre hí­vott jó ideje már pártként fungáló szervezet az ő idejében. Kétségtelen, az elnök úr személyisége rányomta bélyegét az RMDSZ-re, ezek alatt az évek alatt vált központilag irányított párttá, ezek alatt az évek alatt veszítette el szavazóbázisának több mint felét (az 1990 májusában tartott első szabad általá­nos választásokon több mint egymillió ember voksolt a szövet­ség szenátusi listájára, 991 601 a képviselőházira, így a sza­vazatok 7,23 százalékát szerezték meg, míg 2008-ban 425 008-an voksoltak az RMDSZ-re, s 6,17 százalékra esett vissza a rájuk leadott szavazatok aránya), az ő idejében utaltak ki a szövet­ségből minden olyan személyiséget, aki kicsit is másként gon­dolkodott, ez idő alatt változott át az erdélyi magyarság mini­parlamentjének tartott testület egyszerű, fentről irányított szavazógéppé. Markó elnöksége alatt túgozódtak ki a parla­menti képviseletből a jelentős, markáns szellemi és politikai személyiségek, s alakult át — néhány kivételtől eltekintve — a menő üzletemberek gyűjtőtégelyévé. Markó elnökösködése alatt osztották fel a hazai magyar sajtót támogatandóra és el­­tüntetendőre, ez idő alatt vált minden új politikai csoportosu­­lási szándék magyarellenességgé és egységbontó cselekedetté. S ami nem felejthető és nem megbocsátható, ezek alatt az esz­tendők alatt fordult önmagába a szövetség, söpört le minden ellenvéleményt asztaláról. S újabban, akár társai a kormány­zásban, főképp állásosztogatással foglalkozik. Tetézi a bajt, hogy a párthűség ervén semmibe veszik a szakmai rátermett­séget. Demokratikus párthoz illetlen módon gazdasági eszkö­zökkel próbálják ellehetetleníteni a független sajtót, járomba hajtani a civil szervezeteket, egyházakat, s nincs egy éve, hogy meghirdették azt a kisebbségpolitikában elfogadhatatlan jel­szót, miszerint aki nincs velük, az ellenük van. Hosszas elnöki mandátumának lezárása előtt Markó kicsit sértetten, kicsit dicsekedve azt mondta: ,,Sohasem hagytam hogy mások diktáljanak, ez egyik nagy bűnöm." És igazat szólt, valóban nem neki diktáltak, ő diktált, legalábbis párton belül Diktum-faktum. Punktum? Simó Erzsébet KÖZELET

Next