Háromszék, 2011. szeptember (23. évfolyam, 6378-6403. szám)
2011-09-12 / 6387. szám
Becsengetnek FEKETE RÉKA -------------------- Harmincnyolcezer háromszéki óvodás és iskolás, valamint több mint négyezer tanügyi alkalmazott — köztük háromezer pedagógus —számára csengetnek be ma, holnaptól már kezdődik a tanítás. Kicsi és nagy, gyermek és felnőtt várja, mit hoz az új tanév, kik az új osztálytársak, hangzik-e el, ti ugye jobbak, eredményesebbek lesztek, mint az előző év végzősei, utalva a katasztrofális érettségi eredményekre. Frissen meszelt osztálytermekbe, felújított sportpályákra lépnek be a diákok, és ami a nyolcadikosok és tizenkettedikesek számára abszolút újdonság, padjaikon találják a magyar nyelvű földrajz és történelem tankönyvet, ami ezúttal a végzős évfolyamnak is ingyen jár. Az ötödikesek elsőként lépnek az ötosztályos gimnáziumba, az óvodákban pedig utoljára működnek iskola-előkészítő csoportok, jövő szeptembertől ezek az elemi oktatáshoz tartoznak. Első nap, de lehet, még egy-két hétig nem lesz iskolatej,kifli,alma, néhol az órarend sem végleges, az ellenben biztos, a 2011-2012-es tanév sem lesz könnyebb a többinél. ERDŐVIDÉKI IFJÚSÁGI NAPOK Győzött a diáktanács HECSER LÁSZLÓ Tizenkét hatszemélyes csapat nevezett az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács Erdővidéki Szervezete által rendezett, a hét végén zajlott Erdővidéki Ifjúsági Napok versenyébe. A verseny nem volt könnyű, hiszen a két nap alatt mintegy tucatnyi, fizikai erőt és tudást követelő megmérettetésen kellett átesniük. A fiatalok mellett mintegy kétszázötven szurkoló és érdeklődő vett részt. Őket is program várta: lovagolhattak, csocsózhattak, paintballozhattak, vagy éppen arcot festhettek, barkácsolhattak. (folytatása a 2. oldalon) Családi nap, Családok Kenyere A székely megyék újabb összefogásának eredményeként szombaton 11 és 15 óra között egy időben két helyszínen, Hargita megyében a gyergyószárhegyi Tatárdombnál, Háromszéken pedig a kézdivásárhelyi Koordináló Központ udvarán tartották meg a Családok és hivatásos nevelőszülők napját, illetve a Székelyföldi családok napját, utóbbit a Családban élni jó mottóval és azzal a céllal, hogy népszerűsítsék a családeszményt, a nagycsaládban való gondolkodást. A sikeres, mintegy hétszáz résztvevős rendezvényt Kovászna Megye Tanácsa és a Kovászna Megyei Szociális Gondozási és Gyermekvédelmi Vezérigazgatóság szervezte. (folytatása a 2. oldalon) A Családok Kenyerét Tamás Sándor szelte meg ijt SOCHOM ISTVÁN Vasárnap az eddig megszokottól eltérően ünnepelték meg az Aporok falujában a Mária-búcsút. A lovas-szekeres felvonulás az altorjai Szent Miklós-templom elől indult a Mária-kápolna felé, a helybeli hagyományőrzők mellett háromszéki, csíki és szentegyházi huszárok, valamint a kézdivásárhelyi Tanulók Háza fúvószenekarának jelenléte tette ünnepélyesebbé a búcsút. Az ünnepi szentmisét az Apor család felújított neogótikus Mária-sírkápolnájának udvarán mintegy ezer hívő jelenlétében tartották meg. A szentmisét a környékbeli papság aki Mária életútjának legfontosabb szórészvételével is. Vargha Béla kézdi-orcióit foglalva össze, példaként hozta fel barszéki római katolikus főesperese életét kortársai számára. Hatos Mihály lebrálta, aki a nemrég kívül-belül felújí alsótorjai plébános köszönetét fejezte ki tett kis Mária-kápolnát megáldotta és mindazoknak, akik hozzájárultak a kómegszentelte. A szentbeszédet Drócsapolna felújításához, majd átadta a szót László kézdikővári plébános tartotta, Daragus Attila polgármesternek, aki huszáregyenruhát öltve magára bejelentette: egy év múlva tíz torjai lovas huszár fog felvonulni a falu búcsúnapján, ugyanakkor megköszönte Hatos Mihály plébánosnak és az egyháztanácsnak, hogy felújították a Mária-kápolnát. A Mária-búcsún Hatos Mihály plébános előző szolgálati helyének hívei is jelen voltak, eljött Torjára Tímár Zsombor László, Gyimesfelsőlok polgármestere, több önkormányzati képviselő és ottani volt híveinek egy kisebb csoportja. A búcsús szentmise a magyar és a székely himnusz közös eléneklésével ért véget. A sszony nelurum RE*tric IOCHOM ISTVÁN is MÁRÓL HOLNAPRA • Új kezdetúj kihívás Valótlanságot állítanánk, ha azt mondanánk, az idei tanévkezdés több újdonságot hoz magával tanár, diák, szülő számára, mint az eddigiek, mivel az elmúlt húsz esztendőben egyik szeptembertől a másikig annyi minden megváltozott az oktatásban, hogy olykor azok sem tudták követni, akik a szabályokat alkották. És minden ősszel annyi bizonytalanság lebegte körül a rendszert, hogy az ember azt hitte, ennél nagyobb zűrzavar már nem is létezhet az óvodák, iskolák háza táján. Most, hogy újból becsengetnek, azzal szembesülünk, a régi és — az egyes érdekcsoportok által agyondicsért — új jogszabály között lóg az oktatás a levegőben, mert a januárban életbe lépett törvény cikkelyeinek alkalmazásához módszertani szabályzókra van szükség, és úgy tűnik, ezek fölött több a vita, mint az alaptörvény születésénél. Amin nemigen csodálkozhatunk, megszokhattuk, hogy ebben az országban még az alkotmányt is többféleképpen értelmezik mindenki épp pillanatnyi érdeke szerint, így aztán az sem kizárt, hogy politikusaink még elüldögélnek a gyakorlati útmutatók vitatása mellett, hátha sikerül kitörni a nyakát a viszonylag kisebbségbarát és intézményi autonómiát szavatoló törvénynek Hátha mégsem kell megalkotni a speciális román tanterveket és drága pénzen kinyomtatni az ennek megfelelő tankönyveket, megadni a felekezeti oktatásnak is az állami alapfinanszírozást, és talán sikerül úgy csűrni-csavarni a cikkelyeket, amíg bizonyosfajta értelmezést nyernek. Mert ugye azt is tapasztaltuk nemegyszer, hogy a reformnak kikiáltott változtatások újabb korrupciót is hoztak magukkal, félő, az iskolai autonómiát is némelyek ilyenképpen értelmezik, és visszaélnek hatalmukkal. Ha az új típusú, iskolai szintű tanári versenyvizsgák után a sógorok és azok sógorai foglalják el a katedrákat, az egyetemeken is érvényesül a ki kinek a kije, akkor nem előre, hanem hátrafelé haladunk, és várhatjuk, hogy jobbak legyenek az eredmények. Amelyekről mondtunk és mondunk ezután is jót s rosszat, de mint tudjuk, mondani nem elég, cselekedni kell. Buktak a nyáron a tanárok, buktak a diákok, és az őszelő az elképesztő sikertelenségek elemzése helyett az egymásra mutogatással, bűnbakkereséssel telt el a politikai páholyokban, pedagógusok és diákok között, szülői közösségekben — de hadd, ezen a napon legalább ne ismételjük, milyen mélyre süllyedt a tudás értéke mifelénk, hisz a tanévkezdés mégiscsak ünnep, új kezdet új kihívásokkal. Higgyük, hogy jövő ilyenkor arról beszélünk, kevesebbet csalódtunk, mint amire számítottunk. Fekete Réka