Háromszék, 2011. szeptember (23. évfolyam, 6378-6403. szám)

2011-09-12 / 6387. szám

Becsengetnek FEKETE RÉKA -­---------­----------­ Harmincnyolcezer háromszéki óvodás és iskolás, vala­mint több mint négyezer tanügyi alkalmazott — köztük há­romezer pedagógus —szám­ára csengetnek be ma, holnaptól már kezdődik a tanítás. Kicsi és nagy, gyermek és felnőtt várja, mit hoz az új tan­év, kik az új osztálytársak, hangzik-e el, ti ugye jobbak, eredményesebbek lesztek, mint az előző év végzősei, utalva a katasztrofális érettségi eredmé­nyekre. Frissen meszelt osztály­­termekbe, felújított sportpá­lyákra lépnek be a diákok, és ami a nyolcadikosok és tizen­­kettedikesek számára abszolút újdonság, padjaikon találják a magyar nyelvű földrajz és törté­nelem tankönyvet, ami ezúttal a végzős évfolyamnak is ingyen jár. Az ötödikesek elsőként lép­nek az ötosztályos gimnázium­ba, az óvodákban pedig utoljá­ra működnek iskola-előkészítő csoportok, jövő szeptembertől ezek az elemi oktatáshoz tartoz­nak. Első nap, de lehet, még egy-két hétig nem lesz iskola­tej,­­kifli,­­alma, néhol az óra­rend sem végleges, az ellenben biztos, a 2011-2012-es tanév sem lesz könnyebb a többinél. ERDŐVIDÉKI IFJÚSÁGI NAPOK Győzött a diáktanács HECSER LÁSZLÓ Tizenkét hatszemélyes csapat nevezett az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács Erdővidéki Szervezete által rendezett, a hét vé­gén zajlott Erdővidéki Ifjúsági Napok versenyébe. A verseny nem volt könnyű, hiszen a két nap alatt mintegy tucatnyi, fizikai erőt és tudást követelő megmérettetésen kellett átesniük. A fiata­lok mellett mintegy kétszázötven szurkoló és érdeklődő vett részt. Őket is program várta: lovagolhattak, csocsózhattak, paintballozhattak, vagy éppen arcot festhettek, barkácsolhattak. (folytatása a 2. oldalon) Családi nap, Családok Kenyere A székely megyék újabb összefogásának eredményeként szombaton 11 és 15 óra között egy időben két helyszínen, Hargita megyében a gyergyószárhegyi Tatárdombnál, Háromszéken pe­dig a kézdivásárhelyi Koordináló Központ udvarán tartották meg a Családok és hivatásos nevelőszülők napját, illetve a Székelyföldi családok napját, utóbbit a Családban élni jó­ mottóval és azzal a céllal, hogy népszerűsítsék a családeszményt, a nagycsaládban való gondolkodást. A sikeres, mintegy hétszáz résztvevős rendez­vényt Kovászna Megye Tanácsa és a Kovászna Megyei Szociális Gondozási és Gyermekvédelmi Vezérigazgatóság szervezte. (folytatása a 2. oldalon) A Családok Kenyerét Tamás Sándor szelte meg ijt SOCHOM ISTVÁN Vasárnap az eddig megszokottól eltérően ünnepelték meg az Aporok falujá­ban a Mária-búcsút. A lovas-szekeres felvonulás az altorjai Szent Miklós-temp­­lom elől indult a Mária-kápolna felé, a helybeli hagyományőrzők mellett há­romszéki, csíki és szentegyházi huszárok, valamint a kézdivásárhelyi Tanulók Háza fúvószenekarának jelenléte tette ünnepélyesebbé a búcsút. Az ünnepi szentmisét az Apor család felújított neogótikus Mária-sírkápolnájának udva­rán mintegy ezer hívő jelenlétében tartották meg. A szentmisét a környékbeli papság aki Mária életútjának legfontosabb szó­­részvételével is. Vargha Béla kézdi-or­­cióit foglalva össze, példaként hozta fel barszéki római katolikus főesperes­­e­ életét kortársai számára. Hatos Mihály lebrálta, aki a nemrég kívül-belül felújí­ alsótorjai plébános köszönetét fejezte ki tett kis Mária-kápolnát megáldotta és mindazoknak, akik hozzájárultak a kó­­megszentelte. A szentbeszédet Drócsa­polna felújításához, majd átadta a szót László kézdikővári plébános tartotta, Daragus Attila polgármesternek, aki huszáregyenruhát öltve magára bejelen­tette: egy év múlva tíz torjai lovas hu­szár fog felvonulni a falu búcsúnapján, ugyanakkor megköszönte Hatos Mihály plébánosnak és az egyháztanácsnak, hogy felújították a Mária-kápolnát. A Mária-búcsún Hatos Mihály plébános előző szolgálati helyének hívei is jelen voltak, eljött Torjára Tímár Zsombor László, Gyimesfelsőlok polgármestere, több önkormányzati képviselő és ottani volt híveinek egy kisebb csoportja. A búcsús szentmise a magyar és a székely himnusz közös eléneklésével ért véget. A­ sszony nelurum­ RE*tric IOCHOM ISTVÁN is MÁRÓL HOLNAPRA • Új kezdetúj kihívás Valótlanságot állítanánk, ha azt mondanánk, az idei tanév­kezdés több újdonságot hoz magával tanár, diák, szülő számára, mint az eddigiek, mivel az elmúlt húsz esztendőben egyik szep­tembertől a másikig annyi minden megváltozott az oktatásban, hogy olykor azok sem tudták követni, akik a szabályokat alkot­ták. És minden ősszel annyi bizonytalanság lebegte körül a rend­szert, hogy az ember azt hitte, ennél nagyobb zűrzavar már nem is létezhet az óvodák, iskolák háza táján. Most, hogy újból be­csengetnek, azzal szembesülünk, a régi és — az egyes érdekcso­portok által agyondicsért — új jogszabály között lóg az oktatás a levegőben, mert a januárban életbe lépett törvény cikkelyeinek alkalmazásához módszertani szabályzókra van szükség, és úgy tűnik, ezek fölött több a vita, mint az alaptörvény születésénél. Amin nemigen csodálkozhatunk, megszokhattuk, hogy ebben az országban még az alkotmányt is többféleképpen értelmezik min­denki épp pillanatnyi érdeke szerint, így aztán az sem kizárt, hogy politikusaink még elüldögélnek a gyakorlati útmutatók vi­tatása mellett, hátha sikerül kitörni a nyakát a viszonylag ki­sebbségbarát és intézményi autonómiát szavatoló törvénynek Hátha mégsem kell megalkotni a speciális román tanterveket és drága pénzen kinyomtatni az ennek megfelelő tankönyveket, megadni a felekezeti oktatásnak is az állami alapfinanszírozást, és talán sikerül úgy csűrni-csavarni a cikkelyeket, amíg bizo­nyosfajta értelmezést nyernek. Mert ugye azt is tapasztaltuk nemegyszer, hogy a reformnak kikiáltott változtatások újabb korrupciót is hoztak magukkal, félő, az iskolai autonómiát is némelyek ilyenképpen értelmezik, és visszaélnek hatalmukkal. Ha az új típusú, iskolai szintű tanári versenyvizsgák után a só­gorok és azok sógorai foglalják el a katedrákat, az egyetemeken is érvényesül a ki kinek a kije, akkor nem előre, hanem hátrafe­lé haladunk, és várhatjuk, hogy jobbak legyenek az eredmények. Amelyekr­ől mondtunk és mondunk ezután is jót s rosszat, de mint tudjuk, mondani nem elég, cselekedni kell. Buktak a nyáron a tanárok, buktak a diákok, és az őszelő az elképesztő sikertelenségek elemzése helyett az egymásra muto­gatással, bűnbakkereséssel telt el a politikai páholyokban, pe­dagógusok és diákok között, szülői közösségekben — de hadd, ezen a napon legalább ne ismételjük, milyen mélyre süllyedt a tudás értéke mifelénk, hisz a tanévkezdés mégiscsak ünnep, új kezdet új kihívásokkal. Higgyük, hogy jövő ilyenkor arról be­szélünk, kevesebbet csalódtunk, mint amire számítottunk. Fekete Réka

Next