Háromszék, 2013. október (25. évfolyam, 7007-7033. szám)
2013-10-23 / 7026. szám
Honnan és hogyan meneteljünk? FARKAS RÉKA Hatalmas és pontos szervezőmunkát igényel a székelyek nagy menetelésének előkészítése, körültekintően kell elosztani az érkezőket, hogy minden csomópontban elegendő ember legyen, figyelni kell számos részletre, mely hozzájárul a rendezvény sikeréhez. A korábbi tizenkét találkozási pontot még kettővel bővítették, így vasárnap a Kökös-Bereck útszakasz tizennégy pontjában gyülekezhetnek, akik így is nyomatékosítanak: Székelyföld autonómiát akar! A forgatókönyv szerint a nők az orbaiszékiek (Zágon, nagy menetelés kökösi kiindulópontjába a helybeliek mellett Aldobolyból, Szotyorból, Sepsiszentkirályból, Kilyénből, Illyefalváról várják a tüntetőket, Uzonba érkeznek a lisznyóiak, bikfalviak, magyarosiak, no meg a település lakói, Szentivánlaborfalván gyülekeznek a helybeliek mellett a komollóiak, bitaiak, egerpatakiak, szacsvaiak. A rétyi útkereszteződésnél kialakított találkozási pontnál találkozó(folytatása a 2. oldalon) Papolc, Kommandó, Kovászna, Csomakőrös, Páké, Barátos, Réty), de ide kellene vonulniuk jelentős számban a sepsiszentgyörgyieknek, az Oltszemről, Árapatakról, Árkosról, Hidvégről, Erősdről érkezőknek. Maksán gyülekeznek Zalán, Kálnok, Angyalos, Kőröspatak, Maksa, Étfalvazoltán, Gidófalva, Fotosmartonos, Bodok, Sepsibükszád, Mikóújfalu, Málnás, Telek, Lécfalva lakói. A szabadságvágy csodát szül A magyar nemzet által 1956-ban megvalósított csoda olyan fénypontja történelmünknek, amelyre - fejet hajtva a vértanúk emléke előtt - a magyar emberek mindig emlékezni fognak, s amely méltán töltheti el büszkeséggel őket - hang- Részletek a 3. oldalon súlyozta tegnap este Lakatos Mihály az Ilyen nagy dolog a Szabadság? című sepsiszentgyörgyi ünnepi műsor nyitányán. A kommunizmus áldozatainak mementója IfivÁRY O. PÉTER Valóban így élethű, de múzeumi rendeltetésű helyiségnek nem a legalkalmasabb, azonkívül az iratok sem biztos, hogy kibírnák, amit mi évek során átéltünk -jegyzi meg Török József, a Volt Politikai Foglyok Kovászna Megyei Szövetségének elnöke A kommunista diktatúra áldozatainak emlékházában annak kapcsán, hogy - „hála” a városszerte az utcákat szétromboló, mindent, csak becsületes munkát nem végző vízhálózat-cserélőknek - ázik a Beer-palota pincéje. Dohos szag, rozsdázni kezdő vasak, a szigorítottban derékaljul szolgáló, felkunkorodott farostlemez, csak a durva posztó csíkos rabruhák bírják a megnövekedett páratartalmú levegőt. A kommunista diktatúra áldozatainak emlékházáról tavaly ilyenkor tudósítottunk, akkor még úgy volt, idén felavatják. Ideális időpont a múlt hónap lett volna, 1950-ben szeptember 22- 23-án zajlottak Háromszékszerte a kollektivizálás elle embereket lőttek le, a hangns zendülések, a hatalom adókat családostul deportálmeg sem próbálta csitítani a rák. Az emlékház azonban „közösbe” kényszerítetteket, nem készült el a lehetséges erőszakkal válaszolt a szeravatási időpontra, veretlen megmozdulásokra. (folytatása a 3. oldalon) , te csillag SZERDA XXV. évfolyam 7026. szám •• 2013. október 23., IMÁRÓL HOLNAPRA ~ A forradalom üzenete Ötvenkét éve ezekben a napokban dőlt el Magyarországon, hogy a magyar nép változtatni akar a sorsán és gyarmati helyzetén. A szabadságot választja, akár a kuruc korszakban, vagy 1848-49-ben. Mindez nem megy könnyen, október 23-án kitör a fegyveres harc, naponta változik a kommunista pártvezetés és kormány összetétele. Véres harcok után, október 28-án délután híres rádióbeszédében Nagy Imre bejelenti a szovjet csapatok kivonását Budapestről, s nemzeti demokratikus mozgalomnak nyilvánítja az előző napok megmozdulásait. Az események felpörögnek. Október 30-án Nagy Imre bejelenti az egypártrendszer megszüntetését, majd felszámolják a rettegett Államvédelmi Hatóságot. Újjáalakulnak a pártok, kinyílnak a börtönök kapui, tárgyalások kezdődnek Magyarország Varsói Szerződésből való kilépéséről, a szovjet csapatoknak el kell hagyniuk az országot, nemzeti ünneppé nyilvánítják október 23-át! Közben szovjet „tanácsadók” Moszkvába viszik Kádár Jánost. A moszkvai vezetők meggondolják magukat, ismét megjelennek magyar területen a Vörös hadsereg csapatai, Budapesten megkezdődnek a véres harcok, a nagyvilágban dúl a szuezi válság, a forradalmat vérbe fojtják, Kádár hazatér, ő és klikkje veszik át a Szovjetunió vezéreinek jóváhagyásával a hatalmat, és megkezdődnek a megtorlások. A többit tudjuk. Tudjuk? A megtorlások értelmi szerzőit, a kivégzések elrendelőit máig nem vonták felelősségre, most készülnek a 92 éves Biszku Béla elleni újabb perre. Ugyanakkor felmerülhet bennünk ama gondolat is, hogy mi történhetett volna, ha a dolgok másként alakulnak? Igen, győzhettek volna a forradalmárok, akkor még egyet akart az egész nemzet, a szabadságot, és Maléter Pál csapatai élén bevonulhatott volna Moszkvába, lemondásra szólíthatta volna fel Hruscsovot, s a térségben 33 évvel hamarabb kezdődhettek volna el a magyar példa nyomán a demokratikus átalakulások. Bibó István, a végsőkig kitartó államminiszter az ENSZ ülésein fejthette volna kiemelkedett nézeteit az emberi jogokról, és Vlagyivosztoktól Drezdáig megvalósulhatott volna végre a nagy francia forradalom hármas jelszava: szabadság, egyenlőség, testvériség! De hát, tudjuk - tudjuk! - nem ez és nem így történt. Jött Kádár az akasztófákkal, jöttek az ítéletek, Pest és a kivérzett ország felett köröztek a halál fekete madarai. Ennyit ért az Albert Camus által is felhánytorgatott magyarok vére? Később, persze, változott a lemez, mint a balcsillagzat alatt álló magyar történetben annyiszor ígéretek is jöttek, aki nincs ellenünk, velünk van! És megszületett Kádár János népe. Bibó István nem az ENSZ-ben tartott szabadelőadásokat, hanem a váci fegyházban taníthatta angolra Göncz Árpádot. De mindez már hideglelősen ismerős. Bogdán László