Hasznos Mulatságok, 1832. 1. félév (1-52. szám)
1832-03-14 / 21. szám
164 nítót is. — Hasonvonásokat teszek a’ két oskola ’s a’nak tanítói között, hogy a’ hazafi koszorút az érdemesnek fejére tegye az Olvasó. Amaz az oskola lelket, okosságot, embert formál; de hazafit nem : ez mind a’ kettőt.— Amaz elszigetelt valónak meg hagyja köztünk az Izrael fiát és leányát; emez a’ hazai nyelvnél fogva ötét a’ Hazához ’s e’nek javához köti. — Amaz okos, eszes gyermeket faraghat, a’ ki idővel meg nem tudja mondani hol vette a’ mit tud; emez a’ Hazának ’s e’nek nyelvének adja az okosodás ditsőségét.— Az említett derék Izraelita tanító sanyarú fáradtsággal maga könyvből meg tanúit magyarul, minthogy helyben majd semmi gyakorlása sem lehet; minden jutalom várás, minden kénszeríttés nélkül be vitte Nemzetünk nyelvét oskolájába, kevés idejéből meggazdálkodott még a’nyit, hogy a’ magyar nyelv eleveit tanítványival alaposan elvégezte, ’s e’ből dítséretes próbát adott f. h. 8*dikán. Nem tsak a’ számvetésnek minden nemeit magyarúl dolgoztatá mindeggyik tanítványjával, hanem magyar eggyütt beszélgetések változtatva szaggatták félbe a’ jelenlévők figyelmét, ’s végre eggy 12 esztendős leányka szívreható magyar beszéddel zárá be a’ dítséretes próbatételt. A’ ki Ó-Buda helyheztetését, e’nek tsak nem megtérithetetlenségét tudja , ösméri, érezheti azt az örömöt, mellyet ezen előlépésnél éreztem én, a’ ki ott személyesen jelen voltam, ’s megköszöni velem eggyütt a’ derék Izraelitának, hogy a’ helybeli sart német oskolákat megpirítá.—Nints mindazonáltal teljesen ma