Hasznos Mulatságok, 1835. 2. félév (1-52. szám)
1835-09-26 / 26. szám
202 ) Ő volt a’ 8dik ezredi gránátosai közt első, ki a’ dobszóra megjelent. Azonban írt neki kedvese, ’s ez kettős választ nyert tőle. „Nem fogsz reám ismerni“ így íra a’ többek közt: „kedves Luizám , mivel formaruhát hordok, és csákót. Már minden készületet megtettem fogadásodra, ’s egy igen csinos szállást bérleltem ki. Öszvekelésünk utáni vasárnapon, az az Augustus 9dikén , el fogsz velem jönni, díszruhába öltözöttel, a’ nemzetiőrök vendégségébe Tivoliba, ’s levegőhajót ’s tűzijátékot látandsz, miket Dániában soha sem láttál. Már aláírtam magamat a’ vendégségi névkönyvben.“ Boldogtalan ember! nem sejdíté, hogy egy, fáktól rejtett házi padlásszobájában egy borzasztó politicofanaticus szörnyeteg romlást kohol, ’s őt is egy golyóbis találandja, midőn örömmel telve „vive leroi“t kiáltand a’ nemzetiőrök közepette. A’ mint az ezredek kiállottak, ’s az ő helye a’ jardin-turc’ szomszédságába Sachi asszony kis játékszínével általellenben esett, az előtte álló nemzetiőrnek délutáni vendéglést ígért, ha az véle helyet cserélne, ’s néki azáltal alkalmat szerezne a’ királyhoz közel jutni. „Talán kezét nyujtandjak nekem“ mondá, „mint ezt olly gyakran szokta tenni, vagy különös nyájassággal fog engem köszönteni.“ Az óra eljött, porfelleg jelentette az udvari csoportt közeledtét, melly előtt Lajos Filep egy büszke peren léptetett. Zuga a’ sokaság, sok száj kiáltoza „éljen“t, imitt amott lovak nyernének, itt ott nyöge egy szorított asszonyszemély, vagy sikolta egy nyomatott gyermek, ’s nyivákosa a szűkölő kutya. Benettet’ szíve dobogott, teli vak lelkesedéssel, teli honos fejedelem-szeretettel. Felhagyná áldozni magát királyáért , a’ nélkül hogy tudná miért. — Valóban ez is jön sorsa. Midőn a’ veszélyt szóró ablak ropogott, azt gondolta a’ derék fakereskedő, hogy ágyú dörög a’ fákon keresztül. „Sire,“ ezt akará kiáltani: „Sire,sau