Hasznos Mulatságok, 1838. 1. félév (1-52. szám)
1838-01-13 / 4. szám
Nem kevészer volt peresse, De töbnyire lett nyertesse, Idő jártán volt szeresse Köteles hogy fel-keresse. A’ hi szivét fel-indittya, Gondolkodás háborittya A’ kétség meg-tántorittya, De reménység bátorittya. Mint az idő borongolag, Az Épület omladólag, Jég Tavaszszal bomlandolag Úgy áll szive strandolag. Múl homállyá vigságáról Terhes köde szép napjáról, Meg felejtkezik bújáról Kár ha hirt hall szomszédjáról. Tíz a’ felhőt terhesiti Ok a’ szivét keseríti Melly a’ szemet megmeriti És az ortzát nedvesíti. Míg Föld a’ test táplálását Halál szabad kaszállását, El nem hadja Ér folyását Nem sajnálja fáradását. Szive addig mind gyászolya ’S fogadását nem másollya Titkon Ortzáit mosollyá Bár mások előtt gátolya. Botsánatját vétkeinek, Történhetett esetinek Tsekély tselekedetinek, Kéri ’s minden beszédinek. Kifenn tartja tisztelését JS gyakorolja verselését Sok hibás fedezését Reménykedi felejtését.