Hasznos Mulatságok, 1838. 1. félév (1-52. szám)

1838-01-13 / 4. szám

Nem kevészer volt peresse, De töbnyire lett nyertesse, Idő jártán volt szeresse Köteles hogy fel-keresse. A’ hi szivét fel-indittya, Gondolkodás háborittya A’ kétség meg-tántorittya, De reménység bátorittya. Mint az idő borongolag, Az Épület omladólag, Jég Tavaszszal bomlandolag Úgy áll szive strandolag. Múl homállyá vigságáról Terhes köde szép napjáról, Meg felejtkezik bújáról Kár ha hirt hall szomszédjáról. Tíz a’ felhőt terhesiti Ok a’ szivét­ keseríti Melly a’ szemet megmeriti És az ortzát nedvesíti. Míg Föld a’ test táplálását Halál szabad kaszállását, El­ nem hadja Ér folyását Nem sajnálja fáradását. Szive addig mind gyászo­lya ’S fogadását nem másollya Titkon Ortzáit mosollyá Bár mások előtt gáto­lya. Botsánatját vétkeinek, Történhetett esetinek Tsekély tselekedetinek, Kéri ’s minden beszédinek. Ki­­fenn tartja tisztelését JS gyakoro­lja verselését Sok hibás fedezését Reménykedi felejtését.

Next