Hasznos Mulatságok, 1838. 2. félév (1-52. szám)

1838-08-08 / 11. szám

gyakran e­ gondolat ötlék eszembe: váljon boldogabb lesz e a’ mívelt arab a’ másnál?—Mascarába egy ron­gyos vén beduin volt vezetőnk, ’s ez mennyire ma­­gasztaltabbnak gondolá magát fölöttünk, midőn órá­­ról órára elvégző imádságát a’ pusztában ’s diadalmas hangon kiáltá: „nekem van hitem, van istenem, van helyem a’ paradicsomban. Ti hitetlenek csak porrá lesztek!“ Az arabnak ezen örök ifjusága, tüzes, szi­lárd hite, mellyet a’kételkedés legapróbb szellete nem háboríta meg, teszi egyhangú élete egész boldogságát. Forró hazájának napos téréin bolyongva, jöven­dő paradicsomok ábrándjaiban álmodja le életét az a­­rab. Bolyongó, fellengő ideák, költéssel tele, vágy­­gyal teli remények, mysteriosus képekhez csatolva bűvelik át lelkét azon fényes világokba, mellyekre már anyja emlőin kacsintgata ’s mellyek mint fekete sátorának örök őrei, mint szerelem késeinek, regéi­nek és csatái ’s imádságainak tanúi voltak. Ezen kék magasságokba hevezteti ő az arany pálmákat a’ bibor­­tollu madarakkal, mellyek a’ korán verseit trillázzák, ’s a’ rózsaarcza mindig szűz lányokat, Mohamedjének bujaságos paradicsomi képeit. ’S ezen remeteféle mély epedezéseiben az ígért kérelmek után, épen nem irigy­­li a’ beduin a’ városi lakos lételét, kinek imádkozás­ra ’s álmodozásra nincs annyi ideje mint nékie. Min­den más eldeletet kevésre becsül. Kemény fekhelyét, a’ férgeket, nedvet és pusztai szeleket könnyű alkal­matlanságoknak tartja. Ha téli hónapokban a’ szélvész megrázza teveszer-palotáját, ha a’ felhőszakadások dollárjait jéghideg árral elöntik ’s ha a’ tompa meny­dörgés zenéjénél ’s az atlas kisértetes visz hangja alatt a’ kis arab anyja mellén ny­öszörög ’s az ebek félve nyögnek, ekkor az arab hivő lelke Isten nagyságában kevélykedik ’s alakairul örömestebb ’s lelkesűltebben ömlik le az imádság.— Mihelyt Abdel Kader birtokába lépsz, a’ G­a­r­­rabák törzsökét találod legelőször is, mint első arab tithánt. E’ vitéz, rabló ’s hadszerető beduinok legfáj­dalmasabbak voltak a’ francziáknak a’ háború alatt. A’ garrabák voltak, kik Maktánál Trezel general kis seregét majdnem meggyőzők, kik Defrance urat elfogák, kik múlt évben, mig Bugeaud tábornok a’

Next