Hasznos Mulatságok, 1840. 1. félév (1-50. szám)

1840-05-23 / 42. szám

( 167 ) néven ny­ugot felé irányozván útját. Ezen Barrow­­utból egy más út is ny­­ilik el délnek, az „uralkodó hgek“ útja az amerikai száraz felé Parry későbbi útjában a’ Hudson öböl legdélibb részében is fö­­dözött fel nyugotnak egy utat, a’ Furry- és Irekla útjában 1829 — 1833 a’ Baffin-öblön és Barrow uton keresztülnyomulván, innen délfelé az ural­kodó hg útjába fordult, az amerikai száraz ellené­ben ,­­s itt egy keskeny hosszú félszigetet talált (Boothia-t) mellyet ő szárazzal öszvefü­ggőnek kép­zelt. Ezen félszigetet nyugoti partján vizsgáló ő a’ mágneses földsarkot a’ tengeri oldalról tett föl­fedezések alatt az amerikai szárazon se valónak munkátlanok; Back angol kapitány ki sokáig oda maradt, Bősz kapitány fölkeresésére vala kiküldve, 1834 ben a’ Rabszolga tótól ész­ keletre fordulván az ő róla nevezett Back folyón, a’ Kupfermine fo­lyó és a’ Hudson öble között eléré a’ tengert. Most kevés napok előtt juta hozzánk egy tu­dósítás, hogy múlt év június hónapában a’ hudson­­öbli társaság a’ Kupfermine folyótól keletre a' Back folyóig nyúló partot is, ’s igy hát e’ fölfödözött tájat is ősz vek­öté. E’ társulat úgy talála, hogy a’ vélt félsziget Boothia nem függ öszve a’ száraz­zal hanem az csak egy északi szigete Amerikának, így tehát Amerika északi kerülete egészen ismere­­tes, kivévén talán egy kis vonalt a’ Back folyó­tól keletre a’ Hudson öböl felé, melly a’ booth­iai öbölnek amerika felőli partját képezi. Ezen fölfe­dezésekből kiviláglik: 1) hogy a’ Baffin öble, a’ Laecaster szoros és a' Barrow ur által, a’ Hud­son öble pedig a' Fury­ és Hekla ur által közö­sülésben vagynak az északi tengerrel, hogy tehát valóban létezik egy úgy nevezett északnyugoti át­menetei (Nord-Most-Passage) 2) hogy a­ Baffin ’s Hudron nem öblök többé, hanem a’ tenger a’ köztök fekvő szigetek által ott csak öszve szóról; 3) hogy Grönland nem tartozik Amerikához, hanem az egy más földsarki continens lenyúló csúcsa; 4) hogy az amerikai continens maga sem nyúlik el nagyon északra, hanem csak ollyforma magasan mint Norvégia legészakibb csúcsa vagy mint na­gyobb része az ázsiai északi tengerpartnak, körül­belül 70°ig ; 5) hogy az amerikai continens észak­nyugoti részén Amerika és Grönland közt szám­talan nagy szigetek feküsznek, melly­ek a’ Baffin öblét a’ Hudson öblétől elválasztják, és a’ nyugot­­felé eső gondolt félsziget Boothia ezek közül­­a legnagyobb.­ ­ í c o $ t r a t a. A’ történet-irás az idők tanúja. Gondosan rejti ez keblébe a’ szűk körökből hősen kiemelkedő nagyokat, ’s tünhetlen életszikrát ildet azok ha­ny­ékony lényébe, eszközlött, hogy­ meghajolva bár ők a’ játszi sors ádáz kényének, a’ halhatatlanság mohos czintermök zordon űrében is vigály és lám­pával viraszszon porladó tetemük felett. Évezre­den őrzi igy napunkig imádott gyámoltját, a’ ke­let csodálta Nicostratát, ki, mig a’ báva kéjva­dász szárny ölte közelité perezni­­ lét e’ megyéjét, csüggedni képtelen lelkes iparral az örök lét tün­de honát sajátitá. A’ büszke, de, sajnos, utóbb ön veszélyét rajzolta ik­on, a’ görög álnokság e’ királyi méte­­lje csecsemőt, napok huny tóval igéző nemének kül ’s bel kecseiről becsülhetlen ritka gy­öngy­ét. Alig lebbene át kora gyermek szakán, midőn köz­alakkal írója tanultjának , sőt a’ szó tiszta értel­mében tudomány -illának, hova ezek a’ gy­ászos romba hany­adlandó hatalomtóli 15 évvel előbb jósló keserve szomor nyögésétől vonulni tetszettek, üd­­vözeltesék. Szépmesterségek szenvedélyes űzője, nem csupán a’ karics ’s zsende szerénységes becs­mérlő aljas társaságnak, mint esküdt ellen, ü­gye­­sen távolítja valójától még lúg árnyát is, de a’ tes­tet élesztő tápot gyakran nélkülözni, hogy sor­vasztó szomjától űzött szarvasként, a’ művelődés éltető kristálya forrását, melly után sovárog, meg­­izelje. Legkivált dicsőítő azonban őt amaz isteni részecske, melly mint sugár körüllebegte szentet, bájoló glóriával lebegtető bámuló sorsosi fölött,’s ez a’ mennyei költészet. E’ nagy tulajdon, melly­­től Car­mentának is hivaték, annyira magasz­­taltaték kellő lény­ében, hogy a’ görög szifonsod­­ratok mintegyz túlsóigal látszatnak hirdetni: ha, miket e’ hölgye a’ trójai hadról éneklé, a’ kaján irigységnek nem esnék martalékul, Homér csil­lagát könny­en elárny­alandozták volna. Szerelme egyetlen édes gy­­m­­ölese Evander, a’ törhetlen vi­téz , ápold mint hálás magzat, e’ Calliope avatott asszony­át, mig hazája vesztével, bánatából a’ két- felhetlen csontváz hideg karjaiba hajolván, csillag­pillangóval tűzött nagy, nevét felszálva az ég ké­kellő ivén előttünk ragyogtatni. Szelíd nem , im a’ ritka példa, melly édes vágy­adhoz int e’ létszabály csendes leheltével: élj, hogy­ élj! Nepomuk. Különfélék, Milord Schaftsburn azt szokta mondani, hogy­ az Atheusok, az istent tagadók között szint úgy vágynak fanaticusok, valamint más vallásúak kö­zött, mert nekik is lehetnek üres látásaik, és kép­zelődéseik. — Du Son hires mechanicus erősen hitte a’ Nostradamus jövendöléseit, de azoknak melly­ek a’ sz. írásban vegynak hitelt nem adott.— Én ismertem egy zsidót, ki az új Testamentomot szorgalmasan olvasta, de csak a’ sz. János jele­nésének adott hitelt, — mert azt reménytette hogy az által ki találja azt a’ philosophiai követ, melly által a’ vasat is arannyá változtathatja.

Next