Határőr, 1980 (35. évfolyam, 1-25. szám)

1980-05-23 / 21. szám

Díszünnepség a Parlamentben A­ z európai szocialista orszá­gok védelmi közössége, a­­Varsói Szerződés szervezete megalakulásának 25. évfor­dulója alkalmából ünnepi megem­lékezést tartotta­k május 16-án az Országház kongresszusi termében. A díszünnepségen részt vett: Lázár György, a Minisztertanács elnöke, Maróthy László, a KISZ központi bizottságának első titkára, Méhes Lajos, a budapesti pártbizottság el­ső titkára, Sarlós István, a Haza­fias Népfront Országos Tanácsának főtitkára, az MSZMP Politikai Bi­zottságának tagjai, Gyenes András, az MSZMP Központi Bizottságának titkára, Czinege Lajos hadseregtá­­bornok, honvédelmi miniszter, Be­­recz János és Rácz Sándor, az MSZMP Központi Bizottságának osztályvezetői, Sebestyén Nándorné, az Országos Béketanács elnöke, Csémi Károly vezérezredes, honvé­delmi államtitkár és Rácz Pál kül­ügyi államtitkár. Ugyancsak az el­nökségben foglalt helyet Jurij Nau­menko vezérezredes, a Varsói Szer­ződés tagállamai egyesített fegyve­res erői főparancsnokának magyar­­országi képviselője és Vlagyimir Szivonek vezérezredes, az ideigle­nesen hazánkban állomásozó szov­jet déli hadseregcsoport parancs­noka. A Himnusz elhangzása után Ko­rom Mihály, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a Központi Bizottság titkára, a díszünnepség elnöke köszöntötte a részvevőket, köztük a Varsói Szerződés tagál­lamainak jelenlevő budapesti nagy­követeit. Megnyitó beszédében a Varsói Szerződés megteremtésének kiemelkedő nemzetközi jelentőségét méltatva hangsúlyozta: létrehozá­sának szükségességét az elmúlt ne­gyedszázad igazolta. A szervezet megbízhatóan eleget tett — és tesz most is — küldetésének­ fontos té­nyezője a békének, a nemzetközi biztonságnak és a társadalmi hala­dásért folytatott harcnak. Ezután Borbándi János, a Minisz­tertanács elnökhelyettese mondott ünnepi beszédet. Hangsúlyozta, hogy „a Varsói Szerződés védelmi szer­vezete az egész emberiség érdekeit szolgálva hozzájárult ahhoz, hogy az imperializmus szándéka meghiú­sult, s nem tudott új világháborút kirobbantani”. A továbbiakban Borbándi János rámutatott: minden katonai szövet­ség tartalmát, fő céljait a részvevő országok társadalmi rendszere ha­tározza meg. Míg az Észak-atlanti Szövetség működése alapvetően ag­resszív jellegűnek, haladásellenes­nek bizonyult, a Varsói Szerződés megalakulásának pillanatától az egyetemes békéért, a nemzetközi biztonságért folytatott küzdelem él­vonalában áll. Pártunk és kormányunk szilárd, megmásíthatatlan álláspontja — mondotta a szónok —, hogy jelen­legi politikai irányvonalunk a nem­zeti érdekeinkkel tökéletesen össz­hangban levő, egyetlen helyes po­litika. A magyar nép függetlensé­gét és szabadságát több mint ezer­éves történelme során először sza­vatolja olyan szövetség, amelynek tagjai egymást segítve, azonos cé­lokért munkálkodnak. E szövetség egyaránt szolgálja internacionalista törekvéseinket és népünk érdekeit. Ezért — a Varsói Szerződés többi tagállamával együtt — a jövőben is mindent megteszünk annak ér­dekében, hogy tovább erősödjék a nemzetközi enyhülés irányzata, lét­rejöjjenek az európai biztonság tar­tós feltételei, és szocializmust építő népeink békében éljenek. Ehhez já­rul hozzá honvédelmünk erősítése is. Hiszünk a békében és van erőnk védelmére! Van türelmünk és áll­hatatosságunk, hogy harcoljunk ér­te! — mondotta befejezésül Bor­bándi János. Az ünnepi megemlékezés Korom Mihály zárszava után az Interna­­cionálé hangjaival ért véget. 11 VARSÓI FELHÍVÁS Varsóban 1980. május 14-15-én ülést tartott a Varsói Barátsági Együttműködési és Kölcsönös Segítségnyújtási Szerződés tagállamainak politikai tanácskozó testülete. A politikai tanácskozó testület jubileumi ülésén megvonták a Varsói Szerződés 25 éves tevékenységének mérlegét, áttekintették az európai enyhülésért és biztonságért, az egyetemes béke megszilárdításáért foly­tatott harc időszerű kérdéseit és feladatait. Nemcsak értékelték az egész emberiséget aggasztó nemzetközi feszültség okait, hanem megmutatták az enyhülés vívmányainak megmentését és továbbfejlesztését lehetővé tevő utat is. Az ülés részvevői a jelenlegi európai és világhelyzet értékelését és az európai politikai és katonai enyhülés folyamatának kibontakoztatására, a fegyverkezési hajsza megfékezésére, a világ politikai légkörének meg­javítását szolgáló további lépésekre vonatkozó javaslataikat egyhangú­lag elfogadott nyilatkozatba foglalták, és felhívással fordultak az álla­mok vezetőihez. Felelősségteljes időszakban, nagy felelősséggel szól a felhívás az államok vezetőihez: „A Varsói Szerződés tagállamai politi­kai tanácskozó testülete ülésének részvevői — áthatva attól a törekvés­től, hogy erősítsék a földkerekség népeinek a békés jövőbe vetett hitét - javasolják: a világ valamennyi térsége államainak vezetői a közel­jövőben találkozzanak a legmagasabb szinten. A találkozó részvevői összpontosítsák figyelmüket az európai népeket és az egész emberiséget egyaránt élénken foglalkoztató feladatra, a nemzetközi feszültség tűz­fészkeinek felszámolására, a háború megakadályozására. Ezen belül szenteljenek megkülönböztetett figyelmet az európai biztonságnak és a kontinens békéje megőrzésének. Ilyen találkozóról meg lehet állapodni államközi konzultációk útján. A mai helyzet, azok az aggodalmak, amelyeket ez a helyzet kivált, és azok a lehetőségek, amelyeket még korántsem merítettek ki, végül pe­dig a történelem tapasztalatai a Hitler-ellenes koalíciótól napjainkig egyaránt azt tanúsítják, hogy éppen az ilyen találkozók jelentik a leg­megbízhatóbb utat a kölcsönös megértéshez és a szilárd békéhez.” A Varsói Szerződés tagállamainak nyilatkozatát a higgadtság, a mér­téktartás, a valóságérzék, a mások jogos érdekeinek és törvényes jogai­nak tiszteletben tartására irányuló szemléletmód jellemzi. A szocialista országok a kihívásra nem kihívással, a hidegháborús fenyegetésekre nem fenyegetésekkel válaszolnak. A nyilatkozat lényegében politikánk hű tükörképe, annak a politikának, amelynek az a vezérelve, hogy a bé­kéért, a biztonságért és az enyhülésért vívott harcban következetes és elvi álláspontot kell képviselni, olyat, amelyben a szocialista országok biztonságáról való gondoskodás összefonódik a jóakarat tanúsításával, a realitásokat figyelembe vevő magatartással, a valóságérzékkel, a bá­tor kezdeményezéssel. Ugyanakkor a Varsói Szerződés államai felemelik szavukat minden olyan lépés és cselekedet ellen, „minden olyan kísér­lettel szemben, amely arra irányul, hogy aláássa a nemzetközi enyhü­lést, akadályozza az államok együttműködését. Határozottan síkraszáll­­nak azért, hogy ne kerüljön sor olyan lépésekre, amelyek tovább bonyo­líthatják a helyzetet; azért, hogy valamennyi állam egyesítse erőfeszí­téseit a feszültség növekedésének megállítása céljából, folytatódjék az enyhülés és a békés együttműködés politikája." Eltökélt szándékuk, hogy „valamennyi békeszerető országgal és társadalmi erővel együtt védel­mezik és megvédik a nemzetközi enyhülést, s erőfeszítéseiket arra irá­nyítják, hogy azt állandó, sokoldalú és átfogó folyamattá tegyék. Válto­zatlanul készek arra, hogy fejlesszék és elmélyítsék kapcsolataikat Európa és a világ valamennyi országával, szélesítsék az együttműködés már kipróbált útjait, és újakat nyissanak.” A Varsói Szerződés tagállamainak nyilatkozata felhívja valamennyi európai ország és a földkerekség minden országának figyelmét a jö­vőért való felelősségre, amelyben a világesemények jelenlegi alakulása kapcsán valamennyi állam osztozik. „A jövőt — szögezi le a nyilatkozat — a ma teremti meg, s a népek életének holnapja attól függ, hogy az államok együttesen és külön-külön milyen döntéseket hoznak most a ki­élezett nemzetközi kérdésekben.” Éppen ezért „az államok vezetőinek, a kormányoknak, parlamenteknek, valamennyi társadalmi erőnek a sa­ját és a világ népeivel szembeni felelőssége tudatában minden erő­feszítést meg kell tennie annak érdekében, hogy kizárják egy új háború kirobbanásának lehetőségét, s áthatolhatatlan gátat emeljenek út­jába ...” S a nyilatkozat a cél elérése érdekében szükséges teendőket is meg­jelöli, amikor nagy horderejű, gyakorlati javaslatokat is tesz, amelyek elemei szervesen kapcsolódnak egymáshoz. A sajtó, a rádió, a televízió részletesen ismertette ezeket a javaslato­kat, mi csupán a legfontosabb gondolatokra utalunk itt, szinte távirati tömörséggel. A Varsói Szerződés javasolja, hogy Európában egyetlen ál­lam vagy államcsoport se növelje fegyveres erőinek létszámát. Megerő­sítik azt a korábbi ajánlatot, hogy tartsanak európai konferenciát a ka­tonai enyhülésről, ugyanakkor hangsúlyozzák: készek tárgyalásokat foly­tatni a leszereléssel összefüggő sok más kérdésről, így egyebek közt a közép-hatótávolságú rakétafegyverekről is, amennyiben visszavonják a NATO decemberi döntését, vagy legalábbis felfüggesztik annak végre­hajtását. A szocialista országok rendkívüli jelentőséget tulajdonítanak a helsinki záróokmányról szóló második, ez év őszén Madridban tartandó találkozónak, javasolják a találkozó gondos, körültekintő előkészítését és azt, hogy a madridi tanácskozást külügyminiszteri szinten tartsák meg. Mindent egybevetve, a Varsói Szerződés nyilatkozata a szocialista országok újabb nagyszabású békeajánlata. A Varsói Szerződés tagállamai „kifejezik reményüket, hogy Európa és a világ minden államának kormánya kedvező szellemben fogadja és fi­gyelmesen tanulmányozni fogja ezeket, s a javaslatok széles körű tá­mogatásra találnak mind részükről, mind Európa és a világ társadalmi erői részéről. A Varsói Szerződés tagállamai készek érintkezésbe lépni és párbeszédet kezdeni valamennyi érdekelt állammal e javaslatok lé­nyegéről. Mint mindig, most is készek figyelmesen és konstruktív szel­lemben megvizsgálni más államok javaslatait, amelyek a béke és az enyhülés megerősítésére, a fegyverkezési hajsza megfékezésére, a lesze­relés megvalósítására, a nemzetközi együttműködés fejlesztésére irá­nyulnak.” Az új veszélyek ellenére a tartós béke építése már megkezdődött, és e folyamatnak folytatódnia kell — szögezik le a Varsói Szerződés orszá­gai. Állásfoglalásuk rendkívül komoly elemzésre, a tények vizsgálatából levont következtetésekre épül. Olyan optimizmus ez, amelynek megvan minden alapja, a nehézségek, a bonyodalmak ellenére is. Az ég nem lehet mindig felhős, a napnak előbb-utóbb ki kell sütnie. Annál is in­kább, mert a politika egén a felhőket, a napsütést nem a természet erői kormányozzák, nem olyan erők, amelyeknek mozgására, tevékeny­ségére az emberiség nem gyakorolhat jóakaratú befolyást.

Next