Határőr, 1980 (35. évfolyam, 1-25. szám)
1980-05-23 / 21. szám
Díszünnepség a Parlamentben A z európai szocialista országok védelmi közössége, aVarsói Szerződés szervezete megalakulásának 25. évfordulója alkalmából ünnepi megemlékezést tartottak május 16-án az Országház kongresszusi termében. A díszünnepségen részt vett: Lázár György, a Minisztertanács elnöke, Maróthy László, a KISZ központi bizottságának első titkára, Méhes Lajos, a budapesti pártbizottság első titkára, Sarlós István, a Hazafias Népfront Országos Tanácsának főtitkára, az MSZMP Politikai Bizottságának tagjai, Gyenes András, az MSZMP Központi Bizottságának titkára, Czinege Lajos hadseregtábornok, honvédelmi miniszter, Berecz János és Rácz Sándor, az MSZMP Központi Bizottságának osztályvezetői, Sebestyén Nándorné, az Országos Béketanács elnöke, Csémi Károly vezérezredes, honvédelmi államtitkár és Rácz Pál külügyi államtitkár. Ugyancsak az elnökségben foglalt helyet Jurij Naumenko vezérezredes, a Varsói Szerződés tagállamai egyesített fegyveres erői főparancsnokának magyarországi képviselője és Vlagyimir Szivonek vezérezredes, az ideiglenesen hazánkban állomásozó szovjet déli hadseregcsoport parancsnoka. A Himnusz elhangzása után Korom Mihály, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a Központi Bizottság titkára, a díszünnepség elnöke köszöntötte a részvevőket, köztük a Varsói Szerződés tagállamainak jelenlevő budapesti nagyköveteit. Megnyitó beszédében a Varsói Szerződés megteremtésének kiemelkedő nemzetközi jelentőségét méltatva hangsúlyozta: létrehozásának szükségességét az elmúlt negyedszázad igazolta. A szervezet megbízhatóan eleget tett — és tesz most is — küldetésének fontos tényezője a békének, a nemzetközi biztonságnak és a társadalmi haladásért folytatott harcnak. Ezután Borbándi János, a Minisztertanács elnökhelyettese mondott ünnepi beszédet. Hangsúlyozta, hogy „a Varsói Szerződés védelmi szervezete az egész emberiség érdekeit szolgálva hozzájárult ahhoz, hogy az imperializmus szándéka meghiúsult, s nem tudott új világháborút kirobbantani”. A továbbiakban Borbándi János rámutatott: minden katonai szövetség tartalmát, fő céljait a részvevő országok társadalmi rendszere határozza meg. Míg az Észak-atlanti Szövetség működése alapvetően agresszív jellegűnek, haladásellenesnek bizonyult, a Varsói Szerződés megalakulásának pillanatától az egyetemes békéért, a nemzetközi biztonságért folytatott küzdelem élvonalában áll. Pártunk és kormányunk szilárd, megmásíthatatlan álláspontja — mondotta a szónok —, hogy jelenlegi politikai irányvonalunk a nemzeti érdekeinkkel tökéletesen összhangban levő, egyetlen helyes politika. A magyar nép függetlenségét és szabadságát több mint ezeréves történelme során először szavatolja olyan szövetség, amelynek tagjai egymást segítve, azonos célokért munkálkodnak. E szövetség egyaránt szolgálja internacionalista törekvéseinket és népünk érdekeit. Ezért — a Varsói Szerződés többi tagállamával együtt — a jövőben is mindent megteszünk annak érdekében, hogy tovább erősödjék a nemzetközi enyhülés irányzata, létrejöjjenek az európai biztonság tartós feltételei, és szocializmust építő népeink békében éljenek. Ehhez járul hozzá honvédelmünk erősítése is. Hiszünk a békében és van erőnk védelmére! Van türelmünk és állhatatosságunk, hogy harcoljunk érte! — mondotta befejezésül Borbándi János. Az ünnepi megemlékezés Korom Mihály zárszava után az Internacionálé hangjaival ért véget. 11 VARSÓI FELHÍVÁS Varsóban 1980. május 14-15-én ülést tartott a Varsói Barátsági Együttműködési és Kölcsönös Segítségnyújtási Szerződés tagállamainak politikai tanácskozó testülete. A politikai tanácskozó testület jubileumi ülésén megvonták a Varsói Szerződés 25 éves tevékenységének mérlegét, áttekintették az európai enyhülésért és biztonságért, az egyetemes béke megszilárdításáért folytatott harc időszerű kérdéseit és feladatait. Nemcsak értékelték az egész emberiséget aggasztó nemzetközi feszültség okait, hanem megmutatták az enyhülés vívmányainak megmentését és továbbfejlesztését lehetővé tevő utat is. Az ülés részvevői a jelenlegi európai és világhelyzet értékelését és az európai politikai és katonai enyhülés folyamatának kibontakoztatására, a fegyverkezési hajsza megfékezésére, a világ politikai légkörének megjavítását szolgáló további lépésekre vonatkozó javaslataikat egyhangúlag elfogadott nyilatkozatba foglalták, és felhívással fordultak az államok vezetőihez. Felelősségteljes időszakban, nagy felelősséggel szól a felhívás az államok vezetőihez: „A Varsói Szerződés tagállamai politikai tanácskozó testülete ülésének részvevői — áthatva attól a törekvéstől, hogy erősítsék a földkerekség népeinek a békés jövőbe vetett hitét - javasolják: a világ valamennyi térsége államainak vezetői a közeljövőben találkozzanak a legmagasabb szinten. A találkozó részvevői összpontosítsák figyelmüket az európai népeket és az egész emberiséget egyaránt élénken foglalkoztató feladatra, a nemzetközi feszültség tűzfészkeinek felszámolására, a háború megakadályozására. Ezen belül szenteljenek megkülönböztetett figyelmet az európai biztonságnak és a kontinens békéje megőrzésének. Ilyen találkozóról meg lehet állapodni államközi konzultációk útján. A mai helyzet, azok az aggodalmak, amelyeket ez a helyzet kivált, és azok a lehetőségek, amelyeket még korántsem merítettek ki, végül pedig a történelem tapasztalatai a Hitler-ellenes koalíciótól napjainkig egyaránt azt tanúsítják, hogy éppen az ilyen találkozók jelentik a legmegbízhatóbb utat a kölcsönös megértéshez és a szilárd békéhez.” A Varsói Szerződés tagállamainak nyilatkozatát a higgadtság, a mértéktartás, a valóságérzék, a mások jogos érdekeinek és törvényes jogainak tiszteletben tartására irányuló szemléletmód jellemzi. A szocialista országok a kihívásra nem kihívással, a hidegháborús fenyegetésekre nem fenyegetésekkel válaszolnak. A nyilatkozat lényegében politikánk hű tükörképe, annak a politikának, amelynek az a vezérelve, hogy a békéért, a biztonságért és az enyhülésért vívott harcban következetes és elvi álláspontot kell képviselni, olyat, amelyben a szocialista országok biztonságáról való gondoskodás összefonódik a jóakarat tanúsításával, a realitásokat figyelembe vevő magatartással, a valóságérzékkel, a bátor kezdeményezéssel. Ugyanakkor a Varsói Szerződés államai felemelik szavukat minden olyan lépés és cselekedet ellen, „minden olyan kísérlettel szemben, amely arra irányul, hogy aláássa a nemzetközi enyhülést, akadályozza az államok együttműködését. Határozottan síkraszállnak azért, hogy ne kerüljön sor olyan lépésekre, amelyek tovább bonyolíthatják a helyzetet; azért, hogy valamennyi állam egyesítse erőfeszítéseit a feszültség növekedésének megállítása céljából, folytatódjék az enyhülés és a békés együttműködés politikája." Eltökélt szándékuk, hogy „valamennyi békeszerető országgal és társadalmi erővel együtt védelmezik és megvédik a nemzetközi enyhülést, s erőfeszítéseiket arra irányítják, hogy azt állandó, sokoldalú és átfogó folyamattá tegyék. Változatlanul készek arra, hogy fejlesszék és elmélyítsék kapcsolataikat Európa és a világ valamennyi országával, szélesítsék az együttműködés már kipróbált útjait, és újakat nyissanak.” A Varsói Szerződés tagállamainak nyilatkozata felhívja valamennyi európai ország és a földkerekség minden országának figyelmét a jövőért való felelősségre, amelyben a világesemények jelenlegi alakulása kapcsán valamennyi állam osztozik. „A jövőt — szögezi le a nyilatkozat — a ma teremti meg, s a népek életének holnapja attól függ, hogy az államok együttesen és külön-külön milyen döntéseket hoznak most a kiélezett nemzetközi kérdésekben.” Éppen ezért „az államok vezetőinek, a kormányoknak, parlamenteknek, valamennyi társadalmi erőnek a saját és a világ népeivel szembeni felelőssége tudatában minden erőfeszítést meg kell tennie annak érdekében, hogy kizárják egy új háború kirobbanásának lehetőségét, s áthatolhatatlan gátat emeljenek útjába ...” S a nyilatkozat a cél elérése érdekében szükséges teendőket is megjelöli, amikor nagy horderejű, gyakorlati javaslatokat is tesz, amelyek elemei szervesen kapcsolódnak egymáshoz. A sajtó, a rádió, a televízió részletesen ismertette ezeket a javaslatokat, mi csupán a legfontosabb gondolatokra utalunk itt, szinte távirati tömörséggel. A Varsói Szerződés javasolja, hogy Európában egyetlen állam vagy államcsoport se növelje fegyveres erőinek létszámát. Megerősítik azt a korábbi ajánlatot, hogy tartsanak európai konferenciát a katonai enyhülésről, ugyanakkor hangsúlyozzák: készek tárgyalásokat folytatni a leszereléssel összefüggő sok más kérdésről, így egyebek közt a közép-hatótávolságú rakétafegyverekről is, amennyiben visszavonják a NATO decemberi döntését, vagy legalábbis felfüggesztik annak végrehajtását. A szocialista országok rendkívüli jelentőséget tulajdonítanak a helsinki záróokmányról szóló második, ez év őszén Madridban tartandó találkozónak, javasolják a találkozó gondos, körültekintő előkészítését és azt, hogy a madridi tanácskozást külügyminiszteri szinten tartsák meg. Mindent egybevetve, a Varsói Szerződés nyilatkozata a szocialista országok újabb nagyszabású békeajánlata. A Varsói Szerződés tagállamai „kifejezik reményüket, hogy Európa és a világ minden államának kormánya kedvező szellemben fogadja és figyelmesen tanulmányozni fogja ezeket, s a javaslatok széles körű támogatásra találnak mind részükről, mind Európa és a világ társadalmi erői részéről. A Varsói Szerződés tagállamai készek érintkezésbe lépni és párbeszédet kezdeni valamennyi érdekelt állammal e javaslatok lényegéről. Mint mindig, most is készek figyelmesen és konstruktív szellemben megvizsgálni más államok javaslatait, amelyek a béke és az enyhülés megerősítésére, a fegyverkezési hajsza megfékezésére, a leszerelés megvalósítására, a nemzetközi együttműködés fejlesztésére irányulnak.” Az új veszélyek ellenére a tartós béke építése már megkezdődött, és e folyamatnak folytatódnia kell — szögezik le a Varsói Szerződés országai. Állásfoglalásuk rendkívül komoly elemzésre, a tények vizsgálatából levont következtetésekre épül. Olyan optimizmus ez, amelynek megvan minden alapja, a nehézségek, a bonyodalmak ellenére is. Az ég nem lehet mindig felhős, a napnak előbb-utóbb ki kell sütnie. Annál is inkább, mert a politika egén a felhőket, a napsütést nem a természet erői kormányozzák, nem olyan erők, amelyeknek mozgására, tevékenységére az emberiség nem gyakorolhat jóakaratú befolyást.