Havi Magyar Fórum, 2003 (11. évfolyam, 1-12. szám)
2003-03-01 / 3. szám
... megnyugodva tömtem számba ételét. - Nem morgott az eb. De az őr durván rám kiáltva öklét sápadt arcomba vágta... -Az ember volt kegyetlenebb! (Tollas Tibor: Egy csajka bab) Karikó, Ohat, Epés, Kónya, Ferencváros, Ókarina, Hort, Dobi erdő, Borsós-tanya, Karácsonyfok, Dinnyés, Elep, Kócspuszta. Annak, aki nem volt ott, a nevek a múzeumlátogatás után sem jelentenek semmit... A 101. terem színpadképének közepén Hruscsov luxusautója, a háttérben pedig hatalmas autókerékbelső gumikat nézhetünk, mintha az elhurcoltak után néznénk. A musical - rendben. A tragédiát azonban - javaslom, kérem - egészítse ki a Múzeum. Semmit sem kell megváltoztasson - csak nyomassa reá a szórólap hátára az át- és kitelepítésekről készített filmek és könyvek jegyzékét, a Gulyás fivérek művével kezdve. Apró betűvel, hogy mind reáférjen. S gondoskodjék arról, hogy a földszinti könyvesboltban a kötetek és a kazetták kaphatók legyenek. A Komlósról nemrég megjelent könyvet mellőzzék, ha lehet. Megjegyzem: egy-egy ilyesmi jegyzék majd' mindenik teremben segítene tudatosodni a tragédiát. A 101. teremben telefonon hallhatjuk szónokolni Gerő Ernőt az osztályharcról és a klerikális reakcióról, Farkas Mihályt a hadseregben lévő osztályellenségről, s hallgathatjuk a kitelepítésről beszélő dr. Újfalussy Bélát, Perczel Zitát, dr. Andorka Rudolfot. Andorka batyujában tizenkét év kényszerű fizikai munka, kitelepítés, munkaszolgálat, börtön. Munkaszolgálat? Az ötvenes években? Igen. „Munkaszolgálatra hívták be az,osztályidegennek' és így megbízhatatlannak minősített katonaköteles korú fiatalokat ... elhanyagolt bányákban - építkezéseken dolgoztatták őket." Nem csak dolgoztatták őket, hanem nevelték is. Hogy megtanulják, nekik nincsen helyük vagy csak ilyen helyük van a kommunizmusban. A MUSZ országos parancsnoka bizonyos Maléter Pál volt. A 101. terem képernyőin visszaemlékezők - szavukat sajnos nem érti a látogató és a neveket sem tudja meg. A falat korabeli újságokból és iratokból készült tapéta borítja. Egész nap böngészhetnénk, kedves olvasó! Néhány szemelvény: Sztálin elvtárs nyelvtudományi munkáiról. Kónya Lajos „hatalmas" verse. Devecseri Gábor rövidebb, de ugyancsak „hatalmas" verse. - Ki a kulák? - kérdi Lőcsei Fál a Szabad Nép 1949. január 7-i számában s felel reá: - Az, akit annak minősítünk! „...a kitelepítettek többsége soha többé nem térhetett vissza otthonába.- írja a Múzeum ismertetője. Senki kitelepített sem kapta vissza otthonát, senki kitelepített sem kapta vissza azt az ingatlant, azt a lakást, azokat az ingóságokat, amiket elraboltak tőle. Rosszul tudom? „...a hazatértek hátrányos megkülönböztetése sem szűnt meg hosszú évekig..." - írja a Múzeum ismertetője. No comment hogy érthető legyek. Azt azonban elmondom, hogy a „kitaszító" rendelkezések szenvedő alanyai a „szerzett" hátrányt életök végéig sem hozhatták, nem hozhatják be, utódaik is csak több nemzedék alatt, majd ha lesz még Magyarország, avagy, ha megtalálják helyöket a globálisban. I. emelet 102. Terrorfolyosó A falon olvasható: „Nem keresünk bizonyítékot, tanúkat. Nem akarunk szovjetellenes tetteket vagy agitációt leleplezni. Az első kérdés, ami minket érdekel: milyen osztályhoz tartozol, honnan származol, milyen volt a neveltetésed, mi volt a foglalkozásod? Ezek a kérdések döntenek a vádlott sorsáról. Ez a vörös terror lényege.” (Lacisz, Dzerzsinszkij helyettese) Az „első kérdés" - az négy kérdés. Nem a kérdések, nem is a feleletek, hanem a kommunisták döntenek a vádlott sorsáról. De a nyilatkozó miért is törődne a pontos fogalmazással - ha így is értjük, amit mond. Fémtáblán olvasható: Endrédy Vendel zirci főapát, letartóztatva 1950- ben, így emlékezik: „...egyenesen az Andrássy út 60-ba vittek. Összesen 18 órát tartott az első kihallgatásom. Nem gondoltam volna, hogy egy 54 éves embert úgy össze lehessen verni, rúgni, válogatott kínzóeszközökkel kínozni, injekciókkal úgy elkábítani, hogy megfosztják akaraterejétől. Vallattak nagyfeszültségű árammal, vallattak elektrosokkal, lábujjhegyen kellett állnom, alatta szöges deszka, jobbról-balról izzó rezsó, hogy egyenesen álljak. Összeestem. Láttam, hogy mártírt nem, de hitvány embert akarnak belőlem csinálni..." Orvosok és pszichológusok oktatták a verőlegényeket, hogyan csinálják. „...mártírt nem, de hitvány embert akarnak belőlem csinálni..." Ma is hitvány embert akarnak csinálni mindnyájunkból. Ugyanazok a verőlegények, ugyanazok az orvosok, ugyanazok a kommunisták és ivadéka Havi Magyar Fórum, 2003. március 35