Havi Magyar Fórum, 2006 (14. évfolyam, 1-12. szám)
2006-02-01 / 2. szám
ÚJRAOLVASÓ 1688-ban Eberhard Everling doktor császári törzsorvos készítette el a Szabadság-hegyi vízmű rekonstrukciójának tervét. Maga a kivitelezés azonban egészen 1714-ig elhúzódott. Ekkor Kerschensteiner Konrád budai jezsuita építész rekonstruálta Mátyás király régi vízművét. Everling emlékére a Városkutat Doktorkútnak nevezték el. A Keerschensteiner által rekonstruált vári csurgónak pedig, amely a Mátyás-templom elé került - jezsuita kút lett a neve. Ugyanakkoriban állították helyre azt a XV századi dunai szivattyút is, amely a Színház utcában álló kútba emelte a szűrt Duna-vizet. Ez az utóbbi „Buda királyi város nagy, vízivárosi vízműve" - németül: „Königliche städtische grosse Wasserkunst in der Wasserstadt zu Ofen" - hangzatos címét viselte. Kerschensteiner városkúti vízműve ezerháromszáz méter hosszúságban fenyőfa, kétezer-hétszáz méter hosszúságban ólomcsöveken át vezette a vizet. (Egyik, XII. Zsolna utcai szakaszára 1971 nyarán Tóth Attila munkatársam bukkant rá.) A csöveket mintegy egyméteres földtakarás védte. Azonban mindig akadtak tolvajok, így Buda ólomcsöveit is állandóan őriztetnie kellett a városnak. Ugyanis, ha a csöveket - az ólomnak akkor is ára volt - valamely szélhámos elemelte, a város víz nélkül maradt. A Szabadság-hegyi vízvezeték - a kevésbé tiszta Duna-víz-emelők vizével szemben - kristálytiszta forrásvizet szállított a budai Várba. Keerschensteiner művének az 1710-es években éppen úgy csodájára jártak, mint 1470-80 körül a vízmű eredetijének. Az emberek nem akarták elhinni, hogy ez a közlekedőedények törvénye alapján működtetett vízvezeték, ez a nagy technikai bravúr sikerülhet. A város - örömében - nemcsak a jezsuiták (1710- től 1721-ig terjedő) adóhátralékát engedte el, hanem évről évre városi ünneppé tette a Szabadsághegyi főtéri vízmű felavatásának évfordulóját. A vízművek szerepe később sem hanyatlott. 1849-ben, Buda feladásában jelentős szerepe volt annak, hogy Görgei elvágatta a Szabadság-hegyi vezetéket. Kmetty tábornok pedig a Lánchíd melletti városi vízmű megrohanására kapott parancsot. Ez a vízmű azután 1849. május 21-én épségben került honvédeink kezére. Telekárak, ingatlanszerzések A kettős - de akkor még különálló - fővárosnak benépesítésére a leghathatósabb eszköz az ingyenes telekosztás volt. Pest városában az első telekosztáskor három és félszáz háztelket osztottak szét. Ezek közül -Rómer Flóris kutatta ki - nem egy telek akkora volt, hogy ma két-három nagyobb bérpalota is áll azon. A Rómer által vizsgált százhetvennégy háztelek közül száztizennyolcat „asszignálás" útján, tehát teljesen ingyen kapott meg a német háztulajdonos. Huszonnégyet adtak el pénzen. E huszonnégyből tizenötnek az ára öttől ötven forintig, négynek hetvenöttől százhatvan forintig, ötnek az ára pedig háromszázhetventől ötszáz forintig terjedt. Tehát 1690 körül Pest városában ötszáz forintnál drágább ingatlan nem volt. (A Kossuth Lajos utcai volt Dreher-palotának a XIX. században már milliós telke kétszáz évvel korábban, 1690 körül még csak ötven forint körül mozgott.) A bécsi telepítéspolitika azzal is kedvezett, hogy az a vállalkozó, aki arra kötelezte magát, rövid időn belül házat emel telkén, potom öt forinton válthatta meg a pesti polgárjogot. Telekspekulációk Csak egyetlen példával világítanám meg Pest telekárainak gyors, XVII-XVIII. századi drágulását! Derekas és jó étvágyú birtokszerző volt Werlein János István, a budai kamara híres és hírhedt adminisztrátora. Jószágszerzéseit nemcsak a XVII. század végi Buda városára terjesztette ki. A spekuláns szeme a bal parti Pestben is „fantáziát" látott, így - gratis - az övé lett a későbbi Károlyipalota (ma Károlyi Mihály u. 16.) telkének nagy része is. Fia, Werlein Edmond József báró már 150 forintért adott túl az ingatlanon 1694-ben. Az ekkori - 1694. évi - vevők Wilfershaimb Miklós császári élelmezési biztos családtagjai - ötven évvel később már tizenegyezer forintért adják tovább ingatlanukat Patachich kalocsai érseknek. Négy évvel később ugyanezt az objektumot tizennyolcezer forinton vásárolja meg Barkóczy Ferenc egri érsek. Barkóczy pedig ugyanezt a pesti fekvőséget - holmi rákosi rétekkel egyetemben - kerek harmincháromezer forinton adja el atyja fiának, gróf Károlyi Antalnak. Ez a drágulás - a semmiből, majd százötven forintból harmincháromezer - akkor is óriási, ha 1687 és Károlyi Antal szerzése között már szerényebb házat is emeltek a telekre. (Ez a házacska azonban - mondanunk sem kell - még nem a mai Károlyipalota volt.) Amikor a Lukács fürdő malma annyit ért, mint egész Békés megye Meglehet, hogy a budai városfejlődés más irányt vesz, ha III. Károly király el nem utasít egy különös birtokvásárlási kérelmet. 36 Havi Magyar Fórum, 2006. február