Havi Magyar Fórum, 2017 (25. évfolyam, 1-12. szám)

2017-10-01 / 10. szám

TANULMÁNY madt e szavaira - rögzíti a Képviselőházi Napló. Ez után Sebestény képviselő arról beszélt, hogy az el­múlt negyed század alatt az ország anyagilag és szellemileg az elnyomás ellenére is azért némileg fejlődött. „Miért szakadt meg ezen örvendetes ha­ladás, mindnyájan tudjuk, valamint azt is, hogy a legújabb időkben az osztrák kormány elvetvén az álcát, nyát sisakkal, a rémuralom pajzsa alatt folytatta beolvasztási politikáját. Azt is tudjuk, mit tett Ma­gyarország ily körülmények között, hasonlóan cse­lekedett ti. az élő fákhoz, melyek a zordon téli időkben, minden nedveiket a gyökérben összpon­tosítják. Magyarország is visszavonulva bár, de meg nem hajolva a nyers hatalom előtt, minden erejét összpontosító oly téren, amelyen működnie némileg szabad volt, ti. anyagi fejlődésének terén - és nem lehet tagadni, hogy az imént lefolyt években Ma­gyarország, nevezetesen gazdasági téren, nem kis haladást ten." A nemzeti, alkotmányos kormánynak pedig kötelessége „önérdekénél fogva is" mindent megtenni, ami a „jólétet előmozdítja". Majd így fi­gyelmeztetett: „azt állítom, hogy Magyarország anyagi jólétének kedvező fejlődése azon mentő esz­köz, mely Magyarországot a törvényjavaslatban fog­lalt súlyos terhek alatti összeroskadástól egyedül képes megmenteni." Ez pedig „e jelen állapotok consolidatiojától függ, a jelen állapotok szilárdsága pedig nagymértékben, eme fontos kérdésnek, mely­nek szirtjein Magyarország már egyszer hajótörést szenvedett, méltányosság alapján történendő kedvező megoldásától föltételezhető". Kossuth Lajos intelmei Tudjuk, hogy a magyar közvélemény javarésze Kos­suth Lajos hazaküldött leveleiből ugyan „48-at hal­lott, de 49-et értett", a csorbítatlan nemzeti függet­lenség vágya ott élt a szívekben. Kossuth Lajos a váci választókhoz intézett 1867. augusztus 20-i levelében külön nyomatékkal meg­jegyezte: „...az osztrák ház uralmát hazám függet­lenségével és önállásával incompatibilisnek (össze­férhetetlennek - S. S.) hiszem". Kifejtette, az 1848- as magyar törvények mintájára az osztrák birodalom valamennyi nemzetének alkotmányos önkormány­zatot kell biztosítani. Felszólította a törvényhatósá­gokat, hogy a tiltakozzanak a kiegyezés ellen. Meg­ismételte keserű jóslatát: „Ne ajánlkozzék Magyar­­ország máglyának, melyen a történelem kérlelhe­tetlen logikája az osztrák sast elégeti". Kossuth váci levelét a szélsőbal lapja a Magyar Új­ság közölte, a kormány augusztus 26-i döntése ér­telmében pedig a cikket közlő lapszámot augusztus 29-én elkobozták. A levéllel foglalkozó miniszterta­nácsi ülésén megállapításra került, hogy „Kossuth levele valóságos izgatást foglal magában". A kor­mány utasította a belügyminisztert, hogy körlevélben figyelmeztesse a vármegyék főispánjait, hogy „az üresedésbe jött képviselői állások betöltése alkalmá­ból. .. minden törvényes eszközzel oda működjenek, hogy a választások a kormánypárt részére éljenek el." (A közvélemény tájékoztatására a Miniszterel­nökségen 1867. július 24-én hozták létre a sajtóosz­tályt!) A Böszörményi László szerkesztő elleni saj­tóper indításáról az 1867. szeptember 30-i kormá­nyülésen született döntés. A képviselőház kormánypárti többsége hamarosan felfüggesztette a radikális képviselő mentelmi jogát, így elhárult az akadálya felelősségre vonásának. Csiky Sándor ezt jegyezte be 1867. október 22-i kel­tezéssel naplójába:"... szavazás történt a Böszörmé­nyi elleni vádra, de én és elvtársaim nem szavaz­tunk. Ezt követően az esküdtbíróság egy évi fog­házbüntetésre ítélte a betegeskedő képviselőt. A bör­tönben lévő Böszörményinek állapota rohamosan romlott, s miután a felajánlott kegyelmet elutasította, 1869. március 24-én a fogházban elhunyt. (A kor­mány kénytelen volt a jogos ellenzéki szenvedélyes vádakra a kormányülés napirendjére tűzni - 1869. március 7-én - „a sajtófegyencek elhelyezése" pont keretében a hazai börtönviszonyokat, illetve ezen az ülésen „Böszörményi László megkegyelmezése" címmel előterjesztést hallgatott meg.) Csiky Sándor levele Csiky Sándor pedig nem volt rest, és példátlanul keményhangú levélben fordult gr. Andrássy Gyula miniszterelnökhöz, aki a honvédelmi tárcát is ve­zette, nyitva hagyva a megválaszolandó kérdést, az alkotmányosság terén megtörtént-e a lényeges for­dulat? 49. évk. 14/6.1867. 1887/11. okt. Csiky Sándor kérvénye gróf Andrássy Gyula mi­niszterelnökhöz (1867. június 10.) Nagyméltóságú Csiky-Szentkirályi és Krasznahorkai Gróf Andrássy Gyula úrhoz, Magyarország Kormány Elnökéhez stb. stb. Ő Kegyelmességéhez intézett alázatos kérvénye Csiky Sándornak, Eger városa or­szágos képviselőjének, aki a benn íratott okokra néz­ve, a kincstári ügyészek ellene és elhunyt neje ellen - bizonyos 389 pft 71 % kft. tevő adó, s lezárulási költség megvétele végett - Eger városa járásbírósága előtt 1859. évben indított, és ismét a Heves megyei telekkönyvi törvényszék előtt, szintén 1859. évben érintett tartozásnak meg nem térítése miatt, telek­könyvi átkebelezést követelő és fellebbezés útján, ma is a Főméltóságú Hétszemélyes Tábla előtt fo­lyamatba levő, jogtalan és alaptalan kereseteknek azonnali megszüntetéséért, és ismét azon értékes iratainak és magyar bankjegyeinek, melyek tőle 1856. évben történt elfogatása alkalmából elkoboz­­tattanak­­ és a pesti haditörvényszék által mai napig, többrendbeli kérelme folytán, mind amellett sem adattanak vissza, hogy ő Felsége még 1856. évben kegyelem útján, mindennemű kincstári zár alá vetni haditörvényszékileg megrendelt (elrendelt - S. S.) ingó és ingatlan javainak birtokába bocsátását meg­­parancsoló­­ haladék nélküli visszaadásának meg­rendeléséért esedezik. Havi Magyar Fórum, 2017. október 1.

Next