Havi Magyar Fórum, 2018 (26. évfolyam, 1-8. szám)

2018-03-01 / 3. szám

IRODALOM, KULTÚRA Vass Krisztián,a Földművelésügyi Minisztérium tanácsadója „Tavaszi fagy" Erdélyi József alakja Kodolányi János művében - Második rész A Central kávéház a szellemi élet, az irodalmi társaságok kedvelt helyszíne volt a Horthy-korszakban. A népi írói mozgalom számos kiválósága, így Kodolányi János és Erdélyi József is gyakran nyújtott itt kezet egymásnak. A regényben Centrum kávéházként azonosítható, törzsvendégét, Erdélyi Józsefre pedig Szalontai József figurája emlékeztet. Már az első fejezetben feltűnik csapzottan zilált alakja. Már a regény exponálásakor bekerül a képbe a Nagyszalonta melletti Újbátorpusztán született literátor. Mind­ketten: Végh István, azaz Kodolányi János és Szalontai József, azaz Erdélyi József is az élet és hivatás pe­rifériáján tanyáznak. Koplaló, nagy szegénységben. Filléres napi gondoktól nyúzva közösen ülik körül a Centrum márványasztalait. Füstben, zajban, vitában. Kodolányi János önéletrajzi művében Kornráth Ti­vadar visszautasítja Végh István kéziratát. Nem ki­forrott a vers, elavul­tan rímes, meg hát „máma már nem lehet Petőfivel, meg a népdallal jönni." - érvel az Új Irodalom főszerkesztője.­ Ám Szalontai Józsefnek publikációs lehetőséget ajánl. Ő azonban nemet mond a felkérésre. A mű azt az életfázist rögzíti, mi­kor még egyikük sem dolgozott a folyóiratnak, mert­hogy a későbbiekben mindketten a Magyar írás (A Tavaszi fagyban Új Irodalom) szerzői lettek. Csaplár Ferenc, a téma szakértője „az avantgardiz­­mus hazai, szelídített változatát reprezentáló folyóiratnak" nevezte Raith Tivadar szellemi vállalkozását. Idézi a konkurens avantgárd vezér, Kassák Lajos vélemé­nyét „a Magyar írás fiókákról": „komolytalanok", „fele­lőtlenek”, „antiszociális beállítottságúak", „nagyszájú fe­zőrök", „fafejű dilettánsok”.­ Csaplár Ferenc irodalom­­történész szerint Raith Tivadar költőnek, írónak va­lóban jelentéktelen volt, s az általa szerkesztett Ma­gyar írás hasábjain a „valóban tehetséges fiatalok pró­bálkozásai szinte elvesztek a modernkedő dilettánsok iro­mányainak tömegében."­ Hozzátehetjük: az előbbiekhez sorolhatjuk Erdélyi Józsefet és Kodolányi Jánost is. A Tavaszi fagy című kulcsregényében Kodolányi János finom jellemzést ad Raith Tivadarról: „Kissé zö­mök termetű, csinos fiatalember volt s nekem szép magas homlokával és hullámosan hátraomló gesztenyebarna hajával imponált. Lágy világos szeme volt, lágy, jó szívre valló vo­násai, nőiesen szelíd álla. Szájában most is ott füstölt a bohém pózból megszokott kis angol fapipa. Hóna alatt puffadt irattáskát cipelt. Én rendkívül tiszteltem ezt a szeretetet, megértést, hitet prédikáló kis lágy s mégis makacs embert. Ez volt Parisban, ez lapot szerkeszt, könyveket ad ki... ál­landóan fent ül a Parnasszuson ... Szerényen fogtam vele kezet. "4 Erdélyi József önéletírásában pedig meghök­kentő asszociációra bukkanhatunk vele kapcsolatban. Egy pufók felhőben ugyyanis Raith Tivadar „kövér, mosolygós arcára " ismert.5 Erdélyi József egy természeti fenségbe látta bele Raith Tivadar vonásait. De nemcsak ez az ártatlan képzettársítás őrizte meg Raith nevét a memoárban. Morbid humorral is megbökte az avant­gárd szerkesztőt: „Meg kell emlékeznem a Centrál, a New­ York akkori alakjairól is. Rajth (sic!) Tivadar ott indította Magyar Írás című lapját, melynek címét Aradi Szabó István kijavította Magyar Sírásóra. "­ A Tavaszi fagyban az Er­délyi Józsefről mintázott Szalontai József hűvösen fo­gadja Raith Tivadart. Egykedvűen firkálgat, s fog­­hegyről válaszolgat Keinráth Tivadar szavaira. „­­ Ba­góért nem táncolok, barátom,­­ csattant fel dühösen Szalonti a rajza mellől, - ha már így is, úgy is éhezem, mindegy, hogy előbb vagy utóbb lesz-e vége. De, édes barátom, én azért, hogy te a nevemmel és versemmel üzérkedj, nekem pedig ne adj egy vasat se, nem írok. Fizess, akkor kapsz. Én Erdélyi József mikor sérteten arra panaszkodott, hogy sem Móricz Zsigmond, sem Osvát Ernő, sem Gellért Oszkár nem helyezte el munkatársnak egy újsághoz sem, Raith Tivadart idézi: „ismerjük az ilyen kálvinista fiúkat, írnak két érdekes verset, megelégszenek azzal, hogy lehettek volna költők, hazamennek, elvesznek egy gazdag lányt, büszkék a hírnevükre s elhallgatnak, megfeneklenek valahol vidéken. ". Erdélyi József e keserű sorai mellett szűkszavú tényszerűséggel megemlíti írótársa alakját a Centrálban: „Kodolányi is akkor tűnt fel egy kis verses­könyvvel. Raith Tivadar fedezte fel."­ A Magyar írás által kiadott Üzenet enyéimnek című Kodolányi műről van szó, mely a szerző utolsó lírai könyveként ismert. Hu­szonöt kötett és ugyanennyi avantgardista szabad­verset fűzött egybe az 1921-ben megjelent kiadvány. Ezután nem publikált többé költeményeket, íróvá vedlett s igazi hangját a prózában lelte meg. Ha összefésüljük Erdélyi József és Kodolányi János opuszait, láthatjuk: a Tavaszi fagy című önéletrajzi regény jól tükrözi a két művész pályájának korai szakaszát. Indulataikat, emberi és irodalmi kapcso­lataik szövevényét. Az érzékeny fiatal alkotók rez­zenéseit, vívódásait és megpróbáltatásait. 1 Kodolányi János: Tavaszi fagy. (Egy foglalkozásnélküli ifjú Pesten) Budapest, 1926. Grill Károly Könyvkiadóvállalata, 72. p.;2 Csaplár Ferenc: Kassák körei. Szépirodalmi Könyvkiadó, Budapest, 1984.85. p.;3­0.p.; 85-86. p.;4 Kodolányi János: Tavaszi fagy. (Egy foglalkozásnélküli ifjú Pesten) Budapest, 1926. Grill Károly Könyvkiadóvállalata. 70. p.;5 Erdélyi József: Fegyvertelen. Önéletrajz. Bp. 1942. Turul. 70. p.;6 Erdélyi József: Fegyvertelen. Önéletrajz. Bp. 1942. Turul. 40. p.; 7 Kodolányi János: Tavaszi fagy. (Egy foglalkozásnélküli ifjú Pesten) Budapest, 1926. Grill Károly Könyvkiadóvállalata. 73. p.;8 Erdélyi József: Fegyvertelen. Önéletrajz. Bp. 1942. Turul. 41-42. p.;9 Erdélyi József: Fegyvertelen. Önéletrajz. Bp. 1942. Turul. 40. p. Havi Magyar Fórum, 2018. március 5.

Next