Hazai 's Külföldi Tudósítások, 1831. 2. félév (1-52. szám)
1831-12-07 / 46. szám
Litvániában, nevezetesen Vilnában és Grodnóban megparantsoltatott az új katonákból még hátra lévő rész kiállíttása. A’ Sz. Pétervári újságok nagyon sokat beszellenek a’ mostanában felriadt Oroszok politikája ellen való türekedések tzáfolására. Eggyik közűlök azt az ellenvetést tzáfolja , mintha az Oroszok tsupa hódíttak volnának, és a’ lefolyt eveket hívja maga mellett tanúknak másik azt mutogatja, millyen boldog legyen most Lifland az Orosz páltza alatt eggy harmadik a’ Lengyel történetekről emlegetődzik, kibeszéli magát a’ barbáries vádjai alól, mellyekkel az Oroszokat terhelik ; ennek szavai eme’ következendőki »Az Oroszok nem kérkednek vitézségeikkel (mert tsak a’ gyávák kérkednek), de a’ Törököket sem mondották ők kis lelkűeknek , midőn ők azokat a’ Duna partjaitól a’ Balkánon keresztül, egész fővá**ossok kapujáig vissza nyomták sem a’ Frantziákat, a’ kiknek tiszteletbeli kíséretet adtak Moszkvától egész Párisig sem a’ Németeket, a’ kiknek megszabadításokra atyafiasan nyújtották ki kezeiket. Most is megadják az Oroszok az ő velek eggy törzsökről költ attyák fiaik vitézségének — a’ Lengyeleknek — az illendőséget és tsak azt a’ megátalkodást fájlalják, mellyel eggy jól meg nem fontolt dolgot védelmeznek. A’ Lengyelek vitézségét megösmerve tódúlt hevesen az Oroszság a’ viadalra , mert ditsőséget tsak az érdemel, a’ ki bátor ellenséget győz meg. A’ viadalnak kimenetele határozta el a’vitézségnek küzdését, és mind a’ két résznek állhatatosságát. Meg vágynak győződve az Oroszok a’ Lengyeleknek vitézségek felől; de meg vágynak győződve eggyszer’s mind a’ felől is, hogy sokkal hasznosabb és ditsőségesebb lett volna az ő vitézségeket nem attyákfiai, az Oroszok ellen fordíttani, a kik nekik előbbeni sértegetéseiket megbotsátották , és az Orosz földek ’s Moszkvának 1 362 pusztításait, a boldogságnak Lengyel Országba viszont felállításával, és Varsónak szépítésével viszonozták , hanem , eggyesülve az ő más eredetű közös ellenségeik ellen, a’ thrónus ditsősségéért és híréért, valamint az Orosz Birodalom hasznáért hartzolni, melly Lengyel Országétól elvállaltatlan. A’ háládatosság és hívség , a’ vitézségnek legdrágább ékességei, és az Orosz népnek szeretete, ’s atyafi hajlandósága minden Lengyel előtt feljebb bötsülendő lehetne, mint a’ viszálkodás gerjesztőinek harsány kiabálásai, melly 500 mérföldön keresztül az ő barátságokat puszta szavakba burkolják. Ama’ viszálkodás hirdetői azok, a’ kik az ó üres barátságot esküvéseikkel elhódítják a’ Lengyeleket, és örömest elcsábíttanák az Oroszoktól, kikre ők a’ barbarus nevet ruházzák. A’ tizenkilentzedik századnak Orosszai barbarusok ! Mutassák meg a’ mi elpallérozott ellenzőink állításokat. Olly Nemzetek , mellyek civilizatiójokkal kevélykednek, nyomakodtak tűzzel vassal az Orosz Birodalomnak szinte velejéig, ’s magok után véres nyomokat hagytak az Oroszok—amazoktól barbarus névvel tiszteltettek, — Parisba mentek, hogy az Istenségnek hálaadást mutassanak be, az Európának vissza adatott békességért ’s ellenségeknek, mint szinte frigyeseiknek határjaikon is, minden eggyes polgárnak tulajdonát kímélve , mentek keresztül. Orosz zászlók lobogtak Parisban, nem füstölgő hamvaktól vétetve körűl, hanem az Urnák oltárai előtt, derűit ég alatt, örvendező néptől körűlvétetve , melly a’ győzedelmesnek szelídségét áldotta. Hát elfelejtették már ezeket ama’ népszolnokok ? Az Orosz nép nem irigy másra, ’s a’ mint a’cultura ösvényén ’s Európa eivilisatiójában szapora lépésekkel előre halad , a’ világon semmivel sem váltaná fel az ő régi őseiről reá örökül szállott erköltseit, mellyek : a’ thrónus mellett hívség, a’ Császár iránt szeretet, a’ hithez ragaszkodás, a’ hartzokban bátor.