Hazai 's Külföldi Tudósítások, 1837. 1. félév (1-52. szám)

1837-02-11 / 13. szám

a’ koplaló nem soká nyámmogott; a’ farkas min­dig közelebb ment, ’s a’ szegény ördög, nem lévén már mit oda vetnie , a’ nagy félelemben elővette du­dáját, ’s egy darabot játszott rajta; de az ordas, melly a’ musikához alkalmasint nem értett, az el­ső zenre mindjárt futásnak iramlott. Ekkor a’ sípos mondá: „Ha azt tudom, hogy ennyire szereted a’ dudát hallgatni, csakugyan asztal előtt játszottam volna.“ Ha sir R. Feel ebéd előtt áll­ fel beszédé­vel, a’ skótok sebesebben szaladtak volna tőle, mint a’ felföldi ember farkasa. Most már kaczaghatunk a’ glasgowi komoediára, de annak jelentését nem szabad felednünk. Nekünk itt Izlandban se alkot­, ványi szabadságot, se testületi reformot m­m akar­nak adni, hanem csak lánczokat ’s bilincseket. Mi keveset tudnak a’ toryk a’ jövendőről! Szíjokon forog az unió, meg se akarnak nekünk egyenlő jo­gokat engedni, csak urak és szolgák közti unióról gondolkoznak. De én jelentem nekik, a’ miilyen igaz az, hogy Angla és Izland közt tenger foly, olly bizonyosan szétszakítatik az unió, ha jogunk meg­tagadva marad. Sir Robert a’ gőzmozgonyon kala­pálás és furkáláshoz hasonlító a’ reformpróbatétele­ket. Erre ezt felelem neki: A’ népszerű vélemény gőzmozgonya már igen erőssé lett a' szikár kézre nézve, melly azt gátolni akarja munkálatában , ösz­­szezúzandja e’ kezet, mert a' mozgonyt többé nem állahatni­ meg.“ A’ radikális sajtó is kimondá már ítéletét a’ glasgowi lakomáról. Megjegyezésre méltó a’Specta­­toré, melly ebben koránse elhibázott próbatételt, mint a’ whig-hírlapok vélik, sőt inkább a­ toryk erejének bizonyságát látja, ’s Peel elhatározott sza­vából azt húzza­ ki, hogy ő Lyndhurstal egyetértve szándékozik munkálni. „Ha Lyndhurstnak, úgy mond, azon terve, hogy a’ lordok Melbourne mi­nistel innia elle­n felizgattassanak , megbukott volna, úgy Feel e’ teltet, mint pártjára sőt az alkotványra nézve is veszélyest, gáncsolta volna. De a’ merész terv elsült. A’ lordok, az alsó házi whig-radikalis csekély többséggel daczolva, ’s a’ whigministeriu­­mot rész oldalr­ul tüntet­ve­ ele, nem csak viszálko­­dást és apathiát támasztottak a’ reformerek közt, hanem a’ tory pártot is Liverpool 1. halála óta pél­dátlan buzgalomra s munkásságra gyulaszták. Rég nem voltak a’ toryk olly erősek, mint most, ’s erejök Lyndlurst politikájából, a’ mostani kormány eránti hajthatatlan ellenkedésből, eredt. Peel soh­a se javaslott volna elhatározott merész politikát; de miután a’ nagy nyereségérti nagy merészség terve jól i­tött­ ki, a’ mérsékletiek okos vezére összeszö­vetkezik a’ makacs obstruktivek főnemes seregével, Lyndhurstról és Wharnclifferől rá is, mint némelly másokra , olly bátorság ragadt, melly­től az ő ter­mészete idegen. Ő most már, Stanley J. ellenére, „általános conservativ,“ mi és angol nyelven meg­testesült toryt jelent. Igenis , Peel még többet is re­mél Lyndhurst merész politikájától, t. i. hogy a’ toryk visszavezettetnek Downing-Streetbe (a’ mi­­nisteriumba). Az ő glasgowi bizakodó hangja nem kisebb figyelmet érdemel, mint a’ különbség néze­tei közt, mellyeket a’ lordok munkálatiról most és a’ Merchant-Tailor-Hallban nyilvánított. Tapsol a’ pairek vak merészségének, ’s tőle a’ whigek meg­­bukását és pártjának ismét kormányra jutását varja. Szóval, a’ toryk közt most tökéletes egyetértés uralkodik, ’s Lyndhurst 1. közönségesen elesmert vezérük. A’ glasgowi ünnepélyből előre ítélhetni a’ jövő ülésről. A’ t­rónbeszédben akármit ’s men­nyit ígérjenek a’ ministerek, előre meg lehetnek; győződve , hogy a’ felső ház mindazon javaslatot visszaveti, mellyet Peel és Lyndhurst jóvá nem hagytak. Ez évben tehát egész sor legyőzetést fog­nak szenyvedni a’ ministerek. Mindazáltal meg­maradnak a’ hivatalban,­­s elvégzik a’ törvényho­zási rendszabályok előkészületének formaságait, de nem más czélból ’s talán nem is egyéb szándékból, mint hogy saját tehetlenségöket és ellenfelök hatal­mát kimutassák. Ezek a Feh­égé oppositiójának és kormányának tervei a’ jövő ülésre nézve: a’toryk kormányozni, a’ whigek a’ ministeriumban ülni fognak. Hát a’reformból mi leszen ? A’ kinézet va­lóban szomorú volna, ha a’ whigek azon szándéka, hogy magokat ez ülésben is megalázzák a’ toryk előtt , az alsó ház független reformereit négy évi lethargiájokból fel nem költené. Egy hét alatt majd meglát­juk , elértették-e helyzetöket.“ A’ Drmylane színházban tartott nagy reform­­ebédról igen különbözőleg ítélnek a’ különféle pár­tok hírlapjai. „Elhatározottabban, egyetértőbben és balosabban, mondják a’ szabadelmü lapok, még­­ soha se lépett­ fel a’ reformpárt.“ A’ tory lapok el­lenben a’ párterő szerencsétlenül járt fitogatásának nyilatkoztatják ez ünnepélyt. A’ 16 hg. ’s viscount közül, kik a’ pogrammában vendégekként említ­­tettek, egy se jelent­ meg, ’s a’ ministerek egész­ségéért ürített áldomásra csak egy alsó rendű kor­­­­mányi tag se felelt. A’ Courier válaszolja, a’­­ kormányi tisztviselők készakarva maradtak­ el, hogy s e’ gyűlés, minden hivatali bélyeg nélkül, tisztán független reformerek összegyűltének látszassék. A’ Standard és Times 800ra teszik a’ vendégek számát, hanem a’ M. Herald 1200—1500ra; de mi ez a’ két milliónyi lakossal biró Londonhoz képest, mi­dőn a’ nyolezszorta kisebb Glasgow Peel ünnepé­lyekor 2500 conservativet állított­ ki? A’Constitutional e’ czikkelyt írja: Olvasóinkal egy különös ismeretet kell közlenünk Anglia ki-

Next