Hazai 's Külföldi Tudósítások, 1837. 1. félév (1-52. szám)
1837-02-11 / 13. szám
a’ koplaló nem soká nyámmogott; a’ farkas mindig közelebb ment, ’s a’ szegény ördög, nem lévén már mit oda vetnie , a’ nagy félelemben elővette dudáját, ’s egy darabot játszott rajta; de az ordas, melly a’ musikához alkalmasint nem értett, az első zenre mindjárt futásnak iramlott. Ekkor a’ sípos mondá: „Ha azt tudom, hogy ennyire szereted a’ dudát hallgatni, csakugyan asztal előtt játszottam volna.“ Ha sir R. Feel ebéd előtt áll fel beszédével, a’ skótok sebesebben szaladtak volna tőle, mint a’ felföldi ember farkasa. Most már kaczaghatunk a’ glasgowi komoediára, de annak jelentését nem szabad felednünk. Nekünk itt Izlandban se alkot, ványi szabadságot, se testületi reformot mm akarnak adni, hanem csak lánczokat ’s bilincseket. Mi keveset tudnak a’ toryk a’ jövendőről! Szíjokon forog az unió, meg se akarnak nekünk egyenlő jogokat engedni, csak urak és szolgák közti unióról gondolkoznak. De én jelentem nekik, a’ miilyen igaz az, hogy Angla és Izland közt tenger foly, olly bizonyosan szétszakítatik az unió, ha jogunk megtagadva marad. Sir Robert a’ gőzmozgonyon kalapálás és furkáláshoz hasonlító a’ reformpróbatételeket. Erre ezt felelem neki: A’ népszerű vélemény gőzmozgonya már igen erőssé lett a' szikár kézre nézve, melly azt gátolni akarja munkálatában , öszszezúzandja e’ kezet, mert a' mozgonyt többé nem állahatni meg.“ A’ radikális sajtó is kimondá már ítéletét a’ glasgowi lakomáról. Megjegyezésre méltó a’Spectatoré, melly ebben koránse elhibázott próbatételt, mint a’ whig-hírlapok vélik, sőt inkább a toryk erejének bizonyságát látja, ’s Peel elhatározott szavából azt húzza ki, hogy ő Lyndhurstal egyetértve szándékozik munkálni. „Ha Lyndhurstnak, úgy mond, azon terve, hogy a’ lordok Melbourne ministel innia ellen felizgattassanak , megbukott volna, úgy Feel e’ teltet, mint pártjára sőt az alkotványra nézve is veszélyest, gáncsolta volna. De a’ merész terv elsült. A’ lordok, az alsó házi whig-radikalis csekély többséggel daczolva, ’s a’ whigministeriumot rész oldalrul tüntetve ele, nem csak viszálkodást és apathiát támasztottak a’ reformerek közt, hanem a’ tory pártot is Liverpool 1. halála óta példátlan buzgalomra s munkásságra gyulaszták. Rég nem voltak a’ toryk olly erősek, mint most, ’s erejök Lyndlurst politikájából, a’ mostani kormány eránti hajthatatlan ellenkedésből, eredt. Peel soha se javaslott volna elhatározott merész politikát; de miután a’ nagy nyereségérti nagy merészség terve jól itött ki, a’ mérsékletiek okos vezére összeszövetkezik a’ makacs obstruktivek főnemes seregével, Lyndhurstról és Wharnclifferől rá is, mint némelly másokra , olly bátorság ragadt, mellytől az ő természete idegen. Ő most már, Stanley J. ellenére, „általános conservativ,“ mi és angol nyelven megtestesült toryt jelent. Igenis , Peel még többet is remél Lyndhurst merész politikájától, t. i. hogy a’ toryk visszavezettetnek Downing-Streetbe (a’ ministeriumba). Az ő glasgowi bizakodó hangja nem kisebb figyelmet érdemel, mint a’ különbség nézetei közt, mellyeket a’ lordok munkálatiról most és a’ Merchant-Tailor-Hallban nyilvánított. Tapsol a’ pairek vak merészségének, ’s tőle a’ whigek megbukását és pártjának ismét kormányra jutását varja. Szóval, a’ toryk közt most tökéletes egyetértés uralkodik, ’s Lyndhurst 1. közönségesen elesmert vezérük. A’ glasgowi ünnepélyből előre ítélhetni a’ jövő ülésről. A’ trónbeszédben akármit ’s mennyit ígérjenek a’ ministerek, előre meg lehetnek; győződve , hogy a’ felső ház mindazon javaslatot visszaveti, mellyet Peel és Lyndhurst jóvá nem hagytak. Ez évben tehát egész sor legyőzetést fognak szenyvedni a’ ministerek. Mindazáltal megmaradnak a’ hivatalban,s elvégzik a’ törvényhozási rendszabályok előkészületének formaságait, de nem más czélból ’s talán nem is egyéb szándékból, mint hogy saját tehetlenségöket és ellenfelök hatalmát kimutassák. Ezek a Fehégé oppositiójának és kormányának tervei a’ jövő ülésre nézve: a’toryk kormányozni, a’ whigek a’ ministeriumban ülni fognak. Hát a’reformból mi leszen ? A’ kinézet valóban szomorú volna, ha a’ whigek azon szándéka, hogy magokat ez ülésben is megalázzák a’ toryk előtt , az alsó ház független reformereit négy évi lethargiájokból fel nem költené. Egy hét alatt majd meglátjuk , elértették-e helyzetöket.“ A’ Drmylane színházban tartott nagy reformebédról igen különbözőleg ítélnek a’ különféle pártok hírlapjai. „Elhatározottabban, egyetértőbben és balosabban, mondják a’ szabadelmü lapok, még soha se lépett fel a’ reformpárt.“ A’ tory lapok ellenben a’ párterő szerencsétlenül járt fitogatásának nyilatkoztatják ez ünnepélyt. A’ 16 hg. ’s viscount közül, kik a’ pogrammában vendégekként említtettek, egy se jelent meg, ’s a’ ministerek egészségéért ürített áldomásra csak egy alsó rendű kormányi tag se felelt. A’ Courier válaszolja, a’ kormányi tisztviselők készakarva maradtak el, hogy s e’ gyűlés, minden hivatali bélyeg nélkül, tisztán független reformerek összegyűltének látszassék. A’ Standard és Times 800ra teszik a’ vendégek számát, hanem a’ M. Herald 1200—1500ra; de mi ez a’ két milliónyi lakossal biró Londonhoz képest, midőn a’ nyolezszorta kisebb Glasgow Peel ünnepélyekor 2500 conservativet állított ki? A’Constitutional e’ czikkelyt írja: Olvasóinkal egy különös ismeretet kell közlenünk Anglia ki-