Hazai 's Külföldi Tudósítások, 1839. 1. félév (1-52. szám)

1839-01-05 / 1. szám

9­3­­ tünket mondhatjuk a’ széplelkű művészeknek. A’ színház fuladásig tömve volt ’s igy a’ jövedelem tetemes. • . Temesváron a’ Miklós napi vásárkor honi ter­mékeink következő áron keltek: hámos ló’ párja 350 ft. igás ököré 290 ft. hízott ököré 360 ft. te­héné 170 ft. juhé 16 f. hat mázsás hízott sertésé 120 ft. finom gyapjú m­ázsája 180 ft. német gyapjúé 140 ft. magyar gyapjúé 70 ft. lené 35 ft. kenderé 28 ft. sárga viaszé 200 ft. dohányé 15 ft. olvasztott faggyúé 42 f. olvasztatlané 35 ft. gubacs’ mérője 7 ft. szar­vas­­marhabőr’ párja 45 ft. lóbőré 14 ft. juhbőré 5 ft. méz k­ezéje 50 kr. fontja 25 kr. mind váltóban. Z a 1 a t n a. Jelenkorunknak a’ miveltség min­den ágaira kiterjeszkedő jótékony szelleme elha­tott hazánk e’ kisded, de miveit bányavárosába is. Ugyan is már harmad év óta alapíthatott néhány miveit lelkű helybeli kamarai tiszt urak önkéntes áildozataiból itten muzsika-intézet, mellynek czélja, hogy az itten létező tanuló ifjuság a’ szép művészetnek e’ nemével is alaposan megesmerked­­vén a’ közönséges isteni tisztelet dísze annál in­kább emeltetnék; ezen nemes czélnak pártolására az intézet elöljárósága által felszóllittatott a’ min­den jónak, nagynak, és szépnek köztiszteletü előmozdítója, már dicső emlékű pécsi püspök né­­gyesi­g. Szepessy Ignácz, ki valamint mindig úgy ekkor is tettel tanusstá, hogy szép ugyan érezni, beszélni a’ nagyért, szépért és dicsőért dagadó kebellel, de szebb cselekedni; mert nem feledve hajdani kedves megyéjét, 200 p.p. if. szaporí­totta ezen intézet tőkepénzét, melly talán csirájá­ban elenyészik, ha a’ dicsőűlt püspök segéd kezeit nem nyújtja. Létez ezen intézet jelenben is ’s olly sikerrel halad naponkint elő, hogy azon nemes kebhiek iránt, kiknek létét köszönheti, hálaérzetét el nem titkolhatja. Mindszent hava 29. mulattatott be itten az engesztelő áldozat az élet urának a’ dicsőért püspökért, melly alkalommal említett in­tézet tanulói a’ halotti misének díszét emelték je­lesen betanult zenéjekkel, hálájukat valamenyire nyilvánitandók a’ dicsőűlt iránt; ’s ha egy részről gyász érzet fogta el a’ szivet az anyaszentegyház e’ jeles papjának, ’s a’ haza egy érdemes fiijának kora elhunytán, más részről szivet emelő érzés volt hallgatni, mennyire haladtak elő a’ csak most keletkezett intézet ifju tanulói, mind saját, mind miveit mesterük szorgalma által, — béke az idve­­zűlt hamvainak! — Háromszéken, fájdalom, igen szokásban vannak az emberiség elleni boszús gyú­­togatások, minek Bükfalván múlt decemberben szo­morú példája történt; a’ midőn valami gonosztevő a’ biró csőrit legnagyobb szeles időben meggyut­­ván,­­az erőre kapott tűz 40 gazdának vagyonát tette semmivé, magának a’ bírónak 9 darab mar­hája égett­ meg; szolgája a’ csűrben aludt, ’s ki­vidről egy szózat kiáltá neki: kelj­ fel, mert benn égsz, mire a’ szolga kinézett ’s egy fehér sapkást látott elfutni, de ismét lefeküdt, ’s csak akkor ébredt­ fel szendergéséből, mikor a’ csűr már majd egészen lángba borult. A’ körösmezei cs. k. vám­-és harminczadhiva­­tal alatt levő lulini balétahivatal betöltésére a’ am. m­. k. ud. Kamara 1839 febr. 15-ét tűzte­ ki határ­napul, ’s kik e’ 200 p. ft. fizetéssel, 10 p. fial író­szerre, szólással és 50 p. ft. cautio’ letételével összekapcsolt hivatalt elnyerni akarják, folyamo­dásukat az érintett napig Galicziában a’ stanislavi cs. k. kam. jövedelmek ker. igazgatóságához nyújt­­sák­ be, ellátva a’ vám- ’s ham­inczad-kezelés’, mind a’ két országos nyelv’ ismeretéről, és jámbor erkölcsükről szóló bizonyítványokkal. Aagybritannija Victoria királyné udvarát dec. 18-kán Wind­­sorból Brightonba tevé­ át, hova érkeztekor az összesereglett nagy számú népnek ezernyi öröm­­kiáltásival üldözölteték, tanujelül, hogy Victoria’ népszerűségre koránse csökkent, mint szerzője egy közelebb megjelent levélnek a’ királynéhoz, (hihetőleg Brougham 1.) állttá. Este Brighton fé­nyesen kivilágítatott, ’s a’ kir. palota’ ablakai előtt tűzmívek gyujtattak­ meg. — F. é. mart. 9-kén, mindjárt azon parlamenti szavazat után, melly Kent hgné’ évdíját 30 ezer ft. stgre em­elé, egy czikkelyt közlött a’ Times, mellyben sir John Con­­royt, Kent hgné magány titoknokát azzal vádoló, hogy ő lényeges eszköz volt ő fensége’ vagyoni állapotának tönkre jutásában, mert hivatalával visszaélt, ’s a’ pénzeket ön hasznára fordító. Sir J. Conroy ezért a’ kir. törvényszék ebbe idézte ké J. La­rson urat, a’ Times nyomtatóját ’s kiadóját, mint rágalmazót. Az ügy dec. 19-kén vétetett­ föl, ’s a’ jury vétkesnek nyilatkoztatá az idézettet, ki e’ szerint pénzbüntetéssel vagy fogsággal fe­­nyítetik, mi a’ Times kiadójával negyven év óta nem történt. — A’ hivatalos Gazette közli ő fel­sége és a’ török sultan által, Balta-Limanban Kon­­stantinapol mellett, 1838 aug. 19-kén kötött ke­reskedési egyezést és annak három pótlék-czik­­kelyét. — Durham 1’. elutasító válaszát a’ west­­minsteri reform-egyesület fölirására, férfiasnak ’s becsületteljesnek vallják nem csak a’ ministeri ’s tory, hanem több radical hírlapok is. Egyébiránt Durham 1. kibékült a’ westminsteri reformegyesü­lettel, miután személyesen értekezett a’ hozzá já­rulandó küldöttség’ elnökével Prout úrral, kihez illy tartalmú levelet intézett: „Uram! Köszönöm hogy engem a’ westminsteri reform-egyesület el­veiről bővebben felvilágosítni sziveskedik. Öröm-

Next