Hazánk, 1860 (2. évfolyam)
Tartalomjegyzék
HONFIDAL. A pestbudai zenede által dicséretre méltatott pályamű. Kiadta : MÁTRAY GÁBOR, magyar népdalok egyetemes gyűjteménye II. köt. füzet 28. Tied vagyok, tied hazám, e szive lélek! Kit szeretnék, ha tégedet nem szeretnélek? Szent egyház keblem belseje, oltára képed. Te állj, s ha kell, a templomot eldöntöm érted. S az összeroskadó kebel végső imája : Áldás a honra! Istenem áldása rája! De én nem mondom senkinek, ki nem kiáltom : Legkedvesebbem hogy te vagy a nagy világon. Titkon kisérem lépteid, s mind egyre híven. Nem, mint az árny az utazót, csak jó időben. De mint az árnyék nő, midőn az est közelget, Ne bám, ha sötétedni kezd, hazám fölötted. És elmegyek, hol hiveid pohárt emelve A sorstól uj fényt esdenek szent életedre! S kihajtom egy cseppig borát a telt üvegnek; Bár keserű, mert könyeim belé peregnek, eldöntöm érted. Irta : Zenéjét szerzé: PETŐFI SÁNDOR. OKTAGY JÓZSEF, Pest, 1859 Nyomatott Länderer ég Heckenastnál.