Hazánk, 1903. február (10. évfolyam, 28-51. szám)
1903-02-01 / 28. szám
HAZÁNK. 28. szám. ORSZÁGGYŰLÉS, Budapest, jan. 31. A mai tanácskozás első szónoka az öreg Illyés Bálint volt, aki a nemzeti hadsereg felállítását sürgette. Miután azonban szerinte a tárgyalás alatt levő javaslatok épp az ellenkezőjét tendálják a nemzeti hadseregnek, nem szavazza meg azokat. Nagy érdeklődés között szólalt fel Beöthy Ákos, aki éles boncolás alá vette a javaslatokat s azt bizonyította, hogy azokat semmi sem indokolja ma. Elsősorban is azt nézte, hogy a nemzetközi helyzet szempontjából van-e szükség a katonaság létszámának az emelésére. Nincs. Mert Németország szövetségesünk s ellene nevetséges volna fegyverkeznünk, Oroszország pedig a messze Keletre irányozta a politikáját. Ez a túl és erőn felüli költekezés pusztán a dinasztia politikája. Nem fogadta el a javaslatot. Az ellenzék hosszasan éljenezte Beöthyt a beszéde végeztével. Az öt perc szünet után szűz szónokot hallgatott végig a t. Ház, Kelemen Béla a tápéi kerület fiatal képviselője szólalt fel először s ügyes beszédben támadta a javaslatokat s határozati javaslatot is nyujtott be. Pártja zajosan megéljenezte a sikerült beszédet. Fél két órakor Benedek János interpellációt intézett a közoktatásügyi miniszterhez a törvényszéki orvostani intézetben uralkodott botrányos állapotok miatt. Wlassics Gyula közoktatásügyi miniszter rögtön megfelelt az interpellálónak s kijelentette, hogyha az orvostani intézet ügyében tartott bírósági tárgyalás irataiból meggyőződik arról, hogy úgy a vezetésben, mint a vezetők működésében visszaélés történt, rögtön megteszi a hivatalos lépéseket. A Ház tudomásul vette a miniszter válaszát. Nessi Pál a tisztviselők fizetésjavítása ügyében akart még interpellálni, de miután a pénzügyminiszter nem volt jelen, az interpellációját elhalasztotta. Az ülés ezzel véget ért. A képviselőház ülése. Elnök: Gróf Apponyi Albert Jegyzők: Szőts Pál, Dedovits György, Endrey Gyula. Elnök megnyitja az ülést s a múlt ülés jegyzőkönyvének hitelesítése után előterjeszti az irományokat Bemutatja báró Kaas Ivor Zsámbokréten megválasztott képviselő megbízólevelét (Általános éljenzés.) Stréber Alfréd az igazolóbizottság elnöke jelenti, hogy a bizottság báró Harkányi Jánost véglegesen igazolt képviselőnek jelenti ki. Az interpellációs könyv fölolvasása után rátérnek a napirendre. A katonai javaslatok. Az újoncok megajánlása. Illyés Bálint: Az önálló magyar hadsereg fölállítását sürgeti elsősorban. Hogy nincsen a mai napig sem önálló hadseregünk annak a nemzeti érzés ellanyhulása az oka s a szolgai érzés az osztrákok iránt. Kérdi, a magyar hadsereg nem volna-e erkölcsi ereje a nemzetnek? Ez az út melyre most rátérünk, nem az, melyről Deák Ferenc álmodott, ez nem a haladás, ez a visszafejlődés útja. Szól a zászlókérdésről. Nem kell a sárga-fekete zászló, ez csak szorosabbra fűzi azt a viszonyt, melyet éppen széttépni akarunk. Ne fogadjunk el oly törvényjavaslatot, amely nemzeti érzéseink ellen szól. Annyi súlyos teher nehezedik a népre, hogy nem csoda, ha kivándorol előle. Visszaesés van minden téren, ipar, mezőgazdaság terén. A mindennapi élelem beszerzése majdnem lehetetlenné vált már a szegény földmivelőnek. Nem fogadja el a javaslatot, de elfogadja pártja határozati javaslatát. Figyelmezteti a nemzetet az 1848 : XXI. törvénycikkre, melyben az van kimondva, hogy a nemzeti színek és címer visszaállíttatnak eredeti jogaikba. Erre vonatkozólag határozati javaslatot nyújt be. Beöthy Ákos: Ha vizsgáljuk a törvényjavaslatot, a legélesebb parlamenti fegyverek is jogosultaknak látszanak vele szemben. A mostani kormányzat szentháromsága ellen küzd. A honvédelmi miniszter az atya, a miniszterelnök a fiú és Lukács pénzügyminiszter a szentlélek. (Derültség.) Ez a javaslat nem egyéb, mint a militarizmus kirohanása, katonásdi játék, mely a nemzetet lefogyasztja. A katonai kormány szeret a csalhatatlanság köpenyébe burkolózni, de erre múltja nem jogosítja fel. (Helyeslés.) Egy-két incidenst hoz fel a történelemből. 1886- ban a népfelkelési törvény 5. szakaszának tárgyalásánál megmondotta, hogy az oly diszkrecionárius jog, melylyel a katonai vezetőség ellenőrzés nélkül fokozhatja a létszámot. Szemére vetették neki, miért megy be a delegációba, ő éppen ellenkezőleg, a függetlenségi párttól veszi rossz néven, hogy nem megy be a delegációba, hogy így ellenőrzés nélkül engedik a hadügyi kormányzatot kormányozni. (Zaj.) Áttér arra, hogy a monarchiának nemzetközi helyzete mennyiben követeli az újoncemelést. A nagyhatalmi állást eddig senki sem definiálta, mennyi erő kell megvalósításához, mennyi előny származik, ha megvan, mennyi hátrány, ha nincs. (Halljuk.) Az imponáló nagyhatalmi állásra már Deák Ferenc megmondta, hogy ez nem a hadsereg nagyságától függ. Észak-Amerika világhatalom és hadserege alig van. Deák Ferenc, mikor a nagyhatalmi állás biztosításáról volt szó, ez ellen határozottan titakozott. A nagyhatalmi állás semmi más, mint a dinasztia családi politikája. A dinasztia hitbizománynak tekinti az országot, majorságnak, mint Deák mondotta. Szerencsénk, hogy Olaszországból kidobtak bennünket, mert ott semmi keresni valónk nem volt, csak nagyhatalmaskodunk. (Helyeslés.) Németországban annak idején háború esetére elég volt 800.000 ember, ha megvan a hármasszövetség, mely az európai béke biztosítéka, akkor nem növelni, de csökkenteni kellene a létszámot. (Helyeslés.) De itt van a muszka mumus, mintha a Jeges-tenger hullámai verdesnék a Kárpátokat Ezzel ijesztenek s erre hivatkozik a hadügyminiszter, ha pénz kell. S ha megszavazzuk a költséget, előáll a külügyminiszter s virággal gomblyukában, szól: békesség van, barátságban vagyunk mindenkivel. (Derültség.) A Balkánfélsziget az, mely miatt ezt a nagy fegyverkezést szükségesnek tartják s valóban köztünk s Oroszország között semmi antagonizmus nincs. A keleti kérdés a diplomáciában olyan, ha akarják van, ha akarják nincs keleti kérdés. Furcsa a mi katonai politikánk nagyon. Nincs szerencsétlenebb politika, mint ha azt katonák csinálják. Elmondja Velence elvesztésének történetét, melynek históriája az, hogy Sziléziát nem kapták meg, Velencét pedig elvesztették. Ez a katonai politika. Szóló 1886-ban azt a kérdést intézte a delegációban a hadügyminiszterhez, mi van a hadsereg fölszerelésével. Azt felelte neki, hogy minden megvan a legutolsó gombig. 1887-ben egyszerre csak kérnek 52 milliót fölszerelésre minden indokolás nélkül, mivel az államtitok Újra kérdést intézett s azt mondták — feltétlenül szükséges. Egyszer hittem, akkor is lépre mentem. Felkiáltások a szélsőbalról: Huncut a német, mi sem hiszünk neki. Beöthy Ákos: Aztán a hadügyminiszter kijelentette, hogy csak 30 milliót használt fel. No lám milyen derék miniszter ez, spórol. Egyszer véletlenül megnézi a zárszámadásokat s látja, "hogy a leadások egy része, a delegacionális költségvetésbe volt átutalva s a pénz, strázsákra, bakancsra kellett. (ügy van.) Rendszertelenség van mindenütt. Alig hogy egy fegyvernemet kipróbálnak, van újabb, ennek kedvéért eldobjuk a régit. Krieghammer ideje a létszámemelések korszaka volt. Ismert egy tudós tábornokot akinek a sok tudománytól mindig fájt a feje. (Derültség.) Ez átreformálta a gyalogságot. A lovassággal is igy bántak s azt nézték, hogy egyik hosszú kengyellel, másik röviddel lovagoltat-e, de szerencse, hogy olyan jó a mi lovasságunk, hogy még így sem lehetett elrontani. (Derültség.) A létszámemelés szükségessége a különböző államok igényei szerint különböző. Egy század Németországban 165, Franciaországban 125, Oroszországban 103 emberből áll. De hogy miért jobb ez vagy az, efelett csak meddő vitát lehet folytatni. Versenyezni nem tudunk a gazdag külföldi nemzetekkel, csak felfújuk magunkat, mint az aesopusi rana rupta et bős. Mi nem támadunk senkit, hát minket ki támad? Nekünk már egyszer a katonai kormányzat copfjával le kell számolnunk. Adjunk bármennyi pénzt ennek az osztrák hadseregnek, győzni sohasem fog még sem, mert el van szakítva a nemzet testétől, mert nem életképes s lelkesedés nincs benne. Megöli a rendszer. (Helyeslés.) Egy háború vereségét ki lehet heverni, de egy gazdasági katasztrófát nem lehet. Miután pedig ez a javaslat az utóbbinak az előidézője, nem fogadja el a javaslatot. (Éljenzés és helyeslés a szélsőbalon.) Elnök az ülést öt percre felfüggeszti. Szünet után. Kelemen Béla: A római császárság monarchikus kormányformájára való visszatekintéssel kezdi beszédét. Hasonlóság e korszak és hazánk mostani helyzete között egy valótlanság, hazugság, az. S hogy szabad állam vagyunk, pedig tulajdonképpen a bécsi katonai körök kezében vagyunk eszköz. (Helyeslés a szélsőbalon.) Endrey Gyula: Osztrák satrapák uralkodnak.(Zaj.) Kelemen Béla: A honvédelmi miniszter a múltkori beszédében kijelentette, hogy ezek a javaslatok törvényre fognak emelkedni. Ezt abban a hitben, mondta, hogy nagy többség ül a háta mögött. Endrey Gyula: Szolgai többség. Báró Fejérváry Géza: Hazafias többség. (Zaj.) Kelemen Béla: A véderő mai szervezete ellentétben áll egész történeti múltúnkkal és alkotmányunk lényegével. Mi ez a hadsereg? Zászlója császári, nyelve német, szelleme osztrák, himnusza Gotterhalte. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) Az elvi szempont az első, mely miatt a javaslatot el nem fogadja. Tárgyilagos szigorúsággal veszi boncolás alá a gazdasági érdeket. 1889 óta a hadügyi kormány sokkal nagyobb újoncjutalékot vett igénybe, mint amennyi-, de- joga volt, miért nem egészítette ki a csapatokat ezekből. Három nappal ezelőtt még szükséges volt a 6000 újonc behívása, most már nem szükséges. Mit jelent ez ? Negyvenkét taracküteget szerelnek fel (Vészi József elfoglalja az előadói emelvényt.) s aztán kitalálják, hogy nem jó az ekrazit robbantóanyagnak. Förster Ottó: Töltsék meg Vészivel! (Tartós derültség.) Felkiáltások: Mit keres ott Vészi ? Kelemen Béla: Ez csak kapkodás. Polemizál a pénzügyi bizottság jelentésével. Gróf Zichy Jenőnek ad igazat. A pénzügyi bizottság érvei semmi esetre sem igazolják a katonai követelések jogosultságát. A túloldal nem tesz semmit a hadsereg integritása tekintetében, nem nyújt segédkezet az ellenzéknek hazafias törekvésében. Szól a hadsereg nyelvéről. Az egységes vezénylet — szerinte — csak "álürügy s tulajdonképpen a centralizáció eszköze. Határozati javaslatot nyújt be, mely szerint magyar ezredekhez csak magyar tisztek kerüljenek. Indokolja a határozati javaslatot. Nem fogadja el a törvényjavaslatot (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) Elnök: Megállapítja a keddi ülés napirendjét. Interpellációk. Benedek János: A kultuszminiszterhez intézi interpellációját az egyetemi törvényszéki orvostani intézet ismert ügyében. Hivatkozik a lefolyt esküdtszéki tárgyalásra, melyen oly adatok merültek fel, melyek a felháborodás érzését keltik fel. Kitűnt az is, hogy az ügykezelés nincs egészen rendben az intézetben. Igaz, hogy fegyelmi vizsgálat volt, de ezt oly lanyhán vezették, hogy a legsúlyosabb terhelő tanú vallomását nem vették jegyzőkönyvbe. Benyújtja a lapunkban már ismertetett interpellációt. (Helyeslés.) Wlassics Gyula kultuszminiszter: Az interpelláló részben személyi ügyekkel, részben az intézettel foglalkozott. A személyi dologra megjegyzi, hogy Csorba István fegyelmi után elmozdíttatott. Csorba igen súlyos vádakkal lépett fel Ajtai K. Sándor igazgató ellen. Ismerteti az esküdtszéki sajtóper anyagát és lefolyását. A bűnügyi iratokat át fogja kívánni s ha ott oly dolgok történtek, melyek megtorlást kívánnak, el fog járni. A morgueban azóta újításokat léptetett életbe, hullaházat fog építtetni, hogy ily visszaélések elő ne forduljanak. Védelmébe veszi Ajtai K. Sándort. (Helyeslés.) Benedek János ? Itt arról van szó, hogy a tárgyaláson felmerült bizonyítékok a közönségben azt a nézetet keltették, hogy ott nincs minden rendben. A jövőre való ígéretet tudomásul veszi. Ajtai lehet tudományos ember, de ezen intézet kezelésében előforduló viszásságokért a felelősség őt terheli. Tudomásul veszi a választ. A Ház a választ tudomásul veszi. Nessi Pál: Miután a pénzügyminiszter nincs jelen, eláll interpellációjától. Elnök: az ülést bezárja. Ülés vége háromnegyed két órakor. Vasárnap, 1903. február 1. A képviselőház bizottságaiból. Budapest, január 31. Tegnap délután a képviselőház pénzügyi és igazságügyi bizottsága tartott ülést. A pénzügyi bizottság befejezte a pénzügyminisztérium költségvetésének tárgyalását, azután áttért az apróbb tárcák egyes tételeinek megbeszélésére. Szóba került ezután az udvartartás költségeinek emelése, amelynek szükségességét Széll Kálmán miniszterelnök indokolta meg. Indokolása kapcsán bejelentette, hogy a király akaratával megszervezték a negyedik királyi testőrséget, a magyar darabant-testőrséget, melynek állandó állomáshelye Budapest s egy tábornok vezetése mellett végzi a testőrségi szolgálatot az uralkodó körül. Ezenkívül bejelentette a miniszterelnök, hogy a magyar udvarnagyi méltóság hatáskörét is megnagyobbították. Kétségkívül magyar nemzeti vívmányok ezek, amelyekkel szemben azonban