Hazánk, 1903. szeptember (10. évfolyam, 205-229. szám)
1903-09-01 / 205. szám
X. évfolyam. 205. szám. Kedd. Budapest, 1903. szeptember 1. SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL Budapest, VIII., Szentkirályi utca 28. Kéziratokat nem adunk vissza. M Telefonszám 56—23. FELELŐS SZERKESZTŐ BUDAY BARNA. Előfizetési ára: Effész évre 28 kor-1 Negyedévre7.—kor. :_Félévre „lé « | Egy bóra _ 2.40 « Egyes szám S. Vidéken 10, Pályaudvarokon 12 fillér. Wekerle és Fálk. Budapest, aug. Sí. A király előtt voltak mind a ketten. Wekerle már másodszor. A király harmadikán hazajön várlakába s ismét fogadni fogja azokat, kikkel immár a kormányalakításra nézve akar értekezni. Wekerle számít rá, hogy harmadszor is kap meghívást és hogy ő lesz miniszterelnök. Kürtölik székében, dobolják, trombitálják s olyan reklámot csapnak neki, mint mikor az amerikai acéltröszt immár megbukott vezérigazgatója, a nagy Schváb érkezett Budapestre. Eddig mindig azt hallottuk, szabadelvűektől és az ellenzékiektől, hogy nem az a kérdés most, hogy ki lesz a miniszter, hanem hogy mit hoz? Mennyire képes megvalósítani a 67-es alapon a nemzet jogát hadseregére. Ki tudja-e eszközölni a koronánál a nemzeti vívmányokat, anynyit, amennyi szükséges a kérdésnek békés megoldására és a parlamenti rend helyreállítására? Ha nem kaphat meg mindent, mennyivel éri be ? A szabadelvű párt és a nemzet közvéleménye megnyugosznak-e a nemzeti követelések elérhető minimumában. Ha nem lehet elérni mindent egyszerre, szükséges annyi nemzeti engedmény, amennyi elég. Máskülönben bármily kormány jöjjön, célját téveszti. De hirtelen fordult a kocka, amint Wekerle neve felmerült. Újságok, kávéházak, a politikai klubok és az utca visszhangzottak a bizalomtól és örömtől, melyben nem hiányzott a színpadi rendezés. A szereplők és a klakk közreműködtek a hangulat csinálásában. Még a király itt sincs s a budapesti börze s a vérmes reményűek biztosra veszik, hogy Wekerle Sándor lesz a szabadelvű párt vezére és az ország kormányzója. Ő maga is remél. Jár-kel. Tanácskozik Apponyival, Khuennal, Kossuthtal. Esténkint ellátogat a szabadelvű körbe s beszélget Lukácscsal, Andrássyval. A teli holdnak nagy udvara van az ilyen gözkörben, mint ez a mostani időjárás magával hozza. Dánosra is követik már az udvarlók, pedig Wekerle még nem ígért senkinek semmit. Még nem osztogatja a tárcákat, de egyben állítólag mégis nyilatkozott. A lapokban folytonosan olvasott az Apponyi —Wekerle minisztériumról. Magyarázták a közönségnek, hogy a kettő együtt leginkább képes volna a parlamentet megnyugtatni sz az obstrukciót leszerelésre bírni, ha nem is hoznák az ellenzék teljes programmját, a magyar vezényszót és a magyar zászlót. Apponyi—Wekerle-kabinet van a levegőben. Apponyi kitűnő elnök, nagy ész, nagy jellem, nagy tekintély s annak a csoportnak feje, mely a nemzeti követeléseket a szabadelvű pártban képviseli. Wekerle kitűnő pénzügyi szakember, a valuta és az adóreform tervezője, közgazdasági auktoritás, az osztrák kiegyezés és a nemzetközi szerződések körül nagy szakavatottsággal bír, emellett a régi szabadelvű párt, a Tisza István és merkantilisek bizalmának letéteményese. A fúziót senki sem képviselheti oly híven, a szabadelvű párt egységét senki sem mentheti meg s a katonai javaslatot és kiegyezést senki sem viheti keresztül oly könnyen, mintha Apponyi és Wekerle egyesülnek. Mind a kettőnek az ellenzéken is számos barátja van. Azt halljuk, hogy Wekerlét boszantotta az, hogy őt mindig Apponyival emlegetik, sőt Apponyit Wekerle-minisztériumról beszélnek és írnak. Látogatóidhoz diszkréció kikötése nélkül azt mondotta, hogy Apponyi minisztériumában ő nem vállal tárcát, de ha ő lesz miniszterelnök, a pénzügyminiszteri tárcát is megtartja. Nem tudjuk lesz-e alkalma Wekeritnek Apponyit kikosarazni, mert hiszen nagyon távol állunk attól a feltevéstől, hogy a király Apponyit bízza meg a kabinetalakítással, vagy hogy ez oly feltételek alatt vállalkoznék a kormány vezetésére, a melyek politikai meggyőződésének meg nem felelnek s katonai programjának A HAZÁNK TÁRCÁJA Az ördög. — A Hazánk eredeti tárcája. — Irta: Fülep Jenő György. Zsönge ifjú koromban nagy bámulója voltam dr. Faust urnak, aki valami német diák volt s szövetségben állott az ördöggel. Azt hiszem, kevesen vannak, akik ezt nem tudják. Valamint azt is, hogy dr. Faust ur csodadolgokat mivelt. Arról azonban azt hiszem aligha van valakinek is tudomása, hogy dr. Faust ur, dacára annak, hogy az ördög ő tensurasága úgy a falhoz lapította, hogy a kőmivesek két heti kínos munka után tudták csak maltersimítóval levakarni, s még mindig él.* Megboldogult szüleim kiváló gondot fordítottak nevelésemre, úgy hogy műveltségem meghaladta a közepes nívót s ha a saját felbecsülésemben nem csalódom, legalább is a sátorosünnepi nívón állott. Évi járadékom nívója azonban nagyon is köznapi volt. Tízezer frank. Pedig én — elhihetik — inkább szerettem volna, ha megboldogult szüleim évi járadékomat emelik a sátorosünnep magaslatára. De hát ők még a régi gárdából valók voltak. A pénznek nem sok jelentőséget tulajdonítottak, jóllehet a rézgaras is rozsdafoltot kapott zsebükben, míg végre kiadták s a tudományok minél tágabb elsajátítása — amit, fájdalom, aprópénzre felváltani nem lehet — volt a jelszavuk. ________ Dacára csekély évi járadékomnak, víg életet folytattam. A nappalból éjszakát, a éjszakából nappalt csináltam s hogy őszinte legyek, pirulva bár, de bevallom, hogy a tízezer frankból évenként húszezret költöttem. No de azt hiszem, magamról már elmondottam annyit, hogy rátérhetek a dolog velejére. Egy éjjel szokatlanul korán mentem haza. Talán még két óra sem volt. Összes pénzemet elvesztettem a vörösön. Ez nagyon gyakran megesett már velem, de most mégis olyan különösen éreztem magamat. Mikor utolsó aranyamat fölraktam arra az átkozott vörösre, olyan furcsán, fájdalmasan csengett, mintha mondotta volna: «Én voltam az utolsó s te, hálátlan rossz fiú, ily könyörtelenül idehajintasz! így dobáltad el testvéreimet is mind s holnap, ha jön a háziúr, a szabad, a susztered és még sokan, hosszú sorban, zsebeid a légüres térnél is üresebbek lesznek.» Ezek a szavak csengtek-bongtak fülemben. Szememet kerülte az álom s, nyugtalanul hemperegtem ágyamban. Egyszerre azonban az ágyam feletti villanylámpa magától hirtelen kigyuladt sajtómon kopogtatást hallok. Nem csekély volt megdöbbenésem. A hangom remegett, amikor mondtam: — Szabad! Magas, jól táplált barna alak lépett be, kifogástalan szabású fekete ruhában. Cilinderét az asztalra tette s egészen otthonosan leült az ágyam melletti hintaszékbe. Azt hittem, hogy a «Pénzt Vagy Az Életed» részvénytársaság egyik vezérférfiához van szerencsém s gyűrűmet a paplan alatt nagy hirtelen levettem s az ágy sarkába dugtam. — Ugyan, ugyan, Jean barátom, mit mivelsz ? Pirulva kaptam ki kezemet s valamit hebegtem. — Tudod-e miért jöttem? De különben, mielőtt érdemleges társalgásba kezdenénk, gyújts rá — szólt a rejtélyes idegen. Jobb lábát felemelte s felém nyújtotta. — No, gyújts hát rá — folytatta — ilyen szivart még az öregapád se szitt! Lába lóláb volt. Patája fényes feketére csiszolva s miközben dermedtem feléje nyúltam, alulról önmagától kinyilt. Gyönyörű szivarok voltak benne, szép sorjában elhelyezve. Valóságos szivar Cohinoorok. És az az illat! Az az isteni illat, ami kiáradt belőle! Amint szivarom füstje kékes karikákban szállott a mennyezet felé, egyre barátságosabban pillantottam vendégem, az ördög felé. Mert abban, hogy éjszakai látogatóm maga az ördög, a lóláb láttára pillanatig sem kételkedtem. — Most pedig felelj. Tudod-e, miért vagyok itt? — Nem — feleltem lakonikusan, nagyot szippantva a pokolbeli szivarból s kéjelegve ,fújtam füstjének illatos árját.— Hát persze, ilyenek vagytok ti emberek mind. Elfelejtetek mindent. De erre csak reáismersz? , Egy nagy iv kutyabőrt tett elém. Szerződést tartalmazott, mely az ördöggel köttetett jó néhány emberöltővel ezelőtt. Az én írásom volt szentül, ugyanazok az alig olvasható szarkaláb betűk. Aláírva: dr. Faust. — Ugye, látod — szólt gúnyosan nevetve, hogy beléborsódzott a hátam — hogy mi régi jó cimborák vagyunk? Hogy pedig sokáig ne törd a fejedet, megmondom, a te ősöd volt Faust, aki Előfizetőinknek a mezőgazdaság körébe vágó apró hirdetéseit díjtalanul közöljük.