Hazánk, 1903. október (10. évfolyam, 231-235. szám)
1903-10-04 / 234. szám
HAZÁNK. 234. szám. — (A tuberkulózis terjedése ellen.) Az emberi élet lehető meghosszabbítását és a tuberkulózis terjedésének korlátozását célozzák azok a szigorú rendeletek, melyeket újabban London városának hatósága léptetett életbe a köpködők meggátlására. A nyilvános helyeken, mint vasúti kocsikban, várótermekben a padlóra való köpködés 25 font büntetés terhe mellett tilos, sőt legújabban szigorúan tilos papirost, üveget, szemetet és hasonló dolgokat az utcára dobni, még a reklám céljául szolgáló nyomtatványokat sem szabad elhanyni az utcán. — (Az osztássorsjáték) mai húzásán a következő nagyobb nyereményeket húzták ki: 5000 koronát nyertek: 84325 85824 84924 100359 19847. 2000 koronát nyertek: 48823 15869 60534 99206 70273 19447 87004 14949 10232 52424 47001 26306 83561 32775 42239 84349 80716 85031 80812 51894 64391 91064 321 72543 12292 43857 66064 36829 40836 97256 30239, 1000 koronát nyertek: 22410 14276 76277 48842 5048 105371 98527 16933 11267 95401 35850 73129 85102 19357 95646 24644 27351 6512 78434 82765 8732 109391 65225 2127 100002 19368 65260 53599 31641 59417 44412 1694 64917 1347 54635 72175 53092 43381 19072 685561354973735 99501 69261 23574 99960 68256 57117 66563 69502 109718 32618 7555 89324 67089, 500 koronát nyertek: 93836 19832 64964 161983 42541 61912 24439 59597 58520 4863 18336 58303 56837 47173 8735 58743 6608 56037 55263 4741 88715 106645 58165 12662 72913 84403 77501 82587 63682 37014 95674 65258 42054 97042 37780 98214 108396 33443 58198 81846 29912 63832 88234 78745 31124 105334 9790 85945 96591 794 97137 34560 27012 4646 24536 105645 97760 51570 100885 22825 4056 49723 7313 38848 47373 59035 101402 91570. A többi kihúzott számok 200 koronát nyertek. — Próbáljon egyszer szerencsét Lukács Vilmos osztálysorsjegy főelárusítónál, Budapest, V., Fürdőutca 10!M 1 egész osztálysorsjegy 12 korona, egy lél á 6 korona, egynegyed a 3 korona, egynyolcad a 1.50 korona. — (Elfogott kivándorlási hiénák.) Verseci tudósítónk jelenti: A verseci rendőrség tegnap letartóztatott két notórius kivándorlási ügynököt, akik régóta űzik átkos mesterségüket. A két ügynök, Hoffmann János és Kozár Péter, huszonöt ottani munkáscsaládot akart arra csábítani, hogy Romániába vándoroljanak ki. Majdnem sikerült is nekik, mikor a rendőrség rajtakapta és pártfogásába vette őket. Az elfogott ügynököknél nagyobb pénzösszeget találtak, melynek kivándorlási célokra kellett volna szolgálnia, a lázadásról feldörzsölt vagy kipállott testrészekre bárhol, viszketegséggel párosult sömörbajoknál, bőrkötegeknél rögtön hat az Erényi-féle Ichtiol- Salicyl. Néhány bedörzsölés elég. Ara 3 K. utasítással. Kapható és szétküldi a Diana-gyógyszertár Budapest, Károly-körút 5. (Dob-utca sarok 97.) . A magyar ipar vívmánya gyanánt üdvözölhetjük egyik ismert jóneve iparosunk, Lichtmann Sándor férfiszabómester (Budapesten, VII., Rottenbiller utca 4/b) azon lapunk mai hirdetései közt olvasható nagyszabású elhatározását, amely eddig páratlanul áll a maga nemében. Ugyanis ez az országszerte legjobb hírnévnek örvendő férfiszabócég a magyar ipar minden idegen versenyt felülmúló képességét azzal akarja bebizonyítani, hogy hitelt nyújt mindenkinek és mérték szerint a legjobb minőségű gyapjúszövetből saját műhelyében készít teljes férfiöltönyöket vagy télikabátokat, amely épp olyan elegáns, amilyen tartós, úgy, hogy páratlanul előnyösen juthasson hozzá az országban lapunk minden olvasója, aki a hirdetésben foglalt mértékutasítást kitöltve a cégnek beküldi. Ajánljuk ezt a ritka kedvező alkalmat minden olvasónk figyelmébe. Szépséghibák, u. m. szeplő, májfolt, tűzfolt, bőratka (mitesszer), pattanás (vimmerli), sömör, lencse, szemölcs, ércsomó, anyajegy, sebhelyek, pórusok, ráncok, arcszőrök, vörös orr és kéz, hajhullás, szakállbajok, bőrkeményedés, bőrviszketés, izzadás stb. sikerrel gyógyittatnak. A teint minden hibája kiigazítható, elromlott vagy elhanyagolt arcok szépsége visszaadható. Cím: Örvös kozmetikai intézet Budapest, IV., Kossuth Lajos utca 4. — Az intézet orvosa található egész délelőtt. Levelekre válasz: «Szépséghibák és azok gyógyítása» című tájékoztató füzet zárt borítékban 50 fillér levélbélyeg ellenében. Dadogók tanfolyama V., Báthory u. 20. 9 Vasárnap, 1903. október, 4. színház. Két szék közt a pad alatt. (Vígjáték 3 felvonásban. Irta Pedro Calderon de la Barca. Fordították dr. Huszár Vilmos és Makai Emil. Bemutató előadás a Nemzeti Színházban október 2-án.) A Nemzeti Színház igazgatósága megkezdte annak az ígéretének beváltását, hogy az idei szezonban különös figyelemmel lesz a klasszikus drámairodalomra. Tegnap este előadta Calderornnak, a spanyol drámairodalom egyik új korszaka megalkotójának kedves kis bohóságát: «Két szék közt a pad alatt» címmel fordított vígjátékát. A darab Calderonnak, a «Zalameai bíró», az «Élet álom», az «Állhatatos fejedelem» s több más örökbecsű színmű alkotójának nem éppen legkiválóbb alkotásai közzé tartozik. Nem mélyen járó, hanem könnyed, derűs, mindig a felszínen mozgó kis apróság, melynek célja az, hogy a közönséget egy estén át mulattasa. Ezt a célt el is érte. Bár a mai közönség nem a Calderon közönsége, bár azóta megszűntünk naivan ideálisak lenni, bár azóta mások lettek az életviszonyok, átalakult az idegrendszer, a realizmus a mai életet reprodukáló alkotásokat kíván maga előtt látni, a tegnapi naiv bohóság mégis megtette kellő hatását s a közönség szívből tapsolt nyílt színen is. Nemcsak az örökéletű szerzőnek, de a fordítóknak is szól ezért az élvezetért az elismerés. A «Két szék közt a pad alatt»-ot először egy német költő, Adler Frigyes fordította idegen nyelvre könnyed versekben s a bécsi Burgtheaterben adták elő. Ekkor szerezte meg a darabot az akkori igazgató, Beöthy László s lefordította prózában Huszár Vilmos. Ezt a prózai fordítást pedig csengő-bongó rímekbe szedte az oly korán elhunyt Makai Emil. í) volt az, aki némileg kivetkőztette Calderon darabját eredeti színezetéből s úgy ültette át magyarra, mintha ő lenne az eredeti szerző. Kivetkőztette elméi és módorn rim-riposztjaival a darabot klasszicitásából, de ez a körülmény talán előnyére vált a darabnak s talán ez a körülmény okozta is azt, hogy közelebb tudott férkőzni a magyar közönség szivéhez. Vakmerő játékot űzött ezzel a fordító és nem bukott el. Nem pedig azért, mert bár kiérzik a rímcsilingelésből a verstechnika zsonglőrsége, banálissá egyszer sem válik s a kávéházi szójátékok színvonalára egyszer sem sülyed. Igaz ugyan, hogy vannak helyek, ahol nem a helyzetet, nem a cselekvényt figyeljük, hanem azt, hogy Diegonak milyen csattanó rímmel fog riposztozni Rodrigo vagy Sancho, de ezek az apró kitérések nem vonnak le sokat a mű és a fordítás értékéből. Ezért bár a darab a fordításban vesztett klasszicitásából, mégsem vált bohózattá. Egyszóval kellemes estét szerzett a Nemzeti Színház tegnap a közönségnek. A darab egyszerű meséjét röviden el lehet mondani. Don Diego, egy szegény granadai nemes, szerelmi ügyből kifolyólag párbajban leszúrja ellenfelét s az üldöző hatóság elől menekül Madridba. Itt találkozik szolgájával, Rodrigóval, aki felvilágosítja, hogy a leszúrt hidalgónak kutya baja. Don Diego ekkor udvarolni kezd két donnának: Donna Klárának, aki gazdag és Donna Beátának, aki szép és szellemes. De úgy, hogy Donna Klárának mint Diego, Donna Beátának mint Dioniz szerepel. Voltaképpen ez utóbbit szereti, de mivel a másiknak pénze van, nem tud határozni. A két nő pedig halálosan beleszeret a bámulatos ügyességű és gavallér hidalgóba s elutasítják Don Leonellot, aki Beátáért és Don Félixet, aki Kláráért ered igaz szerelemmel. Diego, illetve Dioniz meg akarja ajándékozni valamivel Beátát, de nem lévén pénze, furfangos szolgáját lovagnak öltöztetve, kockán elnyeri tőle Beáta előtt nemcsak pénzét, hanem nagy «csatában» szerzett — pakfon láncát is, melyet Beátának ajándékoz. Itt jön a bonyodalom. Beáta és Klára ismerik egymást s Diego úr épp akkor lép be Klárához, mikor Beáta látogatóban van nála. Beáta felismeri benne Dionizt, de a lovag szemtelen módon tagad mindent s ezt a tagadását azzal is okolja meg Beáta lakásán, hogy ama bizonyos Diego valószínűleg az ő «Doppelgänger»-je. Beáta már-már elhiszi a hazugságot, de nagyobb biztonság okáért próbára akarja tenni a lovagot s ezért öt órára magához hivatja dán Dionizt, de ugyanekkor odarendeli dán Diegót is, hogy hozza magával Donna Klárának egy ékszerét. A hidalgó zavarban van. De ismét ott a hű Rodrigó. Belőle megint lovag lesz. Diego mint Dioniz a hölgyek előtt leszúrja őt, mire egy felbérelt rendőr börtönbe viszi s a következő percben megjelen a színen Diego mint Diego. Most következik a csattanó. A két szerelmes lovag megjelen s mindkettő felismeri Diegoban imádottjának csábítóját, párbajra hívják s arra kényszerítik, hogy vallja Le, ki ő? Diego-e vagy Dioniz ? A «lézengő ritter» bevallja, hogy lesz ő Piego is és Dioniz is egy személyisen. A két nő ezt az önleleplezést észrevétlen kihallgatta, mindkettő szerelmesének nyakába borul s Diego úr két szék közt a pad alá kerül. De azért nem esik kétségbe. Felkiált: Nincs még más város és nincs-e még más lány, mint ez a kettő a világon ?» S azzal tovább indul kalandjaira. Ez a mese. Egyszerű, nemes, minden pikantéria nélkül való s mégis élvezetes, mulattató. Az előadó művészek kifogástalanul játszottak. Kifogást csakis Császár (Diego) alakításában lehet találni, aki a nemes hidalgót igen jól alakította, de ahol a könnyelműség humorát kellett belevinni a szerepbe, ott nem volt eléggé nemis, eléggé cinikus. Túl komoly volt Annál pompásabb humorral és Sancho Pansai komikummal játszotta szerepét Rózsahegyi (Rodrigo) s kitűnően maszkírozott egy mellékalakot, Don Sancho uzsorást, Gadányi. Kisebb szerepeikben bájos volt Alszeghy (Beáta), Lánczy Ilka (Klára), bár az egyéniségüknek jobban felelne meg, ha szerepüket felváltanák. A két komorna Ligeti Juliska és T. Delli Emma és a két lovag Dezső és Horváth jól állották meg helyüket. Petur: * Népszínház. Gyanús lelkesedéssel tüntető nagyközönség előtt került tegnap este bemutatóra Erkel Jenő: Masinka című operettje, melynek szövegét Rössel Nándor írta. A jóformán előlegezett szimpátia egyaránt szólt a librettónak s a zenének. Ebből tehát normális logika -serint az következnék, hogy a darabnak szövege jó és zenéje is ügyes. Hogy ennek éppen az ellenkezője áll, igazolja a «gyanús lelkesedés» hangsúlyozását, melylvel sorainkat kezdtük. Rössel Nándor libbrettója gyönge, toldozott, foldozott és ezerszer megírt motívumok összerakásából áll, az ilyesfajta darabokban megszokott közép-szellemességnek halvány árnyéka nélkül. Határozott pechje Erkel Jenőnek, hogy ilyen színtelen libretto megzenésítésére vállalkozott. Érdeklődéssel hallgattuk a zenét — lehetőleg elvonva figyelmünket a színpadon folyó hancúrozásról — s konstatálhatjuk, hogy — ha nem is egészen eredeti — jóravaló muzsika. Ez azonban alig nevezhető Erkel Jenő érdemének. A dicsőségből nagy rész illeti Erkel Gyulát, a szerző édes atyját, ki — mint értesülünk — a hangszerelés munkáját végezte. A tegnapi előadás elfogulatlan mérlege tehát egy igen gyönge librettó s egy nem éppen korszakalkotó, de elég jó muzsika kombinálásából eredő mérsékelt darab. A tegnapi est képe ennek ellenkezőjét mutatja. A színpadon történő minden mozzanat után jóindulata heves taps csattant fel a karzatról, melynek a földszint azonnal visszhangját adta. Beletapsolt a kissé tapasztalatlan karzat a kuplékba a refrain előtt, dalokba a táncrész megkezdése előtt. Szóval volt annyi előlegezett jóindulat, hogy egy kissé igazán sok volt. Azt hiszszük, kirívó lesz az ellentét az első s az utána következő előadások külső sikere között. A szereplők igyekeztek játszani, nem az ő hibájuk, ha nem volt mit. Komlóssi Emma a címszerepben — első nagyobb szerepében a fővárosban — élénken játszott s szép hanganyaggal énekelt. Kovács egy lehetetlen szerepben erőlködött A többi szereplők: Láng Etel, Harmat Ilona, Pázmán, Újvári, Kiss, Szerdahelyi megtettek minden tőlük telhetőt A harmadik felvonásban Kápolnai Irén szokott graciozitásával táncolt egy oroszos táncbetétet Az előadáson kissé észrehető volt az első előadás lámpalázas egyenetlensége. A zenekart fekete karmester dirigálta ügyesen, csak egy kissé több piánót kérünk a jövőre, a zene nagyon nyomta a színpadot (my.) * Bemutató a Magyar Színházban. Pénteken, október 9-ikén lesz hosszú idő után ismét bemutató a Magyar Színházban. Szinre kerül a Tavasz, Lindau és Wilhelm operettje, Strausz Józsefnek, a keringőmuzsika egyik legrégibb mesterének zenéjével. A Tavaszt Mérei Adolf fordította, s ő a darab rendezője is. Strausz József operettjének bemutató előadás