Hazánk, 1905. július (12. évfolyam, 155-174. szám)

1905-07-22 / 172. szám

Budapest, 1905. Tizenkettedik évfolyam. 172. szám* Szombat, julius 22. előfizetési Ára: MEGJELENIK mindennap este 6 órakor :« vasárnap kivételével» EGÉSZ ÉVRE__KOR. 28.— FÉLÉVRE _ __ _ 14.— NEGYEDÉVRE»: « 7.— EGY HÓNAPRA « 2.40 Egyes üzám 8. Vidéken 10 01. Pályaudvarokon 12 fillér. Szerkesztőség és kiadóhivatal I VII., Szentkirályi­ utca 28. Szerfőesztóségi telefonsz.1­3—23. Kiadóhivatal! telefonsz.­­ 65—74. Gazdák apró­hirdetéseit ingyen közöljük. Felelős szerkesztő: BUDAY BARNA. Kéziratokat nem ad vissza a szerkesztőség. Mi lesz tovább? Budapest, július 21. (B. B.) Ez a belügyminiszteri rendelet jogtalan, ostoba és hazafiatlan. A kormány igenis megsemmisítheti a törvényhatóságok közgyűlési határozatait, ha az a kormány maga is alkotmányos és törvényes alapon áll. A kormány igenis követelheti az adók beszolgáltatását, ha az országgyűlés a költségvetést megszavazta. Ma azonban nincs alkotmányos kormány és nincs megszavazott költségvetés. Teljes lelki nyugalommal élnek mind­azon jogosítványokkal Fejérváryék, me­lyeket törvényeink alkotmányos kormá­nyok kezébe adnak. Mondhatják: ők is alkotmányosok. A király bízta meg őket, kinek kinevezési joga korlátlan. Kinevezte őket a király, tehát mentve van az alkot­mányosság. Aki mást mond, az forra­dalmár. Hát a nemzet hol van ? Hát az ország­­gyűlés tiltakozása kutyaugatás? A ma­gyar országgyűlés szemükbe vágta bizal­matlanságát; ök helyükön maradtak. El­tiltatak a kormányzástól és a közpénz kezelésétől; ök helyükön maradtak. Azt mondották, kiegyenlíteni jönnek. Ez nem volt igaz. Azt ígérték, nem fognak erősza­koskodni. Ez sem igaz. Kiegyenlítési anya­got nem hoztak s most ime megtették az erőszak felé az első lépést. Szétűzvén az országgyűlést, azon törik fejüket, hogy a törvényhatóságok kezéből a passzív ellent­­állás fegyverét kiragadják. Harcolnak a nemzet alkotmányosan kialakult akarata ellen s arkukra merik venni, hogy az alkotmányt és a törvényességet ők kép­viselik. És ők, akik a közakarattal szemben lázadást képviselnek, bitorolt helyükben még azokat a fegyvereket merészkednek saját védelmükre használni, melyek az ország alkotmányos szabadságának és törvényes jogainak védelmére hozattak. Hát az 1888. évi XLIV. törvénycikkel talán egy ilyen Fejérváry-féle kormány kezébe akart fegyvert adni az országgyű­lés? Az volt-e a célzat e törvény hozásá­nál, hogy az a kormány, melytől az adót megtagadták, sőt melylyel szemben a passziv rezisztenciába kellett lépni, mégis közpénzhez juthasson? E törvényszakasz rendelkezései kétségtelenül csak a törvé­nyesen megszavazott adók beszolgáltatá­sára vonatkoznak. Csak rosszhiszeműség és hamis célzat adhat oly magyarázatot e törvénynek, melynél fogva a parlament által eltiltott közpénz egy részét mégis kénytelenek volnának a törvényhatóságok beszolgáltatni. De hiszen találna bár ez a kormány egyes paragrafusokban alkalmas kendezőszert, mégis csak vétene, mikor törvényünket igazi rendeltetésével szem­ben egy lényegében alkotmányt sértő vál­lalkozás érdekében értékesítené. Nem le­het igaza annak a kormánynak, mely a nemzet akaratából kialakult törvényt a nemzet akarata ellen irányítja, mert tör­vényeinket nem magunk ellen és nem egy Fejérváry-féle minisztérium javára hoztuk, a vigadozó társaságnak a tüzes magyar nótákat s egész éjszaka mulattata a somogyi magyarokat tüzes nótáival. "Mikor a farsangi ebéd kezde­tét veszi, az urak és dámák azzal mulatnak Dorottyában, hogy tréfálnak, történeteket mesél­nek, udvarolnak, enyelegnek s így várják az ebédet. «Mig ekképpen űzik a’ terhes unalmat, Várván az ebédet, hegedűt, tzimbalmot, im­ a Toponári Zsidói, bekerülnek; És muzsikájokkal helyekre leülnek. Ebéd alatti szereplésükről ezeket írja Csokonai • ... a’ Toponári Azsások szép számmal Mulatják az asztalt muzsika szerszámmal, Édes áriákat Amphyon módjára Vagy fürge Tust húzván az Ivók’ számára. A banda vezetőjét, Izsák prímást is bemutatja Csokonai néhány szóval az alábbi sorokban, íme : Megrendül egyszerre Izsák száraz fája. Zengő szerszámokkal kíséri bandája. Pár sorral alább aztán ismét megemlékezik Izsákról: Rázúdítja Izsák pengő muzsikáját S a Palatínusnak elkezdi nótáját. A toponári zsidókat a dunántúli részeken jól ismerték mindenütt a XVIII. században, sőt még azután is. Ugyanazt a szerepet játszták a ma­gyar urak mellett, mint a cigány, s tulajdonsá­gaik sem különböztek sokban emezekétől. Épen olyan korhely, lump, rendetlen életet éltek, mint akárcsak a mai muzsikusok, s a gazdálkodásban is hasonló módszer jellemezte őket. A dunántúli Érthető, ha a kormány hamis törvény­­magyarázattal menti a látszatot, hanem hát ebből a hamis törvénymagyarázatból hogyan akar megélni? Csak nem képzeli Kristóffy úr, hogy megsemmisítő rendelete előtt a törvény­­hatóságok hasra vágódnak? Amily bizo­nyos, hogy a sötét fellegekből víz és nem tokaji aszú hull majd alá, épp oly előre­látható volt, hogy a kormány a törvény­hatóságok határozatait nem megerősíteni fogja, de érvényteleníteni törekszik. A tör­vényhatóságok tehát, mikor az első lépést megtették, bizonyára megfontolták a kö­vetkezményeket is. És a belügyminiszter tiltakozása ellenére is bizonyára megma­radnak eredeti elhatározásuk mellett. De vájjon megfontolta-e lépésének kö­vetkezményét Kristóffy belügyminiszter. Tudja-e a belügyminiszter a törvényható­ságokat arra kényszeríteni, hogy neki en­gedelmeskedjenek? És az engedetlenkedő­­ket hogyan sújtja majd? Ugy­e bár fel kellene függeszteni a renitens tisztviselőket, ugy­e bár admi­nisztrálni kellene a vármegyéket Bach­­huszárokkal? De hát hol van az ehhez szükséges hivatalnok-anyag? Kis ha talál is néhány gyászmagyart, akik illő fegy­veres fedezet mellett az ellentálló tör­vényhatóságokkal szembe állani merész­kednek: ugyan képzel-e magyar embert, aki ilyen adminisztráció kezébe önkénte­sen adót űzessen ? Már­pedig ez a had­járat csupán az önkéntesen befizetett adóösszeg inkasszálása kedvéért történnék részekben azonban nemcsak Toponár volt az egye­düli hely, hol zsidó-cigány, vagyis zsidó-bandák működtek, hanem ott volt Kaposvár is, továbbá­ Zala, honnan a hagyomány szerint több jeles zsidó-cigány származott. Az irodalomban ezt az érdekes művelődés­történeti és etnográfiai vonat­kozású kérdést eddig még senki nem fejtegette, ismertető adatokat nem közölt róla, úgy hogy amiket Csokonai Dorottyájában lejegyzett, körül­belül a legrégibb tudósítás a magyarországi zsidó-cigányokról. Az Osztrák-Magyar Mon­archia című vállalatban Bartalus István a Cso­konai feljegyzései nyomán konstatálja a magyar zsidó-cigányok létezését, többet azonban nem mond róluk, mivel valószínűleg nem is tud. Jókai Mór tudomásunk szerint egyik regényében szintén megemlékezik a zsidó­ cigányokról, Cso­konairól stb., s le is ír egy lakodalmat, melyen egy ilyen banda játszik. Ez a leírás is bizonyság amellett, hogy néhány évtized­­előtt a köztudat­ban még elevenen élt ezeknek a bandáknak a szerepe, amíg a cigány elem mindenütt ki nem szorította őket. Nem lévén egybegyűjtve, sőt meg sem kíséreltetve a kérdésre vonatkozó ada­tok összehordása, a hagyomány és személyes tapasztalatok segítségével némileg tágasabb ké­pet adhatunk erről az immár pusztulóban levő és etnográfiai érdekességre degradálódott ember­fajtáról, mely egy időben nevezetes hivatást töl­tött be a magyar népzene történetéb­en. A harmincas—negyvenes években a régi Pest­nek legismertebb és legkedveltebb zsidó-cigánya Rosenthal (Rózsavölgyi) Márk volt. Rosenthal csak eleinte működött egy ideig a Nemzeti Szín­ház zenekarában, később koncertek és leckék adásából élt, de mindvégig nagyon mostoha, el- Zsidó­ cigányok, A Hazánk eredeti tárcája. Egy immár kihalóban levő emberfajta, az ú. n. zsidó cigány, évtizedeken át érdekes alakja volt a magyar népéletnek. Életmódja, foglalko­zása tette érdekessé s korai pusztulása etnográ­fiai ritkasággá. Ma már alig itt-ott él egy-kettő belőlük, elkeveredve különféle cigánybandákba, színházi zenekarokba, mint utolsó képviselői egy olyan foglalkozásnak, melyet kiragadtak kezeik­ből s melyet ők nem is fognak többé visszahó­dítani. Erdély egyes pontjain, Máramaros, Bereg, Ung megyékben, Kaposváron, Szegeden, Érsek­újváron, Budapesten még él egy-egy ilyen zsidó­cigány, különösen az északkeleti megyékben kisebb bandák is találhatók, de a cigányverseny mindenütt szorítja, pusztítja, öli őket s végle­ges kihalásukat semmi sem tudja immár fel­tartani. A magyar népzene történetében a XVIII-ik században és a XIX-ik elején érdekes szerepük volt a zsidó-cigányoknak. Terjesztői, előadói voltak ők különösen a dunántúli vidékeken a magyar népzenének s a zenei szükségletek ki­elégítésében osztoztak a cigányokkal, kik mellett szabadon érvényesülhettek. Csokonai Vitéz Mihály adta az első tudósítást a zsidó­ cigányok­ról Dorottya címü komikus eposzában. Négy helyen is ír róluk s az eposz végéhez csatolt jegyzetek között külön is megemlíti: a toponári zsidók híres muzsikusok. Mindjárt az eposz kezdetén bemutatja Csokonai a toponai zsidókat és Izsákot, a banda prímását, aki húzta reggelig

Next