Helikon, 2021 (32. évfolyam, 807-830. szám)

2021-10-25 / 20. szám (826.)

„mégis mutatna valami célt” HELIKON IRODALMI FOLYÓIRAT. MEGJELENIK KÉTSZER EGY HÓNAPBAN KOLOZSVÁRON. XXXII. ÉVFOLYAM 2021. 20. (826.) SZÁM­­ OKTÓBER 25. ÁRA 3 lej / 300 ft Toró Attila: Székely préri Lapszámunk 1., 5-12., 14. és 15. oldalát a Magyar Fotográfia Napja alkalmából Sepsiszentgyörgyön, az Erzsébet Park zenepavilonja előtti sétányon megrendezett kültéri fotókiállítás anyagával illusztráltuk. „Használni azoknak, akikből vétettem” BESZÉLGETÉS FERENCZES ISTVÁNNAL /2 László Noémi SÉTA /8 MÁRTON EVELIN Októberi álmok A Nagyherceg a rácsos ablaknak dőlve aludt, abba a meggyőződésébe kapaszkodva, hogy éb­ren van. Országa partjainál látták az utolsó ámbrás­­cetet, ott, a Nagyhercegség vizeiben vakarta le magáról az adóvevőt, mert megunta, hogy folyton követik és méricskélik, mennyire me­rült alá, hol bukott fel, mire vadászik, tényleg magányos vagy vannak társai, akik az ember számára láthatatlanok, míg be nem úsznak a radar hatósugarába. A szerkezet állandó visz­ketést okozott, és sajnos nincs olyan élősködő, amely le tudná enni ezt a problémát. A cet szá­molt azzal, hogy rosszul sülhet el a sziklához való dörgölőzés, de félelme alaptalannak bizo­nyult, egy éles kő lekapta róla a kellemetlen­séget, és ő boldogan úszott ki a köztudatból a szerelem felségvizeire. A Nagyhercegséget korábban szárazföld vet­te körül, de ez már történelem, az új hajósok megszülettek, készen álltak arra, hogy birto­kukba vegyék a világóceánt, feltérképezzék az új medret, szigeteket fedezzenek fel, és csodá­latos halakat fogjanak a Nagyherceg örömé­re, aki szárazföldi korszakában is kedvtelve fogyasztotta a tenger gyümölcseit. Csak a po­lipból készült étkekkel szemben érzett viszoly­gást, hisz milyen ember az, aki intelligens lé­nyeket zabál? A lábasfejűek fogyasztásának és befogásának tiltását az alattvalók annak elle­nére megszegik, hogy hosszú börtönévek vár­nak arra, akit in flagranti kapnak el. A herceg nem feledkezett meg az ámbráscet­­ről. Gondolataiban ott úszott folyton, és sejtel­mes ködbe burkolta a rövid nappalokat és hos­­­szú éjszakákat. A legutóbbi kormányülésen, amelyre elnökölni hívták, felvetette egy ten­ger alatti expedíció megszervezését, kerüljön bármennyibe, ha ez lenne az ára annak, hogy megtalálja azt, ami nyugodni nem hagyja, hát mondjanak csődöt a bankok, szegényedjen el az ország. Hogy a kormány végül mit határozott, a homályba vész. A Nagyherceg az ablakrács­nak dőlve a háborgó tengert fürkészi. A tálban kihűlófélben a sült, gyógyszerei borospohár al­ján olvadoznak. Ápolói a folyosón cigarettáznak, de minden neszre érzékenyen figyelnek, ame­lyek az uralkodói szobából szüremkednek ki. A kormánypalotában a Nagyhercegné az ál­lamminiszterrel karöltve vaskos szidalmakkal illeti a távol levő herceget, aki megbuggyaná­­sában már évek óta azt képzeli, országának hirtelen tengere, sőt óceánja lett, alattvalói hajósok és halászok, mélytengeri biológusok, akik ámbrásceteket figyelnek, az országot pe­dig nem a Nagyhercegné és az államminiszter, hanem bölcs fejlábúak irányítják. A Nagyherceg a rácsos ablaknak dőlve al­szik, álmában hercegségi felségvizekben a cet kecses násztáncot jár. PAVILON 420 ■A Helikon Amit nem lát a webkamera címmel kezdő szerzőknek meghirdetett pályázatának különdíjasai. Vörös István AZ OLVASÓ SZABADSÁGA /14

Next