Helyiipar és Városgazdaság, 1957 (6. évfolyam, 1-7. szám)

1957-06-01 / 1. szám

A szakszervezeti bizottságokon múlik, hogy több gyermek üdülhesen az idén A HVDSzSz és a Szaktanács 890 helyet már biztosított Szakszervezetünk­­ évek óta rendszeresen szervez gyermek­­üdültetést. Az ellenforradalom után is első gondja volt a szak­­szervezetnek, hogy megfelelő pihenést biztosítson, főleg a budapesti gyermekeknek, hi­szen az elmúlt események a gyermekeket sem kímélték, súlyos megrázkódtatást jelen­tettek számukra. Ehhez a mun­kához igen nagy segítséget nyújtottak a népi demokrati­kus országok. Hogyan készül most a szak­­szervezet a nyári szünidei gyermeküdültetésre, milyen lehetőségei vannak, hány dol­gozó gyermekét vihetjük nya­ralni? Az elmúlt évek tapasztalatai alapján háromféle lehetőséget biztosítunk, hogy minél több gyermek vehessen részt szak­­szervezeti üdülésben. Megnyitjuk a balaton­­szepezdi gyermeküdülő ka­puit, ahol kéthetenként váltják egy­mást a csoportok. Itt körül­belül 250 gyermek üdülhet. Minthogy ez a szám közel sem elégíti ki az igényeket , nagymértékben számítunk a szakszervezeti bizottsá­gok öntevékeny munká­jára. Ne várják minden esetben a szakszervezeti központ uta­sítását, hanem próbáljanak önállóan gyermeküdültetést szervezni. Ha nem tudják sa­ját erejükből, kapcsolódjanak be más vállalat, vagy kerületi úttörőtábor akciójába és bo­nyolítsák le közösen az üdül­tetést. Ezenkívül a Szaktanács gyermeküdül­tetési akciója keretében Budapestről 240, vidékről pe­dig 400 gyermek szervezett nyaralását biztosítjuk. Mire kell ügyelniük a szak­­szervezeti bizottságoknak a gyermeküdültetés lebonyolítá­sánál? A csoportos gyermeküdülte­tésben 5—12 éves gyermekeket lehet üdültetni, az orvos aján­latára. Leghelyesebb, ha a gyermekeket az iskolaorvos, annak hiányában a rendelő­­intézet vizsgálja meg. A kivá­lasztásnál figyelembe kell venni a gyermek egészségügyi állapotát, a szülő munkához való viszonyát, szociális hely­zetét. A költségeket — ha mód van rá — a vállalati jóléti alapból és esetleg a szülők hozzájáru­lásából kell fedezni. A szülői hozzájárulás azonban nem lehet több a havi kereset 5—7 százalékánál. A jól megszervezett gyer­meküdültetés egyrészt bizto­sítja a gyermek szellemi és egészségi felfrissülését, más­részt a szülő is nagyobb kedv­vel dolgozik, mert látja, hogy értékelik munkáját és segítik szociális helyzetének megjaví­tását. Szekerka Istvánné Biztosítsuk a helyes arányokat AZ ÁLLAMI HELYIIPARI VÁLLALATOK gazdasági te­vékenységét 1957 I. negyed­évében az ellenforradalom ál­tal okozott károk fokozatos felszámolása, a normális gaz­dasági helyzet helyreállítása jellemezte. Az első negyedévi tervet 104,5%-ra teljesítették. Az elért eredmények két­ségkívül jelentősek és biztatók a jövőt illetően, azonban még számos fogyatékosságot kell leküzdeni. E cikk keretében egy igen sürgősen megoldandó kérdéssel kívánunk foglalkoz­ni: a termelékenység és a bé­rek helyes arányának biztosí­tásával. Az állami helyiipari válla­latok termelékenységi szintje 95,4 százaléka volt az 1956 III. negyedévének, az átlagbér vi­szont abszolúte 15,7 százalék­kal, relatíve pedig 20,3 száza­lékkal magasabb. Leszámítva a törvényes 10%-os béreme­lést, a munkásállomány cso­portban több mint 8 millió fo­rint olyan bérkifizetés történt, amely mögött nem volt terme­lési érték. Nyilvánvaló, hogy ezt az aránytalanságot sohá fenntartani nem lehet, mert ez végső fokon veszélyezteti a rendelkezésre álló árualap és vásárlóerő egyensúlyát. Az átlagbérek 15,7 százalékos emelkedését nem lehet csakis a termelés összetételében be­állt változással indokolni. Igen sok ütemben a bérrendezés al­kalmával nem vették figye­lembe az előírt emelés mérté­két, s egyes felelőtlen, zavart­­keltő, sőt a népi hatalommal szembenálló munkástanácsta­gok akaratukat érvényesítve, törvénytelen béremeléseket hajtottak végre. Számos üzem­nél a felemelt bérekkel szem­ben aránytalanul kisebb telje­sítéseket követeltek meg. A minőség ellenőrzésének elha­nyagolása miatt selejtes mun­káért teljes összegű béreket fizettek ki, az idevonatkozó határozatokat a legtöbb he­lyen nem tartották be. A MÁRCIUSI S KÜLÖNÖ­SEM AZ ÁPRILISI STATISZ­­TIKIAI ADATOK jelentékeny fejlődésről tanúskodnak, azon­ban a helyes arányokat még nem sikerült teljes egészében biztosítani. Ezért a vállalatok igazgatóinak, munkástanácsai­nak igen nagy erőfeszítéseket kell tenniök a szükséges egyensúly megteremtése érde­kében. Mindenütt, ahol lehet­séges, vissza kell állítani a tel­jesítménybérezést. A teljesít­ménybérezésnek ma már igen sok témája ismeretes: darab­bér, személyi órabérrel össze­kapcsolt darabbérezés, órabér + prémiumrendszer stb. Hogy melyik a legmegfelelőbb, arra nem lehet központi sémát ad­ni, különösen nem a helyi­iparban. Minden üzem maga válassza meg a legjobban meg­felelő bérrendszert. Nyilván­való, hogy helytelen lenne a javító munkára ráerőszakolni a darabbérezést, de ugyan­ilyen helytelen volna, ha pél­dául a téglagyáraknál a sima időbérezést vezetnék be. A leglényegesebb, hogy olyan bérezési formát vezessenek be, amely leginkább ösztönöz a termelés növelésére, a gazda­ságosságra, ugyanakkor leg­jobban megfelel a szocialista elosztás elvének. A bérrend­szerek helyes megválasztása és alkalmazása jelentős segít­séget nyújt a bér- és munka­­fegyelem megszilárdításához is. A helyes arányok kialakítá­sa természetesen a felsorolta­kon kívül más szigorú rend­szabályokat is megkíván, ame­lyek az első pillanatban nem látszanak népszerűnek, azon­ban szükségesek további egész­séges továbbhaladásunk érde­kében. Az üzemi bizottságok ta­pasztalataikkal, a dolgozók véleményének figyelembevé­telével, javaslataikkal segítsék elő a vállalat gazdasági tevé­kenységének megjavítását. Természetesen egy pillanatra sem szabad elfeledkeznünk a közvetlen érdekvédelem bizto­sításáról sem. Következetesen álljanak ki a dolgozók törvé­nyes jogai mellett, de határo­zottan foglaljanak állást a jog­talan, indokolatlan követelé­sekkel szemben is. A HELYES ARÁNYOK KI­ALAKÍTÁSA nemcsak álta­lános népgazdasági érdek, ha­nem nagyon közvetlen válla­lati érdek is. Ismeretes a nye­reségvisszatérítésről megjelent határozat, amely szerint a vál­lalat az alaprentabilitáson fe­lül elért nyereség egy részét a dolgozók anyagi helyzetének közvetlen javítására fordíthat­ja. Többletnyereség természe­tesen csak ott lehet, ahol a termelés gazdaságos, ami függ­vénye többek között a terme­lékenységnek, a helyes bér­­gazdálkodásnak. Minden dol­gozónak érdeke tehát, hogy minél előbb rendet teremt­sünk. LEVELEZŐINKHEZ Szakszervezeti lapunkat tartalmában gazdaggá, szer­kesztésében nívóssá kíván­juk tenni, hogy híven tük­rözze tagságunk életét, se­gítse gondjaik, problémáik megoldását. Ehhez szerkesz­tő bizottságunk munkája mellett a munkáslevelezők gárdájára is nagy szüksé­günk van. Általuk is szoros kapcsolatot akarunk terem­teni mindazokkal, akik ve­lünk együtt fáradoznak a HVDSZSZ egész tagságának nevelésén és életszínvonalá­nak emelésén. Felhívjuk tehát régi leve­lezőinket, szakszervezetünk egész tagságát, hogy segít­sék gazdagítani lapunkat írásaikkal. Írják meg prob­lémáikat, javaslataikat, vé­leményüket a termelésről, az üzemek, intézmények ve­zetéséről, a szakszervezeti életről. Ahol kell és szük­séges, ott éljenek az építő jellegű bírálattal, de ne fe­ledkezzenek meg a dicsé­retről sem. „Harcoljon életszínvonalunk emeléséért“ Mit vár szakszervezetünk lapjától egy öreg szervezett munkás A Rudas Gyógyfürdő gép­házában arról beszélgettünk Gárdonyi Antal gépésszel, mit vár a mi szakszervezeti lapunk­tól? Előre kell bocsátani, hogy Gárdonyi Antal a hatvanadik évében jár. Már ifjúkorában szervezett ifjúmunkásként dol­gozott. 1913-tól kisebb-nagyobb megszakításokkal, majd 1932 óta állandó tagja a szakszer­vezetnek. — Mindenekelőtt örülök — válaszolta kérdésünkre —, hogy a „Helyiipar és Város­gazdaság” című lapunk hosszú kényszerű szünet után újra megjelenik. Hogy mit várok tőle? Azt, hogy neveljen, ok­tasson és tanítson a szocializ­must építeni hazánkban. Jó sajtóorgánum nélkül nincsen szakszervezeti élet. Különösen azt várom a szakszervezeti la­punktól, hogy állandóan le­gyen szócsöve és hirdetője a mi érdekvédelmünknek — kü­lönös tekintettel a szolgáltató vállalatokra, ahol oly sok a bérprobléma. Támogasson ben­nünket a termelésben és mind szociális, mind kulturális, de nem utolsósorban — amire a szolgáltató vállalatok mind­egyike nagyon is rászorul — gazdasági eredményeink eléré­sében. — Ezt várom én és biztos vagyok abban, hogy velem együtt sok-sok ezer szervezett dolgozótársam alig várja, hogy mielőbb kezünkbe kerüljön a mi szakszervezeti lapunk. Varga Ernő Történelmi tanulság N­emzeti történelmünk egyik legvál­­ságosabb időszaka volt az októberi ellen­­forradalom. A proletár internacionalizmus esz­méjétől vezetett szocialista tábor segítsége nélkül hazánk újra a tőkések és földbirtoko­sok országává vált volna s ezzel egyidejűleg az új világháború kirobbantásában talán a legjelentősebb szerepe lett volna az imperia­listák terveiben. Az élet megmutatta mindenki számára, hogy a magyar ellenforradalom a szocializmus és kapitalizmus közötti világméretű harc egy része, Korea óta a legjelentősebb imperialista akció a szocialista tábor megbontására, a szo­cializmus eszméjének befeketítésére, lejára­tására. Kétféle nemzetközi összefogást tapasztal­tunk október—novemberben különös erővel. Az egyik fajta összefogást a nemzetközi bur­zsoázia részéről láttuk, amikor összefogott a magyar gyárosokkal, földbirtokosokkal, a klérussal, grófokkal, csendőrökkel és közön­séges bűnözőkkel azért, hogy megdöntse a munkások és parasztok hatalmát, hogy visz­­szaállítsa az úri Magyarországot. Ezzel egy időben új széleskörű támadást intézett az imperializmus a munkásosztály harcos szer­vezetei ellen a kapitalista országokban; fa­siszta provokációkat szervezett Franciaország­ban, Hollandiában és másutt a szakszerveze­tek és a kommunista pártok székházai, szer­vezetei és vezetői ellen. A világ közvélemé­nyének becsapásával azt akarták elhitetni, hogy a magyar munkások csalódva a szocia­lizmusban, fegyveres felkelést szerveztek a polgári rend visszaállítására. Így akarták hi­tükben megingatni és erkölcsileg lehetetlenné tenni azt a sok millió szervezett munkást, aki ma is rendíthetetlenül harcol a szocializmu­sért, az imperialista elnyomás és kizsákmá­nyolás ellen. De még ez sem volt elég az im­perialistáknak. A magyarországi események­kel egy időben megtámadták Egyiptomot, hogy a Szuezi-csatorna visszasz­ével megtart­hassák gazdasági, politik vadászati befo­lyásukat a Közel-Keleten A Nagy Imre-csoporto­­n az osztályellenség olyan szövetségest talált, akik kommunistá­nak mutatkozva megtévesztették a munkáso­kat, a munkáshatalomhoz hű erőket, teljes bizonytalanságot és zűrzavart teremtettek. Meggátolták az ellenforradalom ellen fellépni kívánók akcióit, dezorganizálták a fegyveres erőket is , így utat nyitottak a véres ellen­­forradalmi terrornak. N­épünk nagy történelmi szeren­cséje, hogy a nemzetközi proletariátus hadserege, a szovjet hadsereg a forradalmi munkás-paraszt kormány kérésére megaka­dályozta, hogy országunk polgárháború és el­lenforradalom áldozatává váljék, így ismer­tük meg újra a nemzetközi összefogás másik módját: a proletár internacionalizmust. Jogos proletár önvédelem volt a szovjet hadsereg segítségül hívása, mert a munkáshatalom, a béke ügye forgott halálos veszedelemben, kö­vetkezésképp ez a fegyveres segítség az egész dolgozó nép igazi érdekeit szolgálta. Az ellen­­forradalom szovjet segítséggel történő leve­rését ezért úgy tekintjük, mint hazánk máso­dik felszabadítását. 1956 októberének nagy tanulsága, hogy a szocializmust építő ország szabadsága, függetlensége és biztonsága csak a szocializmus erős táborában van biztosítva, az védheti meg az imperialisták újabb és újabb kísérleteitől, beavatkozásától. Éppen ezért elemi nemzeti érdekünk, hogy a proletár internacionalizmus elvei alapján tovább erősítsük és szikla­szilárddá tegyük a szocialista tábor országai közti egységet, és mindaddig fenntartsuk a varsói szerződést, amíg közvetlen imperialista beavatkozás fe­nyeget, amíg a­ NATO létezik. M­I JOBBAN ÉLÜNK, mint 1956 októberé­ben, pedig az ellenforradalom 20 mil­liárdos anyagi kárt okozott, az ipari termelés dezorganizálódott és még ma sem érte el a régi színvonalat. Külföldön magyar­­gazda­sági csodáról­ beszélnek, mert áthidaltuk a társadalmi megrázkódtatást, nagyméretű mun­kanélküliség, pusztító infláció, gazdasági ösz­­szeomlás és az életszínvonal csökkenése nél­kül. Mindennek magyarázata a szocialista tábor országainak a proletár internacionaliz­mus elvein alapuló, önzetlen, baráti segítségé­ben és a mi népi demokratikus rendszerünk erejében található. Hosszúlejáratú hiteleket és ingyenes áruadományokat kaptunk. A leg­nagyobb segítséget a Szovjetunió adta, 1 mil­liárd forintos áruhitelével, melyben nélkülöz­hetetlen nyersanyagokat szállít, sok más áru­val együtt. Ezeken kívül több százmillió va­lutahitelt nyújtott és elengedte 1 milliárd fo­rintos tartozásunkat, is. Ezek a tettek mutat­ják, ki az igazi barát. A kapitalista országok hitelt nem adnak és gazdasági tartozásainkat sem engedik el. A proletár szolidaritás nemcsak az állami segítségben, hanem az egyszerű emberek hét­köznapi tetteiben, cselekedeteiben is elevenen élő erő. Ezt bizonyítja a német, vagy francia munkások összefogása, akik fillérjeiket adták össze, hogy segítsenek a szocializmust építő magyar munkásoknak az ellenforradalom se­­beinek begyógyításában. A SZAKSZERVEZETI VILÁGSZÖVETSÉG TITKÁRSÁGA -erre a kiapadhatatlan proletár szolidaritásra épített, amikor 11 or­szág szakszervezeteinek képviselőivel megta­nácskozta és kezdeményezte a magyar szerve­zett munkások megsegítésének akcióját. A szovjet, NDK, román, cseh, lengyel, bolgár, francia CGT, osztrák és olasz szakszervezetek küldték el adományaikat, mintegy 60 millió forint értékben. Mi szervezett munkások soha el nem múló hálával fogunk emlékezni a proletár összefo­gás e nemes, felemelő megnyilvánulására. Kaptunk élelmiszercsomagokat, felnőtt és gyermekruhaneműeket, gyermekjátékokat, filmvetítőt és más kulturális berendezést. Több mint négyezer iskolás gyermek üdült több hónapig az NDK-ban, Csehszlovákiában, Bulgáriában, Lengyelországban és ott meleg szeretetet, jó tanulási lehetőséget és sok aján­dékot kapott. De számunkra egyformán be­cses a kicsi és­ a nagyobb értékű segítség, mert úgy érezzük, hogy ez szívből jövő, őszinte, testvéri segítség a velünk együttér­zők, a szocializmus ügyét féltő sok millió szer­vezett munkás szolidaritásának jelképe. A proletár internacionalizmus az októberi ellenforradalom alkalmával is fényesen ki­állta a próbát, bizonyítva azt, hogy nem va­gyunk egyedül és senki sem marad magára, aki a munkáshatalomért, a szocializmusért küzd. A­Z OKTÓBERI ELLENFORRADALOM ba­rátnak és ellenségnek egyaránt nagy ta­nulsága: a proletár internacionalizmus korunk leghatalmasabb ereje,, amely nem engedi visszafelé forgatni a történelem kerekét . Gyógyfürdő vagy Bambiüzem? A minap láttuk és olvas­tuk a „Népakarat” című napi­lapban, hogy a Rudas-fürdő épületében napi százezer üveg bambit készítenek. Az új, kor­szerű bambiüzem létesítéséért mi, a Fővárosi Fürdőigazgató­ság dolgozói a nagy nyilvános­ság előtt kalapot emelünk Bródi Tibor, a Fővárosi Ás­ványvíz- és Szikvíz Üzem igazgatója előtt. Azt helyeseljük, hogy napi százezer üveg, sokak által ked­velt üdítő és frissítő ital kerül forgalomba, de az már nem helyénvaló, hogy a bambiüze­met a Rudas Gyógyfürdő épü­letében rendezték be. Ezért a mi örömünkbe — és bambink­ba — egy kis üröm is vegyül. Évek óta húzódik a Rudas Gyógyfürdő megnagyobbítása, gyermekuszodával, női gőz- és thermálfürdővel való kibőví­tése. Köztudomású, hogy a Fő­városi Fürdőigazgatóság ez irá­nyú kérése az illetékes szervek előtt van. Hogy hol és kinek a bürokráciáján vagy kezén sik­kadt el, azt mi dolgozók nem tudjuk megállapítani, de hely­telennek tartjuk ezt a huzavo­nát annál is inkább, mert mesz­­sze földön híres gyógyfürdőin­ket mielőbb korszerűsíteni, fej­leszteni kellene. Mindenesetre örömmel lát­juk, hogy gyógyvízellátásunk az utóbbi időben ekkorát fej­lődött , de a bambi-gyárat nem a Rudas-fürdő épületében kellett volna felépíteni, ahol a gyógyfürdőnek is már régen szűk a helye. Minden illetékes szerv megfeledkezett talán a Fővárosi Fürdőigazgatóság és a fürdővendégek régóta húzó­dó kéréséről? Vagy a kambi-és harmatvízgyártás még nagy beruházások árán is fontosabb a Rudas Gyógyfürdő fejlesztés­­énél? Mi, fürdődolgozók úgy lát­­juk és véljük, hogy a bürok­rácia akadályozza a Rudas Gyógyfürdő megnagyobbítását, nem törődve az uszoda, a kór­ház, a női thermálfürdő, a dolgozók szociális és kulturá­lis helyiségeinek előteremtésé­vel. Mindenki előtt világos, hogy a kambiüzem nem való a Rudas Ggyógyfürdő épületébe. Meg nem értés helyett több segítséget kérünk éS várunk! A harcot pedig — bár eddig eredménytelen volt — mi, szervezett dolgozók nem ad­ják fel! Tudjuk, hogy a fürdő fejlesz­tése nem könnyű dolog, és sok­kal egyszerűbb volt a kambi­üzem felállítása, avagy még esetleges fejlesztése, amelyről a „Népakarat” cikke hírt adott. Ám, a Rudas Gyógyfür­dő bővítése sokak gyógyulását segítené, ami szerény vélemé­nyünk szerint fontosabb, mint az, hogy éljen és viruljon a kambiüzem, meg a Rudas­fürdő pincéjében a közeljövő­ben megépülő Harmat és Hun­gária gyógyvizek üzemei. Vajon mikor fogják már az illetékes szervek elismerni, hogy a gyógyfürdő fejlesztése olyan beruházást jelent, amely rövid időn belül kamatos ka­mattal, hiánytalanul vissza­térül. Budapest csakis így le­hetne fürdőváros. Dobránszky Antal szakszervezeti elnöki és 28 aláírás HA EZ ÍGY MEGY TOVÁBB... (Mészáros András zajul

Next