Helyiipar és Városgazdaság, 1957 (6. évfolyam, 1-7. szám)
1957-06-01 / 1. szám
A szakszervezeti bizottságokon múlik, hogy több gyermek üdülhesen az idén A HVDSzSz és a Szaktanács 890 helyet már biztosított Szakszervezetünk évek óta rendszeresen szervez gyermeküdültetést. Az ellenforradalom után is első gondja volt a szakszervezetnek, hogy megfelelő pihenést biztosítson, főleg a budapesti gyermekeknek, hiszen az elmúlt események a gyermekeket sem kímélték, súlyos megrázkódtatást jelentettek számukra. Ehhez a munkához igen nagy segítséget nyújtottak a népi demokratikus országok. Hogyan készül most a szakszervezet a nyári szünidei gyermeküdültetésre, milyen lehetőségei vannak, hány dolgozó gyermekét vihetjük nyaralni? Az elmúlt évek tapasztalatai alapján háromféle lehetőséget biztosítunk, hogy minél több gyermek vehessen részt szakszervezeti üdülésben. Megnyitjuk a balatonszepezdi gyermeküdülő kapuit, ahol kéthetenként váltják egymást a csoportok. Itt körülbelül 250 gyermek üdülhet. Minthogy ez a szám közel sem elégíti ki az igényeket , nagymértékben számítunk a szakszervezeti bizottságok öntevékeny munkájára. Ne várják minden esetben a szakszervezeti központ utasítását, hanem próbáljanak önállóan gyermeküdültetést szervezni. Ha nem tudják saját erejükből, kapcsolódjanak be más vállalat, vagy kerületi úttörőtábor akciójába és bonyolítsák le közösen az üdültetést. Ezenkívül a Szaktanács gyermeküdültetési akciója keretében Budapestről 240, vidékről pedig 400 gyermek szervezett nyaralását biztosítjuk. Mire kell ügyelniük a szakszervezeti bizottságoknak a gyermeküdültetés lebonyolításánál? A csoportos gyermeküdültetésben 5—12 éves gyermekeket lehet üdültetni, az orvos ajánlatára. Leghelyesebb, ha a gyermekeket az iskolaorvos, annak hiányában a rendelőintézet vizsgálja meg. A kiválasztásnál figyelembe kell venni a gyermek egészségügyi állapotát, a szülő munkához való viszonyát, szociális helyzetét. A költségeket — ha mód van rá — a vállalati jóléti alapból és esetleg a szülők hozzájárulásából kell fedezni. A szülői hozzájárulás azonban nem lehet több a havi kereset 5—7 százalékánál. A jól megszervezett gyermeküdültetés egyrészt biztosítja a gyermek szellemi és egészségi felfrissülését, másrészt a szülő is nagyobb kedvvel dolgozik, mert látja, hogy értékelik munkáját és segítik szociális helyzetének megjavítását. Szekerka Istvánné Biztosítsuk a helyes arányokat AZ ÁLLAMI HELYIIPARI VÁLLALATOK gazdasági tevékenységét 1957 I. negyedévében az ellenforradalom által okozott károk fokozatos felszámolása, a normális gazdasági helyzet helyreállítása jellemezte. Az első negyedévi tervet 104,5%-ra teljesítették. Az elért eredmények kétségkívül jelentősek és biztatók a jövőt illetően, azonban még számos fogyatékosságot kell leküzdeni. E cikk keretében egy igen sürgősen megoldandó kérdéssel kívánunk foglalkozni: a termelékenység és a bérek helyes arányának biztosításával. Az állami helyiipari vállalatok termelékenységi szintje 95,4 százaléka volt az 1956 III. negyedévének, az átlagbér viszont abszolúte 15,7 százalékkal, relatíve pedig 20,3 százalékkal magasabb. Leszámítva a törvényes 10%-os béremelést, a munkásállomány csoportban több mint 8 millió forint olyan bérkifizetés történt, amely mögött nem volt termelési érték. Nyilvánvaló, hogy ezt az aránytalanságot sohá fenntartani nem lehet, mert ez végső fokon veszélyezteti a rendelkezésre álló árualap és vásárlóerő egyensúlyát. Az átlagbérek 15,7 százalékos emelkedését nem lehet csakis a termelés összetételében beállt változással indokolni. Igen sok ütemben a bérrendezés alkalmával nem vették figyelembe az előírt emelés mértékét, s egyes felelőtlen, zavartkeltő, sőt a népi hatalommal szembenálló munkástanácstagok akaratukat érvényesítve, törvénytelen béremeléseket hajtottak végre. Számos üzemnél a felemelt bérekkel szemben aránytalanul kisebb teljesítéseket követeltek meg. A minőség ellenőrzésének elhanyagolása miatt selejtes munkáért teljes összegű béreket fizettek ki, az idevonatkozó határozatokat a legtöbb helyen nem tartották be. A MÁRCIUSI S KÜLÖNÖSEM AZ ÁPRILISI STATISZTIKIAI ADATOK jelentékeny fejlődésről tanúskodnak, azonban a helyes arányokat még nem sikerült teljes egészében biztosítani. Ezért a vállalatok igazgatóinak, munkástanácsainak igen nagy erőfeszítéseket kell tenniök a szükséges egyensúly megteremtése érdekében. Mindenütt, ahol lehetséges, vissza kell állítani a teljesítménybérezést. A teljesítménybérezésnek ma már igen sok témája ismeretes: darabbér, személyi órabérrel összekapcsolt darabbérezés, órabér + prémiumrendszer stb. Hogy melyik a legmegfelelőbb, arra nem lehet központi sémát adni, különösen nem a helyiiparban. Minden üzem maga válassza meg a legjobban megfelelő bérrendszert. Nyilvánvaló, hogy helytelen lenne a javító munkára ráerőszakolni a darabbérezést, de ugyanilyen helytelen volna, ha például a téglagyáraknál a sima időbérezést vezetnék be. A leglényegesebb, hogy olyan bérezési formát vezessenek be, amely leginkább ösztönöz a termelés növelésére, a gazdaságosságra, ugyanakkor legjobban megfelel a szocialista elosztás elvének. A bérrendszerek helyes megválasztása és alkalmazása jelentős segítséget nyújt a bér- és munkafegyelem megszilárdításához is. A helyes arányok kialakítása természetesen a felsoroltakon kívül más szigorú rendszabályokat is megkíván, amelyek az első pillanatban nem látszanak népszerűnek, azonban szükségesek további egészséges továbbhaladásunk érdekében. Az üzemi bizottságok tapasztalataikkal, a dolgozók véleményének figyelembevételével, javaslataikkal segítsék elő a vállalat gazdasági tevékenységének megjavítását. Természetesen egy pillanatra sem szabad elfeledkeznünk a közvetlen érdekvédelem biztosításáról sem. Következetesen álljanak ki a dolgozók törvényes jogai mellett, de határozottan foglaljanak állást a jogtalan, indokolatlan követelésekkel szemben is. A HELYES ARÁNYOK KIALAKÍTÁSA nemcsak általános népgazdasági érdek, hanem nagyon közvetlen vállalati érdek is. Ismeretes a nyereségvisszatérítésről megjelent határozat, amely szerint a vállalat az alaprentabilitáson felül elért nyereség egy részét a dolgozók anyagi helyzetének közvetlen javítására fordíthatja. Többletnyereség természetesen csak ott lehet, ahol a termelés gazdaságos, ami függvénye többek között a termelékenységnek, a helyes bérgazdálkodásnak. Minden dolgozónak érdeke tehát, hogy minél előbb rendet teremtsünk. LEVELEZŐINKHEZ Szakszervezeti lapunkat tartalmában gazdaggá, szerkesztésében nívóssá kívánjuk tenni, hogy híven tükrözze tagságunk életét, segítse gondjaik, problémáik megoldását. Ehhez szerkesztő bizottságunk munkája mellett a munkáslevelezők gárdájára is nagy szükségünk van. Általuk is szoros kapcsolatot akarunk teremteni mindazokkal, akik velünk együtt fáradoznak a HVDSZSZ egész tagságának nevelésén és életszínvonalának emelésén. Felhívjuk tehát régi levelezőinket, szakszervezetünk egész tagságát, hogy segítsék gazdagítani lapunkat írásaikkal. Írják meg problémáikat, javaslataikat, véleményüket a termelésről, az üzemek, intézmények vezetéséről, a szakszervezeti életről. Ahol kell és szükséges, ott éljenek az építő jellegű bírálattal, de ne feledkezzenek meg a dicséretről sem. „Harcoljon életszínvonalunk emeléséért“ Mit vár szakszervezetünk lapjától egy öreg szervezett munkás A Rudas Gyógyfürdő gépházában arról beszélgettünk Gárdonyi Antal gépésszel, mit vár a mi szakszervezeti lapunktól? Előre kell bocsátani, hogy Gárdonyi Antal a hatvanadik évében jár. Már ifjúkorában szervezett ifjúmunkásként dolgozott. 1913-tól kisebb-nagyobb megszakításokkal, majd 1932 óta állandó tagja a szakszervezetnek. — Mindenekelőtt örülök — válaszolta kérdésünkre —, hogy a „Helyiipar és Városgazdaság” című lapunk hosszú kényszerű szünet után újra megjelenik. Hogy mit várok tőle? Azt, hogy neveljen, oktasson és tanítson a szocializmust építeni hazánkban. Jó sajtóorgánum nélkül nincsen szakszervezeti élet. Különösen azt várom a szakszervezeti lapunktól, hogy állandóan legyen szócsöve és hirdetője a mi érdekvédelmünknek — különös tekintettel a szolgáltató vállalatokra, ahol oly sok a bérprobléma. Támogasson bennünket a termelésben és mind szociális, mind kulturális, de nem utolsósorban — amire a szolgáltató vállalatok mindegyike nagyon is rászorul — gazdasági eredményeink elérésében. — Ezt várom én és biztos vagyok abban, hogy velem együtt sok-sok ezer szervezett dolgozótársam alig várja, hogy mielőbb kezünkbe kerüljön a mi szakszervezeti lapunk. Varga Ernő Történelmi tanulság Nemzeti történelmünk egyik legválságosabb időszaka volt az októberi ellenforradalom. A proletár internacionalizmus eszméjétől vezetett szocialista tábor segítsége nélkül hazánk újra a tőkések és földbirtokosok országává vált volna s ezzel egyidejűleg az új világháború kirobbantásában talán a legjelentősebb szerepe lett volna az imperialisták terveiben. Az élet megmutatta mindenki számára, hogy a magyar ellenforradalom a szocializmus és kapitalizmus közötti világméretű harc egy része, Korea óta a legjelentősebb imperialista akció a szocialista tábor megbontására, a szocializmus eszméjének befeketítésére, lejáratására. Kétféle nemzetközi összefogást tapasztaltunk október—novemberben különös erővel. Az egyik fajta összefogást a nemzetközi burzsoázia részéről láttuk, amikor összefogott a magyar gyárosokkal, földbirtokosokkal, a klérussal, grófokkal, csendőrökkel és közönséges bűnözőkkel azért, hogy megdöntse a munkások és parasztok hatalmát, hogy viszszaállítsa az úri Magyarországot. Ezzel egy időben új széleskörű támadást intézett az imperializmus a munkásosztály harcos szervezetei ellen a kapitalista országokban; fasiszta provokációkat szervezett Franciaországban, Hollandiában és másutt a szakszervezetek és a kommunista pártok székházai, szervezetei és vezetői ellen. A világ közvéleményének becsapásával azt akarták elhitetni, hogy a magyar munkások csalódva a szocializmusban, fegyveres felkelést szerveztek a polgári rend visszaállítására. Így akarták hitükben megingatni és erkölcsileg lehetetlenné tenni azt a sok millió szervezett munkást, aki ma is rendíthetetlenül harcol a szocializmusért, az imperialista elnyomás és kizsákmányolás ellen. De még ez sem volt elég az imperialistáknak. A magyarországi eseményekkel egy időben megtámadták Egyiptomot, hogy a Szuezi-csatorna visszaszével megtarthassák gazdasági, politik vadászati befolyásukat a Közel-Keleten A Nagy Imre-csoporton az osztályellenség olyan szövetségest talált, akik kommunistának mutatkozva megtévesztették a munkásokat, a munkáshatalomhoz hű erőket, teljes bizonytalanságot és zűrzavart teremtettek. Meggátolták az ellenforradalom ellen fellépni kívánók akcióit, dezorganizálták a fegyveres erőket is , így utat nyitottak a véres ellenforradalmi terrornak. Népünk nagy történelmi szerencséje, hogy a nemzetközi proletariátus hadserege, a szovjet hadsereg a forradalmi munkás-paraszt kormány kérésére megakadályozta, hogy országunk polgárháború és ellenforradalom áldozatává váljék, így ismertük meg újra a nemzetközi összefogás másik módját: a proletár internacionalizmust. Jogos proletár önvédelem volt a szovjet hadsereg segítségül hívása, mert a munkáshatalom, a béke ügye forgott halálos veszedelemben, következésképp ez a fegyveres segítség az egész dolgozó nép igazi érdekeit szolgálta. Az ellenforradalom szovjet segítséggel történő leverését ezért úgy tekintjük, mint hazánk második felszabadítását. 1956 októberének nagy tanulsága, hogy a szocializmust építő ország szabadsága, függetlensége és biztonsága csak a szocializmus erős táborában van biztosítva, az védheti meg az imperialisták újabb és újabb kísérleteitől, beavatkozásától. Éppen ezért elemi nemzeti érdekünk, hogy a proletár internacionalizmus elvei alapján tovább erősítsük és sziklaszilárddá tegyük a szocialista tábor országai közti egységet, és mindaddig fenntartsuk a varsói szerződést, amíg közvetlen imperialista beavatkozás fenyeget, amíg a NATO létezik. MI JOBBAN ÉLÜNK, mint 1956 októberében, pedig az ellenforradalom 20 milliárdos anyagi kárt okozott, az ipari termelés dezorganizálódott és még ma sem érte el a régi színvonalat. Külföldön magyargazdasági csodáról beszélnek, mert áthidaltuk a társadalmi megrázkódtatást, nagyméretű munkanélküliség, pusztító infláció, gazdasági öszszeomlás és az életszínvonal csökkenése nélkül. Mindennek magyarázata a szocialista tábor országainak a proletár internacionalizmus elvein alapuló, önzetlen, baráti segítségében és a mi népi demokratikus rendszerünk erejében található. Hosszúlejáratú hiteleket és ingyenes áruadományokat kaptunk. A legnagyobb segítséget a Szovjetunió adta, 1 milliárd forintos áruhitelével, melyben nélkülözhetetlen nyersanyagokat szállít, sok más áruval együtt. Ezeken kívül több százmillió valutahitelt nyújtott és elengedte 1 milliárd forintos tartozásunkat, is. Ezek a tettek mutatják, ki az igazi barát. A kapitalista országok hitelt nem adnak és gazdasági tartozásainkat sem engedik el. A proletár szolidaritás nemcsak az állami segítségben, hanem az egyszerű emberek hétköznapi tetteiben, cselekedeteiben is elevenen élő erő. Ezt bizonyítja a német, vagy francia munkások összefogása, akik fillérjeiket adták össze, hogy segítsenek a szocializmust építő magyar munkásoknak az ellenforradalom sebeinek begyógyításában. A SZAKSZERVEZETI VILÁGSZÖVETSÉG TITKÁRSÁGA -erre a kiapadhatatlan proletár szolidaritásra épített, amikor 11 ország szakszervezeteinek képviselőivel megtanácskozta és kezdeményezte a magyar szervezett munkások megsegítésének akcióját. A szovjet, NDK, román, cseh, lengyel, bolgár, francia CGT, osztrák és olasz szakszervezetek küldték el adományaikat, mintegy 60 millió forint értékben. Mi szervezett munkások soha el nem múló hálával fogunk emlékezni a proletár összefogás e nemes, felemelő megnyilvánulására. Kaptunk élelmiszercsomagokat, felnőtt és gyermekruhaneműeket, gyermekjátékokat, filmvetítőt és más kulturális berendezést. Több mint négyezer iskolás gyermek üdült több hónapig az NDK-ban, Csehszlovákiában, Bulgáriában, Lengyelországban és ott meleg szeretetet, jó tanulási lehetőséget és sok ajándékot kapott. De számunkra egyformán becses a kicsi és a nagyobb értékű segítség, mert úgy érezzük, hogy ez szívből jövő, őszinte, testvéri segítség a velünk együttérzők, a szocializmus ügyét féltő sok millió szervezett munkás szolidaritásának jelképe. A proletár internacionalizmus az októberi ellenforradalom alkalmával is fényesen kiállta a próbát, bizonyítva azt, hogy nem vagyunk egyedül és senki sem marad magára, aki a munkáshatalomért, a szocializmusért küzd. AZ OKTÓBERI ELLENFORRADALOM barátnak és ellenségnek egyaránt nagy tanulsága: a proletár internacionalizmus korunk leghatalmasabb ereje,, amely nem engedi visszafelé forgatni a történelem kerekét . Gyógyfürdő vagy Bambiüzem? A minap láttuk és olvastuk a „Népakarat” című napilapban, hogy a Rudas-fürdő épületében napi százezer üveg bambit készítenek. Az új, korszerű bambiüzem létesítéséért mi, a Fővárosi Fürdőigazgatóság dolgozói a nagy nyilvánosság előtt kalapot emelünk Bródi Tibor, a Fővárosi Ásványvíz- és Szikvíz Üzem igazgatója előtt. Azt helyeseljük, hogy napi százezer üveg, sokak által kedvelt üdítő és frissítő ital kerül forgalomba, de az már nem helyénvaló, hogy a bambiüzemet a Rudas Gyógyfürdő épületében rendezték be. Ezért a mi örömünkbe — és bambinkba — egy kis üröm is vegyül. Évek óta húzódik a Rudas Gyógyfürdő megnagyobbítása, gyermekuszodával, női gőz- és thermálfürdővel való kibővítése. Köztudomású, hogy a Fővárosi Fürdőigazgatóság ez irányú kérése az illetékes szervek előtt van. Hogy hol és kinek a bürokráciáján vagy kezén sikkadt el, azt mi dolgozók nem tudjuk megállapítani, de helytelennek tartjuk ezt a huzavonát annál is inkább, mert meszsze földön híres gyógyfürdőinket mielőbb korszerűsíteni, fejleszteni kellene. Mindenesetre örömmel látjuk, hogy gyógyvízellátásunk az utóbbi időben ekkorát fejlődött , de a bambi-gyárat nem a Rudas-fürdő épületében kellett volna felépíteni, ahol a gyógyfürdőnek is már régen szűk a helye. Minden illetékes szerv megfeledkezett talán a Fővárosi Fürdőigazgatóság és a fürdővendégek régóta húzódó kéréséről? Vagy a kambi-és harmatvízgyártás még nagy beruházások árán is fontosabb a Rudas Gyógyfürdő fejlesztésénél? Mi, fürdődolgozók úgy látjuk és véljük, hogy a bürokrácia akadályozza a Rudas Gyógyfürdő megnagyobbítását, nem törődve az uszoda, a kórház, a női thermálfürdő, a dolgozók szociális és kulturális helyiségeinek előteremtésével. Mindenki előtt világos, hogy a kambiüzem nem való a Rudas Ggyógyfürdő épületébe. Meg nem értés helyett több segítséget kérünk éS várunk! A harcot pedig — bár eddig eredménytelen volt — mi, szervezett dolgozók nem adják fel! Tudjuk, hogy a fürdő fejlesztése nem könnyű dolog, és sokkal egyszerűbb volt a kambiüzem felállítása, avagy még esetleges fejlesztése, amelyről a „Népakarat” cikke hírt adott. Ám, a Rudas Gyógyfürdő bővítése sokak gyógyulását segítené, ami szerény véleményünk szerint fontosabb, mint az, hogy éljen és viruljon a kambiüzem, meg a Rudasfürdő pincéjében a közeljövőben megépülő Harmat és Hungária gyógyvizek üzemei. Vajon mikor fogják már az illetékes szervek elismerni, hogy a gyógyfürdő fejlesztése olyan beruházást jelent, amely rövid időn belül kamatos kamattal, hiánytalanul visszatérül. Budapest csakis így lehetne fürdőváros. Dobránszky Antal szakszervezeti elnöki és 28 aláírás HA EZ ÍGY MEGY TOVÁBB... (Mészáros András zajul