Helyiipar és Városgazdaság, 1974 (23. évfolyam, 1-12. szám)
1974-01-01 / 1. szám
Több segítséget az alapszerveknek MA MÁR SENKI NEM VITATJA, hogy a szakszervezeti munka hatékonysága nagyrészt azon múlik, képesek-e megfelelni alapszerveink a velük szemben támasztott követelményeknek. Annál inkább így van ez, mivel az érdekvédelmi tevékenység, a tudatformálás, a termelést segítő, az agitációs propagandamunka csatáit az adott területen kell megvívni. Ezek kimenetele azonban nemcsak azon múlik, hogy milyen képességgel rendelkező alapszervi vezető áll egy-egy poszton, hanem azon is, hogy ezek a vezetők milyen segítséget kapnak felsőbb szerveiktől. Ae segítségnyújtás egyik fontos mozzanata a határozatok levitele az alapszervekhez. Megyénkben ennek három módszerét alkalmazzuk , ám ha szükséges, többször is ellátogatunk egy-egy üzembe. A PÉLDÁKAT S A MÓDSZEREKET, amelyek alkalmazásával segítjük az alapszerveket, még hosszan sorolhatnánk. Véleményünk szerint ez a munka Borsodban hasznos. Ez azonban korántsem jelenti azt, hogy ne lehetne javítani rajta. Ne tehetnénk még többet, ne adhatnánk az eddiginél még nagyobb segítséget alapszerveinknek. — az egyik: a vállalati szb-titkárokat esetenként meghívjuk a megyei bizottság ülésére, ahol „első kézből” kapott információk segítik tájékozódásukat egy-egy fontos kérdésben. Hasznos módszernek tartjuk azt is, amikor az szbtittkárok mellett a vállalatok gazdasági vezetőit is meghívjuk testületi üléseinkre. Ennek előnye: közvetlenül szereznek tudomást elképzeléseinkről, állásfoglalásainkról. Ők maguk is véleményt nyilváníthatnak, s döntéseink elfogadásában, az szb mellett maguk is propagandistáink, szószólóink lesznek. S végül helyes kezdeményezésnek tartjuk azt is, amikor a megyei bizottság tagjai az alapszervi aktívák, vagy a tagság előtt maguk ismertetik a határozatokat, magyarázzák azok végrehajtásának módszereit. Ugyanakkor fontosnak ítéljük meg a visszaellenőrzést is, az adott területen végzett vizsgálatokkal és felmérésekkel vagy az alapszervezeti vezetők beszámoltatásával. AZ ALAPSZERVI VEZETŐK SEGÍTÉSÉNEK jó lehetőségét biztosítják a rendszeres titkári továbbképző tanfolyamok is. Ezeket titkáraink szeretik, mert informálódhatnak a felsőbb szervek határozatainak végrehajtásáról, s mindjárt a módszerek megbeszélésére is lehetőség nyílik. Az elmúlt év végén eddig nem alkalmazott kéthetes bentlakásos továbbképző tanfolyamot szerveztünk a vállalatok szakszervezeti tisztségviselői részére. A gondosan összeállított tematikában már olyan friss témák magyarázása is szerepelt, mint pl.: a kommunális szolgáltató vállalatokat érintő szabályozó rendszer megváltoztatása. Az alapszerveket irányító és segítő munka egyik megyénkben bevált eszköze a megyei bizottság által negyedévenként kiadásra kerülő „Emlékeztető " Az a gondolat vezetett bennünket, hogy ha meg is hívjuk szb-titkárainkat testületi üléseinkre, nem mindig tudják a lényeges kérdéseket teljes egészében feljegyezni. A már kedvelt és várt „Emlékeztető”ből viszont értesülnek a megyebizottsági anyagok lényegéről, sőt jó előre felhívhatjuk figyelmüket a soron következő feladatokra is. Nagy súlyt fektetünk a patronálási és instruktori munka jó megszervezésére, hiszen az alapszervek segítésének ez is nagyszerű eszköze. Emellett fontosnak tartjuk, hogy a megyei bizottság függetlenített tisztségviselői rendszeres aktív kapcsolatot alakítsanak ki az alapszervekkel. Sajnos időnkből csak arra futja, hogy egy-egy vállalatot évente két-három alkalommal keressünk fel. MISKOLCI MŰANYAGFELDOLGOZÓ VÁLLALAT A felnőtt szakmunkásképzés sikere A múlt, év végén bensőséges ünnepségen vett részt a vállalat 19 dolgozója az üzem kultúrtermében: sikerrel zárult az első szakmunkásképző tanfolyam. Ünneplőbe öltözve, megkönnyebült szívvel várták a volt segédmunkások életük nagy előrelépését, a szakmunkás bizonyítványt. A vállalat 1959-ben alakult, alig 80 dolgozóval, elsősorban a szakképzetlen női munkaerőfelesleg foglalkoztatására, s ma már csaknem félezer dolgozóval termel. Egyre nehezebb azonban munkaerőt biztosítani. Megszűnt a túljelentkezés a vállalat által meghirdetett helyekre, de az eltelt másfél évtized alatt a műanyagfeldolgozás is dinamikusan fejlődött, s ma már nem egy dolgozó 3 millió forint értékű gépet kezel és jelentős anyagismerettel, széles körű tájékozottsággal kell rendelkeznie. Ezeknek az igényeknek szakmai hozzáértés nélkül nehéz megfelelni. A vállalat ezért az elsők között indította be saját telephelyein a műanyagfeldolgozó szakmunkásképzést, s új munkaerő-igényét már így elégíti ki. Ma már nincs gond a vállalat törzsgárdáját képező betanított munkásokkal, akik nagy tapasztalattal, a szakmai fogások gazdag ismeretével állítják elő a vállalat termékeit, de eddig szakbizonyítvánnyal nem rendelkeztek. A szakmunkásképzésről szóló törvény és a végrehajtási réndélet tette lehetővé a szakmunkásvizsgára való felkészítést szervezett tanfolyami formában. A vállalat a MVM 101. sz. Szemere Bertalan ipari szakmunkásképző intézettel karöltve 1972 őszén beindította az első felnőtt szakmunkásképző tanfolyamát, 21 résztvevővel, azokból akik a vállalat törzsgárdájából kerültek ki és legalább 3 éve, de többen 14 éve a vállalatnál dolgoznak, kellő szakmai gyakorlattal rendelkeznek. A beiratkozottak közül mindössze ketten nem végezték el az előkészítőt. A végzősök között 16 nődolgozó volt. Akadt közöttük 3 gyermekes, és egyedülálló édesanya, sőt 44 éves „tanuló” is. A vállalat biztosította a helyiséget, a tankönyveket, a tanfolyami költségeket. A dolgozók 300 forintot térítettek. Az oktatási anyag közismereti, szakmai tárgyakat, sok gyakorlati foglalkozást tartalmazott. Előadók a MüM intézet és a vállalat dolgozói voltak. Megható volt, hogy milyen szorgalommal tanulták a nem éppen gyermekkorú, Sok egyéb gonddal is küzdő, a napi termelést becsületesen letudó ,tanulók, pl. a politikai ismereteket, vagy „matekot”, ahogyan képlet formájában is megismerkedtek az általuk használt műanyagokkal. Az együttes munka és a tanulás jó kollektívát alakított ki. Hasznos volt a Bács-Kiskun megyei Műanyagfeldolgozó Vállalatnál tett üzemlátogatás is. Az itt tapasztaltakról dolgozatban számoltak be a hallgatók. A tanfolyamot az aktivitás jellemezte, a MüM tanárok szívesen jöttek a foglalkozásokra. Közel egyévi szorgalmas munka után 19-en kezdtek az elméleti, majd a gyakorlati vizsgához. Az eredmény az alapos felkészülést bizonyította: 3,8 volt a tanulmányi átlag. Mindenki megfelelt: egy vizsgázó kitűnő minősítéssel, további 3 ötössel végzett. A bizonyítványosztás alkalmával a miskolci rádió riportot készített az egyik nődolgozóval, aki elsősorban a szakmunkás bizonyítvány szubjektív előnyeit emelte ki, nevezetesen, hogy önbizalmat ad azáltal, hogy szakmunkás lett a korábbi „gépi munkás”-ból. Természetesen emellett a vállalat anyagiakban is elismeri a tudásnövekedést: órabéremeléssel, jutalmazással és a nagyobb teljesítményű, kényesebb gépekhez, a jelentősebb gyártmányokhoz osztja be a most már elméletileg is felkészült új szakmunkásait. Az anyagi és erkölcsi elismerésen kívül a tanfolyam jó propagandája volt a továbbtanulásnak. Újabb jelentkezők is akadtak már a következő tanfolyamra. Mivel azonban a beiratkozás alapfeltétele a szakmai gyakorlaton kívül az általános iskolai végzettség, a vállalat 20 fővel megindította a rövidített idejű oktatást a 7. és a 8. osztály elvégzésére. Biztosította a helyiséget, oktatókat fogadott, viseli az egyéb költségeket, így szinte házhoz hozza az iskolát, ahová bizony 3 műszakos dolgozói nehezen tudtak volna el- járni. A beiratkozottak közül 18 nő. Akad köztük 46 éves továbbtanuló is. Az általános iskolai végzettség megszerzése után részükre indul be az újabb szak- munkásképző tanfolyam. HATÉKONY GYERMEKES IFJÚSÁGVÉDELEM A párt és a kormány ifjúságpolitikai határozata végrehajtásának egyik sarkalatos pontja: erősíteni, hatékonyabbá tenni a vállalatoknál a gyermek- és ifjúságvédelmi munkát. Borsod megyei bizottságunk nemcsak a hatáskörébe tartozó vállalatoknál lépett fel kezdeményezőleg e téren, hanem a megyei tanács gyermek- és ifjúságvédelmi tanácsa részére is hasznos, jó ötletekből álló javaslattervezetet dolgozott ki. Ennek eredménye máris több vállalatnál jelentkezett. A Sárospataki Faipari Vállalat dolgozói például vállalták, hogy különböző gyermekintézmények részére játékokat készítenek, a politechnikai oktatáshoz faanyagot biztosítanak. A Borsod megyei Vases Fémipari Vállalat szocialista brigádjai egy sor játszótér szakipari munkáit végezték el. A Borsod megyei Finommechanikai Vállalat szocialista kollektíváinak tagjai — a létrehozott gyermekvédelmi albizottság közreműködésével — négy árva gyermek patronálását vállalták, egy gyermeket tanulóként szerződtettek, egy másikat budapesti tanintézetbe iskoláztak be. Szinte minden vállalatnál intézkedések történtek a sokgyermekesek, s a gyermeküket egyedül nevelő dolgozók megsegítésére, rendszeressé vált az italozó szülők figyelmeztetése, a velük való elbeszélgetés, a gyermek- és ifjúságvédelem céljait szolgáló TIT-, s egyéb szakelőadások megtartása is. Akadt vállalat, ahol négy dolgozót javasolt a szakszervezet vagy a gyermekvédelmi albizottság elvonókúrára. •• Összefogás a szocialista Kazincbarcikáért Kazincbarcika 1974-ben ünnepli várossá nyilvánításának 20 éves évfordulóját. Az eltelt 20 év eredményeit számokban, adatokban nagyon nehéz lenne kifejezni, de beszél a számok helyett a város rendezett, virágos parkjaival, szép szobraival, új létesítményeivel és mindazzal, amit Kazincbarcika több mint 32 000lakosa magáénak vall, féltő gonddal napról napra szépít, gyarapít. E gyönyörű város adott otthont 1962-ben vállalatunk központjának és a várossal együtt felnőtt vállalatunk is. Ma már Borsod—Heves— Nógrád megye területén látunk el vízellátási, öntözési, csatornaszolgáltatási, építési, és tervezési feladatokat. A vállalat 900 dolgozója közül 650 41 szocialista brigádban dolgozik, és végzi azokat a feladatokat, melyek a területünkön levő városok és települések intézményeinek bővítését, szépítését szolgálja. Az intézmények patronálása 1970-ben vett lendületet. 1971- ben 40 férőhellyel bővítette vállalatunk az egyik városi óvodát, és az akkor kötött szocialista szerződés lett elindítója annak a széles mozgalomnak, melynek ma tanúi lehetünk. 1971-ben a rakacai tavon a páros vízisport kedvelői részére egy 2 szintes minden kényelmet kielégítő sportházat adtunk át használatra. 1973-ban 6 iskolát, 8 óvodát, 2 szociális otthont patronált vállalatunk. A város 20 éves évfordulójának tiszteletére 875 társadalmi órát teljesítettek dolgozóink. Városunk fiataljai részére novemberben került átadásra egy gyönyörű sportcsarnok, melynek építéséhez félmillió forintos támogatást nyújtottunk. December 17-én írtuk alá azt a jegyzőkönyvet, melyben a szakmunkástanulók részére építésre kerülő kollégium létesítéséhez 1 millió forinttal járulunk hozzá. Miskolci Vízművek, Fürdők és Csatornázási Vállalat A nyugdíjasok gondoskodásáról A szakszervezeti bizottság rendszeresen foglalkozik a nyugdíjasaival. Szem előtt tartva, hogy az öregekről való gondoskodás erkölcsi kötelesség is. Célunk az, hogy érezzék a nyugdíjasok: törődnek velük, tartoznak valahová. A 80 nyugdíjasból 55 miskolci 25 vidéki, 27 nyugdíjast tovább foglalkoztat a vállalat. Tartják velük a kapcsolatot és 3 nyugdíjasukat üdülésben részesítették, 16 nyugdíjas kapott segélyt. Kollektív kiránduláson vettek részt, színházbérletet is adtak a részükre, valamint fürdőkedvezményt. Életkörülményeiket vizsgálva: a legalacsonyabb nyugdíj 650,— legmagasabb 2970,— Ft volt. Rádióval mindannyiuk, tv-vel a 60 százaléka rendelkezik. Napi sajtót, újságot a 75 százaléka járat. 25 nyugdíjasnak van mozibérlete. Akik már elmentek nyugdíjba nehezen szoknak hozzá a tétlenséghez. Jól esik felkeresniük volt munkahelyüket, gondjaikat is könnyebben jelezhetik A nyugdíjas, beteges szülőket a gyermekeik sem segítik erejüknek megfelelően. Éppen a felmérésből állapítottuk meg, hogy van olyan nyugdíjas, aki 850,— Ft nyugdíjából 400,— Ft albérletet fizet. A vállalat szakszervezeti bizottsága a nyugdíj előkészítéssel odaadóan foglalkozik. Ez a munkánk két részből áll: a dolgozó és a vállalat szándékának egyeztetése a nyugdíjazást illetően. Ez adminisztráció- munka, amelya szolgálati idő összeszedésével, igazoltatásával jár. A már nyugdíjba lévő dolgozók életének figyelemmel kísérése, segítése. A segítésnél nem azt kell nézni, hogy kinek a reszortja: mindenki a maga területén kövessen el mindent, hogy érezzék a nyugdíjasok, az idős dolgozók, foglalkoznak velük, figyelemmel kísérik sorsukat. A megyében a nyugdíjasokkal más vállalatoknál is rendszeresen foglalkoznak il: a Miskolci Ingatlankezelő Vállalatnál, a Kazincbarcikai Városgazdálkodási, a Miskolci Vasipari Vállalatnál is. Befejezés előtt a Miskolci Vimelux Vállalat új székházának építése Együttműködés , ami kölcsönösen hasznos A BORSOD MEGYEI KÉZMŰIPARI VÁLLALAT négy évvel ezelőtt vállalta el a kazincbarcikai kisegítő iskola patronálását, hogy az iskola növendékeinek munkára nevelését a vállalat adottságainak megfelelően elősegítse. Az iskola és a vállalat vezetői felismerve az ebben rejlő lehetőségeket, a kapcsolatot mind jobban kiszélesítették. A patronálás kezdetben főleg anyagi jellegű volt (szabászati és szivacshulladék anyagok, fektetőkhöz szivacs biztosítása). Az 1971/72 es tanévtől kezdve a vállalat biztosította, hogy az iskola felső tagozatos tanulói gyakorlati foglalkozáson vehetnek részt a vállalatnál. Az 1972–73-as tanévben patronálási szerződést kötöttek, melynek értelmében a vállalat vállalta, hogy az 5—8. osztályos tanulók részére előképzést nyújt. A tanulók minden héten egyszer a vállalat telephelyein vesznek részt az előképzésben. A lányok tízes csoportokban a vállalat tanműhelyében —a vezető tanár és szakoktató felügyelete mellett — a varrás alapelemeit sajátítják el. A fiú tanulók a vállalat herbolyai telephelyén karbantartási munkálatok előképzésében vesznek részt, vezető tanár és szakmunkás dolgozó felügyelete mellett. A vállalat az iskola részére díjmentesen biztosít munkaeszközöket, anyagokat, szakképzett szakoktatót. Az iskola vállalta: tanulóit úgy neveli, hogy befejezve az iskolát hasznos dolgozóivá váljanak a Borsod megyei Kézműipari Vállalatnak. Az iskola a vállalat által rendezett bármilyen nemű kiállításra, közös munkájukat szemléltető anyagot biztosít. Az együttműködés eddigi eredményei biztatóak. A gyakorlati képzésben résztvevő tanulók munkához való viszonya megfelelően alakul. A kislányoknál már sikerült elérni, hogy a különböző kézi varrások betanulása után a gépi varrást is megismerjék, betanulják. A gyakorlati foglalkozásokon készített munkáikat (ruhák részmunkái, kiskötények, párnahuzatok) az 1973. március 21—27. között megrendezett szakmunkástanulók munkáit reprezentáló kiállításon mutatták be. A kisegítő iskolában végzett növendékek közül a vállalatnál jelenleg két fiú dolgozik. Az egyik még 6 órában az autószerelők mellett, a másik a gondnokságon, 8 órában mint segédmunkás. AZ OLDALT ÍRTÁK: FARKAS ISTVÁN, KOPPÁNY OTTO, MOLNÁR JÁNOS, NYIKES IMRE, DR. SZABÓ KAIMAN, SZŰCS LASZÓNÉ.