Helyiipar és Városgazdaság, 1980 (29. évfolyam, 1-12. szám)

1980-02-01 / 2. szám

ELHUNYT SZAJLAI JÁNOS Tudtuk, hogy évek óta sú­lyos beteg, mégis mindany­­nyiunkat megrendített a hír: 1980. január 11-én, hosszú be­tegség után, 54 éves korában elhunyt Szajlai János, Heves megyei bizottságunk volt tit­kára. Mindig életvidám, tettrekész embernek ismertük. Erős aka­rattal érte el az életben a ma­ga elé tűzött célokat. Szakmát szerzett, kéményseprő segéd lett. 1950 óta szervezett mun­kás. 1953-ban a megalakuló megyebizottság első titkára. 1975-ig — rokkantsági nyug­díjba vonulásáig — tagja volt­­a központi vezetőségnek. Segí­tőkész, a mozgalom ügyéért dolgozó ember volt. Munkája elismeréséül megkapta a Szak­­szervezeti Munkáért kitüntetés ezüst és arany fokozatát, az EVM kiváló dolgozója kitün­tetést. Szakszervezetünk elnöksége Szajlai János elvtársat saját halottjának tekinti. Osztozunk a család mély fájdalmában. Hűséges harcostársunk ember­ségét, fáradhatatlan tenniaka­­rásának emlékét szívünkben őrizzük. Emlékezünk rá ... 83 éves korában elhunyt Pandur Imre, aki nyugdíjba vonulásáig a Fővárosi Gázké- I szülőkgyártó Vállalatnál dol­­l­gozott. 1915-től volt tagja a­­ szakszervezetnek. KEDVES BIZALMIAK, ELŐFIZETŐINK! Március végén többségében le­jár szakmai lapunk éves előfize­tése. A sokévi hagyományok alap­­■ján kérjük a mindig szolgálat­­kész, lelkes bizalmiak sokezres táborát: legyenek segítőink, köz­reműködőink munkahelyükön­ az előfizetések megújításában, ami az idén változatlanul 14 forint egy évre s nem változik a Nép­szava Lapkiadó Vállalat címére befizetendő összeg sem. A szük­séges csekkeket a kiadó február­ban minden alapszervezethez el­juttatja. Természetesen továbbra is mód van az egyéni, havonkén­ti vásárlásra, ha azt a szervezők jelzik a Lapkiadó Vállalatnak, mert a lapot továbbra is a vál­lalati, üzemi, intézményi címek­re juttatjuk el, egyéni lakcímre sajnos, nincs módunk postázni. Törekvésünk, hogy lapunk mi­nél inkább olyan kérdésekkel foglalkozzon, amelyek érdeklik tagságunkat, segítik tájékozódásu­kat. Az ifjak és nők, nyugdíjasok, értelmiségiek és fizikai dolgozói­, mindenki megtalálja benne az őt érintő, róla szóló írásokat. Ezt a törekvést csakis olvasóinkkal együtt, javaslataik, véleményük, ötleteik eljuttatásával tudjuk megvalósítani. Várjuk hát a szer­kesztés munkáját segítő, a lap tartalmi gazdagodását jelentő közreműködésüket. Szívesen lát­juk előfizetőink sorában a szak­munkástanulókat, a KISZ-korúa­­kat is, szakmai szakszervezetünk tevékenységét, sokrétű munkate­rületünk mindennapi életét be­mutató központi lapunk olvasói között ási elnökség ülése Lapzárta után tartotta januári ülését szakszervezetünk elnöksé­ge. A napirendként megvitatott témára: „A szakszervezeti infor­mációs rendszer továbbfejleszté­sének feladatai’’, következő lap­számunkban visszatérünk. Januárban szakszervezetünk munkatársai foly­tatták kerekasztal-beszélgetésüket a kongresszusi és felszabadulási munkaverseny eddigi tapaszta­latairól. Ezúttal gazdasági és mozgalmi vezetők voltak a beszélgető partnereik. Az Észak-magyar­­országi Regionális Vízmű kazincbarcikai központ­jában és a Szolnoki IKV-nál járt munkatársunk­hoz csatlakoztunk, hogy felvillantsuk a beszélge­tések legérdekesebb momentumait. Februárban az ipari árutermelő vállalatok bi­­zalmiaival folytatódik az eszmecsere. A 60 válla­latnál megtartott tanácskozás elemző összegezé­sére a közeljövőben visszatérünk, hiszen sok ta­nulsággal, megszívlelendő tapasztalattal szolgál­tak és szolgálnak a brigádvezetőkkel, a gazdasá­gi, mozgalmi vezetőkkel, majd a bizalmiakkal folytatott beszélgetések. ÉSZAK-MA­G­YARORSZÁGI REGIONÁLIS VÍZMŰ A résztvevők alaposan „készültek” a beszélge­tésre. Méhes Istvánnak, a szervezési és káderosztály főmunkatársának bevezetőjét követően százhúsz percen át tényekkel, s ha kerek­t, indokokkal alá­támasztott eszmecsere folyt, amelynek során végül is képet kaptunk a vállalati verseny első „félidei” eredményeiről, a folytatás első heteinek munkájá­ról s őszintén szóltak a javítani valókról is. Aranyosi Gábor igazgató elsőként említette az előkészületek erőfeszítéseit. Szerinte a 75 szocia­lista brigád augusztusban megtett pótvállalásai­­nak „hátterét”, az anyagbiztosítást volt a legne­hezebb megoldani, de végül is sikerült. A többi már a kollektívák lelkesedését, összefogását, fe­lelősségtudatát dicséri. Minden határidős munkát időben befejeztek, sőt a Balaton községi közmű­­fejlesztést ez év március 31. helyett a múlt év november 6-án átadták. A Királd—Mocsolyás ak­na komplex vízellátását a versenyvállalások ered­ményeként 12,5 millió forint helyett 6,2 millió fo­rintból valósították meg, úgy, hogy a költségcsök­kentésből 4 millió forint a munkások által be­adott újítások eredménye. Nagy Sándor, a kazincbarcikai üzemigazgatóság vezetője a vízóraszerelőket dicsérte, akik éven­te 2000 régi órát cserélnek ki és a munka jobb megszervezésével, kongresszusi vállalásuk teljesí­tésével, félórát „lecsíptek” egy-egy vízóracsere idejéből. Schmidt Kálmán osztályvezető arról szólt, hogy a költséggazdálkodás javításával 5 millió forint termelési költségcsökkentést értek el, a termelési értéktervüket pedig több mint 10 százalékkal túl­teljesítették. Kiss Lászlónét néhány hónappal ezelőtt bízták meg a munkaverseny dolgainak intézésével. Té­nyeket sorolta, közülük csupán néhányat jelzés­ként: meghonosították az „Add a neved a mun­kához” minőséget garantáló mozgalmat; szocialis­ta szerződést kötöttek a gépi eszközeik jobb ki­használására egy társvállalattal; a hálózati vesz­teség 0,2 százalékos csökkentését vállalták , amit 1,6 százalékra teljesítettek; a meghibásodások gyors és a tartós elhárításával további 3 millió forintot takarítottak meg. Új megoldások alkal­mazásával, jelentős társadalmi­­munkavégzéssel (garázsalapozás, anyag­tároló építése, stb.) Kazinc­barcika várossá nyilvánítása 25. évfordulója al­kalmából városszerte elismerésre méltó munkát végeztek dolgozóik. Szívesen hallottunk volna a sajátos ifjúsági ver­senyformákról is. Igaz, két ifjúsági brigádjuk működik, de nem tudták a mintegy 300 fiatalt úgy megnyerni a kongresszusi verseny célkitűzé­seinek, ahogyan szerették, vagy megnyerhették volna ... Földesi Pál, Szabó Sándor, Pataki Istvánné bri­gádvezetők szóltak arról, hogy okos, értelmes célt kell adni a fiataloknak, s akkor ők mindent meg­tesznek azok megvalósításáért. Farkas István szb-titkár elmondta, hogy a KISZ- alapszervek gazdag cselekvési programokat alakí­tottak ki, amik részben ráépültek a vállalati ter­vekre, de végül is nem tudták igazából magukkal ragadni a fiatalokat. Most alakítják meg újra a Fiatal Műszakiak és Közgazdászok Tanácsát, mert tudják, hogy ebben sok hasznos lehetőség rejlik. Rátkai László, Hubay Ernő, Balogh Tibor, a szakszervezeti aktivisták szemével nézik a ver­senymozgalmat. Több egyéni kezdeményezést vár­nak társaiktól. A kiváló dolgozó cím többségében a brigádtagoknak jut, pedig jobban lehetne ösz­tönözni az egyéni vállalásokat tevőket is. A köz­­művelődési bizottság ugyancsak többet tehetne a tartalmasabb kulturális vállalások megtételéért. Az idei év vállalásait most alakítják a brigá­dok. Ismert a feladatuk, a vezetés biztosítja a fo­lyamatos munka feltételeit. Úgy tűnik, nincs kü­lönösebb gond, vagy mégis...? Az igazgató említette meg a kétórás „kérdezz — felelek” végén: néhány évvel ezelőtt felhívás­sal fordultak a szocialista brigádokhoz: jelentkez­zenek, ha vállalják az adott munkához szükséges béralap differenciált felosztását s a továbbiakban a prémiumok, jutalmak teljesítmény utáni szét­osztását. Egyetlen vállalkozó sem akadt! Azóta egy brigádban fordult elő, hogy próbáltak differenciálni a tagok között. Az általános felfo­gás: „jobb, ha a főnök dönti el”. S ez a vélemény járja ma is a vállalatnál. Az egyenlősdi viszont nem ösztönzi a jobban dolgozókat, hogy még jobban dolgozzanak. Itt azt vallják: így jó, itt ez a „módi”... De meddig...? A közösségi össze­tartás sok szép példájáról hallottunk a vállalat­nál. Egyszer el kellene hát kezdeni, hogy szembe­nézzünk egymás munkájával, hogy ki mennyit tesz és mennyit vesz el a közösség asztaláról. Az önbecsülésünk megkívánja, hogy ezzel a kollektí­vában is szembenézzünk! SZOLNOKI IKV Nem a legmegnyugtatóbbb hírek „kísérték” a vállalathoz Grécsni Jenőt, a szervezési és káder­osztály munkatársát. Igazgatóválság van — hal­lotta. Január 5-én tettek csak véglegesen pontot, a hónapok óta vajúdó Szolnoki Építő-Javító Vál­lalat összevonási ügyére, ami őket is közelről érintette. Az idei tervekről még nem tudnak sem­mit mondani. Az első „meglepetés” mindjárt a bemutatkozás­nál történt: — Komáromi György igazgató — nyújt­ja mosolygósan a kezét a magas, eleven mozgású volt főmérnök, aki nyolc és fél évig irányította a vállalat műszaki életét, s most alig száradt meg a tinta az igazgatói kinevezésén.. A másik „váratlan” dologra a beszélgetés során derült fény: a fizikai dolgozók fele egyéni mun­kavállalás alapján tevékenykedik. A kapott el­ismerések, kitüntetések bizonyítják, hogy sikere­sen. Alig 30-35 százaléka a létszámnak, akik brigád­ban dolgoznak. Bár a szocialista brigádmozga­­lomnak 12 éves múltja van itt, 1980-ban mindösz­­sze 10 kollektíva készíti majd el kongresszusi versenyfelajánlásait. Majd — mert egyelőre nincs még konkrét formában önthető feladatuk, bár a soros munkáját mindenki ismeri, a tanácsi egyez­tetés csak ezután következik, éppen az előbbiek­ben említett bizonytalanság miatt. A „hírről” sokat beszéltek a szolnokiak, ponto­sabban akik az építő-javító, meg az ingatlanke­zelő vállalatnál dolgoznak. Tudni vélték ugyanis — s ezt a legutóbbi napokig senki sem cáfolta —, hogy az előbbi vállalat beolvad az IKV-ba. Ta­valy emiatt nagy „nekibuzdulás” volt az építőja­vítónál. Sorra léptek ki a szakmunkások s bizony az IKV-nál sem maradt „nyomtalan” az összevo­nás híre. Szó, ami szó: amíg az illetékes minisz­térium nem mondta ki a végső döntést, az emberek sok mindenről beszéltek — néha többet is, meg mást is, belemagyarázva a dolgokba. Ahogy ez lenni szokott. Aztán mindebből semmi sem lett, viszont akik kiléptek, nem mentek vissza s ez most jelent gondot az építő-javítónál. Mindezt előtte mondták el nekünk, mielőtt­ körbe ültük volna „kerekasztalunkat”, ahol Bede Béla szb-tit­kár, Szilvási Sándor munkaverseny-felelős, Hor­váth Lajosné és Bakó József brigádvezetők voltak a résztvevők. A kongresszusi és felszabadulási munkaver­senynek „köszönhető”, hogy most a Kállai Éva brigád révén az első „vállalat kiváló brigádját” köszönthetik. Alapítók ők, 12 évvel ezelőtt az „úttörők” között voltak. Tavaly több mint 20 ezer forintot takarítottak meg, úgy, hogy nő létükre több mázsa megkövesedett sót törtek fel és tet­tek újra használhatóvá, a tél beállta előtt. Szép summát jelent a társadalmi munkájuk értéke is, amelyet a városi tanács jelöl ki a számukra. Vá­rosszépítő parkgondozást, virágoskert-telepítést végeztek. Pontos számokat sorolnak: 4231 órát tel­jesített a vállalati szocialista brigádok összessége s ebből mintegy ezer órát az egyéni vállalást te­vők. Büszkék rá, hogy a városi tanács elnöke —­ a vállalati vezetés javaslatára — több „Társadal­mi munkáért" arany-, ezüst- és bronz fokozatú el­ismerést adott dolgozóiknak, amit ők brigádon­ ,­ként ezer, illetve egyéniek esetében 500 forinttal­ jutalmaznak. Hétezer létesítmény „gazdái”. Nagy lakótelep nincs még a városban, a szétszórt munkaterületek így egyáltalán nem könnyítik helyzetüket. Sike­rült a házfelügyelőket megnyerni a társadalmi munka számára, akik hatásos módon a lakókat is mozgósították a környezet­, a lakóházak szépíté­sére. Egyéni vállalásaikat is példásan teljesítik. Az igazgató szólt arról, hogy tavaly augusztus­ban a pótvállalások nehéz helyzetbe hozták őket. November lett, mire a vállalások teljesítéséhez szükséges feltételeket megteremtették. Azóta több tízezer forint értékű energiamegtakarítást értek el, 800 garanciajegyet adtak át dolgozóik a bérlőknek, amelyben félévi­ egyévi garanciát vál­laltak a végzett javításokért. Rendszeres patronáló munkát végeznek a városi óvodák, bölcsődék ré­szére, így nincs gond a dolgozóik gyerekei elhe­lyezésével. Februárban tartják a szocialista brigádvezetők tanácskozását s addigra — remélik —, az éves tervük­­ is véglegessé válik. Kényszerű késésben vannak, de szót értettek az emberekkel, s ez a biztosíték arra, hogy ebben az évben is eleget tesznek vállalásuknak, amelynek kialakításában a vezetők segítik a dolgozókat, hogy a leghatéko­nyabban tehessenek eleget célkitűzéseiknek. Hallottak a békéscsabai önkormányzati brigá­dokról, de sajnos náluk még nem értek meg ehhez a feltételek. Minden igyekezetükkel szeretnék a megvalósulás folyamatát gyorsítani. Most pillanatnyilag főmérnökük nincs, de addig is a főmérnök-igazgató látja el e kettős felada­tot. Egy mondatot a megnézett brigádnaplókról: sok olyan vállalást láttunk itt is a naplókban, ami munkaköri kötelességnek, nem felajánlásnak szá­mít. Ezt tudják ők is. Igyekeznek majd a „helyé­re” tenni — mondták. — Maguk, meg a vállalat látná hasznát, ha így lenne. (g­é­p) Szövetkezeti dalos találkozó ötödször került sor Kecskeméten az OKISZ szervezésében a szövetkezeti kórusok országos találkozójára Ko­­day Zoltán és a 80. születésnapját ün­neplő Bárdos Lajos zeneszerzők tisz­teletére. Két napon át 15 kórus 65 kó­rusművet adott elő három hangver­seny keretében. Nagy sikere volt a bemutatón a HVDSZ megyei bizottság és a Bács- Kiskun megyei KISZÖV Rozgonyi Éva vezette vegyes kórusának. Új jogszabály a munka­védelemről A 47/1979. (XI. 30.) MT ren­delet 1980. január 1-től hatá­lyon kívül helyezte az Általá­nos Balesetelhárító és Egész­ségvédő Óvórendszabályt (ÁBEÖ) és más fontos mun­kavédelmi jogszabályt. A megjelent rendelet értelmében az ágazati minisztériumok, (főhatóság) a közeljövőben végrehajtási utasítást adnak ki. Az új jogszabály a Munka Törvénykönyve módosításával összhangban rendezi, egyszerűsíti a szabályozást, figyelembe veszi a nemzetközi — főleg a KGST — előírásokat. A munkavédelem ed­digi eredményeit megerősítve olyan keretkövetelményt fogal­maz meg, amelyben a miniszter­től a dolgozóig mindenki tudja a feladatát. Lényeges és új a rendeletben, hogy a tervezéstől a karbantar­tásig folyamatában kapcsolható­ a termelés bármelyik fázisához, amelytől a technológiai utasítá­sok, munkaköri leírások ponto­sabb végrehajtása, a fegyelem megszilárdítása várható. Összhangban a­ nemzetközi gyakorlattal, szabványok veszik át a műszaki paramétereket tar­talmazó előírásokat. Az elkövet­kezendő években tehát a szabvá­nyok kiegészítésénél, illetve az új szabványoknál is a munkavé­delmi követelményeket kell meg­fogalmazni. Tovább nő a vállalatok önálló szabályozási feladata, amelyeket a munkavédelmi szabályzatokban (MVSZ) kell meghatározni. A közeljövő feladataira utal, hogy az üzemi baleset bejelenté­sére és nyilvántartására a KSH elnöke államtitkári szintű, a fog­lalkozási megbetegedésekkel és egyéb kérdésekkel kapcsolatban pedig az Egészségügyi Miniszté­rium miniszteri szintű szabályo­zást fog készíteni. Fontos, hogy az előírásokat mindenki jól értse, tudja, hogy mi változott, milyen előírások vannak és lesznek érvényben. Ezért tartotta fontosnak a kv szociálpolitikai osztálya, hogy az elmúlt hónapban munkaérte­kezleten ismertesse az új jogsza­bályt és eszmecserét folytasson a szakemberekkel a munkavédelem időszerű kérdéseiről. Az egyesü­lések, társaságok („FORRÁS” — vízgazdálkodási, kertészeti, köz­­tisztasági és településtisztasági, kéményseprői, ingatlankezelői) képviselői beszámoltak múlt évi tevékenységükről és hasznos ta­pasztalatcserét folytattak. Az 1979. évi munkát értékelő és az idei­­ év feladatait megha­tározó tájékoztató után a minisz­tériumok, főhatóság (ÉVM, NIM, KIM, OVH) képviselői a szakszer­vezetünkkel való kapcsolat to­vábbfejlesztéséről, az Egyesülé­sek, Társaságok munkavédelmi szakbizottságainak további támo­gatásáról szóltak. Víg Mihály VÁLLALTÁK - TELJESÍTETTÉK A hódmezővásárhelyi Malom utcai óvoda bővítési munkálatai­nál a Hódmezővásárhelyi Város­gazdálkodási Vállalat szocialista brigádjai több mint 500 társadal­mi munkaórát dolgoztak. Az irodaház női dolgozói, a ta­nácsi takarítóknál a Dobó Ka­talin brigád tagjai súroltak, taka­rítottak szabad idejükben, hogy január 30-án a kicsinyek birto­kukba vehessék a megújhodott, kibővült óvodát. Különösen dicséretes a KISZ- fiatalok munkája. A Törekvés Ifjúsági Brigád a társadalmi munkavállaláson túl 11 mázsa vasat gyűjtött. A KISZ-akció­­program keretében az elmúlt év második felében a KISZ-esek több mint félezer munkaórát dol­goztak társadalmi felajánlásként. A vállalat dolgozói tavaly össze­sen 6736 munkaórát teljesítettek és ebben 209 dolgozónk vett részt. Martonosi Andrásné

Next