Helyiipar és Városgazdaság, 1980 (29. évfolyam, 1-12. szám)
1980-02-01 / 2. szám
ELHUNYT SZAJLAI JÁNOS Tudtuk, hogy évek óta súlyos beteg, mégis mindanynyiunkat megrendített a hír: 1980. január 11-én, hosszú betegség után, 54 éves korában elhunyt Szajlai János, Heves megyei bizottságunk volt titkára. Mindig életvidám, tettrekész embernek ismertük. Erős akarattal érte el az életben a maga elé tűzött célokat. Szakmát szerzett, kéményseprő segéd lett. 1950 óta szervezett munkás. 1953-ban a megalakuló megyebizottság első titkára. 1975-ig — rokkantsági nyugdíjba vonulásáig — tagja volta központi vezetőségnek. Segítőkész, a mozgalom ügyéért dolgozó ember volt. Munkája elismeréséül megkapta a Szakszervezeti Munkáért kitüntetés ezüst és arany fokozatát, az EVM kiváló dolgozója kitüntetést. Szakszervezetünk elnöksége Szajlai János elvtársat saját halottjának tekinti. Osztozunk a család mély fájdalmában. Hűséges harcostársunk emberségét, fáradhatatlan tenniakarásának emlékét szívünkben őrizzük. Emlékezünk rá ... 83 éves korában elhunyt Pandur Imre, aki nyugdíjba vonulásáig a Fővárosi Gázké- I szülőkgyártó Vállalatnál dollgozott. 1915-től volt tagja a szakszervezetnek. KEDVES BIZALMIAK, ELŐFIZETŐINK! Március végén többségében lejár szakmai lapunk éves előfizetése. A sokévi hagyományok alap■ján kérjük a mindig szolgálatkész, lelkes bizalmiak sokezres táborát: legyenek segítőink, közreműködőink munkahelyükön az előfizetések megújításában, ami az idén változatlanul 14 forint egy évre s nem változik a Népszava Lapkiadó Vállalat címére befizetendő összeg sem. A szükséges csekkeket a kiadó februárban minden alapszervezethez eljuttatja. Természetesen továbbra is mód van az egyéni, havonkénti vásárlásra, ha azt a szervezők jelzik a Lapkiadó Vállalatnak, mert a lapot továbbra is a vállalati, üzemi, intézményi címekre juttatjuk el, egyéni lakcímre sajnos, nincs módunk postázni. Törekvésünk, hogy lapunk minél inkább olyan kérdésekkel foglalkozzon, amelyek érdeklik tagságunkat, segítik tájékozódásukat. Az ifjak és nők, nyugdíjasok, értelmiségiek és fizikai dolgozói, mindenki megtalálja benne az őt érintő, róla szóló írásokat. Ezt a törekvést csakis olvasóinkkal együtt, javaslataik, véleményük, ötleteik eljuttatásával tudjuk megvalósítani. Várjuk hát a szerkesztés munkáját segítő, a lap tartalmi gazdagodását jelentő közreműködésüket. Szívesen látjuk előfizetőink sorában a szakmunkástanulókat, a KISZ-korúakat is, szakmai szakszervezetünk tevékenységét, sokrétű munkaterületünk mindennapi életét bemutató központi lapunk olvasói között ási elnökség ülése Lapzárta után tartotta januári ülését szakszervezetünk elnöksége. A napirendként megvitatott témára: „A szakszervezeti információs rendszer továbbfejlesztésének feladatai’’, következő lapszámunkban visszatérünk. Januárban szakszervezetünk munkatársai folytatták kerekasztal-beszélgetésüket a kongresszusi és felszabadulási munkaverseny eddigi tapasztalatairól. Ezúttal gazdasági és mozgalmi vezetők voltak a beszélgető partnereik. Az Észak-magyarországi Regionális Vízmű kazincbarcikai központjában és a Szolnoki IKV-nál járt munkatársunkhoz csatlakoztunk, hogy felvillantsuk a beszélgetések legérdekesebb momentumait. Februárban az ipari árutermelő vállalatok bizalmiaival folytatódik az eszmecsere. A 60 vállalatnál megtartott tanácskozás elemző összegezésére a közeljövőben visszatérünk, hiszen sok tanulsággal, megszívlelendő tapasztalattal szolgáltak és szolgálnak a brigádvezetőkkel, a gazdasági, mozgalmi vezetőkkel, majd a bizalmiakkal folytatott beszélgetések. ÉSZAK-MAGYARORSZÁGI REGIONÁLIS VÍZMŰ A résztvevők alaposan „készültek” a beszélgetésre. Méhes Istvánnak, a szervezési és káderosztály főmunkatársának bevezetőjét követően százhúsz percen át tényekkel, s ha kerekt, indokokkal alátámasztott eszmecsere folyt, amelynek során végül is képet kaptunk a vállalati verseny első „félidei” eredményeiről, a folytatás első heteinek munkájáról s őszintén szóltak a javítani valókról is. Aranyosi Gábor igazgató elsőként említette az előkészületek erőfeszítéseit. Szerinte a 75 szocialista brigád augusztusban megtett pótvállalásainak „hátterét”, az anyagbiztosítást volt a legnehezebb megoldani, de végül is sikerült. A többi már a kollektívák lelkesedését, összefogását, felelősségtudatát dicséri. Minden határidős munkát időben befejeztek, sőt a Balaton községi közműfejlesztést ez év március 31. helyett a múlt év november 6-án átadták. A Királd—Mocsolyás akna komplex vízellátását a versenyvállalások eredményeként 12,5 millió forint helyett 6,2 millió forintból valósították meg, úgy, hogy a költségcsökkentésből 4 millió forint a munkások által beadott újítások eredménye. Nagy Sándor, a kazincbarcikai üzemigazgatóság vezetője a vízóraszerelőket dicsérte, akik évente 2000 régi órát cserélnek ki és a munka jobb megszervezésével, kongresszusi vállalásuk teljesítésével, félórát „lecsíptek” egy-egy vízóracsere idejéből. Schmidt Kálmán osztályvezető arról szólt, hogy a költséggazdálkodás javításával 5 millió forint termelési költségcsökkentést értek el, a termelési értéktervüket pedig több mint 10 százalékkal túlteljesítették. Kiss Lászlónét néhány hónappal ezelőtt bízták meg a munkaverseny dolgainak intézésével. Tényeket sorolta, közülük csupán néhányat jelzésként: meghonosították az „Add a neved a munkához” minőséget garantáló mozgalmat; szocialista szerződést kötöttek a gépi eszközeik jobb kihasználására egy társvállalattal; a hálózati veszteség 0,2 százalékos csökkentését vállalták , amit 1,6 százalékra teljesítettek; a meghibásodások gyors és a tartós elhárításával további 3 millió forintot takarítottak meg. Új megoldások alkalmazásával, jelentős társadalmimunkavégzéssel (garázsalapozás, anyagtároló építése, stb.) Kazincbarcika várossá nyilvánítása 25. évfordulója alkalmából városszerte elismerésre méltó munkát végeztek dolgozóik. Szívesen hallottunk volna a sajátos ifjúsági versenyformákról is. Igaz, két ifjúsági brigádjuk működik, de nem tudták a mintegy 300 fiatalt úgy megnyerni a kongresszusi verseny célkitűzéseinek, ahogyan szerették, vagy megnyerhették volna ... Földesi Pál, Szabó Sándor, Pataki Istvánné brigádvezetők szóltak arról, hogy okos, értelmes célt kell adni a fiataloknak, s akkor ők mindent megtesznek azok megvalósításáért. Farkas István szb-titkár elmondta, hogy a KISZ- alapszervek gazdag cselekvési programokat alakítottak ki, amik részben ráépültek a vállalati tervekre, de végül is nem tudták igazából magukkal ragadni a fiatalokat. Most alakítják meg újra a Fiatal Műszakiak és Közgazdászok Tanácsát, mert tudják, hogy ebben sok hasznos lehetőség rejlik. Rátkai László, Hubay Ernő, Balogh Tibor, a szakszervezeti aktivisták szemével nézik a versenymozgalmat. Több egyéni kezdeményezést várnak társaiktól. A kiváló dolgozó cím többségében a brigádtagoknak jut, pedig jobban lehetne ösztönözni az egyéni vállalásokat tevőket is. A közművelődési bizottság ugyancsak többet tehetne a tartalmasabb kulturális vállalások megtételéért. Az idei év vállalásait most alakítják a brigádok. Ismert a feladatuk, a vezetés biztosítja a folyamatos munka feltételeit. Úgy tűnik, nincs különösebb gond, vagy mégis...? Az igazgató említette meg a kétórás „kérdezz — felelek” végén: néhány évvel ezelőtt felhívással fordultak a szocialista brigádokhoz: jelentkezzenek, ha vállalják az adott munkához szükséges béralap differenciált felosztását s a továbbiakban a prémiumok, jutalmak teljesítmény utáni szétosztását. Egyetlen vállalkozó sem akadt! Azóta egy brigádban fordult elő, hogy próbáltak differenciálni a tagok között. Az általános felfogás: „jobb, ha a főnök dönti el”. S ez a vélemény járja ma is a vállalatnál. Az egyenlősdi viszont nem ösztönzi a jobban dolgozókat, hogy még jobban dolgozzanak. Itt azt vallják: így jó, itt ez a „módi”... De meddig...? A közösségi összetartás sok szép példájáról hallottunk a vállalatnál. Egyszer el kellene hát kezdeni, hogy szembenézzünk egymás munkájával, hogy ki mennyit tesz és mennyit vesz el a közösség asztaláról. Az önbecsülésünk megkívánja, hogy ezzel a kollektívában is szembenézzünk! SZOLNOKI IKV Nem a legmegnyugtatóbbb hírek „kísérték” a vállalathoz Grécsni Jenőt, a szervezési és káderosztály munkatársát. Igazgatóválság van — hallotta. Január 5-én tettek csak véglegesen pontot, a hónapok óta vajúdó Szolnoki Építő-Javító Vállalat összevonási ügyére, ami őket is közelről érintette. Az idei tervekről még nem tudnak semmit mondani. Az első „meglepetés” mindjárt a bemutatkozásnál történt: — Komáromi György igazgató — nyújtja mosolygósan a kezét a magas, eleven mozgású volt főmérnök, aki nyolc és fél évig irányította a vállalat műszaki életét, s most alig száradt meg a tinta az igazgatói kinevezésén.. A másik „váratlan” dologra a beszélgetés során derült fény: a fizikai dolgozók fele egyéni munkavállalás alapján tevékenykedik. A kapott elismerések, kitüntetések bizonyítják, hogy sikeresen. Alig 30-35 százaléka a létszámnak, akik brigádban dolgoznak. Bár a szocialista brigádmozgalomnak 12 éves múltja van itt, 1980-ban mindöszsze 10 kollektíva készíti majd el kongresszusi versenyfelajánlásait. Majd — mert egyelőre nincs még konkrét formában önthető feladatuk, bár a soros munkáját mindenki ismeri, a tanácsi egyeztetés csak ezután következik, éppen az előbbiekben említett bizonytalanság miatt. A „hírről” sokat beszéltek a szolnokiak, pontosabban akik az építő-javító, meg az ingatlankezelő vállalatnál dolgoznak. Tudni vélték ugyanis — s ezt a legutóbbi napokig senki sem cáfolta —, hogy az előbbi vállalat beolvad az IKV-ba. Tavaly emiatt nagy „nekibuzdulás” volt az építőjavítónál. Sorra léptek ki a szakmunkások s bizony az IKV-nál sem maradt „nyomtalan” az összevonás híre. Szó, ami szó: amíg az illetékes minisztérium nem mondta ki a végső döntést, az emberek sok mindenről beszéltek — néha többet is, meg mást is, belemagyarázva a dolgokba. Ahogy ez lenni szokott. Aztán mindebből semmi sem lett, viszont akik kiléptek, nem mentek vissza s ez most jelent gondot az építő-javítónál. Mindezt előtte mondták el nekünk, mielőtt körbe ültük volna „kerekasztalunkat”, ahol Bede Béla szb-titkár, Szilvási Sándor munkaverseny-felelős, Horváth Lajosné és Bakó József brigádvezetők voltak a résztvevők. A kongresszusi és felszabadulási munkaversenynek „köszönhető”, hogy most a Kállai Éva brigád révén az első „vállalat kiváló brigádját” köszönthetik. Alapítók ők, 12 évvel ezelőtt az „úttörők” között voltak. Tavaly több mint 20 ezer forintot takarítottak meg, úgy, hogy nő létükre több mázsa megkövesedett sót törtek fel és tettek újra használhatóvá, a tél beállta előtt. Szép summát jelent a társadalmi munkájuk értéke is, amelyet a városi tanács jelöl ki a számukra. Városszépítő parkgondozást, virágoskert-telepítést végeztek. Pontos számokat sorolnak: 4231 órát teljesített a vállalati szocialista brigádok összessége s ebből mintegy ezer órát az egyéni vállalást tevők. Büszkék rá, hogy a városi tanács elnöke — a vállalati vezetés javaslatára — több „Társadalmi munkáért" arany-, ezüst- és bronz fokozatú elismerést adott dolgozóiknak, amit ők brigádon ,ként ezer, illetve egyéniek esetében 500 forinttal jutalmaznak. Hétezer létesítmény „gazdái”. Nagy lakótelep nincs még a városban, a szétszórt munkaterületek így egyáltalán nem könnyítik helyzetüket. Sikerült a házfelügyelőket megnyerni a társadalmi munka számára, akik hatásos módon a lakókat is mozgósították a környezet, a lakóházak szépítésére. Egyéni vállalásaikat is példásan teljesítik. Az igazgató szólt arról, hogy tavaly augusztusban a pótvállalások nehéz helyzetbe hozták őket. November lett, mire a vállalások teljesítéséhez szükséges feltételeket megteremtették. Azóta több tízezer forint értékű energiamegtakarítást értek el, 800 garanciajegyet adtak át dolgozóik a bérlőknek, amelyben félévi egyévi garanciát vállaltak a végzett javításokért. Rendszeres patronáló munkát végeznek a városi óvodák, bölcsődék részére, így nincs gond a dolgozóik gyerekei elhelyezésével. Februárban tartják a szocialista brigádvezetők tanácskozását s addigra — remélik —, az éves tervük is véglegessé válik. Kényszerű késésben vannak, de szót értettek az emberekkel, s ez a biztosíték arra, hogy ebben az évben is eleget tesznek vállalásuknak, amelynek kialakításában a vezetők segítik a dolgozókat, hogy a leghatékonyabban tehessenek eleget célkitűzéseiknek. Hallottak a békéscsabai önkormányzati brigádokról, de sajnos náluk még nem értek meg ehhez a feltételek. Minden igyekezetükkel szeretnék a megvalósulás folyamatát gyorsítani. Most pillanatnyilag főmérnökük nincs, de addig is a főmérnök-igazgató látja el e kettős feladatot. Egy mondatot a megnézett brigádnaplókról: sok olyan vállalást láttunk itt is a naplókban, ami munkaköri kötelességnek, nem felajánlásnak számít. Ezt tudják ők is. Igyekeznek majd a „helyére” tenni — mondták. — Maguk, meg a vállalat látná hasznát, ha így lenne. (gép) Szövetkezeti dalos találkozó ötödször került sor Kecskeméten az OKISZ szervezésében a szövetkezeti kórusok országos találkozójára Koday Zoltán és a 80. születésnapját ünneplő Bárdos Lajos zeneszerzők tiszteletére. Két napon át 15 kórus 65 kórusművet adott elő három hangverseny keretében. Nagy sikere volt a bemutatón a HVDSZ megyei bizottság és a Bács- Kiskun megyei KISZÖV Rozgonyi Éva vezette vegyes kórusának. Új jogszabály a munkavédelemről A 47/1979. (XI. 30.) MT rendelet 1980. január 1-től hatályon kívül helyezte az Általános Balesetelhárító és Egészségvédő Óvórendszabályt (ÁBEÖ) és más fontos munkavédelmi jogszabályt. A megjelent rendelet értelmében az ágazati minisztériumok, (főhatóság) a közeljövőben végrehajtási utasítást adnak ki. Az új jogszabály a Munka Törvénykönyve módosításával összhangban rendezi, egyszerűsíti a szabályozást, figyelembe veszi a nemzetközi — főleg a KGST — előírásokat. A munkavédelem eddigi eredményeit megerősítve olyan keretkövetelményt fogalmaz meg, amelyben a minisztertől a dolgozóig mindenki tudja a feladatát. Lényeges és új a rendeletben, hogy a tervezéstől a karbantartásig folyamatában kapcsolható a termelés bármelyik fázisához, amelytől a technológiai utasítások, munkaköri leírások pontosabb végrehajtása, a fegyelem megszilárdítása várható. Összhangban a nemzetközi gyakorlattal, szabványok veszik át a műszaki paramétereket tartalmazó előírásokat. Az elkövetkezendő években tehát a szabványok kiegészítésénél, illetve az új szabványoknál is a munkavédelmi követelményeket kell megfogalmazni. Tovább nő a vállalatok önálló szabályozási feladata, amelyeket a munkavédelmi szabályzatokban (MVSZ) kell meghatározni. A közeljövő feladataira utal, hogy az üzemi baleset bejelentésére és nyilvántartására a KSH elnöke államtitkári szintű, a foglalkozási megbetegedésekkel és egyéb kérdésekkel kapcsolatban pedig az Egészségügyi Minisztérium miniszteri szintű szabályozást fog készíteni. Fontos, hogy az előírásokat mindenki jól értse, tudja, hogy mi változott, milyen előírások vannak és lesznek érvényben. Ezért tartotta fontosnak a kv szociálpolitikai osztálya, hogy az elmúlt hónapban munkaértekezleten ismertesse az új jogszabályt és eszmecserét folytasson a szakemberekkel a munkavédelem időszerű kérdéseiről. Az egyesülések, társaságok („FORRÁS” — vízgazdálkodási, kertészeti, köztisztasági és településtisztasági, kéményseprői, ingatlankezelői) képviselői beszámoltak múlt évi tevékenységükről és hasznos tapasztalatcserét folytattak. Az 1979. évi munkát értékelő és az idei év feladatait meghatározó tájékoztató után a minisztériumok, főhatóság (ÉVM, NIM, KIM, OVH) képviselői a szakszervezetünkkel való kapcsolat továbbfejlesztéséről, az Egyesülések, Társaságok munkavédelmi szakbizottságainak további támogatásáról szóltak. Víg Mihály VÁLLALTÁK - TELJESÍTETTÉK A hódmezővásárhelyi Malom utcai óvoda bővítési munkálatainál a Hódmezővásárhelyi Városgazdálkodási Vállalat szocialista brigádjai több mint 500 társadalmi munkaórát dolgoztak. Az irodaház női dolgozói, a tanácsi takarítóknál a Dobó Katalin brigád tagjai súroltak, takarítottak szabad idejükben, hogy január 30-án a kicsinyek birtokukba vehessék a megújhodott, kibővült óvodát. Különösen dicséretes a KISZ- fiatalok munkája. A Törekvés Ifjúsági Brigád a társadalmi munkavállaláson túl 11 mázsa vasat gyűjtött. A KISZ-akcióprogram keretében az elmúlt év második felében a KISZ-esek több mint félezer munkaórát dolgoztak társadalmi felajánlásként. A vállalat dolgozói tavaly összesen 6736 munkaórát teljesítettek és ebben 209 dolgozónk vett részt. Martonosi Andrásné