Diósd - DiósdHéjban, 2007 (17. évfolyam, 1-11. szám)
2007-02-01 / 2. szám
BESZÉLGETÉS — 6 DIOSDHÉJBAX _________________________________________________ Közülünk való Beszélgetés Albitz Tibor képviselő úrral Hagyományos, vidéki házban fogadott a képviselő úr, a Petőfi Sándor utcában, amely már nem nagyon emlékeztet arra helyre, ahol ő annak idején felnőtt. - Ha jól sejtem, már koránál fogva is sokat tud mesélni. Közel 300 évre vezethető vissza az Albitrok múltja Magyarországon, de 1834-óta okmányokkal bizonyíthatóan itt élnek Diósdon, ahogyan én is megszakítás nélkül, több mint 67 éve. Nagyapám kertész volt, gyönyörű rózsakertjének a csodájára jártak. Személyéhez fűződik az első őszibarackfa elültetése a településen. Szüleim gazdálkodók voltak, de apám községi bíróként is dolgozott. Az ajtót ekkoriban nem kellett bezárni, sőt még az ‘50-es években sem. Először a lakásajtó záródott be, aztán a kapu. Ezt csak azért mondom el, hogy mindenki megértse, mennyire más a mai világ, és a mai Diósd. Fiatal koromban még a szó szoros értelmében igazi falu volt, alig 1500 lakossal. Mára ez a szám megsokszorozódott, és e gyarapodás kedvezőtlen folyamatokat indított el, a település elveszítette a családias, falusi arculatát. Egy egyszerű példával élve: itt tisztelettel köszöntek egymásnak az utcán az emberek, ismeretlenül is; ez mára már szinte teljesen megszűnt. Egy ilyen kis faluban, mint akkor Diósd, adottak voltak a feltételek tanulásra? Természetesen. Háromtantermes állami iskola működött ott, ahol most a Közösségi Ház van. A helyhiány miatt délelőtt és délután jártunk be, hogy a 8 osztály elférjen. Ezután közlekedésgépészetet tanultam Budapesten, majd a technikum befejezése után munkába álltam. A BKV-nál kezdtem dogozni, és onnan is mentem nyugdíjba. A szamárlétrát elejétől a végéig bejártam, autószerelőtől az üzemtechnikuson és óbudai üzemegységvezetői poszton keresztül, egészen a műszaki üzem-igazgatóhelyettesi beosztásig. Nem szeretnék a BKV-val az interjúban foglalkozni, mindenesetre a budapesti közlekedés olyan, mint a futball, mindenki érteni akar hozzá, de nem sokan értenek hozzá igazán. - Szinte mindenki szereti a focit, korra, nemre való tekintet nélkül. Szintén e sport kedvelőinek táborába tartozik? Most már csak a kedvelőinek, de sokáig a művelőinek a táborát gyarapítottam. Az egykori Diósdkerten kezdtem focizni, amely egy igazi grund volt, hatalmas területen helyezkedett el a Kossuth Lajos utca és a Gárdonyi Géza utca között. Már itt megtanultuk egyenesen megrúgni a labdát, és megszerettük a játékot. Talán nem véletlen, hogy a legendás magyar futballisták, - mint például Puskás is - a grundokon nőttek fel. Erre manapság a városok területén nem nagyon van lehetőség, néhány futballiskola alakult, de azok ezt a szerepet nem tudják átvenni. A munka mellett folytattam a focit, igazolt futballistaként a Fővárosi Autóbuszban játszottam, de kellemes perceket töltöttem a Diósdi Csapágygyár csapatában is. - Az Ön családja is nagycsaládnak számít? Én még nagycsaládban nőttem fel, de ez a hagyomány nálam megszakadt. Feleségem, Marika is nagycsaládból származik, de ő a Bakonyban született, az azóta már földdel egyenlővé tett Iharkúton. Szombathelyen ismerkedtünk össze, ahol én a hadseregben mentősként szolgáltam, ő pedig a Markusovszky kórházban tanult ápolónőnek. Miután összeházasodtunk Budapesten és Diósdon dolgozott, végül a BKV Üzemegészségügyi Szolgálatától ment nyugdíjba. Fiúnk, az ifjabbik Tibor, 1963-ban született. Profi futballistaként a Vasasban játszott, majd a családi hagyományokat követve a BKV Előre FC-ben, végül a Malév együttesénél fejezte be pályafutását. Sajnos egy komoly sérülés akadályozta az igazi siker elérésében, de a légitársaság csapatával bejárta a világot. Boldog nagypapa vagyok, két szép leány unokám van al1 éves Evelin és a 7 éves Vivien. — Említette, hogy édesapja községi bíró volt. Ez motiválta önt politikai ambícióiban, egyáltalán politikai pozíciónak számított ez? Bizonyos szempontból természetesen annak számított, de ezt a posztot csak 1945-ig látta el, azután már nem vállalta. Nyilvánvalóan az előttem álló példa is arra sarkallt, hogy szerepet vállaljak a közösség életében, így már a rendszerváltáskor megalakult első testületnek tagja lettem. Ekkoriban még természetesen nem volt jobb és baloldali ellentét, csak a faluért tenni akaró emberek csoportjai. 1993-ban lemondtam különböző okoknál fogva, amikről most nem szeretnék beszélni. Ezután 1998-ban indultam újra, és megválasztottak, majd 2002-ben is, mindvégig független jelöltként. A legutóbbi önkormányzati választásokon már a Fidesz támogatásával szerepeltem, de hangsúlyozom, hogy pártonkívüliként. Számomra a politikai ambícióknál sokkal fontosabb, hogy a település élhető maradjon, és az újonnan beköltözők, ne csak aludni járjanak ide. A közösséget újra össze kellene kovácsolni, ez az egyik célom képviselőként.Mit vár az újság új szerkesztőgárdájától? Ugyanazt várom, amit képviselő kollégám is elmondott az előző interjúban. Tényszerűséget, tárgyilagosságot, pártatlanságot, de kiegészíteném azzal, hogy fontos lenne a települést uraló széthúzás ellen tenni úgy, hogy megszólaltatunk baloldali érzelmű embereket is. Az előző újsággal kapcsolatban elkerülném a személyeskedést és a minősítést. Az új lap első száma nekem tetszik, bár sok a pontatlanság, ezzel együtt látom a törekvést a sokszínűség elérése érdekében, viszont jó lenne, ha ez nem menne a minőségi munka rovására. A következő már biztosan jobb lesz. Burián Dániel