Dunabogdány - Bogdányi Híradó, 2017 (28. évfolyam, 1-12. szám)
2017-10-01 / 10. szám
Aktuális ünnepeink „ A fiúk előttem vonulnak. A fiúk előttünk vonulnak, Mellükön lőtt seb a kokárda, hősei a leggyönyörűbb ősznek, Fiúk, ti édes kis suhancok, vérvirágos kokárdát hordnak, ezért jöttetek a világra? és átlőtt szívükkel is győznek!” (Kiss Dénes: Átlőtt szívvel) Két emberöltőnyi távolságból rém Jörlik fel immár 1956. Mit is mondhat az emlékezőnek? Egyáltalán: kik emlékeznek? Akik átélték, fogynak, fogyadoznak. Maguknak/ magunknak szól csak az emlékezés évről évre? Pedig azok a pesti srácok, tinédzser vértanúk a mindenkori ifjúsághoz szólnak! S kik őrzik emléküket igazán? A költők, Az irodalom. Ahogy 1848-at a Talpra, magyar!...1956-ot a Mennyből az angyal („menj sietve az üszkös, fagyos Budapestre.”) így írt ekkor Márai Sándor, aki a forradalom hírére haza akart jönni Amerikából ,de mire ideért volna, már minden elveszett, „mert egy nép azt mondta: elég volt!” 1956. október 23-án kezdődött az a 11 fényes nap a budapesti diákok békés tüntetésével. Előzmény volt a szegedi egyetemisták 16 pontba szedett követelése. Ehhez csatlakoztak a budapesti egyetemisták. A Bem-szobornál, a Parlamentnél magasra csapott a lelkesedés, de még nem szabadult el a pokol. „1956. október 23-án este 11-kor indultunk a Rádió elfoglalására. Odáig csak tüntettünk, énekeltünk, néhány éljent és vesszent kiáltottunk, eszünkbe sem jutott, hogy elfoglaljunk valamit. Csak amikor az ávósok orvul rálőttek arra a küldöttségre, mely az ifjúság kiáltványát akarta felolvasni, indultunk el a Sándor utcán a Rádió felé.” (Örkény István: Az első lövés) Szóval, nem úgy történt, mint 1848. március 15-én, amikor az ifjúság ugyancsak elindult elfogadtatni követeléseit, akkor „ a helytartótanács sápadt vala, és reszketni méltóztatott.” (Petőfi naplójából) Akkor éjjel pillanatok alatt lobbant lángra a felkelés. A Parlamenttől is a Rádió felé tartott a tömeg. A Kiskörúton már megjelentek a katonákkal rakott teherautók. „Ne lőjetek! Magyarok vagytok! A fiaink vagytok!”-hangzott a sokaság kiáltozása. Majd egyre erélyesebben a ..Ruszkik, haza!” A Kálvin téren három mentőautó égett égbe csapó lángokkal. A tömeg felgyújtotta, mert az ávósok fegyvereket szállítottak bennük.(Ott voltam, láttam.) „ Szabadság! Itt hordozta hős Versekben őrzött 1956 zászlaidat az ifjúság! S a sírt, melyből nép lép ki, már ámulva nézte a világ! Tíz nap szabadság! Tizenegy! Csak szívre minden pillanat! És nem volt többé szégyen az, hogy a magyar nép fia vagy!” (Szabó Lőrinc: Meglepetések) Az ávósok és a Budapest környékéről bevonuló oroszok elleni védekezésben mintegy 1500 szabadságharcos küzdött a forradalom mellé állt katonasággal együtt. Miért mentek harcba a fiatalok? Még 14-16 évesek is? Kalandvágyból? Talán egyesek azért is. A Két hetedikes diákom akkor elszökött Pestre harcolni! Néhány nap múlva hazakullogtak, megunták a kukákban alvást... Nem írhatom ki a nevüket, nem kértem rá engedélyüket, V.G. és Z.Cs. volt). A többség azonban igazi elszántságból fogott fegyvert; a Szu elleni gyűlöletből, az egyetemisták 16 pontjáért, a haza szeretetéért...A november negyedikei szovjet támadás után még többen álltak be harcolni. A szabadságharcban mintegy 2000 felkelő halt meg, 20 000 szenvedett sebesülést. 750 fiatalkorú áldozatnak a 21 %-a 19 év alatti volt, 4%-a 16 évet sem ért meg. „Tegnap még selymes szőke hajad simogatta szelíd anyai kéz. Ma fegyverrel a kezedben a barikádra mész. Csak 14 éves voltál Vézna, kék szemű gyerek. Bekiáltottál a konyhába: Anyu, most tüntetni megyek!” Kenneth Klára: Anyu, tüntetni megyek! Hol, merre gyűltek össze? Széna tér, Móricz Zsigmond körtér, Corvin köz, Baross tér, Angyalföld, Csepel, Pesterzsébet, Pestlőrinc, Újpest...Vívták a harcok oroszlánrészét, benzines palackkal iktattak ki szovjet tankokat, harckocsit, tüzérségi lövegeket zsákmányoltak. „Rólunk beszélnek minden nyelven, sikong az éter és csodál: Dávid harcol Góliát ellen.” (Jobbágy Károly: A rádió mellett) A szabadságharc leverése után az oroszok kb. 5000 fiatalt hurcoltak ki a Szovjetunióba. „A leigázott, bilincsbe vert Magyarország többet tett a szabadságért és igazságért, mint bármelyik nép a világon az elmúlt 20 esztendőben.” (Albert Camus) Volt-e dalosa, tollal és karddal küzdő költője 1956-nak? Hősi halottja, miként Petőfi 1848-nak? Volt Gérecz Attila, akit hamis politikai vádakkal Vácott tartottak börtönben 21 éves korától. Az 1954-es nagy árvíz idején kiszökött onnan, s átúszta a megáradt Dunát! Külön regényt töltene meg rövid életének története! Besúgás miatt ismét elfogták, bebörtönözték, 1956. október 30-án kiszabadult. November 4-től három napig a szabadságharcosokkal együtt küzdött a támadók ellen: 7-én két szovjet tankot semmisített meg, a harmadiknak a gépfegyver-sorozata végzett vele. 27 éves volt. „Dalold álomba, ha Duna, Partodon nyugvó szeretődet, Ki élni akart még, s puha Füvek a sírja fölé nőttek. Úgy kívánt eltűnni, ahogy A hang csengése vész a tájba, Mégis mindenütt ott ragyog Mint vizedre hullt csillagok Szerte szóródó fénysugára.” (Tollas Tibor: Csillagok) Varsányi Viola 6 Bogdányi Híradó DUNAKANYARI CSALÁD- ÉS GYERMEKJÓLÉTI INTÉZMÉNY 2000 Szentendre, Szentlászlói út 89. tel: 06-26/312-605, 06-26/400-172 A Dunakanyari Család- és Gyermekjóléti Intézmény szervezésében ismét lesz Ruha Börze Dunabogdányban A részvétel ingyenes! Időpont: 2017. szeptember 27. szerda 14.00-15.30 Helyszín: Dunabogdányi Művelődési Ház, nagyterem. Mindenkit szeretettel várunk! A Dunakanyari Család- és Gyermekjóléti Intézmény munkatársai XXVIII. évfolyam 10. szám