Előszállás - Kisbíró helyett, 1991 (2. évfolyam, 1-12. szám)

1991-11-01 / 11. szám

MINDENSZENTEK Kiszáradt már kútja a bánatnak, a gyógyító évek vágtatnak. A tikkadtan égő szemet csikarja az emlékezet. Hol van már az a sivár űr, amit hirtelen elmúlástok szült? Szívem csak akkor vérzik, ha-nem-ismert-unokáid nézik, s veletek szeretetből összemérik Dúdolgatják kedvenc dalodat, gyakran játszva­­ nem kell hozzá kotta sem "Nem látlak én téged többé... sohasem" Nekem is van könnyem, Nekem is van gyászom, Zsugorodik, töpped, s elfogy a családom. Apám utolsó önálló útját sziréna hangja zárta. Árván maradt párja hírhozó sötétt rettegve várta. A bú harmadnap fordult sírásba. S hogy fájdalmát világgá kiáltsa, céltalan csoszogással - bőszoknyás anyám - az utcát körbe-körbe járta Csakhogy beszéljen - oldva a magányt - az állatokhoz szólt, feladva a talányt: - A gazdád? Elment. Már messze jár. Előre szaladt... engem vár­­követem majd... mire eljön a nyár... így vitte utána ötven évi hűség, s a testet-lelket kínzó keserűség. A bánattól a szám csak dadog: - Rossz voltam!? Magamra hagytatok. Bársonyos szellő lágyan simogat. Az őszirózsás bágyadt sírokat zilálja. Révedezve némán sírogat szülő és gyerek. Kit, hogyan ver meg a könyörtelen sors? Az élet rövid és gyors... A sustorgó csendben gyertyák emlékeznek. Némelyik vastag, mégis tövig égett. A vékonyat halálos fuvallat, érte, s már kihunyt - alig égett... Fehér szegélyű utakon vézna, hosszú árnyék lepóz. Szeme nem pásztáz kutató, hol itt a sír, s hol a bozót... Kedvesére egyből rátalál, Nem áll köztük most a halál. Becézve szólítja - csak úgy magában - igaz könnye csordul fájdalmában. Megállt ma minden: a gyár, a vasút, Temetőbe vezet az összes pálya, az út Itt botorkál nyughelyetek körül, Lelkem mélye borús, de a felszín örül... Visszaidézem "jós" szavazok felőlem: "Fiam! Nem hittem, hogy Ember lesz belőled!" Nyúl Mihály 5 A hónap híres szülöttei Anders Celius svéd csillagász a jég olva­dáspontjának (nulla fok) és a víz normális forráspontjainak (100 fok) hőmérsékleti kü­lönbségét 100 egyenlő részre osztotta fel, és ezzel megalkotta a ma is használatos hőmér­sékleti skálát. így lett a Celsius fok a hő­­mérsékleti fok egysége (Ma az al­­rendszerben a kelvint (K) használjuk.) A hőjelenségek terültén egyébként a hő­mérséklet volt az első pontosan megfogal­mazható mennyiség, amit mérni is tudtak hi­ganyos hőmérővel. 1832 novemberében Karl Friedrich Gauss német matematikus és Wilhelm Weber német fizikus elektromágneses távírót szerkeszetett. Hogy mi volt ennek a jelentősége, akkor érzé­­keljük igazán, ha elolvasunk egy görög mondát, amelyből megismerhetjük az ele­ktromágneses távíró egyik ősét, az "tűztáví­­rót". "...vagy háromezer évvel ezelőtt a görög se­regek Trója városát ostromolták Kisázsiában. Tíz évig tartott az ostrom, és nem vezetett sikerre. Végül is a görögök cselhez folyamod­tak. Órási lovat építettek fából, és hogy a trójaiakat félrevezessék, hajóikra szálltak, és elvitorláztak egy közeli szigetig. A gyanútlan trójaiak megkönnyebbülten sóhajtottak fel. Vége az átkozott ostromnak! Örömünkben a görögök ajándékát, a falovat becipelték a várba. Győzelmi tort ültek, éjsza­ka mindnyájan nyugalomra tértek és elmu­lasztották a biztonsági intézkedéseket. A gö­rög harcosok éppen erre vártak. Kiugrottak a rejtekhelyükről - a faló hasából -, gyorsan lemészárolták az őrséget, és kinyitották a vár kapuját. A görög csapatok, amelyek visszatér­tek közben a szigetről, elfoglalták a várost... A görög hadak vezére, Agamemnón király még az éjszaka közölte az örvendetes ese­mény hírét mükénéi várával. Másnap reggel Agamemnón felesége, Klütaimnésztra már tudott a győzelemről. A hír néhány óra alatt több mint 500 km-t tett meg. Hogyan történt ez?... A győzelem éjszakán a görögök nagy máglyát gyújtottak a Trója melletti Ida he­gyen. Amikor ezt az előre megállapított jelt észrevette, azonnal tüzet gyújtottak Lemnosz szigetén. Hamarosan fellángolt a harmadik tűz is Athosz hegy szikláján. A tűz által közvetített hír onnan átfutott Euboia szigetére és a tengerről átugrott a szárazföld­re." (I. Sur: A jelzőtüzektől a rádióig. Fordí­totta: Virág Vera) November "költőtermő" hónap, legalábbis nálunk. Ady, Áprily, Babits, Csokonai - hogy csak a nagyobbakat említsük -, mind novem­berben született. Babits Mihálynak az alábbi szép versét választottuk ki, hogy bemutassa saját magát. Nekem nem volt barátom, tőlem mindenki fut, társaim elkerültek, mint idegen fiút, idegent, megvetettet, ki mindég mostoha, kit senkit sem szerethet, nem is szeret soha. Magányosnak születtem, baráttalan vagyok, így lettem, ami lettem, mindentől elhagyott, mindég a szenvedésre vitézül víni kész, magányosság vitéze, magam ellen vitéz, barangoló borongó ki bamba bún borong, borzongó bús bolyongó baráttalan bolond. Nekem nem volt barátom, nem is lehet soha, örökre már belátom, maradtam mostoha, nincs szem, amely szememben a lelket lelje meg, szív, mely sötét szívemben lakozni nem remeg, lelkekkel lelkesülni lelkem hiába vágy, lelkeknek egyesülni nincsen mennyasszonyágy. (Babits Mihály: Egy szomorú vers) Csokonai Vitéz Mihály annak a híres debreceni kollégiumnak a diákja volt, amelyről később Móricz Zsigmond Légy jó mindhalálig című regényében írt. Korábban Dorottya című vígeposzából idéztünk egy részletet, most a szerelmében csalódott költő­nek olvassátok el néhány sorát. Földiekkel játszó Égi tünemény, Istenségnek látszó Csalfa, vak Remény! Kit teremt magának A boldogtalan, S mint védangyalának Bókol untalan.­Sima száddal mit kecsegtetsz? Mért nevetsz felém? Kétes kedvet mért csepegtetsz Még most is belém? Csak maradj magadnak! Biztatóm valál; Hittem szép szavadnak: Mégis megcsalás. (Csokonai Vitéz Mihály: A reményhez) A harmadik novemberi költőnk Aprily La­jos, szülőföldje Erdély, Brassóban látta meg a napvilágot. A természettől tanulta bölcsessé­gét, szorongásait és életörömét. Völgyek felett hangos torokkal üzenhet a vadásztülök. Békét kötök az állatokkal, az erdővel kibékülök. Rejtőzve már többé nem állok zsákmánnyal csábító lesen. Márciusi szalonka-párok suhanjanak szerelmesen.

Next