Gödöllő - Gödöllői Szolgálat, 1993 (2. évfolyam, 1-12. szám)

1993-11-01 / 11. szám

10 SZOLGÁLAT 1993. NOVEMBER Magyarország teremtése Volt egyszer egy Földanya, ki időtlen idők óta mélységes mély álmát aludta. Nem volt oka felébredni, mert nem volt senki, kit lehetett daj­­kálgatni, elringatni, becézgetni. Véletlen arra tévedt Napfia, az erőtől duzzadó vörös dalia. Mellé libbent Szellőlány és áttetsző kék fátylával hűsítette izzó testét. Könnyű kecses táncba kezdtek, hajla­doztak, forgolódtak, kergetőztek. Játékuk egyre jobban gyorsult, a karcsú Szellőlány dühöngő orkánná vadult. Erre a Földanya nyug­talanul ébredezni kezdett. Szeméből az álmot lassan kitörölte, s ebből lettek a szelíd, lankás dombok és a hullámzó völgyek. Fáradt szemét kinyitotta, s látta, hogy fent vadul járják a bolondját, ezzel meg­zavarták ősi nyugalmát. Mérgében a gyomra égve forrongni kezdett. A fájdalomtól nagyot ordított, a tüzes tartalmat torkán át kidobta, és ezzel az Északi-középhegységet gyorsan létrehozta. Ettől megenyhült a gyomra, de csak egy pillanatra. Aztán újra lángolt, közben tekergett, vonaglott, így nagy kínok, keservek közepette, hatalmas száján a Dunántúli-középhegységet is kiköpte. A nagy zene­bonától megijedve, sűrű, sötét felleg mögé bújva várta Napfia, mikor nyug­szik meg a dühös Földanya. A felleghez túl közel talált bújni, s égő teste annak vastag bőrét kiégette. Fájdalmában szeme villámokat szórt, hangja mélyen dörgött. Aztán csak a könnye hullott csendesen, hét nap és hét sötét éjjelen. Földanyának meggyötört testét hűs vízzel öntözte, óriási tátongó gyomrát színültig töltötte, így létrejött Magyarország legnagyobb tava, Földanya dédelgetett Balatonja. A felleg utolsó páráját kiadta, így lett az ég újra a Nap birodalma. A nedves földet ragyogva melengette, lágy szellő legyezgette. Kizöldültek hegyek, völgyek, a fű mint puha bársonyszőnyeg fedte be a földet. Fák is nőttek, sokasodtak, sűrű erdőket alkottak. A folyókban, tavakban halak lubickoltak, erdőkön, mezőkön madarak röpködtek, vadak szaporodtak. Boldogan csodálta Földanya, milyen nagy fájdalmas ébredésének diadala. Őszi Dániel2/b : Igen, arról az országról van szó, melyen manapság több mint tízmillió ember él. A mi hazánkról, Magyarországról. A hazának is meg kellett valahogyan születnie. Elmesélem hát, hogyan. A fiatal, Isten által teremtett világon (amely akkoriban tényleg fiatalabb volt, mint most, 1000 évvel később) már régen éltek em­berek, állatok, növények. Országunk első embereinek, megalapító­inak megteremtője az állatok közül volt való. Tyúk volt, aki éppen 7 tojást tojt. 30 nap múltán mindenki csodájára a hét tojásból kikerekedett a hét vezér: Álmos, Előd, Ond, Kond, Tas, Huba, Töhötöm. Minden vezérnek egy-egy csapata volt. A vezérek és a csapataikban lévő emberek tanakodni kezdtek: most mitévők legyenek, ha őket ily szép módon megteremtették, hol foglaljanak helyet maguknak a széles világon? Erre a kérdésükre csodás választ kaptak a vezérek és katonáik. Lúd jött, Isten küldötte, akit a hét fővezér az égre nézve látott gyorsan elrepülni. Gyönyörű tollú madár volt, Álmosék szája tátva is maradt a gyönyörködéstől. Majd azon vitatkoztak, merre repülhetett az a lúd, mert meg akarták szerezni maguknak zsákmánynak. De amikor újra megtalálták, közelebbről oly szépen nézett ki, hogy a vezérek sajnálták a szegény madarat megölni, így hát csak azt figyelték ezután, mit művel a lúd. Tojásokat rakott. A vezérek és csapatok éppen egy semminek látszó terület előtt álltak. A madár tojásai ebbe a területbe hullottak. Ezután hosszú ideig nem történt semmi. Végül az egyik katona nem bírta türtőztetni magát, nyilával lelőtte a ludat. Életükben nem csodál­koztak a vezérek ennyire, mint akkor, mikor elpusztult a lúd. Fejéből összefüggő, de hegyes-dombos földterület keletkezett, szertehulló tollaiból hatalmas erdőségek váltak. E szent területen a vezérek ott maradtak még száz napon, száz éjen keresztül. A századik napon különös dolog történt: a semmibe veszett tojásokból tavak, folyók váltak. Két tojás fehérjéből két hatalmas folyam lett: az egyiket , a nagyobbat Dunának, a másikat, a kisebbet Tiszának nevezték el. Az így kialakult területen az emberek szaporodni kezdtek, utódokat szültek. Kezdetben ez a nép istentelen és műveletlen volt. De Isten gondolt e nép sorsára, és bölcs királyt küldött neki, aki majd törvényeket szab ki az emberek felett. E király uralkodása alatt a nép műveltebbé vált. Az emberek magas, tornyos épületeket építettek, melyeket Isten tiszteletére szántak. Ezeket elnevezték templomnak. Királyuk törvénye szerint minden magyar köteles volt vasárnap odamenni. A területen lakó emberek ötletes dolgokat, házakat építettek maguknak, amely megvédte őket a külső csapásoktól. Ám, mint minden ember, királyuk sem élt örökké. Körülbelül száza­donként új király került a trónra. Népünk egyre csak gyarapodott, fejlődött, évről-évre csodás dolgokat találtak fel. És megint egy csoda: az egykor műveletlen, egyfolytában harcoló népből híres tudósok, betegeket gyógyító orvosok váltak ki, köztük jónéhányan olyan, aki világszerte híres volt. Sok évszázad elteltével kapta ezt a nevet a nép: magyar. Ennek a névnek valaha különböző változatai voltak. Országunk nem tartozik a világ legnagyobb országai közé, de ez egyáltalán nem baj, mert a legtöbb ember véleménye szerint nem az ország nagysága a fontos, hanem a nép, amely benne lakik. A csodásan, mesésen, megteremtődött Magyarország lakóiról rengeteg jó véleményt mondtak ki más országokban. Al-Dulaimi Gábor 2/b Réges-régen, mikor az ember még nem született meg, és Földön csak állatok és növények éltek, Földanya uralkodott minden felett ... azaz mégsem minden felett. Volt a Földön egy rettentő magas hegy - csúcsa az eget súrolta - melynek tétjén sötét erők szövetkeztek a világ meghódítására... A Gonosz ősidők óta Földanya ellensége volt. Még a régnél is régebben a Gonosz és Földanya párviadalt vívtak, melyben - a világ szerencséjére - Földanya győzedelmeskedett. A Gonosz attól fogva azon volt, hogy bosszút álljon hajdani legyőzőjén. Úgy tervezte, hogy foglyul ejti Földanya gyönyörűséges leányát, ezzel rávéve Földanyát, hogy átadja neki trónját. Ördögi terve végrehajtásához a rossz szellemekkel szövetkezve teremtette meg a medvét. A medve termetre nagyobb volt, mint egy elefánt; erősebb volt mint egy bivaly és félelmetesebb mint bármi más állat. Hatalmas testét fekete szőr borította, szeme vörös volt. Az ő feladata volt a lány elrablása. A lány egy nap a Déli Szél hátán indult lovagolni, hogy meglá­togassa barátait, az állatokat és a növényeket. Hosszú, barna haja lobogott a szélben, s ahogy a Nap megcsillant szemein, az drágakőként csillogott. Amint lejjebb ereszkedett, hogy szétnézzen egy árnyas ligetben, hirtelen megragadta a medve. A lány hiába sikoltozott és rúgkapált, a medve nem engedett szorításából. A lány összeszedve maradék erejét, anyja után kiáltott. Az, mikor meg­hallotta lánya kétségbeesett sikolyát, a szeleket hívta segítségül, akikkel együtt belefogott egy harcos madár, a turul teremtésére. A turul testébe Földanya lehelt lelket, s a szelek tanították repülni. Földanya erős csőrt és éles karmokat adott neki fegyverül. A turul éles szemű volt, akár egy sas, bátor mint egy oroszlán és gyors mint a villám. Ahogy felkészült a harcra, ellenfele után nézett. A turul magasan szárnyalva kutatta fel a medvét. Az, amint észrevette újdonsült ellenfelét, a lányt egy fához kötözte, majd a madárnak rontott. Ahogy a turul lecsapott, szárnycsapásai nyomán hegyek-dombok maradtak. Amint a medve a madár után rugasz­kodott, lába mögött gödör maradt. Ahogy a turul karmai a földbe martak, völgyek és szakadékok maradtak, s amint a fenevad mancsával suhintott, széles síkság maradt utána. A harctól megrémült lány ezalatt keserves sírásra fakadt. Könnyei erekben csorogtak le a földre: az erekből patakok lettek, a patakokból folyók, a folyókból folyamok, melyek mélyvizű tengerbe futottak. Három évi szakadatlan küzdelem után végül a turul győzedelmeskedett. A medve szégyenében egy barlangba menekült, s hosszú ideig elő sem jött onaan. A győztes turul pedig fiat szült örömében: Királyt. Hét, hét és DIÁKOLDAL Hosszabb szünet után ismét jelentkezünk e rovatunkkal. A Református Líceum 2. b osztályos tanulóinak azonos címen, ám más és más tartalommal írt fogalmazásait adjuk közre. A cím:

Next