Kiskunmajsa - Kunsági Hírlap, 2011 (2. évfolyam, 2-52. szám)
2011-07-15 / 28. szám
Megjelenik hetente, pénteken Kiskunmajsa, Csólyospálos, Jászszentlászló, Kömpöc, Móricgát, Szánk településeken Településmarketing méhekkel Szánkon Cikkünkből kiderül, mi a kapocs a spanyolországi Arana barlang rajzai, az egyiptomi balzsamozás, a középkori tizedek, Mária Terézia és a szanki Sajermann Géza között. Lapozzon az 5. oldalra! ^ -----------------------«H Meghúzták a kiadásokat a szanki képviselők Karcsúsítani kényszerül a szanki önkormányzat, a képviselők a polgármesteri fizetés csökkentését is megtárgyalták. A takarékossági intézkedések indokait és a képviselő testület határozatainak lényegét, lapunk ötödik oldalán olvashatja. Lapozzon az 5. oldalra! \ Váci Mihály: i JEGYENYE - FÉNYBEN \ ... amit zöld gyertyaként még nyolcvan éve tűztek le az iskolatövinél, | hogy örök,érzékeny szelekben égve : hívja azt, akit öröme sző fénybe, vagy gondja barázdáin mendegél.... j ...Ilyen kívántam lenni én is,ott,a homokba szúrt nyárfa: a tanító, ki fénybe tör, ragyogó hit a lombja, irány azoknak, jel és biztató, s kik jönnek barázdákban botladozva. s (Kéretik itt a jegenye helyébe a sujdár fenyőt behelyettesíteni!) Egyszer volt, hol nem volt, volt a Keleti-Kárpátok karéjában egy Tündérország, amit Erdélynek hívnak. Ennek a tündérországnak a határán, a Nagy Hagymás aljában csángó magyarok eresztettek gyökeret egykoron. Vért izzadva küzdöttek, s küzdenek a sovány és köves talajjal, kapaszkodnak a fenséges táj hatalmas szikláiba, így élnek ők ott ma is. Közben a sötét ármány a Tündérország keleti határát messze-messze nyugatra tolta el, s a szegény csángók, riadt és védtelen báránykákként lesték, amikor fekete varjak lepték el a tájat, s törve, zúzva a maguk képére igyekeztek formálni mindent. Igyekeznek ma is, ám az igyekezet kudarcot vallott, a csángó magyar fogát összeszorítva, a mélyszegénységet alázattal tűrve is megmaradt a szülőföldjén magyarnak. A kicsiny közösségek mindig leltek egy-egy önzetlen és lobogó fáklyát, ami, de inkább aki, mutatta nekik az utat a legsötétebb éjszakában is. AZ IGAZI TANÍTÓ, az én, meg a mi egykori tanyasi tanítóink utódjára leltem a múlt héten a messze földön híres, s "agyonlátogatott" Gyilkos tótól mintegy 15 km-re, szinte elfeledve, Háromkúton, ahol 63 csángó magyar család gyermekeinek tanítójaként él a fiatal TANÍTÓNŐ, ANIKÓ, akinek a nevét csak csupa nagybetűkkel szabad leírni és mély tisztelettel illik meghajolni előtte. A kicsiny zsáktelepülés elszórt házikókból áll, ahol minden házba nem jutott még el a villany, mert a vezeték ára megfizethetetlen, ahol nincs térerő, hát nincs mobiltelefon, ahol egy tenyérnyi "bolt” a bevásárlóközpont, amibe hetente csak egyszer hoznak kenyeret, nosza hát kalákában sütik az emberek a kenyeret, parányi templom a dombon, magukban imádkoznak az emberek, s temetik a halottaikat. A járhatatlan és hatalmas kövekkel teleszórt úton közlekedni alig lehet, a szülő nőt, a beteget, a haldoklót lovaskocsin rázva szállítják a 15 km-re lévő főútig, télen, a többméteres hóban deszkapallón húzzák a beteget a mentőig, ahol a fából összetákolt rozoga kis iskolát tavaly a hirtelen megduzzadt patak majdnem a teljes megsemmisülésbe sodorta. (Folytatás a 4. oldalon) (IGAZ) mese egy jó tündérről Péntek Szombat [ Vasárnap 7777 ] í Max: 30 Max: 29 Max: 30 Min: 20 Min: 18 Min: 20 Az erdei testvérek bunkerétől a berlini falig - Most kezdem igazán érezni, hogy mennyire jó döntés volt az 56-os Múzeum és a hozzá tartozó Ifjúsági Tábor megvásárlása, ahogy a tábor megtelt nyáron élettel, tele van gyerekekkel, és jönnek sorra a vendégek. Nagy megtiszteltetés számomra, hogy olyan vendégeket fogadhatok, illetve látogatják meg táborunkat, múzeumunkat, mint például Hans Kaiser, volt németországi tartományi miniszter, a Konrad Adenauer Alapítvány magyarországi elnöke, Kövér László, a Parlament jelenlegi elnöke, akit erre a hétre várunk, vagy Soltész Miklós Szociális, Család- és Ifjúságügyért Felelős Államtitkár, Lezsák Sándor, a Parlament volt elnöke, jelenlegi alelnöke, aki szinte hazajár a táborba, illetve régi barátunk, Nahimi Péter. (Folytatás a S. oldalon) Az elveszett, elvesztett világ Azóta nem hagyott nyugodni a gondolat, amióta elolvastam a múlt heti Kunsági Hírlapban megjelent írást Vica néni babáiról. Megdöbbentett és szinte leforrázott a hír, hogy az évtizedek fáradtságos és lelkes munkájával létrehozott gyűjtemény már nem városunk ékessége, más város dicsekedhet azzal, amit nekünk, majsaiaknak meg kellett volna becsülnünk. Semmivé foszlott egy megálmodott világ, egy csoda ország, amiben Bárány Tiborné, Vica néni lelke kelt életre. Kérdések egész sora kavargott bennem, mi miért történhetett, kerestem a válaszokat, bár azok szinte elém tornyosultak és vádlón ismételgették önmagukat. Ezért éreztem úgy, hogy meg kell írnom, ami mellett mi, kiskunmajsaiak nem mehetünk el szótlanul, mintegy kézlegyintéssel. (Folytatás a 4. oldalon) kunsagihirlap.hu