Mogyoród - Gidres-Gödrös, 1998 (2. évfolyam, 1-2. szám)
1998-10-01 / 2. szám
Gidres-Gödrös Mogyoród I. Tisztelt Olvasóink! Szeretnénk önökkel megosztani problémáinkat terveinket, hogy azokban kikérhessük szíves véleményeiket. Mint azt tapasztalhatták , lapunk a “Gidres-gödrös Mogyoród” megjelenésével komoly gondok merültek fel. Ennek okai szerteágazóak. Részben anyagi, részben személyi és nem utolsósorban szervezetlenségi okai vannak. Anélkül, hogy az elmúlt okok részleteibe bocsátkoznánk, inkább terveinkről és céljainkról szeretnénk Önöket tájékoztatni. Mint azt már előző számban olvashatták a felelős kiadó megváltozott. Mint e cikk írója is azzal az eltökélt szándékkal vettem át, hogy ennek az újságnak továbbra is meg kell jelennie. Meggyőződésünk, hogy a községünknek szüksége van erre, természetesen akkor, ha biztonságosan , havonta meg tud jelenni. Ennek elérésére szándékunkban áll egy alapítvány létrehozása, amely lehetővé tenné az eddig is tisztességesen támogató vállalkozók, magánszemélyek számára azt, hogy a befizetett összegek az adóból leírhatók legyenek. Ezzel a támogatással valósíthatjuk meg azt az anyagi hátteret, ami minimálisan szükséges a költségeink fedezéséhez. Terveink szerint az alapítvány neve lenne: Gidres-gödrös Mogyoródért, a mogyoródi közélet tisztaságáért, a közjó szolgálatáért. Ehhez kérjük a segítő szándékot, támogatást, véleményüket, ellenvéleményüket is, javaslataikat is. Amennyiben az alapítvány pénzügyi helyzete rendeződik és lehetséges, terveink szerint támogatást kapnának olyan közösségek is amelyek elősegítik ezt a szemléletet. Tájkép csata után (Avagy a mogyoródi földek újrafelosztása a spekulánsok érdeke szerint) Kis falunkban régen is éltek emberek. Gyümölcsöt hoztak a fák, nyíltak a virágok. Pompáztak a búzamezők és jöttek-jöttek a kalászok. Nem tudom, hogy miért, de jöttek néha a gazok. Őseink, apáink , anyáink izzadva, de tisztességgel gondozták a fákat, a búzát, öntözték a virágot, s irtották a gazot... Eszünkbe vésték, nem kellenek a grófok a zöldbárók,az újgazdagok És nem tudom miért, de újra meg újra termelődtek a gazok... Nem óhajtom vállalni a versengést, de mig erőm s időm bírja A közélet tisztaságáért, a közjó szolgálatáért küzdők S elültetem a magot , mely egy új generációnak mutatja meg a holnapot. S ez a generáció üzen: kell, hogy kikeljen a mag Egy új Magyarország! ahol ismét nyílnak-nyílnak A virágok, s elborítják a világot... mint a habok S árnyékukban végleg elhervadnak a gazok. Tudom soraim kegyetlenek Báróknak, spekuláns újgazdagoknak nem tetszenek. Tudom, hogy az ítélkezés joga Istennél van “Ki” megteremtette a fákat, virágot, s az egész Világot! Köztük a gazot s kiknek feladata lenne nem mások hanem önmaguk legyőzése! De kérdem én Ha ez nem megy, s tovább nőnek a gazok Ki fog kérni, S kinek adhatunk mi kárvesztettek, bocsánatot? K.L. Regényrészletek Egy igaz történetről, mely néha hihetetlenül hangzik... Úgy is kezdhetném, hogy volt egyszer, hol nem volt, de nem kezdhetem mégsem, mert sajnos a történet szűkebb hazámban Mogyoródon történt. Azzal kezdődött, hogy egy jóindulatúnak vélt de végrehajtásában teli hibával megjelent az úgynevezett kárpótlási törvény. E törvény XXV./104/1991. MH. 5-ánl lépett életbe. A dátumot azért érdemes megjegyezni, s azért ajánlom a tisztelt olvasók figyelmébe mert a törvény életbelépése egyben azt is jelentette, hogy az ezután történő bármiféle föld-tranzakciót Babicz B. féle szerződések semmisnek tekintendők. Azokat a Földhivatal nem vezetheti át, a nem adhatja tulajdonba. (Ebből későbbiekben sok vita, bírósági per keletkezett). Elérkezett az idő, hogy kis falunkban is megkezdődjön a földalapok kijelölése részarány, kárpótlás, tagi tulajdon vonatkozásában. Nem véletlen a sorrend, ahogyan írtam, mert a törvény szerint így kell betartani. A részarányhoz csupán az alábbi kérdéseim merülnek fel: A Hungaroring , borkombinát, Tsz-iroda, istállók, raktárak stb.., s a velük kapcsolatos létesítmények területeit vajon hol vették figyelembe? Tessék már végre megmondani, hogy akik valamilyen oknál fogva az erőszakos összesítéskor itthon maradtak mivel, s mennyivel tettek többet a nép érdekében azoknál, akik szakmájukban elhelyezkedve - vállalva az utazás költségeit, fáradalmait - építették, munkájukkal legalább annyi s szolgálatot téve a hazának, mint akik itthon maradtak a Tsz-ben dolgozni? (Tudomásom szerint ők is kaptak havi fizetést). Mondja meg már valaki hogy miért van nekik a kárrendezésnél több joguk, elsőbbségük, mint azoknak, akiktől 10-szer, 100-szor annyit vettek el -sokszor az életüket is - mint akiknek szinte semmijük nem volt, vagy éppen földet béreltek s átvészelték Tsz-ben folyó megfeszített munka időszakát!? Az építőiparban dolgozva, s ki ne tudná, hogy akkoriban épült a legtöbb lakás Magyarországon többször volt alkalmam találkozni olyan mogyoródi asszonyokkal, akik cipelték a 80 kg-os malteros ládát. Vajon ők kevesebbet tettek? Egyébként szeretném felhívni mindenki figyelmét arra, hogy akik a Tsz-ben dolgoztak, ugyanúgy havonta fizetést kaptak, mint bárki más. Elkalandozásomból visszatérve a részaránnyal (melyet részleteiben nem ismerek) kapcsolatban csak azt kérdezném id. Hutter Józseftől, hogy neki miért volt