Pusztaszabolcs - Szabolcs Híradó, 1993 (3. évfolyam, 1-6. szám)

1993-04-01 / 2. szám

SZABOLCS HÍRADÓ O­lvasói leveleid 9 í. A Szabolcs Híradó megjelenése óta rendszeres olvasónk Molnár Ágoston. Czöndör Mihálynénak írt leveléből idé­zünk: „...Testvérbátyám halála óta készülök Önnek írni, hogy megköszönjem a Sza­bolcs Híradó akkori számában megje­lent Nekrológot, ami meghatóan szép és igaz volt..." „...a lapnak (mármint a Szabolcs Hír­adónak) óriási szerepe lehet a nagyköz­ség jövőbeni életének formálásában, a „vadhajtások" fokozatos lenyesésében, az indokolt és vélt indulatok csitításá­­ban, egyszóval a ma még messze nem létező igazi európai demokrácia megta­nulásában és helyi működtetésében..." „...Magam is úgy vélem - mint aki ké­sői gyermekkorát és ifjúkorának fő ré­szét Pusztaszabolcson élte meg -, hogy a nagyközség helytörténeti múltját, akár monográfia formájában is meg kellene alkotni és közreadni. Unokáink ezt szá­mon kérhetik. A 24. órában vannak a te­kintetben, hogy Pusztaszabolcs öreg, még szellemileg friss embereit leinterjú­­volják. Sok értékes információ veszhet el..." Köszönjük észrevételeit. Továbbra is helyt adunk olvasóink észrevételeinek, leveleinek! Csányi Kálmán főszerkesztő 2. Észrevétel, hozzászólás, javaslat Többször olvashattuk azt a kérést, fel­szólítást a „Híradó" oldalain, miszerint kevés az olvasói vélemény, észrevétel. Ez - sajnos - így van. Tehát most írok, mivel erre felszólítva, feljogosítva érzem magam. Felszólítva, egyben elijesztve is, mivel megkaphatom a „Nagy kritikus", vagy a „kákán is csomót kereső" titu­lust. Egy régebbi cikkben szépen meg volt különböztetve a kritika, ill. a kriti­­zálás. Talán van különbség, de az vi­szont biztos, hogy véleményt, észrevé­telt nehéz úgy mondani, hogy közben ne kritizáljuk - kimondva vagy kimon­datlanul - az adott dolgot, vagy sze­mélyt. Nem tudom, hogy kinek, melyik cikke volt az, mely sértett más embert, az észrevételezőnek nem volt ismerete az adott dolgokról, vagy akarattal vagy anélkül. Nagyon sokszor elhangzik az, hogy nem szabad vádaskodni általánosság­ban. Konkrét dolgokat kell megnevezni, ha kell, adott esetet, ill. személyt is meg­nevezve. Addig, míg a „Híradó" csak „kocsma" ill. „Nagy kritikusok"-ról be­szél, általánosítva nehéz elvárni az olva­sói leveleket. Ha az észrevétel lehetne gyakoribb és több, akkor nem kéne az esetleges észre­vételezőt megriasztani: vigyázz, csak jót írj, csak amihez értesz, és ne bánts meg senkit! Szerintem, ami probléma, azt igenis szóvá kell tenni! Akkor is, ha nem értek hozzá. Nem kell ahhoz tyúknak lenni, hogy egy tojásról megállapítsam: záp. Úgy olvastam: olcsó siker a felelőt­len vádaskodás, más lejáratása, az igaz­ság semmibevevése, így igaz! Csak én ezt mindenkire érteném, aki csak vaktá­ban, megnevezés nélkül teszi azt. A „Híradó" legutóbbi számában egyértelműen le van fektetve, hogy az újságnak mik a feladatai (Beköszöntő). Ugyanitt kérik ismételten az ötleteket, véleményeket. Az alábbiakat szeretném, ha ugyanúgy az újság javára váló ötle­teknek, észrevételeknek vennék, mint ahogy idáig sem vádaskodó kritikákat volt szándékom írni, csak a hiányossá­gokat, hiányokat akartam észrevehetőb­bé tenni, de úgy, hogy néven nevezzem a dolgokat, személyeket. Ha egy újság arra vállalkozik, hogy bemutassa a testület és a hivatal intézke­déseit, a végrehajtandó feladatait, ezek megvalósulását, akkor talán ezeket rész­letesebben kellene a falu elé tárni. Az „Önkormányzati tájékoztató" után jól il­lene a „helyszíni tudósítás alapján" megjegyzés. A jegyzőkönyv nem tudja visszaadni azt, ami egy ilyen gyűlésen történik. Ha a lakosság nemcsak egy ne­gyed oldalnyi semmitmondó, néha fél­revezető, esetleg hiányos címszavakat olvashatna a néha 8-10 órás, vitákkal tarkított gyűlésről, talán többen is áldoz­nának időt ezek meghallgatására. Nem tudom, hogy az „önkormányza­ti tájékoztató" milyen szempontok alap­ján készül, de szerintem olyan dolgok, melyek fontosak a falu életében egysze­rűen kimaradnak a tudósításból, más, kevésbé jelentőseket kinagyítanak. Mi­vel más nevében, ügyében nem akarok beszélni, csak olyan példákat tudok fel­hozni, melyek közvetlenül érintettek, vagy ismerem a körülményeit. A játszó­térre kapott 30 ezer forint elszámoltatá­sáról szóló hírt fontosnak találták. Amel­lett, hogy ez igaz, a tudósító nem találta fontosnak ennek utánajárni, pedig ez is valószínűleg érdekelne pár embert, mi­vel úgy, ahogy az pár sorban le lett írva, sikkasztást sugall. Nagyon érdekes cikk lehetne ebből a játszótér építéséből is. Je­lenleg 15-30 forintos tétel jelentős hír, miközben egy olyan, mindenki számára hasznos kezdeményezés, melyet a testü­let negyedmillióval támogatott, szót sem érdemel. Talán szorosan kapcsolódik a falu életéhez, többeket érdekelne egy olyan írás, mely azt derítené ki, hogy miért nem lehet elkezdeni évek múlva sem egy játszótér építését, miért nem le­het beindítani egy alapítványt, mint egy olyan hír, tájékoztató, mely egyébként más kiadványokban is olvasható. Több részletet lehetne ismertetni a szemétte­lepről, a járdák állapotáról, a községren­dezési terv hiányosságairól stb. Érdemes lenne megkérdezni azokat a volt képvi­selőjelölteket, kik annak idején nem ju­tottak be a testületbe ugyan, de vállalták az esetleges képviselőséget­­, hogy ha annak idején érdekelték őket a közü­gyek, most miért olyan feltűnően közö­nyösek. Sok érdekes témát, eseményt lehetne még lehozni, dolgoknak utánajárni, és így, talán, havonta is megjelenhetne az újság. A beköszöntőben leírtak helyesek, és ha be is tartják, akkor megéri azt a fáradságot, időtöltést, amivel az újság életben tartása valóban jár. Végül szükségesnek tartom leírni: a Szabolcs Híradóra még mindig szükség van, több jó mint rossz tulajdonsága van, csak­­ ki kell mondani a hibáit is. Az új főszerkesztőnek pedig biztató a lelkesedése. Esetleg felvállalhatná a mindenre kíváncsi riporter szerepét is. 3. Kovács László BEKÖSZÖNTÖTT a tavasz, s ezzel a községünket ellepő sár is. Kisgyermekes szülők lévén, a babako­csikat tolva naponta szembesülünk ez­zel a ténnyel, de mindössze egymás kö­zött mérgelődhetünk, tudva, hogy a helyzet nem változik. A járdák minősége - a többszöri felbontások miatt - olyan rossz állapotban van, hogy művészet közlekedni ezeken. Különösen a Velen­cei útra vonatkozik mindez, bár mind­annyiunk kapásból sorolhatná azokat az utcákat is, amelyeken a napi sétát meg­teszi. Az illetékesek ilyenkor hol járnak? S vajon azt sem veszik észre, hogy las­san belesüllyed a járda a kanálisnak ne­vezett, szeméttel teli vizesárokba a víz­művek mögött?! Itt például már nem le­het veszély nélkül eltolni a gyerekkocsit, ugyanis a dőlésszög miatt a ficánkolóbb fajta máris belepottyanhat az árokba. Úgy gondoljuk, hogy az utak, járdák ál­lapota sarkalatos kérdés a község életé­ben, s nemcsak minket kell hogy foglal­koztasson, hanem képviselőinket is. A csatornázás megoldásának keresése mellett erre is figyeljenek oda! Kisgyermekes szülők Pusztaszabolcs MÁV Állomásfőnöksége a kezelésében levő NŐI-FÉRFI utas WC-t ELŐNYÖS feltételekkel BÉRBE adja. Érdeklődni: a forgalmi irodában személyesen Állomásfőnökség

Next