Váci Polgár, 2015 (21. évfolyam, 1-12. szám)
2015-08-01 / 8. szám
ÁRA: 150 - Ft VACIfJPOLGÁR 21. ÉVFOLYAM 8. SZÁM <g> PRO URBE DÍJAS KÖZÉLETI LAP IS^3 2015.augusztus TARTALOMBÓL Laudáció Apponyi Albert grófnak a Magyar Örökség Díjjal történő kitüntetéséhez 9. oldal Cser Károly életrajza 10-11. oldal Papi arcképcsarnok 15. oldal Lobmayer Imre piarista atya ezüstmisés 16-17. oldal Anyanyelvi mozaik 19. oldal Egészségvédelem Álmatlanság 22-23. oldal VÁCI POLGÁR 8. SZÁM 9 177121 991 6000 Egy tősgyökeres váci emlékei 1938-ban Budapesten rendezték a 34. Eucharisztikus Világkongresszust. Ebben az évben nagyszabású ünnepségekkel emlékeztek meg Szent István halálának 900. évfordulójáról. 1938. június 18-án az Aranyvonat, a Szent Jobbot szállító speciális vasúti kocsi megérkezett Vácra is. Ez egyik meghatározó gyermekkori emlékem. 1939. október 14-én állította fel a váci püspökség a Szent István szobrot a mai Konstantin tér püspöki palota felőli közepére. Azt is tervezték, hogy a magyar szentek szobrait is a felállított szobor köré helyezik, így Szent László, Szent Imre, Szent Erzsébet, és az akkor még csak Boldogként tisztelt Margit alakjai is láthatóak lesznek. Pétery püspök 1945. február 25-én levélben tiltakozott az orosz parancsnokságnál a székesegyház elé épülő szovjet emlékmű ellen. Részletek a levélből: „A székesegyház előtti tér vallásos célokat szolgál. Évenkint többször a székesegyházból kiindulva és oda visszatérve körmeneteket szoktunk tartani. ... A váci székesegyház az egymillió kétszázezer katolikus lelket számláló váci egyházmegye központja.” Szent István szobra szemben volt a templommal, 1956-ig így nézett „farkasszemes ” az Országalapító alakja a fekete gránit emlékművel, mely a szovjet, kommunista, elnyomó hatalom erejét kívánta kifejezni. Természetesen a szovjet hadsereg halottainak emlékét senki nem akarta, nem akarhatja meggyalázni, de a humánus szempontok mellett egy magyar, egy váci számára mindenképpen egy elnyomó rezsim jelképét kell, hogy lássuk az 1956 októberében lerombolt emlékműre gondolva. 1957-ben, a megtorlás évében az emlékművet újra felállították, Szent István szobra pedig oldalra került. A szent király már nem mutatott keresztet az ateizmus szimbóluma, a vörös csillag fölé. Itt kell megjegyeznem, hogy jó lenne, ha ma is az eredeti helyén állna a szobor, vagyis pont szemben a székesegyházzal. Az a tény is figyelemre méltó, hogy ma a szobor alapzata alacsonyabb az eredetinél. Tehát egy esetleges áthelyezés során ezt az építészeti szempontot is figyelembe kellene venni. Hozzáteszem, hogy az Árpádházi szentek alakjai is odakerülhetnének Szent István szobra köré. Ez egy csaknem 76 éves terv megvalósulása lenne. 1988-ban volt Szent István halálának 950. évfordulója. Az eltűnt bronzbetűk helyett márványtáblába vésették a szobor alá a megemlékezés szövegét a Váci Városvédők és Városszépítők Egyesületének tagjai. Ugyanennek az évnek augusztusában, nevezetesen 4-én egy kiállítás megnyitójára került sor a mai piarista gimnázium dísztermében. Az emlékkönyvet Váci György könyvkötő művész készítette. Halálának 20. évfordulójára idén emlékeztünk. A Szent Jobb két nappal később, augusztus 6-án ismét Vácott járt: a székesegyházban hatalmas tömeg vette körül az ereklyetartót. Ragyogó kék nyári égbolt fogadta a nagy király kardot forgató, de egyben áldó kezét is. Hagyománnyá vált a minden évben, a nemzeti ünnep kapcsán megrendezett ünnepség és koszorúzás Szent István szobra előtt. Adja Isten, hogy ez, az egész várost, egész nemzetet érintő megemlékezés mindig fennmaradjon! Szalay István M. M. Cservenák Péter gyűjteményéből