Váci Polgár, 2015 (21. évfolyam, 1-12. szám)

2015-08-01 / 8. szám

ÁRA: 150 - Ft VACIfJPOLGÁR 21. ÉVFOLYAM 8. SZÁM <g>­ PRO URBE DÍJAS KÖZÉLETI LAP IS^3 2015.augusztus TARTALOMBÓL Laudáció Apponyi Albert grófnak a Magyar Örökség Díjjal történő kitüntetéséhez 9. oldal Cser Károly életrajza 10-11. oldal Papi arcképcsarnok 15. oldal Lobmayer Imre piarista atya ezüstmisés 16-17. oldal Anyanyelvi mozaik 19. oldal Egészségvédelem Álmatlanság 22-23. oldal VÁCI POLGÁR 8. SZÁM 9 1771­2­1 9­91 6000 Egy tősgyökeres váci emlékei 1938-ban Budapesten rendezték a 34. Eu­charisztikus Világkongresszust. Ebben az év­ben nagyszabású ünnepségekkel emlékeztek meg Szent István halálának 900. évfordulójá­ról. 1938. június 18-án az Arany­vonat, a Szent Jobbot szállító speciális vasúti kocsi megér­kezett Vácra is. Ez egyik meghatározó gyer­mekkori emlékem. 1939. október 14-én állí­totta fel a váci püspökség a Szent István szob­rot a mai Konstantin tér püspöki palota felőli közepére. Azt is tervezték, hogy a magyar szentek szobrait is a felállított szobor köré he­lyezik, így Szent László, Szent Imre, Szent Erzsébet, és az akkor még csak Boldogként tisztelt Margit alakjai is láthatóak lesznek. Pétery püspök 1945. február 25-én levél­ben tiltakozott az orosz parancsnokságnál a székesegyház elé épülő szovjet emlékmű el­len. Részletek a levélből: „A székesegyház előtti tér vallásos célokat szolgál. Évenkint többször a székesegyházból kiindulva és oda visszatérve körmeneteket szoktunk tartani. ... A váci székesegyház az egymillió kétszáz­ezer katolikus lelket számláló váci egyházme­gye központja.” Szent István szobra szemben volt a temp­lommal, 1956-ig így nézett „farkasszemes ” az Országalapító alakja a fekete gránit emlék­művel, mely a szovjet, kommunista, elnyomó hatalom erejét kívánta kifejezni. Természete­sen a szovjet hadsereg halottainak emlékét senki nem akarta, nem akarhatja meggy­aláz­ni, de a humánus szempontok mellett egy ma­gyar, egy váci számára mindenképpen egy el­nyomó rezsim jelképét kell, hogy lássuk az 1956 októberében lerombolt emlékműre gon­dolva. 1957-ben, a megtorlás évében az em­lékművet újra felállították, Szent István szob­ra pedig oldalra került. A szent király már nem mutatott keresztet az ateizmus szimbólu­ma, a vörös csillag fölé. Itt kell megjegyez­nem, hogy jó lenne, ha ma is az eredeti helyén állna a szobor, vagyis pont szemben a székes­­egyházzal. Az a tény is figyelemre méltó, hogy ma a szobor alapzata alacsonyabb az eredetinél. Tehát egy esetleges áthelyezés so­rán ezt az építészeti szempontot is figyelembe kellene venni. Hozzáteszem, hogy az Árpád­­házi szentek alakjai is odakerülhetnének Szent István szobra köré. Ez egy csaknem 76 éves terv megvalósulása lenne. 1988-ban volt Szent István halálának 950. évfordulója. Az eltűnt bronzbetűk helyett márványtáblába vésették a szobor alá a meg­emlékezés szövegét a Váci Városvédők és Városszépítők Egyesületének tagjai. Ugyan­ennek az évnek augusztusában, nevezetesen 4-én egy kiállítás megnyitójára került sor a mai piarista gimnázium dísztermében. Az emlékkönyvet Váci György könyvkötő mű­vész készítette. Halálának 20. évfordulójára idén emlékeztünk. A Szent Jobb két nappal később, augusztus 6-án ismét Vácott járt: a székesegyházban hatalmas tömeg vette körül az ereklyetartót. Ragyogó kék nyári égbolt fo­gadta a nagy király kardot forgató, de egyben áldó kezét is. Hagyománnyá vált a minden évben, a nemzeti ünnep kapcsán megrendezett ünnep­ség és koszorúzás Szent István szobra előtt. Adja Isten, hogy ez, az egész várost, egész nemzetet érintő megemlékezés mindig fenn­maradjon! Szalay István­­ M. M. Cservenák Péter gyűjteményéből

Next