Herkules, 1897. január-december (14. évfolyam, 1-24. szám)
1897-01-01 / 1. szám
ambiczióval látott hozzá feladatainak megoldásához, letromfolva érezte magát a cseheknek sietősen insczenált, kiírása által, mert megelőzve látta magát szándékában s nem kevéssé merész elhatározással kiirta Ausztria- Magyarország bajnokságait 100 yardra, 1000 méterre,11 angol midre és magas ugrásra. Ez a kiírás általános megütközést, hogy ne mondjuk megbotránkozást idézett elő az itteni sportkörökben s a kiírással, mely az Allgemeine Sportzeitungban jelent meg, egyidejűleg megjelent Tomcsák Gusztávnak, a M. U. E. tagjának egy a szerkesztőhöz intézett levele, melyben éles kritika alá veszi a bécsiek ezen elhatározását. Maga a Sportzeitung is, melynek magyar barátsága tudvalevőleg sem állt nagy hírben, hosszitott czikkben bírálja az uj bécsi egylet kiírását s kifejezést ad abbéli feltevésének, hogy ez a dolog erős recenzust fog előidézni Magyarország sportköreiben. S a Sportzeitung ezúttal igen helyes állásponton áll. Mert egyrészt Magyarországnak közjogi különállása és önállósága, de másrészt a magyar sportéletnek az osztrákokétól egész különálló és független fejlődése ki- zárják a közös bajnokságok létjogosultságát és azt hisz szűk, senki sincs köztünk magyarok közt, aki hajlandó lenne a magyar athletikai sport magas fejlettségének dicsőségét megosztani az osztrákok most éledő és még nagyon is kétes jövőjű sportéletének dicsőségével. Ép úgy, mint minden művelődési ágban, iparban, művészetben, irodalomban, iparkodunk érvényre juttatni kultúránknak magyar jellegét és kitüntetve szeretjük látni kultúránknak magyar voltát, úgy az athletikai sportban is akarjuk és fogjuk is kitüntetni sportunknak magyar voltát és nem fogunk hozzájárulni ahoz, hogy ezen Bécsben rendezendő osztrák-magyar bajnokságok színvonalát a mi készültségünk produktumaival emeljék magasra, mikor úgy is tudhatjuk azt előre, hogy az érdem és dicsőség ezekért mégis csak a bécsiekhez és osztrákokhoz fog tapadni s a mi kitűnő eredményeink a külföldön az osztrákok sikerei gyanánt fognak szerepelni. S mindezeken kívül kérdeznünk kell azt, hogy mily jogalapon, minő felhatalmazás alapján írta ki a bécsi egylet ezen közös bajnokságokat. J Tudtunkkal a bécsi egylet egyetlen hazai egylethez sem fordult előzetes engedélyért, hanem jogát önmagában találta, mint a minden oroszok czárja teszi azt elhatározásaiban. Hiszen ez az egylet, mely még gyermekezipőkben szaladgál, s alig van túl a kezdet első nehézségein, épen a magyar sportélet szemléletéből és élő példáiból fektette le jövő fejlődésének első alapjait, s ha mégis ilyen hatalmas tervezettel lép ki először a nagy világ elé, úgy ez csak a szokatlan nagy bátorságát mutatja az új egyletnek. Konklúziónk tehát az, hogy a W. A. S. C.-nak joga nincs osztrák-magyar bajnokságok kiírásához, mert erre senkitől felhatalmazást nem kapott, de nem engedi meg a kiírást önálló állami létünk, nemt engedi meg sportéletünk mai fejlettsége és helyzete sem. A bécsi egylet előreláthatólag vissza is vonja elhamarkodott kiírásait s majd a prágai egylettel fog egyezkedni tisztán az osztrák bajnokságok kiírása tárgyában. Különben mint értesülünk a Magyar athletikai Club részéről már hivatalos intézkedés is létetett ebben a dolgban, amennyiben a Club felvilágosításért és indokásért állrt a W. A. S. C.-hoz. A budapesti egyetemek elhelyezésének kérdése mint jó forrásból értesülünk — a közeljövőben a végleges megoldás stádiumába jut. A tudományegyetem egyetem téri frontjának kiépítését már ez évben megkezdik s ezen építkezéssel kapcsolatosan torna- és vívótermet is fog kapni az egyetem. A műegyetem pedig kiköltözik mai épületeiből, s számára a füvészkert területén építtet a kormány egy nagyszabású otthont, s a tervezet szerint itt is fognak terjedelmes torna- és vívóhelyiségekről gondoskodni. Az Egyetemi Körnek vezetősége most azon fáradozik, hogy tekintettel arra, hogy a füvészkert területén bőségesen van hely, az egyetem athletikai gyakorlópályát is kapjon és valószínű is, hogy fáradozásaikat siker fogja koronázni, mert Wlassich Gyula kultuszminiszter ismételten tanújelét adta már a testgyakorlat kérdései iránti meleg rokonszenvének s kétségtelen, hogy nem fog ezúttal sem elzárkózni a fejlődő sportélet modern követelményei előtt. Drezdában olimpiai játékokat szándékoznak rendezni 1897-ben az athéni olimpiai játékok mintájára. Külföldön télen sem szünetel a sport. Angliában a foot-ball és a cross-country-versenyek dominálnak . Francziaországban különösen Párisban szintén igen kiterjedt részben hódolnak ezen két szép sportnemnek s mig néhány évvel ezelőtt még alig ismerték Párisban ezeket a gyakorlatokat, jelenleg már négyezerre tehető azoknak a száma, akik hetenként legalább egyszer űzik e sportokat. Elterjedt a football egyebütt is Európában, így Németországban, Svájcban, Németalföldön, Belgiumban, sőt Ausztriában is folyton hódit tért, csak nálunk nem akadnak vállalkozó sportsmanek. Pedig igazán kár, hogy hiányzik a mieinkben a kellő anime a játékhoz, a kezdet nehézségeinek legyőzése után bőven kárpótolva volnának a játékosok a football ezernyi fordulataitól, érdekfeszítő küzdelmeitől, s ami a fő, megtanulnának benne egy olyan testgyakorlati ágat, mely ez az embert a hideg vagy nedves idő hatásaival szemben fejleszti a lábakat és a tüdőt s a sok testmozgás folytán jól eső változást idéz elő az ember ideg- és izom- rendszerében. Mint halljuk a Magyar Athletikai Club, a Ludovika Akadémia, továbbá a Magyar Úszó Egyesület szándékoznak a tavaszi időjárás beálltával egy-egy csoportot alakítani s ha a csoportok tényleg létrejönnének, akkor mi budapestiek is részesek lehetünk majd a football játék élvezetében. A III ker, Torna- és Vívó-Egylet és a Magyar Úszó Egyesület közt az augusztusban rendezett úszóversenyből kifolyólag bonyodalmas affér keletkezett, melynek folyamán a két egylet az egymás közti érintkezést tudvalevőleg megszakította. Most mint örömmé értesülünk , a két egylet közti kibékülésre alapos kilátás van, s valószínű, hogy rövid idő alatt baráti jobbot nyújt egymásnak a két haragvó fél. Annál nagyobb megelégedéssel registrálhatjuk e hírt, mert hiszen a két egylet közti tartós viszály csak ártott volna a közös célnak, a sport ügyének, s a sportban — mint tudjuk — csak akkor van a vetélkedésnek igazán nemes karaktere, ha jó barátokként küzdünk egymással és nem ellenségekként.