Doleschall Gábor: Életem, eszményeim s negyvenkét éves orvosi gyakorlatom (Miskolc, 1882)
Polgárok! Négyen évtől fogva élek körötökben, szivességtökért fogadjátok el emlékül szerény munkámat. Ha befed a sír göröngye, a temetőt látogatók higyjék el, hogy azon sír alatt oly ember maradványa nyugszik, ki hivatásának évek hosszú során buzgón s vallásos ihlettel felelt meg Ha túlélet van, ha szellememnek meg lesz engedve, hogy rólatok tudomása legyen, örvendezni fogok, ha titeket s utódaitokat boldogoknak tudhatlak, boldogabbaknak mint most, midőn hazánk fölött el lehet Jeremiás látnok siralmainak ezen versét énekelni : Miként ül a népes város egyedül, özvegy lett a népek úrnője, az országok fejedelme adózóvá tétetett. Kedves unokám! Irántad tanúsított kegyeletemet az által bizonyitandod be, ha vallásos és erkölcsös leendsz. Ne járj azon az úton, melyen mások járnak, mert az erkölcs útja igen keskeny, a többség fél attól. Mint a legnagyobb magyarnak, szinte neked is jelszavad legyen, miként nincs az életben nagyobb öröm