Szemere Bertalan: Szemere Bertalan követjelentési beszéde (Miklósvár, 1847)
Ha a formához szorongva ragaszkodnám, ha azt hinném, hogy vétem a forma ellen nagyobb hiba mint kötelességet nem teljesíteni, most,miután hivatalos jelentésünket követtársam felolvasá, engemet már csak a’ hála és köszönet’ szava illetne. És ez rövid fogna lenni, mert a mély hála nem jár zajjal,, mert a hű köszönet kedveli mi a szent némasághoz közelit. De ha én eleven szikekkel igyekezném is előadni mindazt, miket e pillanatban érezek, vájjon kinek nyújtana ez legtöbb élvezetet? Önmagamnak, mert ki hűven érez, annak jól esik ha siikerül érzeményét kézzelfoghatólag mint egy leszakított virágot mutathatni be; tehát nem nyújtana a KKnak és RRnek, kik a nélkül is jól tudják azt, hogy ki egy megyétől hatalmat nyer törvényeket hozni, melyek fölötte vannak nemzetnek és királynak, az lelkében meghajolván e hatalmat attól bizonyosan csak térdelve fogajja el, és 1*