A Hét, 1904. július-december (15. évfolyam, 27-52. szám)

1904-11-20 / 47. szám

755 SZÍNHÁZ. János vitéz. — A Királyszinház operettje. — ... És Kukoricza Jancsi, hogy a nyája tilosba tévedt, megölelte szive Juliskáját, szégyenében világgá bujdosott és a franczia király birodalmán, az Óperenciás tengeren meg az Óriások országán keresztül eljutott — az operett világába. Kukoricza Jancsi, a Petőfi lelkének lelkedzett magzata mint operetthős, sőt mint operettprimadonna és a magyar népdal mint operettmotívum! — ilyen merészségekkel állt elő a János vitéz czímű újdonság, amelyet péntek este mutatott be a Királyszínház. És már maga az, hogy ennyi koc­kázattal is sikerült a darabnak a közönséget meghódí­tania, felhívja figyelmünket az érdekes kísérletre. Maga a közönség már az első negyedórában meg­lepetve vette észre, hogy új és merész dologgal áll szem­ben és oly feszülten figyelt, hogy ez az operett mindig kissé könnyelmű, pezsgős kedvű hangulatához nem is illett. Tapsolásban, nevetésben szinte vélemények harczoltak a nézőtéren és az első felvonás végén lelkes, riadó taps mutatta, hogy a játék körülbelül már meg van nyerve. Ez az első felvonás csakugyan mindenképp pittoreszk és igéző, bájos és szép volt, amilyen csak az operett lehet, mikor könnyelműn játszik a könynyel éppúgy mint a kaczagással. És a díszletek mindjárt olyan meseismerősen köszöntöttek be. A falu a végtelen rónával és szemünk előtt a kis bogárhátú ház, amelynek ablakában rózsa virít és benne Iluska lakik meg a gonosz mostohája. És kijött Iluska, egy aranyszőke leány szégyellősen eltakart arczá­­val, és néhány mozdulattal, pillantással délibábossá tette az egész színpadot. Ettől a fiatal színésznőtől, Medgyaszay Vilmától, aki aznap este lépett fel először a Királyszín­­házban, ilyen stílust bizony nem várt volna senki. A maga­­szerte hangulatot később naivan hol elejtette, hol újra megragadta, de a kezdő színésznőnek ez a kis félszeg­­sége szinte hozzáillett szerepének egész szűzi szögletes­ségéhez. Aztán megjelent Kukoricza Jancsi, aki nem volt más mint Fedák Sára. Ilyen estéjére még nem emlékezünk. Sikerült neki valami, amire nem lehet senkit sem meg­tanítani és amit nem elég megérezni, hanem meg is kell játszani. Néhány mozdulattal tönkre tehetett volna mindent, csak egy női Sobri Jóskát kellett volna megszólaltatnia. És a karikás ostorával, a nagy karimás kalapjával, a belépő nótájával, amelynek fölösleges népszerűséget jósolni, meg a fiús jókedvével csodát pro­dukált: operett levegőt a nagy magyar alföldön. Még alighogy hozzá lehetett szokni ehhez a fordu­lathoz máris újabb nehézséggel állt szemben: hogyan köze­ledjék ez a Kukoricza Jancsi az egyszerű falusi Iluskához ? A nehézséggel csodakönnyen végzett: átalakította magához a szerelmi kettősüket, amely szinte egy kis piktúra lett, hátterében a délibábos alfölddel. A stilizált furulyaszó, amely ezt az idillt refram­képp kisérte, bámulatosan hozzá­illett. Ez után a felvonás után a színházi gourmet-k cset­tintettek a nyelvükkel. A második felvonás a franczia király udvarába visz, mert János vitéz elbujdosott és közben a franczia királyt megsegítette a török császár ellen. Beléje szeret a franczia királyleány, de ő hű marad Iluskájához mindhalálig és a síron túl is. A franczia király udvara kissé jelentéktelen volt és ez valamelyest larmoganttá tette ezt a felvonást. A Szamosy Elza pompás éneke a franczia királykisasszony némileg hálátlan szerepében nem igen érvényesült. De a felvonás végén, mikor Bagó (Papp Mihály) meghozza a faluból Iluska halála hírét és utolsó üzenetét, a piros rózsát, megint talpra állt a már-már veszendő hangulat. És a harmadik felvonás kitűnő szczenériájával, han­gulatos, tündéri átváltozásaival, mesebeli jóleső megoldá­sával végleg megmentette ezt a darabot, amely három magyar szerző igazán disztingvált sikerét jelenti. Az egyik Bakonyi Károly, a szövegíró, aki nagy színpadi érzéssel, invenczióval és intelligencziával dolgozott, a második Kacsok Pongrácz, a zeneszerző, aki minden­képp érdekes, finom, szellemes muzsikát csinált Heltai Jenő valóságos bűvészmunkát végzett: magyar regélő alexandrinusok anyagából szőtt pergő operettverseket, pajkos rímeket, rokokó-hangulatú és mégis magyar jellemű pász­tordalokat. És a czélcsap operettmúzsát néhány olyan piéceszel ajándékozta meg, amelyet csak herczegnőknek szokás átnyújtani. Az ő bájos trubadúr-könnye­nűsége szinte magához ölelte a másik két fiatal szerzőt. És így ma este ők boldog triászt alkottak. Színi Gyula: KÖZGAZDASÁG. Első Leánykiházasitási Egylet mint szöv. gyermek- és élet­biztosító intézet. (Budapesten, VI., Teréz-körut 40 — 42. sz.) Alapit­­tatott 1863. évben. Folyó év október havában 1,808.600'— korona értékű biztosítási ajánlat nyujtatott be és 1,482.000'— korona értékű uj biztosítási kötvény állíttatott ki. Biztosított összegek fejében 70.833 korona 74 fillér fizettetett ki. 1904. jan. 1-től 1904. október 31-ig bezárólag 17,918.700'— korona értékű biztosítási ajánlat nyuj­tatott be és 14,728.200'— korona értékű uj biztosítási kötvény állít­tatott ki. Biztosított összegek fejében 743.588 korona 30 fillér fizet­tetett ki. Ezen intézet a gyermek- és életbiztosítás minden nemével foglalkozik a legolcsóbb díjtételek és legelőnyösebb feltételek mellett. Női festő­iskola, Városligeti fasor 22. Tanár Karlovszky Bertalan. Beiratkozhatni bármikor. HETI POSTA. Nagykanizsa. Hits. Még kissé kezdetlegesek. Egyelőre ne vesse meg a vidéki lapokat. Üdvözlet. A Karthausi és Werther. Disszertáczió-félének látszik. Inkább revuebre való. Y. Z. Ön simán, kellemesen versel, bár hosszú, nem unalmas ; nyilván tudja, hogy mit akar mondani, még­sem eléggé világos. Azt kívánni, hogy mégegyszer elolvassuk, igazán hálátlanság volna Öntől. Névtelenekkel különben sem szívesen állunk szóba. Budapest. B. Árpád. Ön azt írja nekünk, hogy isten a jó szerkesztőket megjutalmazza szépen festett képekkel. Igaz. De a rossz szerkesztőket még szebben festett képekkel jutalmazza az isten, olya­nokkal, amiken mindenféle nem festett javakat lehet szerezni : házat, telket, rotácziós gépet, rabszolgákat. A végén pedig kisül, hogy a rossz szerkesztő a jó szerkesztő és a jó szerkesztő voltaképpen — gyenge szerkesztő. Üdv­­ Budapest. K. Endre. Köszönjük, hogy oly szíves volt és ránk gondolt. Czikkét azonban mellőznünk kellett. Jobb az ilyen odiózus ügyet nem bolygatni. Felelős szerkesztő és kiadótulajdonos: KISS JÓZSEF. Sok pénz a legtöbb ember­­vágya. Szorgalom, munka, lele­ményesség, takarékosság hosszú idő után segít ehhez, de gyorsan, váratlanul nagy vagyonhoz jutni csak nagy szerencse, nagyobb nye­remény útján lehet. Ezért vesz a legtöbb ember sorsjegyet, mert ez által állandóan reménye lehet, gyorsan meggazdagodni és maga ez a remény ösztönöz, serkent, boldogít. Minthogy a szerencse véletlen, kíséreljék meg a t. olvasóink is szerencséjüket és válaszszák ki a Kiss Károly és társa c­ég lapunk mai számában megjelent névjegy­zékéből a nevük mellett álló számot, hátha ez a szám már a leg­közelebbi húzáson nagyobb nyereményt hoz. Kiss szerencséje Nagy !

Next