Hetedhéthatár, 2007 (11. évfolyam, 1-12. szám)

2007-01-01 / 1. szám

2007. január 3 hetedHÉTHATÁR A családi legendáriumok alakjai életre kelvén a terített asztalok fölött lebegnek, a levesestálakból gőzölgő felhők között, amelyekből kicsapódva emlékező sza­vak permeteznek az asztal körül ülőkre, elborítva őket nosztalgikus hangulatok­kal, ismerős képekkel, és előhívják a régvoltakat, akik egyre többen vannak, a jelenlévőknél jóval többen, a legöre­gebbek közülük már alig ismerhetnének valakit ezek közül a mostaniak közül, és akár azt is gondolhatnák, ők álmodják itt ezt a jókedvű, nevetős-beszélgetős asz­taltársaságot, valóságfeletti világuk ré­szeként, amelyben természetes módon kapcsolódnak össze a reális és virtuális alkotóelemek. A Papával mégsem itt találkoztam elő­ször - később aztán itt is, a kedvesem családjában a családi asztal meglehetős Főtámogató AAAAA • • • •• PVV PÉCSI VÁROSÜZEMELÉSI ÉS VAGYONKEZELŐ ZÁRTKÖRŰEN PVV Zrt- MŰKÖDŐ RÉSZVÉNYTÁRSASÁG „Pécs a térképen egy város, de nekünk sokkal több annál.” Támogatók: BIOKOM Kft. Pécsi Vízmű Zrt. BÉV Rt. Bázis-Art Generál Finish 987 Kft. Szigetvári Takarékszövetkezet Iparos Kisvendéglő Netmester Produkció www.netmester.hu Ferkó Papa forgalmat bonyolít le, s körülötte alkal­manként ugyancsak sűrű illatok lengedez­nek, és a húsok és friss zöldségek párájá­val telített jószagú felhőkből kibomlanak rendre az emlékező szavak, föltámasztva az együttlétek idejére legalább azokat, akiknek a helyét a felnövekvők betöltik, hogy székeik üresen ne maradjanak a többiek szomorúságára­­, a Papa még­sem itt, hanem a bonyhádi temető egyik szűk ösvényén állt elém ismerősen, vas­kos és puhán rengő felsőtestén a szürke trikó átnedvesedett, legyezőnyi foltokban terjengett hónalján az izzadtság, állt csak a homlokát törülgetve, és barátságos arc­cal támaszkodott a sírkeresztre, amelyen a felirat pontos adatokkal szolgált róla. Egyebek közt, hogy Ferenc volt ő igazá­ból. A testvéreinek Ferkó, Papának Bor­­csa mama keresztelte, amikor Magdus lányuk megszületett, aztán Papa lett az unokáknak is, és így emlegette a közeli rokonság, hogy a Papa, mindezt a ked­vesemtől tudom, aki a sírhoz elvezetett, ezért tekinthettem a Papára ott már is­merősen, és láthattam magam előtt testi valóságában, mintha nem is szavakból, hanem látásból volna ismerősöm. A Ferenc nevet Endrődön kapta, itt szü­letett másodikként abba a tizenkéttagú sorba, amit Elek bátyja nyitott meg. Hét élő testvér szegődött a nyomába: egy kö­zülük az amerikás magyarok számát gya­rapította, két lány feleségként Erdélyben telepedett le, a többiek az alföldi napszá­mosok kenyerén osztoztak szűkösen, az egy Vincét kivéve, aki csendőr lett, és a Dunántúlra kellett elvetődnie, hogy fele­ségnek valót találjon magának, akit nyolc évi udvarlás után megkért, és Bonyhádon alapított családot, ebből a házasságból született az én kedvesem. Vince öccse nyomán jutott el Bony­­hádra a Papa is, látogatóba előbb, később otthonteremtés céljából. Első útjára Elek bátyja kísérte el, kerékpáron tették meg a nagy távolságot, két nap kellett hozzá. Útravalót csomagoltak bőséggel, a jóko­ra házikenyér mellé szalonna, hagyma került, és egy-egy sült csirke is lapult a hátizsák mélyén. Nagy kísértés ez az egyszálkélűek közül kigömbölyödő fia­talember számára. - Ehetném, testvér - szólalt meg né­hány kilométer után. - Hosszú még az út - mordult rá Elek bátyja. Csak nem nyugodott Ferkó, meg kellett állni vele. A sült csirkét megette egy ültő helyében. Estig sor került a szalonnára, hagymára, másnapra csak a kenyér ma­radt. Meg az iszonyatos éhség, amellyel nekiesett megérkezéskor a kínálatnak, derültséget keltve falánkságával. Ké­sőbb ijedelmet is okozott családjának a nagy étvágyával: kétszer fordította visz­­sza a másvilágról a közeli ügyes kezű doktor, eret vágva mentette meg a vér­­tolulásos haláltól. Mesélik, a disznózsírt ínyencségként kanállal tömte magába, ha rászabadult. Ami jó, mi volna abban rossz, mondogatta. És találékony volt a jó megszerzésében. Élelmes volt az életben egyébként is, a zománcgyári esetről gyakran esett szó ennek bizonyságaként. Akkor már Bony­hádon lakott a családjával, a gyárba Vince öccse protekciójával került, aki csend­­őrőrsparancsnokként rangos embernek számított környezetében, ajánlása, külö­nösen, hogy a testvéréről volt szó, súly­­lyal esett a latba. Ferenc azonban csak elégedetlenkedett otthon, nem erre szá­mított, mondogatta, és fáradtan törülgette a homlokát, és a zsebkendőjével szünet nélkül legyezgette magát az orgonabo­kor árnyékában. Ám hiába törülközött, a fröccsök folyamatosan spricceltek elő a pórusaiból, állandó utánpótlásaikról kellett gondoskodnia, hogy biztosíthas­sa testnedveinek egyensúlyi állapotát. Egy alkalommal Vince testvérére lett fi­gyelmes, a gyártulajdonos kísérte át a (folytatás a 4. oldalon) Amennyiben kedveli lapunkat, támogassa a Hetedhéthatárt előfizetéssel! Kérésre postai utalványt küldünk (7614 Pécs, Pf. 59.). Bankszámlaszám: 50100112-12005985 Kocsis József Következő számunk február 9-én jelenik meg.

Next