Hétfői Hírek, 1957 (1. évfolyam, 1-35. szám)
1957-05-27 / 4. szám
4 Most nő a táj, a bomló lombok. S szemlátomást a tarka dombok. Kihajt az ág, ezer virág, Növekszik, duzzad a világ. Az almafánk is, lám, kibomlott, S gazdag csokorba széjjelomlott S remegve rajta millióm Szerelmes kis virágszirom. A fehér gömb alatt megállok, S csak bámulom a kis világot, Mely úgy terül el kereken. Akár a világegyetem. A fény zuhog, csak ömlik rája. S mint bolygók szférikus danája Ezernyi kis méh úgy dong, S villog, akár a csillagok. Vidám üzem, belőled éled, S terjed tovább az újult élet, Foganj virág, világ, te bölcs Indulj utadra, új gyümölcs. fekete Vészi Endre színműve a Jókai Színházban . Egy kezünkön megszámolhatjuk az elmúlt évek munkástárgyú darabjait. Átütő sikert alig egy-kettő ért el. Mi az oka, hogy írók és színigazgatók félnek a munkástémától, igaz volna, hogy aközönséget nem érdekli? A közönséget minden érdekli, ami nem álprobléma. S csak akkor érez csalódottságot, ha érzelmeit, értelmét, szórakozni vágyását nem elégítették ki. Ha együtt élhet az író képzeletéből testetörtő személyekkel, ha igaz könnyeket sírhat, vagy szívből nevethet, akkor legalább úgy örül a munkásidősnek, mint a deli, szívdöglesztő hercegnek. Vészi Endre a Fekete bárányban, ha nem is maradéktalanul, de igazi, szívre, észreható élményt ad. Hőse: Süveges Pál, sokat próbált vasasnemzedék fia. Olyan, mintha őstehetség faragta volna ki bicskával, tölgyfából. Érdesszavú, darabos mozgású, kemény és makacsul önérzetes. Nem bírja a talpnyalást, a bratyit, a hazug szép szavakat, üres ígéreteket, nyersen és indulatosan védi az igazát. Ha bánat éri, száját összeszorítja, ökle megfeszül. Minél inkább akarják hajlítani, annál keményebb lesz. Felesége csaknem ellentétes karakter. Karcsúderekú, hajlékony jellemű szépasszony, önzésében szenved a saját sorsával nem törődő, mindig igazat mondó és ezért a puhányok szemében,fekete báránnyá váló ura mellett. Igaza van-e, amikor férjét otthagyja? Erről folyt szenvedélyes vita a nők között a második felvonás szünetében. Voltak akik védték, voltak akik támadták a feleséget. Minden esetre igazi emberi kérdésre kerestek választ. Ebből a nézők között zajló vitából is kitűnik, hogy Vészi Endre a valóság drámáját írta meg. S ha valamit kifogásolnunk kell, akkor ez az, hogy magára nem érzi 4öte■" --- -4^-»lezőnek a drámai sűrítést, szűkszavúságot. Nem egy jelenetben feleslegesen beszéltet, túlmagyaráz, pedig a néző egy mondatból is megérti, miről van szó, ha a mondat tömör, fűtött. Különösen az első felvonásnál érezzük, hogy a kevesebb több lett volna. Ezen a hibán még most sem késő segíteni. Talán a bemutató után a szerző felismerte, mi az, aminek húzásával tömörebb, egységesebb lesz a darab. Békés András, az előadás rendezője arra törekedett, hogy őszinteséggel egyszerűséggel, belső felforrósodással hasson a nézőre. Sikerült. A főszerepet a Pesten rég nem látott Görbe János játssza. Nyilván ebből következik elfogódottsága, de eredeti színészalkatának is hibája, hogy nem mindég elég dinamikus, sőt néhol hőse rovására, merengő. Pedig Görbe nagyszerű színész, aki talán most újból mágiára talál. Ha lámpaláza felenged, akkor az író írta Süveges Pál fesz néhány előadás múlva. Régen láttunk a Jókai Színházban ilyen bensőséges előadást. Ez elsősorban a jobbnál jobb színészi alakításoknak köszönhető. A feleséget játszó Bara Margit végre színpadon is bebizonyította, hogy nemcsak szép, de tehetséges. Hacser Józsa Málikája torkunkat szorongatja, anélkül, hogy szentimentálissá válna. Agárdy Gábor vagánya, olyan életszagú, mintha a Körútról jött volna. Csákányi László éli az öreg igazgatót, Petur Ilka villanásnyi szerepében is jó színésznő. Hosszú volna mindenkit felsorolni, éppen ezért az általános dicséret legyen ez esetben több, mint egy-egy odavetett jelző. Reméljük, hogy a közönség egyetért majd a kritikussal, aki szívből örült ennek a bemutatónak. Nyerges Ágnes -------------- séVe/t myfafia/' /r A siker útján A történet hőse Aljosa, egy falusi árvaház kis lakója, akiben egy hangverseny felébreszti a szunnyadó zenei tehetséget. Játszani, komponálni kezd, majd egy karmester magával viszi Moszkvába, s ott taníttatja. A karmester csodagyereknek vélt, elkényesztetett fiában rosszindulatú, féltékeny vetélytársa támad, s Aljosa kénytelen elhagyni otthonát. Pályájának ívét több izben is fenyegeti törés, de végül is felvirrad a nagy siker napja. Aki szereti a hangversenyeket, a szép, komoly muzsikát, bőven talál majd élvezetet ebben a filmben. A rendőrség egy rejtélyes haláleset ügyében nyomoz, s eközben három, egyaránt rendkívül izgalmas történet elevenedik meg. Titokzatos provokáció a német megszállás idején az ellenállási mozgalomban; kudarcba fűlt kísérlet egy banditavezér lefülelésére; végül egy üzemi gyújtogatás. Mindhárom esetben felbukkant és az eseményekben végzetes szerepet játszott egy ismeretlen férfi, akiről soha semmit nem sikerült megtudni. A kalandos bűnügyi történetek kedvelői alighanem csemegére lelnek a magyarul beszélő lengyel filmben. ,Britt Criggs. Mi újság a Hunniában? Szemes Mihály, a „Szánkó” című rövidfilm rendezője, első nagyjátékfilmjén dolgozik. A film, amelynek címe „Dani”, egy szerencsétlen házasságról szól. Forgatókönyvét a rendező felesége, Szemes Marianne írta. A próbafelvételek befejezésihez közelednek, előreláthatólag két hét múlva elkezdik a film forgatását. Hétfőn érkezik haza Párizsból Keleti Márton, Kossuthdíjas filmrendezőnk, s nyomban megkezdi a „Rigó Jancsi” című első magyar—francia közös film előkészítését. A tervek szerint a film női főszerepeit francia, férfi főszerepeit magyar színészek alakítják. Befejezték Gertler Viktor „Láz” című új filmjének forgatását. A főszerepeket Bara Margit, Bessenyei Ferenc és Gordon Zsuzsa játssza. A BECS-LEVERINGI filmstúdióban megkezdték Willi Forst rendezésében Békeffy István és Stella Adorján ,»Igazolatlan óra“ című vígjátékának filmfelvételeit. 20 év alatt, 100 példánytól a 150 000-ig Beszélgetés József Attila első kiadójával Húsz évvel ezelőtt, egy május végi napon József Attila örömtől csillogó szemmel jelent meg barátai között. Zsebéből friss, még nyomdafesték szagú könyvecskét húzott elő, és büszkén a kávéházi asztalra tette. — Hatszáz példányban adta ki Cserépfalvi. A könyvnap nagy meglepetése lesz — mondotta és megremegő ujjakkal belelapozott a könyvbe. Most, kereken húsz év után erről a könyvecskéről beszélgetünk József Attila első kiadójával, Cserépfalvi Imrével, a Corvina Idegennyelvű Kiadóvállalat igazgatójával. A kötet, amelyre a költő oly büszke volt, előttünk fekszik az íróasztalon: Nagyon fáj. József Attila versei. — Ez volt Attila életében az első és utolsó verskötet, amelyet nem ő adott ki, összekuporgatott filléreiből és szűk baráti körének támogatásával, hanem kiadóvállalat — mondja Cserépfalvi Imre. — 1937 május végén hatszáz példányban nyomatták ki a kötetet. Az előző években négy könyve jelent meg s külsejükön viszszatükröződött költőjük rendkívül nehéz anyagi helyzete: szerény köntössel, kis nyomdában készültek. Attila egyegy könyvének megjelenése előtt hónapokig kilincselt, amíg néhány előfizetőt tudott gyűjteni, eközben egymás után érték a fájó megaláztatások. — Érthető, hogy ezek után milyen lelkes, túláradó örömmel kezdett hozzá az első, kiadó által jegyzett kötet öszszeállításához. Ő választotta ki a betűtípust, a panírt, s ragaszkodott ahhoz, hogy a versciklusok összefogó címeit vörössel nyomják. És 1837 május végén megjelent a kötet, amelyet — kiadói számítással — csak a könyvnapra hoztunk forgalomba. Gobbi Hilda, Olty Magda, Major Tamás szavaltak belőle részleteket. Attila égő, lázas izgalommal járkált a díszes könyvsátrak között és — a 600 kötetből még száz sem talált olvasóra. — A „nagy meglepetésből” fájó kudarc lett és ez szemmelláthatóan letörte az akkor már súlyosan beteg költőt. Igyekeztünk ugyan eltitkolni előtte a sikertelenséget, de ez lehetetlen volt, mert minden nap belátogatott a kiadóhivatalba, a könyvkereskedésbe és egyre fogyó reménykedéssel érdeklődött könyvének sorsa után. Sokszor gondolkozom azon még ma is, vájjon ez a kudarc mennyiben járult hozzá teljes meghasonulásához, a néhány hónappal később bekövetkezett balatonszárszói tragédiához. — 1937 novemberében, — folytatja — Attila öngyilkossága után — s ez is jellemzi a kor szellemét — valamenynyire megnőtt az érdeklődés munkái iránt. Németh Andor rendezte sajtó alá válogatott verseit. Ez a kötet már jelentősebb visszhangra talált nemcsak a közönség, hanem a kritikusok körében is, akik addig felsőbb nyomásra vagy agyonhallgatták, vagy ledorongolták műveit. A feltámadt érdeklődés ellenére is 1937-től a felszabadulásig, tehát nyolc év alatt csak nyolcezer példányban jelentek meg művei. Ma már talán közhely leírni, de befejezésül mégis meg kell említeni: József Attila azóta a legszélesebb néprétegek költőjévé vált. 1945-től csaknem másfélszázezer példányban jelentek meg válogatott és gyűjteményes kötetei itthon és sokezres kiadásban külföldön. Két kötetben adták ki verseit Lengyelországban, tavaly a világszerte ismert francia Segherskönyvkiadó jelentette meg válogatott munkáit a legkiválóbb francia költők, köztük Cocteau tolmácsolásában. A Szovjetunióban eddig a Magyar költők antológiájában adták ki költeményeit és most készül Moszkvában egy önálló kötete. A Német Demokratikus Köztársaság egyik legnagyobb kiadóvállalata, a „Neues Leben” a költő halálának huszadik évfordulójára reprezentatív kötettel kíván áldozni emlékének. Ugyancsak készül József Attila verseinek első angol nyelvű kiadása is. Bisztray Kálmán Szántóó Piroska művészete Szántó Piroskának a Váciutcai Csók István Galériában bemutatott művei meglepetésként hatnak. A kiállítás jól megválogatott darabjait szemlélve, 1943-tól kezdve kísérhetjük Szántó Piroska művészi útját. Mily leleplező erejűek a magyar tájnak a fasizmus sötét éveiből való komor és fekete, embertelen képei! A felszabadulással a rémület görcse feloldódik, de ott kisért még a hold előtt hajladozó kórok, napraforgók álomszerű képeiben. De azután fényesednek a művész szeme előtt a mátrai tájak s ő geometrikus formákban való megragadásukra törekszik. Megdöbbent ugyan közben a „Szegény fák“ fekete látománya, de felváltják ezt a sokszínű kertek bódító, lázas liléi, vörösei. A színek mélyülnek és izzanak a csendélet-témákban, a mákfejek vagy fosztás előtti kukoricák ismételten visszatérő forma és szín mámorában. Megcsodálhatjuk egy nagy pasztellképen a zárt formák és tompított színek vasárnapi parasztasszonyának szuggesztív nyugalmát, vagy a vidám és könnyed tusrajzokban a badacsonyi asszonyok munkálkodó életörömét, a citerás aszszony bravúros vonalvezetését, vagy egy-egy kis mezei állat vidámító rémületét. •Igényes művész Szántó Piroska, egyéni látásmóddal s a látomány közlésének magávalragadó tehetségével. Murányi-Kovács Endre Készül az madur a „Bakaruhában" rendezőjének második filmje A mozik előtt a „Bakaruhában” jegyeiért áll sorban a közönség, mialatt Fehér Imrével, a kitűnő film rendezőjével beszélgetünk — abból az alkalomból, hogy második filmjének, az „Égi madár”-nak most készült el a forgatókönyve. A film Móricz Zsigmond azonos című novelláját dolgozza fel. Falusi történet, egy súlyos válságot átélő, szenvedélyes, nagy szerelemről, a harmincas években. A forgatókönyvet Cseres Tibor írta. Következik: a helyszínkutatás. A forgatócsoport magva — az író, a rendező, a díszlettervező, a gyártásvezető és az első asszisztens — a hét elején útnak indul, keresni egy magyar falut, sík, de nem pusztás vidékkel, kis patakkal, híddal, s a Móricz-novellának megfelelő hangulattal. Irány: a dél- Tiszántúl, Békés, Csongrád megye. Mikor találják meg a keresett motívumokat, s egy faluban lelnek-e rájuk, vagy kettőből-háromból kell-e „öszszeragasztani” őket — ma még kérdés. Úgy tervezik, az útbaeső vidéki színházak egy-egy előadására is belátogatnak a színésznézőbe. A főbb szerepek alakítóiról vannak ugyan már elképzeléseik, de hátha találnak még alkalmasabbat!... A filmet — amelynek nagyobbik része külső felvétel lesz — július—augusztusban kezdik forgatni... „valahol Magyarországon”.. . A KAMARA BALETT-est nagysikerű előadásait május 27-én és június 3-án este 7 órai kezdettel megismételjük a PETŐFI SZÍNHÁZBAN 1957. május 27. hétfő -------------------------------------- IÍGY A SORBÁN" Most ülte 60. születésnapját a magyar irodalom egyik gyengédhangú poétája: Nádass József. Életének hatvan éve: küszködés, hányattatás és harc. Hitt és hisz az emberben. E hit nélkül aligha viselte volna el ily töretlenül a Horthy-fasizmus börtöneit, a kétszeri kényszerű emigrációt, verseskötete elkobzását és azt a mellőzést, amelyben sajnos — indokolatlanul és érthetetlenül — az utóbbi néhány év alatt is része volt. Költői hangja mindenkor finom, bensőséges, ő maga a szó legnemesebb értelmében művésze az emberi érzések kifejezésének. Együk régi versében árnyékban ülő dobosnak nevezi magát, és valóban: míg mások, a méltatlan hangosak önmaguk útját egyengették, ő, mert a közös üggyel törődött, mint „egy a sorban", hűségesen és tisztán a félhomályban maradt. Sokkal kevesebbet kapott, mint amennyit jelentőségénél fogva megérdemelt volna. Ám hatvan éve emberi és írói vonatkozásban egyaránt példaszerű mindazok számára, akik — miként ő — a humánum és a szocializmus gondolatának jegyében népünk felemelkedésén munkálkodnak. Gy. I. troftdo-Cateb báb-bemutatóját Már nem tudom szó szerint idézni, mit mond Darvas Szilárd „Az ember komédiája“ vidám zenés bábkabaré egyik konferanszában az újságírókról és kritikusokról Akkor csak azt éreztem, hogy szúrósan rámnéz, s ha valahogyan papírra vetném nemtetszésemet, hát talán sose bocsátaná meg. Sőt azt állítaná, hogy az előadás alatt sokat tapsoltam és nevettem, de mire tollat vettem a kezembe, eszembe jutott, hogy ma a könnyű műfajt szidná divatosabb, mint dicsérni. Darvas Szilárd és Királyhegyi Pál írták a bábrevüt. Töredelmesen bevallom, valóban nevettem és tapsoltam és úgy általánosságban a szöveg is tetszett, de csak annyira, amennyire a Horthy-féle katonaságnak az a leves, amely „elég meleg, elég sós, ki lehet osztani“. Írtak ők már sokkal tartalmasabb, szellemesebb, jobb műveket, írnak ezután a kabaré után is, ami — félreértés ne essék — mulatságos, de nem igényes. Csak arra jó, hogy — mint az artistát ugrószámának trambulinja —, magasra ívelve feldobja a rendező, tervező, zeneszerző, bábtechnikus, színész képzeletét és ez az együttes, egymás kezét fogva, háromszoros bravúrszaltót ugorjon a levegőben. Kassa, a Ludas Matyi kitűnő karikaturistája, Nagy György az előadás rendezője, Maros Rudolf zeneszerző és a színlapról kifelejtett kitűnő technikus, valamint a színészek, világosítók, ügyelők, díszítők érdeme a siker. Elképesztő és gyermekes álmélkodásra késztető ötletek fergetegét produkálja ez az együttes. Felsőtest nélküli cáncán táncosnő (mert a cáncánban csak az alsófertály volt érdekes), a hajuktól a lábuk ujjáig egyszínű, uniformizált görlök, a „zűrben“ keringő földgolyó, a vetített térkép, a csudálatosan mozgó pálcás, kesztyűs és árnyfigurák kavalkádja ez a műsor. Lehet szórakozni? Lehet. De ezzel a megállapítással nem akarunk vizesborogatást tenni a szerzőpár lelkiismeretére, akik sokkal, de sokkal többre volnának képesek. Ny. A. FJ« JÍB]!' . ! ' FŐ UTCA 20. PARISETTE ZENEKAR BARLANG BÁR