Hétfői Hírek, 1961 (5. évfolyam, 1-52. szám)

1961-02-06 / 6. szám

fére Kevés könyvsorozat vált olyan népszerűvé hazánkban, mint az Európa Könyvkiadó gondozásában megjelenő úgy­nevezett „VK”, a világiro­dalom klasszikusai. A soro­zat 1954-ben indult, s a ter­vek szerint 1962-ban fejeződik majd be, most ért tehát vé­get az első hét év, az első „félidő”. Az „átutazó vendég“ A mai napig 68 mű látott napvilágot a sorozat kereté­ben, nem kevesebb, mint 760 ezer példányban. De — amint azt a Könyvterjesztő Vállalat beszerzési osztályán megtud­tuk — a sorozat olyan nép­szerű, hogy még ez a szám is kevésnek bizonyult. Az egyes kötetek ugyanis rendszerint egy-két nap alatt, elyik mű pedig a szó szoros értelmé­ben órák alatt elfogy. Után­nyomásra lenne szükség, de erre eddig nemigen került sor, s ha mégis, akkor sem volt elegendő az utánnyomott példányszám. Boccaccio De­­kameron-ja például két kiadást ért meg s a két kiadás együt­tes példányszáma is csupán 16 ezer volt, Flaubert Bo­­varyné- ja viszont rögtön 32 ezer példányban jelent meg, ráadásul ezzel egyidőben a sorozaton kívül is kiadta az Európa, 30 ezer példányban. A példányszámok terén tehát némi aránytalanság tapasztal­ható. A könyvesboltok, de még az antikváriumok vezetői is na­gyon kedvelik a VK-t, amely már csaknem vetekszik az Ol­csó Könyvtár sárga kötetei­vel. Ez nagy szó, hiszen az Olcsó Könyvtár egy-egy kö­tete fillérekbe kerül, a Világ­­irodalom Klasszikusai sorozat legújabb kiadványa a három­­kötetes Angol renaissance drámák ára viszont egész vá­szon kötésben 178 forint. De a jó könyvek rajongóit ez sem tartja vissza a vásárlás­tól. — Ha hozzánk kerül a VK valamelyik kötete, az bizony csak amolyan „átutazó­ ven­dég” — mondja Sally István, az Egyetem utcai antikvá­rium vezetője. — Nagyon nagy a kereslet, a kínálat pe­dig ehhez mérten csekély. Mit mond az olvasó ? Solt Miklósné, a Kossuth Lajos utcai 3-as számú köny­vesbolt vezetője egyebet is panaszol. Nevezetesen, hogy a sorozat könyvei nem­­eléggé egyenletesen jelennek meg. Olykor három-négy hónapig nem kapnak új VK-kötetet, azután meg csőstül jön az „áldás”. Azok az olvasók, akik a sorozat könyveit gyűj­tik — s ezek, ha kevesebben vannak is, mint az alkalman­kénti vásárlók, számuk mégis tekintélyes — sokat kesereg­nek emiatt. — Ez igaz — mondja Ve­ress Márta, a Központi Pe­dagógus Továbbképző Intézet osztályvezetője, a sorozat egyik gyűjtője. — Mi olvasók tisztában vagyunk azzal, hogy a kiadó munkája sok­ban függ a fordítóktól, a pa­­pírellátástól stb. De azért jó lenne, ha a kiadó is gondol­na rá: az olvasónak nagy megterhelés egyszerre két-há­­rom kötetet vásárolni. Egyen­letesebbé kellene tenni a so­rozat könyveinek megjelenését. Azonkívül gondoskodni kelle­ne az elfogyott könyveknek új kiadással való pótlásáról. Ha például egy hétre eluta­zik az ember, előfordulhat, hogy közben megjelent és az utolsó szálig el is fogyott a sorozat valamelyik új darab­ja. Mit csináljon ilyenkor a gyűjtő? Tegyük hozzá ehhez, hogy ez a probléma a jövőben al­kalmasint még elevenebb lesz, hiszen a sorozat terve 165 műre szól, s ebből az „első félidőben” mindössze 68 je­lent meg. Vagyis a „második félidőre” 97 könyv jut, az el­ső hét évben megjelent mű­vek 142 százaléka. Ez foko­zott ütemet jelent, s itt bi­zony a kiadónak még inkább ügyelnie kell majd az egyen­letesebb megjelenésre. Az utánnyomást illetően az Európának eredetileg az volt az elképzelése, hogy későbbi időpontban, gyors ütemben az egész sorozatot újra megje­lenteti. Az egész sorozat új­bóli megjelentetése viszont talán fölösleges is lenne, épp ezért teljes mértékben egyet­érthetünk Bíró Líviával, az Európa igazgatójával, aki kér­désünkre elmondta, hogy újabb döntés értelmében a sorozatnak csupán legkereset­tebb, leghiányoltabb művei kerülnek újra kiadásra. A terv — és ami hiányzik belőle Ami a további terveket, a kiadásra kerülő VK-kötetek válogatását illeti, a kiadó egészében körültekintő, jó munkát végzett. Az 1001 éj­szaka meséi­től (már az idén megjelenik!) Thomas Mann Varázshegy­éig, Lope de Vega színműveitől Proust híres re­gényéig — Az eltűnt idő nyo­mában — rengeteg korszak, nemzet, műfaj között kellett megteremteni a helyes arányt, mégpedig úgy, hogy az olva­só lehetőleg mindenből ízelí­tőt kapjon. De azért még en­nek a jó válogatásnak is meg­vannak a hiányosságai, így például nem értünk egyet az­zal a merevséggel, amellyel a kiadó kerüli az élő klassziku­soknak a sorozatban való megjelentetését. Az élők mű­veinek kirekesztése a sorozat­ból helyes, mint irányelv, de egyes igen indokolt és vitat­hatatlan esetekben talán ki­vételt lehetne tenni. Ez első­sorban a szocialista realizmus (A Műcsarnokban szombaton délben nyitották meg Holló László festőművész gyűjtemé­nyes kiállítását.) Alföldi tájak, barázdák közt hajladozó kétkezi munkásem­berek, arcmások, csendéletek, aztán újra tanyás tájak, pa­raszt-ábrázolások. A szenvedé­lyes ecsetjárású képek soroza­tán, amelyeknek mély kék és barna ágyából ujjongva tör­nek föl az élénk sárgák, égő pirosak és szűzi fehér foltok. Holló László életműve tárul elénk, a korai keresésekről az őszi ének megállapodott stílu­sáig. Holló László Debrecen üzenetét hozta, a patinás cí­merű magyar cívisvárosét, amely századunk legnagyobb magyar szobrászát, M­ed­gy­essy Ferencet adta kultúránknak. Művészetük gyökere közös. Első nézésre na­gyon távoli rokonnak hinnek a telt formájú hóemberek terem­tőjét és festő­ földijét, aki a színek bűvésze, érzelmek, han­gulatok poétája. De aztán, ha vásznainak bűvkörébe kerül­tünk, mihamar fölfedezzük, hogy nagyon is együvé tartoz­nak; ugyanegy szimfóniának két szólamát vezetik. Az erő­teli nyugalmi emberszobrok fő témája mellé Holló László feszültségtől izzó, drámai fes­tészete adja a belső lélekrajz kiegészítő-kísérő ellenpontját. A nagy alföldi mesterek nemzedékéhez tartozik, s a napfényes Szolnok, a gyü­mölcskertes Kecskemét és a lázongó múltú Viharsarok ko­mor festői világa mellé Debre­cen különös színeit állítja. K­o­szt­a József égőfalú ta­nyái, méltóságos szénaboglyái, Rudnay Gyula nagyléleg­zetű emberképei és Tornyai János tragikus légkörű sze­gényparaszt drámáinak mon­dandóját új szintézisbe fogta össze. Piktúrája szubjektív és izgatott, modernül zaklatott, de a közös talajtól soha el nem szakadó. Párizs és Spanyolföld tanulságai csak arra voltak jók, hogy korszerűvé érleljék a benne eredendőben megvolt tartalmakat. Álomszerű, egy­ben földien reális látomásokat idéző fényjátékai expresszio­nista munkamódszerre valla­nak, nem modell­ utáni, hanem emlékképekre építő festésmód­ra. Talán éppen ez a módszer kellett ahhoz, hogy szabadabb szárnyalással tovább tudjon lépni, kiegészítse és bizonyos értelemben betetőzze az alföldi festészet hagyományát. Tehet­te pedig azért, mert küzdelmes élete nehézségein a nép iránti felelősségtudat segítette át, adott erőt a mellőzések és meg nem értések ellenére való szí­vós munkálkodáshoz. Az er­kölcsi helytállás előbb-utóbb megtermi gyümölcsét, nem is elsősorban egzisztenciális érte­lemben: a mű tisztasága és a kimagasló prózaírójára, Solo­­hovra vonatkozik (a Csendes Don-t okvetlenül ki kéne ad­ni a VK-ban!), de a helyes irányelv görcsösen merev al­kalmazása másokat is elüt a sorozatban való megjelenéstől, olyanokat, akiknek klasszikus rangjához már életükben sem igen férhet kétség, például — hogy mást ne mondjunk — az élő spanyol nyelvű költé­szet két kimagasló képviselő­jét, Rafael Albertit és Pablo Nerudát. Egyébként is úgy érezzük, a szocialista realizmus nincs megfelelően képviselve a so­rozatban — még halottai ré­vén sem. Nexo Hódító Pellé­­jét, Jiri Walker forradalmi költészetét, Fagyejev Tizenki­­lencen-jét, vagy Babel műveit szomorúan hiányoljuk a terv­ből. S hogy a szocializmussal rokonszenvező kritikai realis­ták közül is említsünk vala­kit, talán Roger Martin du Gard Thibault család­ját is be lehetne iktatni a sorozat utolsó évére, akkor lesz ép­pen évtizede, hogy a regény utolsó magyar kiadása meg­jelent. A felszabadulás utáni leg­átfogóbb, legigényesebb könyv­­sorozat „első félideje” véget ért. Osztályzatunk: valamivel jobb mint négyes. Szeretnénk a „mérkőzés” végén színötöst adni az Európa Kiadónak. Tímár György stílus maradéktalan kiteljese­dése a legfőbb fizetség érte. Holló László mert és tudott érzelmekről beszélni újszerű módon, akkor, amikor az em­beri vágyak és fájdalmak, a népért való kiállás sokak sze­mében „idejétmúlt” törekvés­nek látszott. Művészetének ép­pen e tulajdonságai révén ara­tott sikereket az elmúlt évek külföldi tárlatain, amelyekből Párizs és Moszkva, Varsó, Brüsszel és Drezda közönsége a sajátos magyar festői szellem egyik legjellemzőbb tulajdon­ságát ismerte meg és értékelte, mint egykor Rudna­ynál. Artner Tivadar Mérlegen: a VK­C első félidején Az eredmény: 68 klasszikus mű 760 000 példányban — A problémák: a példányszám, az utánnyomás, az ütemesség és a válogatás d­OLLÓ LÁSZLÓ MŰVÉSZETE A hőmérő higanya mélyen a fagypont alatt van. A Bu­dakeszi úton mégis folyik a munka. A vakolatlan épület­tömbök között egy kis, ideig­lenese­n berendezett irodá­ban Morvai Györggyel, az építés technikai vezetőjé­vel beszélgettünk az építke­zésről. — Európa egyik legkorsze­rűbb filmlaboratóriumának külső és belső munkálatai folynak itt — mondja. — Az utóbbi években ugyanis meny­­nyiségileg nagy fejlődést mu­tat filmgyártásunk. Az or­szág moziparkja a felszaba­dulás előttihez viszonyítva megnagyobbodott. Ma már hétről hétre mintegy ötezer mozit kell ellátni kópiával. Ezt a megnövekedett szükség­letet pedig lényegében a régi, 20—25 éves, szűk, munkabiz­tonság szempontjából nem ki­fogástalan laboratórium elé­gíti ki. A régi Gyarmat utcai labor évi 3 millió méter film előállítására készült. Igaz, az­óta különböző technikai töké­letesítésekkel, a hely maxi­mális kihasználásával, s nem utolsósorban dolgozóink áldo­zatos­­ munkájával az elmúlt évben már 20 millió métert gyártottunk. Ezt a rekordot persze nem tartósíthatjuk, hiszen egyre növekszik a kül­földi rendelések száma is. Az idén csak a Kínai Népköztár­saságnak 3 millió méter film­szalagot kell másolnunk. Milyen lesz az új laborató­rium? — Évi legalacsonyabb ka­pacitása 26 millió méter kó­pia lesz. Ezt a mennyiséget jobb munkaszervezés, az egyes­­ részlegek célszerű elhelyezése és a laborálók sokoldalú aka­dálymentes kiszolgálása segít­ségével, lényegében ugyan­annyi szakemberrel látjuk majd el, mint amennyi a régi telepen dolgozott. Több mint kétszeresére nő az egy-egy dolgozóra jutó légtér. Megszű­nik a zsúfoltság, üzemünk hi­giénikus, modern nagyüzem lesz. — Milyen tapasztalatokat hasznosítanak az építkezésnél? — Mielőtt hozzáláttunk ter­veink elkészítéséhez, elolvas­tunk, lefordítottunk mintegy 300 szakcikket, tanulmányt, meglátogattunk harminc euró­pai filmlaboratóriumot. Igye­keztünk mindenből hasznosí­tani azt, ami jó, ami legin­kább megfelel a kor követel­ményeinek. A filmszalag na­gyon kényes. Meghatározott hőmérsékletet, vegyileg tiszta vizet, lehetőleg abszolút por­mentes levegőt követel. Klí­maberendezésünk tízmillió fo­rintba került, víztartályokat építettünk és búvárszivat­­­tyúk alkalmazásával 200 mé­ter mélyre fúrtunk le a Duna szintje alá. A legtöbb gondot a pormentesítés okozta. Olasz­országból importáltunk lég­mentesen záró ablakokat, a klímaberendezésbe beépített szűrők az itteni tiszta hegyi levegőt is 95 százalékig por­­talanítják. Kizárólag olajtöl­tésű kazánokat alkalmazunk a fűtéshez. Hívógépeink egy hatalmas csarnokban, nappali fénynél dolgoznak majd és hamarosan a világosban tör­ténő másolásra is áttérünk. Két év múlva, 1963-ban ké­szül el véglegesen az építke­zés, s akkor kezdi meg teljes kapacitással munkáját Európa egyik — a tervek szerint — legkorszerűbb filmlaboratóriu­ma. V­f­­V / Épül a budakeszi úti filmlaboratórium Tízmillió forintos klímaberendezés — Pormentes levegő — Légmentesen záró olaszablakok TIZENHAT ÉVESEKHEZ ... Minden napodba, \ V I A történések ablakain át, mélyen benézek. /\ 0 / Tudom, hogy zavar ez. Kapkodsz, de ez a jó, mert akkor már megbolydul sok gondolatod. Hogy helyes-e, amit cselekedtél? Szellem nem vagyok én, de Figyelmes arcom mindenütt megjelenik, ahol cselekedsz. Én, ifjú Barátom, érted sokat tettem, már akkor is, mikor még gőgicséltél A pincében, mely fölött ház nem volt már s még az új csak Szunnyadozott. Ránk várt. Azért ne haragudj, ha megjelenik figyelmes arcom előtted. Ha Hessen tesz, más lő a helyembe. Sok milliónyian élünk, akik Felneveltük néked e kort és nem akarjuk, hogy méltatlan fia Légy. Nem kísértünk, csak óvunk mélytüzű szemeinkkel, hogy el Ne tévedj valahogy és erős legyen az, aki majd lép a helyünkbe. Mert nemcsak érted, de egész korodért vagyunk mi felelősek. Érted erősödtünk, fiatal barátom , Darázs Endre A tüdősei: rájöttek, ki volt Anonymus . Ha még egyszer elveszti a személyazonosságiját, száz fo­rint bírságot fizet! (Erdei rajza) Molnár Ferenc filmen és könyvben Molnár Ferenc Egy, kettő, három című vígjátékát meg­filmesítik­­ Hollywoodban. Budapesten pedig hamarosan megjelenik Molnár válogatott színműveinek kötete. Az öt­száz oldalas könyv Színház címmel kerül a könyvpiacra. Bertillon 166­­7% ) ( IOc) és az Amerikai Szent Johanna A művészetek felvirágzása Kubában A kubai forradalomról, a Batista-zsarnokság alól fel­szabadult szigetország min­dennapjairól szóló hírek vi­szonylag keveset szólnak a lázas kulturális tevékenység­ről. Pedig az önálló államnak is fiatal — alig hatvanhá­rom éves — Kubában forra­dalmi hagyomány, hogy a szabadságharcban a nádvágó­kések és a puskák mellett — a maguk fegyvereivel — az irodalom és a művészet kép­viselői is ott küzdöttek az írástudatlanok és munkások ol­dalán. A kubai és­ a latin­amerikai szabadság apostola, José Marti, a költő, már nemcsak a spanyol uralom elleni küzdelemnek, de az Egyesült Államok kezdeti im­perializmusa elleni harcnak is egyik vezéralakja volt; mint a mi Petőfink, ő is a harcmezőn esett el. A múlt évben egy latin­amerikai írókból álló bizott­ság kubai írónak, a 44 éves José Soler Puiznak ítélte az Amerikák Háza regény-díját, Bertillon 166 című mű­véért. A regény a Batista­­rémuralom­ utolsó napjaiban­­játszódik Santiago de Gubá­ban; egyetlen nap történeté­ben, a zsarnokság ellen foly­tatott illegális harcnak állít emléket. A regény furcsa cí­me mögött érdekes történet rejlik. A kubai újságok ál­landó rovatai közé tartozott — a társasági hírek, születé­sek, házasságok, válások mel­lett — az elhalálozások ro­vata is. A halottak neve után az elhalálozás nemét is kö­zölték: betegséget, balesetet, de egyre gyakrabban szere­pelt a nevek mögött ez a jel­zés: „Bertillon 166”. Bertillon francia tudós volt, az ujjle­nyomatokat fedezte fel és foglalta rendszerbe. Az újság­írók és nyomdászok így ad­ták tudtul a világnak — a cenzúra kijátszásával — azoknak a nevét, akik Ba­tista börtöneiben haltak meg, pusztultak el nap-nap után. A múlt évben tartották meg Havannában az első la­tin-amerikai Irodalmi Pályá­zat díjainak kiosztását. Az első díjat Andrés Lizarraga Amerikai Szent Johanna cí­mű műve nyerte el. A közel­múltban megrendezték a Ku­bai Színház Hónapját, ame­lyen csak mai kubai szerzők darabjait mutatták be. Ezek közt is kiemelkedő sikert aratott Raul Gonzalez Cascor­­re Gyökértelen fák című, a földkérdéssel foglalkozó drá­mája, valamint annyi Elekt­­ra-feldolgozás után, Virgilio Pinera kubai népi elemekkel teletűzdelt Electra Garrigo című modern hangvételű, szí­nesen látványos tragédiája A sok éves száműzetésből hazatért, nálunk is ismert neves kubai költő, Nicolas Guillén is új kötetén dolgo­zik. Fiatalkori költészete nagy hatással volt Kuba huszonegy éve elhunyt kiváló zeneszer­zőjére Amadeo Raldánra, aki­nek műveit most nagyszabá­sú hangverseny keretében tűzték újra műsorra és Mu­latt című táncjátékát a Ku­bai Nemzeti Színház tánco­sai mutatták be érdekes elő­adáson. Párizsban és Londonban ál­lították ki a mai kubai kép­zőművészet egyik tehetséges képviselőjének, a fiatal Or­lando Yamesnek festményeit. A francia és az angol kriti­ka nagy elismeréssel adózott a kiállított műveknek. Ám nemcsak a kubai mű­vészek szállnak síkra, hogy a maguk munkájával segítsék a forradalom vívmányait, az amerikai Walde Frank, a guatemalai Miguel Angel As­turias, a spanyol Rafael Al­berti, franciák: Jean Paul Sartre, Simone de Beauvoir, Francoise Sagan, az olasz Cesare Zavattini, a szovjet Hacsaturján, a nagy néger énekesnő Marian Anderson nevét említjük csak az iro­dalom és a művészet világ­hírességei közül, akik elmen­tek, hogy saját szemükkel lássák és a maguk művésze­tével is segítsék egy felsza­badult nép nehéz, de lelkes mindennapjait Kubában, ahol — mint Pablo Neruda írja —* .,a homok alá rejtőzött a sza­badság, a sziget sötét volt, mint a gyász, de ők a fényt vonták fel zászlójukként, pe­dig csak a hajnal volt a fegy­verük”. • András László Öt perc a paradicsomban Jugoszláv film. A cím hamis várakozást kelt. A film hőse egy náci ha­láltábor két lakója, s a ,,pa­radicsom”: tábornoki villa, amelyben egy fel nem robbant bombát kellene hatástalaníta­­niok. Esztendők nélkülözése és rettegése után végre a ma­guk urai: kedvükre esznek­­isznak, tisztálkodnak, frakkot öltenek, szerelmi féltékeny­ségre gerjednek — pár lépés­re a bombától, amelyről tud­ják: robbanása elháríthatat­lan. Az illúziókkal űzött szerte­len játékra mindvégig a való­ság nyomasztó tudata neheze­dik; ebből fakad Vitomir Zupan forgatókönyvének el­lentmondása, a cselekmény játéknak nem elég önfeledt drámai valóságnak pedig nem eléggé igaz. Nehezen hihető például, hogy a felügyelet nél­kül maradt raboknak hosszú időn át eszükbe se jusson a szökés, amelyre pedig napok óta készültek. A film első fele meglehetősen vontatott, ese­ménytelen, dialógusaiban bő­beszédű. Izgalmassá csak a vége felé válik, amikor a ra­bok — egy mesterségesen be­iktatott női szereplő társasá­gában — menekülésre szánják el magukat. Igor Pretnar ren­dező gyakran él a hatáskeltés bevált eszközeivel. Lojze Roz­m­án és Steve Zigon színészi alakítása önmagában kitűnő; nem rajtuk múlt, hogy a film — kellően kimunkált emberi mondanivaló híján —■ nem hagy mélyebb nyomot a néző­ben. _______ (boy) AZ ORSZÁGOS műszaki könyv­tár és dokumentációs központ munkája fejlődik. 1960-ban mint­egy 1300 külföldi folyóiratból több mint 10 000 magyar tartalmi kivo­natot tettek közzé a műszaki lap­szemlékben. Külön felkérésre eb­ben az évben is figyelemmel kí­sérték bizonyos különleges témák irodalmát, s ennek alapján az előző évi 232 000-rel szemben SMS- ban már 1S 000 adatot juttattak t*­to érdekelteknek.

Next