Hétfői Hírek, 1980. július-december (24. évfolyam, 28-53. szám)

1980-09-22 / 39. szám

Nemzetitől Nemzetiig Lepedő Dolly a IV. Henrikben Szexbombából: színésznő -I- A bizonyítás évei Férje lesz a partnere Elindult a Nemzeti Szín­házból és­­ visszaérke­zett ... Ami közben történt, elmondja a főszereplő, Pécsi Ildikó. — Másodéves főiskolás voltam, amikor először sta­tisztáltam. Még a régi Nem­zetiben, a Blaha Lujza téren. Az „Antonius és Cleopátrá”­­ban „alakítottam” Octavia egyik udvarhölgyét. Szöve­gem csupán ennyi volt: igen­is. Két évvel később — már végzősként — itt kaptam el­ső komoly szerepemet: Abi­gélt a „Salemi boszorká­­nyok"-ban. Marton Endre szerződtetni is akart, de az akkori rendelkezések szerint a végzett főiskolásoknak két évet vidéken kellett eltölte­­niük, csak azután jöhettek vissza Budapestre. Pécsre kerültem, s nem bántam meg. Sok jó szerepet kap­tam, s ezeknek köszönhet­tem, hogy a Vígszínház fel­figyelt rám. Három évadon át játszottam a Szent István körúton, majd — ugyancsak három évre — a Mikroszkóp Színpad következett. De én mohó voltam, háromfelvo­­násos színdarabok főszerepé­re vágytam, és ez Kecske­méten — ahová átszerződ­­tem — lehetővé vált. Igaz, közben Budapesten néhány évre „leírtak” a szakmában. Se film, se televízió, se rá­dió ... És akkor jött a „Bol­dogtalan hold” főszerepe, Gábor Miklós partnereként. Majd egy parádés alakítás a „Veri az ördög..." című magyar filmben. — Igen, ezeknek a felada­toknak köszönhettem másod­szori felfedezésemet. De most nem szexbombaként, mint annak idején — hisz közben nemcsak tudásban, de súlyban is bőségesen „gyarapodtam” —, hanem színészként is. Végére válto­zatos karakterfigurákat ala­kíthattam, s főként bizonyít­hattam: az Irodalmi Színpa­don, az Egri Várjátékokon, görög klasszikusokban a gor­­siumi nyári teátrumban, s több filmben, tévéjátékban. (S tegyük hozzá: sikeres vendégszereplésekkel a Thá­­lia Színpadon, a „Tóték"­­ban, a „Bal négyes páholy”­­ban, Miskolcon a „Szikla­fal” című Kertész tíkos-drá­­mában.) — Néhány hete ismét a Nemzeti Színházban próbál. Hogy került sor a vendég­­szereplésre? — Zsámbéki Gábor még Kecskemétről ismert, ezért bízta rám Lepedő Dolly — Falstaff szeretője — hálás figuráját a „IV. Henrik"­­ben. Most ráadásul jó né­hány új tévészerepe is a „nyakamba szakadt”. Erikát alakítom Örkény István „Kulcskeresők” című művé­nek tévéváltozatában, s nyomban utána Illyés Gyula „Különc”-ének női főszerepét játszom. Szerepelek még egy zenés western-paródiában is, amelyet szilveszterkor mu­tatnak majd be. S ezek mel­lett önmagamat — azaz egy válogatott labdarúgó felesé­gét — játszom Kósa Ferenc új filmjében. Film­beli férjem — valódi párom, Szűcs Lajos lesz, aki már csak azért is nagy örömmel vállalta f el ezt a számára újszerű munkát, mert így — lelkendezve közölte velem — „jogosult” lett arra, hogy valóra válthassa régi álmát, és játszhasson a SZŰR szí­­szészválogatottjában... Garai Tamás © HARSÁNYI GÁBOR vette át —­ mint vendég — Kabos Lászlótól a „Nyitott ablak” főszerepét a Vidám Színpadon, s szombaton este nagy sikerrel mutatkozott be a zenés bohózatban, melyet Kalmár Tibor rendezett. © TABI LÁSZLÓ „Eny­hítő körülmény” című víg­játékából tévéfilm készül, Kazán István rendezésében. A főbb szerepeket Andai Györgyi, Zenthe Ferenc, Horkai János és Dyabronka József alakítja. A LISZT FERENC szüle­tésének 169. évfordulója al­kalmából október 22-én este ünnepi hangversenyt ren­deznek a Zeneakadémián, Szabó Csilla és a MÁV Szimfonikusok közreműkö­désével. Vezényel: Hans Richter, a Magyar Televízió nemzetközi karmesterverse­nyének díjnyertese.­­ A FEHÉR HOLLÓ Tár­saság — melyet 1923-ban ala­pítottak olyan nagy művé­szek, mint Csortos Gyula, Bárdi Ödön, Szerémy Zol­tán, Somló István, Zerkovitz Béla, Lukács Pál és Pethes Sándor — ez évi „nagyrepü­lését” pénteken este rendezi a Fészek Klubban. Ez alka­lomból adják át először a társaság díszplakettjét, Búza Barna szobrászművész alko­tását, a társaság legrégibb tagjainak.­­ RÓZSA GYÖRGY fes­tőművész, aki római és pári­zsi tanulmányútjai után a bolíviai, majd a haladó rendszer vérbe fojtását kö­vetően a chilei művészeti élet egyik szervezője és ki­emelkedő alkotója lett, majd a Pinochet-junta fasiszta puccsa után kalandos úton tért vissza Budapestre, a hét végén nagy sikerrel mutat­kozott be a salgótarjáni képcsarnokban. A kiváló művész, akit számos szolida­ritási tárlata nyomán már jól ismer a képzőművészetet kedvelő közönség, ezúttal a legutóbbi öt év termésének legjavával szerepel az októ­ber 2-ig nyitva tartó — hosszú idő után az első — gyűjteményes kiállításon.­­ A MISKOLCI Megyei Könyvtár kiadásában most jelent meg a tudományos­fantasztikus és utópisztikus művek bibliográfiája, amely 450 oldalon 2860 címszót tar­talmaz, Csiszár Jolán és Csőry Lászlóné szerkesztésé­ben. A bibliográfia a magyar nyelven megjelent e tárgyú írásokat dolgozza fel, a kez­detektől 1978-ig. • VICTOR HUGO „Nyo­morultak” című regényének musical-változatát Robert Hossein rendezésében mu­tatják be a párizsi Sport­­palotában, Claude Michel Schönberg és Alain Boublil zenéjével. Jean Valjeant , melyet annak idején Harry Baur, majd Jean Gabin ját­szott a filmen, most Maurice Barrier formálja meg a színpadon.­­ A VÁCI Múzeum Egye­sületet ismét életre hívják. A nagy múltú társadalmi szervezet 1896-tól 1948-ig működött. Megalakulását Tragor Ignác, a múzeumala­pító kezdeményezte. Fél év­század alatt száznál több helytörténeti könyvet adtak ki, s széles körű aktív társa­dalmi hálózatot csoportosí­tottak az intézmény köré. Az új alapszabály-tervezetet most vitára bocsátották és az alakuló közgyűlést októberre tervezik.­­ HELTAI GÁSPÁR „Ponciánus császár histó­riája” című munkája most jelent meg könyvminiatűr­ben. A több mint 600 olda­las, művészi kivitelű könyv­­parány a Pátria Nyomdában készült. A tipográfia és a kötés Földi Vilmos munkája. //... kinek az élete? Budapesti beszélgetés a londoni szerzővel A Madách Színház szom­baton este kirobbanó siker­rel mutatta be Brian Clark ■ „Mégis, kinek az élete?” című drámáját. A premieren részt vett a szerző is. — Meg sem tudnám szám­lálni, hol mindenütt mutat­ták be már eddig ezt a szín­művemet, pedig előzőleg hét évig „házaltam” vele, míg színpadra jutott — mondotta az előadás után. — Európa csaknem valamennyi orszá­gán kívül színre került Észak- és Dél-Amerikában, Ausztráliában, Indiában, Ja­pánban s több afrikai állam­ban is. — A darab témája igen kényes és vitatott kérdést vet fel: indokolt esetben ren­delkezhetünk-e az életünk­kel? — Drámám nem a halálról szól, hanem az életről, a sza­badságról, az emberi méltó­ságról. Bemutatása után meg­számlálhatatlan sok levelet kaptam, többségük a színmű mondanivalójával értett egyet. Megválasztottak — a többi között — az angliai Ge­rincsérültek Társaságának tiszteletbeli tagjává (darabom hőse ugyanis ebben a beteg­ségben szenved). Színmű­vemben a megoldást egy 900 éves, a Magna Chartában szereplő törvény szolgáltatja. Néhány hónappal a londoni premier után értesültem ar­ról, hogy a floridai legfelsőbb bíróság, hasonló perben, erre a törvényre hivatkozva dön­tött. Lám, az élet utánozta a művészetet... — Mi a véleménye a buda­pesti előadásról? — Udvariaskodás nélkül, úgy érzem, egyike az általam látott legjobbaknak. Nem tudok magyarul, így a bemu­tatón színpad helyett a néző­teret figyeltem, a közönség reagálásán mértem le a ren­dezés és a színészi játék ha­tását. —i OROSZLÁNOS GOTHÁR Velencei díj után Pintér és Kleist „A legérettebb film a fesztiválon”. (La Stampa), „Harmóniát képes teremteni a magánügyek és a társa­dalmi problémák között” (L’Unita), „Teljesen új hang! Száraz, objektív, szag­gatott.” (Il Tempo), „A leg­jelentősebb alkotás az első­filmesek munkái között” (Il Messagiero). Csupán néhány mondat a legnagyobb olasz lapok kritikáiból. A film, amelyről ezekben szó esik: Gothár Péter „Ajándék ez a nap” című, a velencei film­fesztiválon nagydíjat — Arany Oroszlánt — nyert alkotása. Harminchárom éves, a fő­iskola elvégzése után nyolc évig a televízióban dolgo­zott. Ottani munkái közül nagy visszhangra találtak a „Felső-Ausztria”, az „Imre” és „Násznép” című munkái. Egy év óta a kaposvári Csiky Gergely Színház fő­rendezője. — Színházi vagy filmren­dezőnek tartja inkább ma­gát? — Rendezőnek! — hang­zik a válasz. — A színpad és a filmvászon között minid -­­ össze technikai különbségek vannak, a lényeg ugyanaz. A televíziót azért cseréltem fel Kaposvárral, mert a színház olyan hely, ahol minden munka és minden idő kevés. Tehát: mindig van mit csinálni. — Számított a velencei el­ismerésre? — Egy fesztiválon soha sem lehet előre tippelni. Túl sok a film, az irányzat, a szemlélet. De a magyar filmművészet évek óta jelen van minden jelentősebb szemlén, s rangot, elismerést, figyelmet vált ki. Úgy ér­zem, bár a díjat hangsú­­lyozottan egy film kapta, az elismerés a mai m­agyar filmművészet egészének is szólt. Persze, nagy szemé­lyes örömet jelentett szá­momra — adalékot, ráadást a filmkészítés öröméhez. — Tervei? — Nemrég fejeztem be a Mrozek írásából készült „Rendőrség” című tévéjáté­komat, Kaposvárott pedig Harald Pinter és Kleist egy­­egy művét állítom színpadra. Új filmet is szeretnék for­gatni, de még csa­k az elő­kés­zületek­nél tartok. Ann­yi biztos: arról a generációról szól majd, amelyhez ma­gam is tartozom: a hatvanas évek fiatalságáról. HerrySzemközt Kontár Lászlóval — A hatvanas évek ele­jén a magyar beat őskorá­ban ünnepelt sztár volt. Népszerű rock and roll éne­kes abban az időben, ami­kor a világ Elvis Presley-ért rajongott. A hetvenes évek elején azonban eltűnt a „do­bogóról”. Miért? — Belefáradtam a nagy hajszába és a sok sikerte­len próbálkozásba. Az ön­álló énekesi szerepléssel a Hanglemezgyár javaslatára próbálkoztam. Felléptem már több fesztiválon. Így a csehszlovákiai Dec­inben, Drezdában, az NDK-ban, legutóbb Bulgáriában az Arany Orfeusz énekverse­nyen. Több rádiófelvételem is készült, s legutóbb Pres­ser Gábor dalát énekeltem, „Az áldozat” című filmben. — Nemrégiben megjelent, s napok alatt hiánycikk lett első kislemeze. — Két dal van a lemezen. Az „Oh, csak a hajnal jön­ne már” Presser Gábor szer­zeménye. A „Fehér Hold” zenéjét Nagy Tibor, szöve­gét pedig jómagam írtam. Úgy tudom, a lemezből ha­marosan újabb példányok kerülnek a boltokba. No­vember elején kezdődnek első nagylemezem felvételei. A szerzők között van Pres­ser Gábor, Nagy Tibor, Fa­ragó István és a Szörényi— Bródy páros. A televízióban az „Egymillió fontos hang­jegy’’ című műsorban lépek fel, Dobray György rende­zésében. — Tervez-e önálló kon­certet? — A jövő év elejére. Egyetemi klubokban mutat­kozom be nagylemezem da­laival és műsorom kereté­ben Elvis Presley-blokkot is bemutatok. (sebes) Elexeres Az 51-es dosszié Francia film. Gilles Per­­rault regé­nye nyomán írta és ren­dezte: Michel Deville. Oktatófilm, kémiskolák és kémelhárító központok nö­vendékei, munkatársai szá­mára. Megtudjuk, sőt rész­letes alapossággal megta­­nulhatjuk belőle, miként kell egy adott személyt. — lehetőleg minden feltűnés nélkül — megfigyelni, ut­cán, autójában, sőt otthoná­nak legeldugottabb sarká­ban is. Hogyan kell felderí­teni múltját, családi körül­ményeit, szokásait, rejtett hajlamait, barátait és ellen­ségeit. S mindezek birtoká­ban pedig — megtörni ge­rincét, leküzdeni ellenállá­sát és a halálba kergetni. Bemutatja a film az eh­hez szükséges eszközöket, lehallgató készülékeket, nyakkendő- és gégemikrofo­nokat, rejtett film- és tévé­kamerákat, no meg a nyo­mozás, követés, a fondorla­tos információgyűjtés és a kapott adatok feldolgozásá­nak élenjáró módszereit. Csak az nem derül ki a produkcióból: miért szánták ezt a szigorúan szakmai filmtankönyvet nyilvános bemutatásra? Azt meg vég­leg lehetetlen kinyomozni — még a filmen látott zse­niális eszközökkel sem —, mivégre kellett hazai bemu­tatásra megvásárolni, s drá­ga pénzen szinkronizálni? -it. Idős művészek javára Impozáns gálaest Nagyszabású gálaestet ren­dez az Országos Rendező Iroda KISZ-szervezete októ­ber 23-án a Zeneakadémia nagytermében az idős mű­vészek, illetve a budapesti színészotthonok lakói javá­ra. A monstre műsorban fellép — a többi között — Major Tamás, Gobbi Hilda, Lukács Sándor, Juhász Já­cint, Béres Ilona, Sinkovits Imre, Gombos Katalin, Bod­rogi Gyula, Voith Ági, Gál­­völgyi János, Bencze Ilona, Maros Gábor, Koncz Gá­bor, Bujtor István, Bálint András, Lehoczky Zsuzsa, Hámori Ildikó, valamint Pitty Katalin, Póka Balázs, Sólyom Nagy Sándor és Kincses Veronika. A köny­­nyűműfajt Ihász Gábor és Máté Péter képviseli, s fel­lép Rodolfó is. Zene: a Benko-dixieland, és a Zene­­akadémia zenekara. A rádió és televízió KISZ-fiataljai — ugyancsak társadalmi munkában — műsort készí­tenek a gálaestről. TRAPPER FARM A BUDAPESTI NEMZETKÖZI VÁSÁRON A Skála és a Lenfonóipari Vállalat Trapper farmján — a BNV llt-as bejáratával szemben —, A SZÁZÉVES FARMERDIVAT LEGÚJABB MODELLJEIBŐL VÁSÁROLHAT. A Skála várja a vásár látogatóit a trapper farmon.

Next