Heti Budapest, 1989. július-december (1. évfolyam, 17-42. szám)
1989-07-01 / 17. szám
Sár,gaz, béka - Óbudán Tisztelt Szerkesztősed! Azzal a kéréssel fordulok önökhöz, hogy látogassanak el a Római úti lakótelepre. Ez Budapest egyik legszebb és legdrágább lakótelepe. Mi, akik itt lakunk, szeretjük is, de annyi probléma van, amivel nem tudunk megküzdeni, hogy teljesen tehetetlennek érezzük magunkat. Az Arató Emil Általános Iskola és a Nánási út közötti rész teljesen elhanyagolt, elvadult. Mi 1987 tavasza óta lakunk itt, azóta nincs itt semmi, csak por vagy sár, gaz és béka. Parkosítás, játszótér nincs. A kamaszgyerekeknek semmi sincs. Utca, autóparkoló sincs. Nem tudjuk, hogyan pattanhatott ki a tervezők agyából az a megoldás, hogy a járda és az úttest ugyanaz. Ráadásul keskeny. Rengeteg üres térség van szerencsére (pocsolya, békatanya, vadkender), ahová játszóteret, dühöngőt, netán parkolót lehetne építeni. Az autók a keskeny járdákon állnak, a sárban állnak, csak ott nem, ahol kéne, a parkolókban. Mert, ugye, az nincsen. A gyerekek rohangálnak a sárban, a porban, a járdaúttesten. Mert, ugye, az egészséges gyerek az olyan, hogy rohan — a járdán parkoló autók közül a járdán szép lassan jövő autó alá. Igazán nem túl gyakran. Két év alatt egyszer. Szerencsére. De annak az egy szülőnek esz nem vigasz. És nekünk, a többieknek sem. Egy sétálóutca azért van a lakótelepen. Az Amfiteátrum utca. Érdemes lenne megszámolni, hány autó parkol és közlekedik rajta nap mint nap büntetlenül. A lakótelep néhány „igazi” utcája kész életveszély. Keskenyek, kanyargósak, beláthatatlanok. Két kocsi egymással szemben nem fér el. Tudjuk, hogy az ország nehéz helyzetben van, de mi állampolgárok is. Sajnos a tanács helyett nem tudjuk az egész telepet parkosítani stb. Nem szabad hagyni, hogy egy ilyen szép lakótelep teljesen lepusztuljon. Tisztelettel: Horváth Gáborné Bp., Varsó u. 3. II. e. 5. 1031. Gyakori az árváltozás! Tokaji aszú anno 168? címmel megjelent cikkel kapcsolatban az alábbiaikat közöljük : Az évjáratot jelző dátumot valóban sajnálatos módon eltakarják az árjelző tikettek, ennek azonban az az oka, hogy az eredeti címkén az évszám fölött jelölik a fogyasztói árat Változó világunkban a sorozatos árváltozások korában az a szándék vezérelte az árazást végző munkatársainkat, hogy egyértelműen tájékoztassák vásárlóinkat az érvényes fogyasztói árról, ezért a régi árra nyomták az új árat jelző tikettet. Mindazonáltal köszönjük vásárlóink szíves észrevételét. Kadelka Lászlóné Csemege Kereskedelmi Vállalat Várjuk az Ön felháborodását kiváltó, környezetében észlelt hiányosságokról készült felvételét. A képért a sajtóban szokásos honoráriumot fizetjük. Ingyenes tanszercsomag A Gyermekérdekek Magyarországi Fóruma nevében Böjte József társelnöktől a következő levél érkezett: dr. Bielek Józsefnek, a Fővárosi Tanács elnökének. „Örömmel értesültünk arról, hogy tanácsuk döntése alapján az alsó tagozatos gyerekek 1989. szeptemberétől — a fővárosi költségvetés terhére — ingyenes tanszercsomagot kapnak. Intézkedésüket mind a tankötelezettség teljesítése szempontjából, mind szociális lépésként példaértékűnek tartjuk. Döntésük, amely egybevág Fórumunk egyik gyermeknapon nyilvánosságra hozott javaslatával, azt is példázza, hogy a gyermekek érdekeit — kormányzati intézkedések híján — helyi erőfeszítések hathatósan szolgálhatják.” Hová szökött a víz a kútta!? Kellemes séta reményében sétáltunk ki családommal a Margitszigetre. Bosszankodva láttam, hogy nem működik a szökőkút. Azt ugyan nem tudtam megállapítani, hogy még nem, vagy már nem, de a rossz tapasztalatok miatt ragadtam tollat. Mert nemcsak nyári rekkenő hőségben, hanem egyébként is kellemes látvány a működő szökőkút. Gyerekeknek jó játék, felnőtteknek szemgyönyörködtető élmény a Sziget eme „tartozéka”. Ezúton is kérem az illetékeseket, figyeljenek rá. Dóka Aladár Budapest 2 HETI BUDAPEST Aki a galambokat eteti... Schwartz Lászlónétól, a Fekete István Állatvédő Egyesület tagjától kaptuk az alábbi levelet: Április 18-án, délután fél négy körül, a Zuglóból jövő 44-es villamos végállomásától (Keleti pu.) mentem le a metró aluljárója felé. Arra lettem figyelmes, hogy egy cigány fiatalember, enyhén imbolyogva leguggol a galambok közé,, egy kilós kenyérből eteti őket. Kissé ittas lehetett. Egy öreg cigány alig tudott kimászni a pad mögül, ahol éppen vécézett. Amikor sok galamb összegyűlt, a fiatalember elvette az öreg botját és közélbük vágta. Egy ott is maradt sérülten. Felemelték, elkezdték a tollát tépni, padhoz csapták, ráültek stb., hogy megdögöljön. A másik fiút pedig leszalasztották az aluljáróba, hátha talál ott egy másik sérült galambot is. Gondoltam, megvárom, mi történik még. Szerencsére a fiú üres kézzel jött vissza. Mondtam neki, hogy szégyellje magát, szólok a rendőrnek. Durva röhögés volt a válasz. Siettetem le, mert éppen ott sétált két rendőr. Amikor elmondtam nekik, mit művelnek ott fent, azt mondták, ismerik őket, tudják a nevüket is. Nem tudnak semmit tenni, nem büntetendő, amit csinálnak. Sajnos én sem tudtam mit csinálni. Elfelejtettem a rendőrök figyelmét felhívni, hogy ez Budapest egyik központi helyén történik, egy pakkban, ahol talán mégsem lenne szabad a padokat összepiszkítani, a hazaiak és külföldiek szeme láttára. Ma még nincs komoly állatvédelmi törvényünk, de úgy tudom, létezik olyan paragrafus, hogy közbotrányt okozni, nyilvános helyen állatot kínozni büntetendő cselekedet. Kérem, hogy írjanak erről a lapban, mert, sajnos, mást, úgy látszik, nem tehetünk, mint hogy a közvéleményt az ilyen esetek ellen hangoljuk. Előre is nagyon köszönöm.” Bonyolult pályázat Tisztelt Szerkesztőség! A Népszabadság, illetve a Népszava 1989. május 26-i számában — gyorshírben közölték, hogy a Heti Budapest ez év május 27-i számban teljes terjedelemben közli a fővárosban megpályázható tanácsi bérlakások címjegyzékét Szombaton — május 27-én — a Havanna-lakótelep központi újságstandjánál a déli órákban az újságárus fennhangon közölte, hogy: „Ilyen újságról nem tudok. Most hallom először. Próbálja meg talán beljebb a városban.” Ezek után buszra kellett szállnom, félórás utazás után a Rákóczi út és Nagykörút sarkán sikerült megszerezni a lapot. Az újság gyors áttekintésekor megállapíthattam, hogy a különböző csoportosításban közölt ajánlatok érthetetlenek , találgatásokra kényszerítenek. Az újság magyarázó szöveget nem tartalmazott. Úgy gondoltam, ezt a hiányt majd pótolja a XVIII. Kerületi Tanács Ügyfélszolgálati Irodája. A Heti Budapest 5. oldalán a Lakáspályázati nyomtatványok árusítása és átvétele című fejezetben a XVIII. kerületi Városház utca 16. számot jelölték meg, ahol az ügyfélszolgálati iroda működik. A megadott címen a XVIII. kerületi házasságikötő terem működik. Érdeklődésemre közölték, hogy a címet rosszul közölték, az ügyfélszolgálati iroda ugyanis több éve a XVIII. kerület, Vörös Hadsereg útján (régi néven Üllői úton) működik, a lőrinci piac mellett (közel 2—3 kilométer távolságra a megadott címtől). A nyomtatvány megvásárlása a fenti kényszerű kaj nyár után, viszonylag már könnyen megtörtént. Kértem az ügyfélszolgálati iroda csinos előadónőjét, magyarázza el, mit jelentenek az újságban közölt különböző megfogalmazások, mert számomra érthetetlenek. Például mi az, hogy: 1. helyreállítandó lakások; 2. átmenetileg nem kiutalható lakások; 3. helyreállítandó, átmenetileg nem kiutalható lakások; 4. bármely pályázónak átmenetileg kiutalható lakások; 5. beköltözhető, helyreállítandó lakások; 6. helyreállítandó, bármely pályázónak átmenetileg kiutalható lakások; 7. helyreállítandó, átmenetileg kiutalható lakások. Az előadó, minit mondta, készséggel válaszolna, de maga sem tudja, mert a XVII. kerület vonatkozásában ilyen megjelölések nem történtek, így azok nem tőlük származnak, így tehát tollat ragadtam, mert felháborít a lélektelen, bürokrata, slampos hivatali magatartás. Nemcsak felső szinten kell a munkát megreformálni — racionalizálni! A lakossági közérzetet az ilyen és ehhez hasonló „intézkedések” igen nagymértékben befolyásolják. Egy ilyen „piti” ügyet sem képesek az óriásira duzzasztott tanácsi szervezetek lebonyolítani minden állampolgár megelégedésére. Mit lehet várni nagyobb, komplikáltabb esetekben? Mert mit mulasztottak el a Fővárosi Tanács illetékesei ? — A május 26-i újsághírben közölni az igénylői jogosultságot ; — a XVIII. Kerületi Tanács Ügyfélszolgálati Irodájának pontos címeit (valós helyét) az újságban közölni; — az igényelhető lakások különböző csoportosításánál rövid magyarázó (eligazító) szöveg elhelyezését; — valamint az utalást arra, hogy az igényelhető lakások címjegyzékét leközölő lapot csak belső kerületekben lehet beszerezni. Tisztelt Szerkesztőség! Felmerül bennem a kérdés, hogyan lehet megszervezve a kerületi tanácsokhoz benyújtott igénylések nyilvántartása, továbbítása a Fővárosi Tanácshoz, a teljeskörűség biztosítása stb. Az előzőekben leírtak alapján jogosan tölthetnek el aggodalmak. Király László Budafoki út 26., I. 4. 1111 Kutphitiastó vagy porkoló? Nem tudja a jobb kéz, mit csinál a bal? ... vagy netán az utca embere „rendet rakott”? — kérdezi egy zuglói olvasónk, aki a következőkről számol be levelében: „Egy szép napon táblát láttam meg a Kolumbusz utca és Dorozsmai utca sarkán, ahol a földalatti, az 1-es és 25-ös busz, valamint a 69-es villamos végállomása van, ahol rengeteg kocsi parkol és fordul meg (benzinkút is található itt), ahol KISZ-iskola és kollégium is van ... szóval a táblán a következő felirat volt olvasható: a XIV. Kerületi Tanács V. B. által kijelölt kutyafuttató ... A környék kutyásai örültek a táblának, mert végre nyugodtan sétáltathatták ebeiket, nem kellett félniük az esetleges bírságolástól. Ám néhány nap múlva a tábla eltűnt, s most törjük a fejünket, mi volt ez, s hová tűnt a tábla, s mihez tartsuk magunkat a továbbiakban?” * Mennyit ér ez érdemjegy? Dr. Pirithy Dezsőnének, a Hajós Alfréd Általános Iskola igazgatóhelyettesének cikkéhez az alábbi észrevételeket fűzöm. A cikkben az általános iskolából kilépő korosztály miatti nemes szándékú aggodalmában ragad tollat a szerző és tekint át néhány peuralgikus — vagy annak vélt — pontot a középfokú beiskolázás rendszerében. A cikkben kifejtett véleményét sok tekintetben osztom, néhány pontjával azonban vitatkozom. Valóban a „csúcson vagyunk” — nem kérdőjellel, hanem állításként. Csúcson vagyunk az érintett korosztály létszáma, a beiskolázás felőkészületei, tájékoztatási és lebonyolítási munkálatai terén egyaránt mind az iskolában, mind az irányító szerveknél. A gyermek pályaválasztásában valóban meghatározó a szülő elképzelése, de a gyermek adottságai is. A szükségszerűen kialakult versenyhelyzet alapja elsősorban a szülők elképzelése, amely nem mindig számol, vagy nem ismeri fel kellően a gyermek tényleges adottságait. Ugyanakkor éppen ez a versenyhelyzet lehet alapja a középfokú intézmények önmegújító törekvéseinek, innovatív szellemük további kibontakozásának. Nyilván meg lehet kérdőjelezni, ha egy középfokú intézmény mechanikus — csak érdemjegy alapján való — felvételi eljárást alakított ki. De feltételezhető, hogy az érdemjegyek és a tanulói minősítés együtt a képességeket, adottságokat is tükrözik, melyek egy későbbi életszakasz differenciált fejlődésének prognózisára is utalhatnak. Így már joggal lehet alapja a szükségszerű válogatásnak azokban a középfokú intézményekben, ahol túljelentkezés van. Ennek a biztonságát az általános iskola jelentősen elősegítheti a továbbtanuló gyermekről kialakított minél hitelesebb képpel. Olyan tartalmú és szellemű felvételi „vizsga” kívánatos, mely — a fentiekben vázoltakhoz kapcsolódva — nem az adott pillanat tantárgyi tudását méri. Ilyen kezdeményezés az évről évre finomított két tanítási nyelvű felvételi vizsga is. A központi szabályozás alapján eddig érvényes egységes rendet a jelen tanévben váltotta fel igazán először az iskolák önszabályozásának lehetősége a beiskolázás terén. Nyilván állandó és folyamatos korrekcióra van e téren is szükség, minden iskolatípusban, függetlenül a beiskolázandó korosztály létszámától Míg a jelenlegi oktatási terv van érvényben, mely szerint valamennyi tanuló — aki még nem töltötte be a 16. életévét — köteles valamilyen középfokú iskolába beiratkozni, megakadályozza azt, hogy az iskolák igazi minőségi követelményeket támaszthassanak a felvételinél. Ha azt meg is teszik, csak a másik iskola rovására tehetik, mivel a gyereket valamelyik iskola köteles felvenni. Ez a rendszer gyengíti a tanulók motivációját az általános iskola sikeres elvégzésében és akadályozza a középfokú iskolák minőségi munkáját. Éppen ezért, mi, akik a főváros oktatásában dolgozunk, több alkalommal kezdeményeztük oktatási rendszerünk felülvizsgálatát. Az alapfokú oktatás időtartamának és a tankötelezettség egybehozását, a sokkal rugalmasabb, sokszínűbb, minőségi követelményeket bátran támasztó középfokú oktatási rendszer kialakítását szorgalmazzuk. Szükséges és remélhető a cikkben jelzett azon tendencia, miszerint a jövőben számolni kell a gimnáziumnak — mint iskolatípusnak — a megerősödésével. Sok más ok mellett elsősorban azért, mert a megnyújtott általános képzés lehet az alapja a jövő differenciáltabb szakképzési irányainak is. Budapest Főváros Tanács V. B. Művelődési és Sport Főosztály Botfalussy Magdolna , főelőadó