Heti Budapest, 1990. január-június (2. évfolyam, 1-24. szám)
1990-03-09 / 8. szám
сшйчэдт о зкшсттей Egy régi ház a Duna utcában C Aranyból volt a napkorong Ф Zsolnay csak bérelte a» Porcelánok a palotában Zsolnay-háznak mondják a tájékozottabb, s a história iránt némi érdeklődést tanúsító lakók azt a saroképületet, amely a Duna utca hármas, illetve a Váci utca harminckilences házszámmal jelölt telkén áll. A dolgoknak kétségtelenül kell legyen valamilyen alapja, hiszen mindmáig jól látszik a tatarozásra már régen megérett bérpalota falán, az első emelet magasságában, az a három relief, amelyek szinte egyértelműen a híres pécsi Zsolnay-üzemre utalnak. A déldunántúli város közismert jelvénye, az öttornyú templom mutatkozik az egyiken, s a másik kettőn korongon dolgozó mesterek működnek, szépen formált mozdulatokkal. Nem volna érdektelen kideríteni, ki volt ezeknek a reliefeknek az alkotója. Jóval több kvalitásról árulkodnak ugyanis annál, hogy nem valamely tucatiparosra gyanakodjunk, de ezzel az adattal egyelőre adós a várostörténeti irodalom. Még a legfrissebb s idevágó szakmunkában, Rajna Györgynek a Városvédő Egyesület gondozásában megjelent szobor- és táblakatalógusában nem találni utalást ezekre a művekre. Tehát Zsolnay-ház - mondják a környéken lakók, s ebbe akár bele is nyugodhatnánk, ha nem derülne ki a telekre vonatkozó birtoklapokból, hogy itt bizony soha nem volt tulajdonos a Zsolnay családnak egyetlen tagja sem. Ezt a bérpalotát pedig - eredeti állapotában, ahogy azt a BTM-ben őrzött fotó is tanúsítja, okkal illette meg az elnevezés, más építette, egy bizonyos Takács (Takáts) Lajos nevű csemegekereskedő, akinek üzlete egyébként a mai Astoria Szálló egyik elődépületében üzemelt. A Takáts-ház születésének éve 1899, amely dátum egybevág az ezt a környéket érintő nagy átrendezés időszakával. SZERKESZTI BÚZA PÉTER amikor itt valóban minden megváltozott, az Erzsébet híd hídfőjének kialakítása jegyében. A reprezentatív saroképületben lakott maga a tulajdonos is, s a mai legendáknál régebbi meséket ismerő emlékezők szerint büszke szimbóluma is volt otthona saját üzleti sikerének: úgy mondják, a barokkos kupolát ékesítő csúcsdísz napkorongját mindkét oldalán Ferenc József-aranyakkal rakta ki a tulajdonos, hadd szikrázza az ő napja is a gazdaságot. Takáts Lajos 1917-ben halt meg, de már előbb átadta üzletét hasonnevű fiának, s mert úgy gondolta: neki magának is szüksége van valamilyen mellékkeresetre, megfelelő bérlőt keresett a ház alsó traktusában kialakított üzlethelyiségekre. Ezt találta meg Zsolnay Vilmos személyében, aki éppen akkoriban vetette meg lábát Pesten - e tárgyban a részletek is tanulmányozhatóak a szomszédos oldalakon - s reprezentatív helyen keresett magának bemutatóterem és kereskedelmi iroda berendezésére alkalmas épületet. Zsolnay Vilmos „gyáros” és Takáts Lajos bérleti szerződése 1908. november 19-én kelt, és a pincére, a földszintre és a félemeletre vonatkozik. (A ház födémosztása azóta megváltozott, ahogy ez a korabeli fotóról is megállapítható.) Az itt közölt fénykép alapján a pesti üzlet kínálatának gazdagsága is felbecsülhető. A Zsolnay-gyár a negyvenes évek legelejéig működtette ezt a bemutatótermét, irodáját és áruraktárát. Felszámolásának közelebbi időpontjáról egyelőre nincsen adatunk. FOTÓ: GADÁNYI GYÖRGY