Heti Budapest, 1990. január-június (2. évfolyam, 1-24. szám)

1990-03-09 / 8. szám

сшйчэдт о зкшсттей Egy régi ház a Duna utcában C Aranyból volt a napkorong Ф Zsolnay csak bérelte a» Porcelánok a palotában Z­solnay-háznak mondják a tájé­kozottabb, s a história iránt némi érdeklődést tanúsító lakók azt a saroképületet, amely a Duna utca hár­mas, illetve a Váci utca harminckilences házszámmal jelölt telkén áll. A dolgoknak kétségtelenül kell le­gyen valamilyen alapja, hiszen mind­máig jól látszik a tatarozásra már régen megérett bérpalota falán, az első emelet magasságában, az a három relief, ame­lyek szinte egyértelműen a híres pécsi Zsolnay-üzemre utalnak. A déldunántúli város közismert jelvénye, az öttornyú templom mutatkozik az egyiken, s a másik kettőn korongon dolgozó meste­rek működnek, szépen formált mozdu­latokkal. Nem volna érdektelen kideríteni, ki volt ezeknek a reliefeknek az alkotója. Jóval több kvalitásról árulkodnak ugyanis annál, hogy nem valamely tucatiparosra gyanakodjunk, de ezzel az adattal egye­lőre adós a várostörténeti irodalom. Még a legfrissebb s idevágó szakmun­kában, Rajna Györgynek a Városvédő Egyesület gondozásában megjelent szo­bor- és táblakatalógusában nem találni utalást ezekre a művekre. Tehát Zsolnay-ház - mondják a kör­nyéken lakók, s ebbe a­kár bele is nyu­godhatnánk, ha nem derülne ki a telek­re vonatkozó birtoklapokból, hogy itt bizony soha nem volt tulajdonos a Zsolnay családnak egyetlen tagja sem. Ezt a bérpalotát pedig - eredeti álla­potában, ahogy azt a BTM-ben őrzött fotó is tanúsítja, okkal illette meg az elnevezés, más építette, egy bizonyos Takács (Takáts) Lajos nevű csemegeke­reskedő, akinek üzlete egyébként a mai Astoria Szálló egyik elődépületében üze­melt. A Takáts-ház születésének éve 1899, amely dátum egybevág az ezt a környé­ket érintő nagy átrendezés időszakával. SZERKESZTI BÚZA PÉTER amikor itt valóban minden megvál­tozott, az Erzsébet híd hídfőjének kiala­kítása jegyében. A reprezentatív sarok­épületben lakott maga a tulajdonos is, s a mai legendáknál régebbi meséket ismerő emlékezők szerint büszke szim­bóluma is volt otthona saját üzleti sike­rének: úgy mondják, a barokkos kupo­lát ékesítő csúcsdísz napkorongját mindkét oldalán Ferenc József-aranyak­­kal rakta ki a tulajdonos, hadd szikrázza az ő napja is a gazdaságot. Takáts Lajos 1917-ben halt meg, de­­ már előbb átadta üzletét hasonnevű fiá­nak, s mert úgy gondolta: neki magának is szüksége van valamilyen mellékke­resetre, megfelelő bérlőt keresett a ház alsó traktusában kialakított üzlethelyisé­gekre. Ezt találta meg Zsolnay Vilmos személyében, aki éppen akkoriban ve­tette meg lábát Pesten - e tárgyban a részletek is tanulmányozhatóak a szom­szédos oldalakon - s reprezentatív he­lyen keresett magának bemutatóterem és kereskedelmi iroda berendezésére alkalmas épületet. Zsolnay Vilmos „gyáros” és Takáts Lajos bérleti szerződése 1908. novem­ber 19-én kelt, és a pincére, a földszin­tre és a félemeletre vonatkozik. (A ház födémosztása azóta megváltozott, ahogy ez a korabeli fotóról is megállapítható.) Az itt közölt fénykép alapján a pesti üzlet kínálatának gazdagsága is felbe­csülhető. A Zsolnay-gyár a negyvenes évek legelejéig működtette ezt a bemutató­­termét, irodáját és áruraktárát. Felszá­molásának közelebbi időpontjáról egye­lőre nincsen adatunk. FOTÓ: GADÁNYI GYÖRGY

Next