Heti Hírnök, 1991. január-május (3. évfolyam, 1-22. szám)
1991-02-21 / 8. szám
1991. február 21. új új Új 15 Visszatér a Turulmadár Edelénybe! Az edelényi új önkormányzat, lelkiismeretének indíttatására, újrakötözi és ápolja a település még mindig vérző háborús sebeit, így eltűntek a Fő térről a szobrok. Eltűnt a szovjet tank és ágyú az Ifjúsági Művelődési Ház elől, és eltűnt a hősi emlékmű is a város szívéből. E hősi emlékművet 1930-ban állították fel az első világháború áldozatainak emlékére. A hetven „ifjúi szívből kicsorduló vér" nyugalmát és emlékét csendesen őrizte a Kossuth címer és a Turulmadár. Az archív felvétel az 1930- as szoboravatón készült. A virágsátor fölött a lepel állt, mely fellebbentésével közös életet kapott a katona, a címer és a turul. Itt rótták le gyertyát égetve, és csendes imával tisztességüket a város polgárai az első háború, és aztán a második világégés hősi áldozatai előtt a hozzátartozók. Itt rótták le kegyeletüket az edelényiek a haza születésnapján, március idusán . . . míg 1951- ben egy fagyos éjszakán az emlékmű ledőlt. E tényről sajnos fényképfelvétel nem készülhetett, pedig 51 -ben sokkal fejlettebb volt a fotótechnika, mint 1930-ban. A lakosság rémült megdöbbenése, és az áldozataiért való tettrekészsége miatt, a talapzat és az edelényi katona visszakerült az eredeti helyére, de a címer és a turulmadár nélkül. Egyesek szerint a turul végleg elhagyta Edelényt és környékét. Nem is tehetett egyebet, hisz a város másik terére, szobornak kiképezve felállíttatott az orosz tank és ágyú. A rossz nyelvek szerint a tank csöve a turulra irányult, és bármely viszszaköltözési szándékát a madárnak az eredeti fészkére lerombolhatta volna. És ím, az önkormányzat intézkedése folytán, nemcsak esztétikai szépítkezés történik a városban, hanem minden megkapja a maga helyét. Többszöri kérésre sem tudták elszállítani sem a honvédség, sem a vasolvasztó műhelyek a tankot és ágyút a szállítási költségek miatt. így, átadták a városban működő elmegyógyászatnak, ahol az idős betegek háborúsdit játszhatnak a már „békés hadi eszközökkel”. A hősi emlékművet pedig az önkormányzat a lakosság áldozatos segítségével együtt leszedette talapzatáról, elszállíttatta Budapestre, hogy a Képző és Iparművészeti Lektorátus támogatásával megújíttassa. Az obeliszket Antal Sándor kőfaragó javítja ki, míg az új Turulmadarat Stremény Géza szobrászművész készíti el három mázsa bronzból. A jó reménységek szerint március 15-én visszakerül a címeres Turulmadár az eredeti helyére, hogy őrizze a második világháború 91 magyar, és Slezsák Imre által felkutatott 208 zsidó vértanú emlékét... és természetesen Edelény város Fő terének békéjét és szépségét. György Horváth László Mielőtt leég a motor... Az utóbbi időben szinte varázserőt tulajdonítunk ennek a szónak. Mert ez lesz az, ami a mélyponton lévő gazdaságunkat ki fogja húzni a gödörből. A piacon ugyanis könyörtelen törvények uralkodnak. Vagy tud a társadalom számára elfogadható áron termelni a cég, vagy elbukik. Egyes közgazdászok szerint a piacgazdaság elemei már nálunk is megjelentek. Csakhogy . .. Csakhogy mostanában egyre többször találkozunk olyan jelenségekkel, amelyek sehogysem illenek bele a piacgazdaság keretei közé, ellentmondanak a könyörtelen piaci törvényeknek. Konkrétabban: A piac egyik alapvető törvénye, hogy az árakat a kereslet és a kínálat szabályozza. Ha nagy a felhozatal, csökkennek az árak. Kicsi a kínálat, az árak emelkednek. A hazai húspiacon ennek éppen az ellenkezőjével találkozunk. A tv bemutatta, hogy a hűtőházak telítve vannak eladhatatlan hústermékekkel. A vágóhidak kapacitása nincs kihasználva, mert már nem tudják a húst hol tárolni. A felvásárlás megállt, a tenyésztőknél ott van az eladhatatlan jószág, a piac pang. Azt megértem, hogy a hazai fogyasztást azzal a céllal fogják vissza, mert a megmaradt termék exportjával külkereskedelmünk javulását akarják elérni. De nem tudom agyilag hová tenni a kialakult helyzetet. Kinek jó az, hogy a sok hús ott van a hűtőházakban, fogyasztja a hűtéshez szükséges energiát, a lakosság nagy része pedig egyre kevesebb húst fogyaszt, mert képtelen megfizetni az árakat. Hol van ilyenkor a kereslet-kínálat törvénye? Hasonló a helyzet a tejjel is. Azt hiszem, nem egy sokgyermekes családnak fájt a szíve, mikor azt látták a tv-ben, hogy a frissen fejt tejet a csatornába öntik, mert nem tudják eladni. Ugyanakkor vészesen csökken a tejfogyasztás, mert a létminimum határán élők nem tudják megfizetni a tej jelenlegi árát. Miért nem érvényesül itt is a kereslet-kínálat törvénye? Ezek sajnos nem egyedi példák. A szolgáltatások terén is vannak részünkre érthetetlen dolgok. Már az év elején bejelentették, hogy a második negyedévben drasztikusan emelik a fűtés és a villamos energia díját. De miért? Második éve enyhe telünk van. A távhő vállalat jóval kevesebb energiát használ fel a fűtésre, mintha 30 °C lenne a hőmérséklet. A lakosság a többszörösen megemelt díjat fizeti. Nem kell közgazdásznak lenni, hogy kiszámítsuk: kevesebb ráfordítás, magasabb árak, egyértelműen a profit megnövekedését vonja maga után. Amikor a lakosság anyagi helyzete mélyponton van, miért kell akkor a rossz helyzetet még rosszabbá tenni ilyen intézkedéssel? Egyes iparágakban szigorú intézkedésekkel próbálták gazdaságos termelésre szorítani az üzemeket. Amelyik bánya nem tudta 180 Ft/gigajoule alá szorítani az önköltségét, a legszigorúbban bezárásra került. Hasonló megszigorítással termelnek a kohászok. De miért nem tud a kormányzat hasonló eréllyel fellépni a szolgáltató üzemekkel szemben is, ha egyszer esélyegyenlőségről beszélünk? Miért nem lehet kimondani, hogy amennyiben a Távhő nem tudja megoldani a forintból egy lakás fűtését, szanálják a vállalatot. A monopolhelyzetben lévő szolgáltató vállalatok a csillagos égig emelhetik az árakat, szinte páholyból nézik a gazdaság vergődését. Tehetik, monopolhelyzetük erre lehetőséget ad. Ha a kormány komolyan gondolja, hogy esélyegyenlőséget teremt minden vállalat számára, akkor teremtsen egyenlő feltételeket is. A miniszterelnök a HÉT-nek adott interjúban kijelentette: a kormány nem is akar beavatkozni az árképzésbe, mert ők csak a kereteket teremtették meg. Legyen a verseny szabad. Ha ez így van, akkor ne úgy indítsák a versenyzőket, hogy az egyiknek a lábán Adidas sportcipő, a másiknak a lábára húsz kilós súlyt kötnek, és tessék, szabad a pálya, egyenlő eséllyel lehet futni. Ha komolyan vesszük a piacgazdaságot, akkor nem szabad megengedni az ilyen anomáliákat, mely a lakosság széles rétegét érinti. A társadalom nem fog hinni a céloknak. Márpedig hit nélkül ebből a helyzetből nem lehet kilábalni. Nem én mondom, szakemberek is ezt mondják. Nincs az a jó motor, amit fékezéssel le ne lehetne fullasztani. Hát oldjuk fel az előrehaladásunk fékjeit, még mielőtt leég a motor. Csörnök Zoltán