Heti Válasz, 2005. április-június (5. évfolyam, 14-26. szám)

2005-06-09 / 23. szám

I­V. ÉVFOLYAM, 23. SZÁM , 2005. június 9. KULTÚRA HetiVálasz OPERA Zeneszerző: ■ GYÖNGYÖSI LEVENTE Rendezte: ■ HARANGI MÁRIA Librettó: ■ BALLA ZSÓFIA Díszlet: ■ CSIKÓS ATTILA Jelmez: ■ NAGY VIKTÓRIA ■ V. NAGY VIKTÓRIA kultura@hetivalasz.hu T­öbb okból is örülhetünk: új magyar operát mutattak be május végén az Operaházban, ott, ahol hónapok óta szinte csak gondokról hallani. Ráadásul fiatal szerző mű­véről van szó. Gyöngyösi Levente operájának története korábban kezdődött: A gólyakalifa első felvonása 1999-ben, a második felvonás egy része 2000-ben, a teljes mű pedig, fé­lig szcenizált változatban 2001. október 23-án már elhangzott. Nagy várakozás előzte meg ezek után a május 28-i színhá­zi premiert, sokakat érdekelt, mit mondhat egy fiatal zene­szerző Babits Mihály 1913-as, a freudi lélektan szellemében született történetéről, jól döntött-e, amikor ezt a pszichológiai regényt választotta. És színpadra állítható-e a személyiség felbomlásának folyamata? Mert a disszociatív identitászavar­ban szenvedő Tábory Elemér sztorijában legalább akkora a siker lehetősége, mint amekkora a bukás kockázata. Néhány lassú, széles hangból álló taktus után felgördül a függöny, az egyetlen prózai szereplő, a Kikiáltó alakja sejlik föl a színen. Kulka János pár perces néma jelenlétével mint­ha nemcsak azt akarná jelezni, hogy beleszólása lehet a tör­ténetbe, hanem előre kívánná vetíteni a baljós jövőt is. Pisz­tolylövés jelzi a kvázinyitány végét, és gyors váltással a tizen­hat éves Elemér szobáját látjuk: reggel van, a fiú ébredezik. Elemér - afféle család szeme fénye, eminens diák - szörnyű titkot rejteget: rémálmok gyötrik, éjjelente asztalosinasként tengődik, akit folyton ütnek, aláznak. A következő képben már az Inast próbálja kiverni az ágyból szívtelen Mestere, annak felesége és a Fősegéd. Megtudjuk: álmában neki sok­kal jobb sorsa van, szerető család veszi körül. Innentől egyet­len személy két élete, különféleképpen megélt férfivá érése zajlik előttünk felváltva: amikor egyikőjük alszik, a másik erőre kap. Az egyik én álmodja a másikat, összefonódó tör­ténetük pedig szükség- és sorsszerűen fordul tragédiába. Gyöngyösi Levente játszható és befogadható zenét kompo­nált - utóbbiban nagy szerep jut a Vashegyi György által veze­tett zenekarnak. Vashegyi jól ismeri a darabot, amely eddig is mindig az ő vezényletével szólalt meg. Eklektikus mű A gólyakalifa, felfedezhető benne többek között Mozart, Ver­di, Richard Strauss, Puccini és Bartók hatása is. Sőt, a szerző még tovább megy, amikor például a bárzenés, bluesos jele­netekben megszólal az elektromos orgona és a basszusgitár - ez nem baj, de elég lett volna egyetlen esztrádbetét. Akkor is, ha a zeneszerző és a szövegkönyvíró Balla Zsófia által ki­talált kurtizán ebben a közegben mozog otthonosan. Balla Zsófia Babits nyomán dolgozott: jobbára követi az esemé­nyeket - verseket is kölcsönöz tőle ám néhol változtat. Ésszerű, hogy a librettó olvasható a színpad fölötti kivetítőn: megkönnyíti a nézők dolgát, mivel az erőteljes zene gyakran a szövegérthetőség rovására megy. Bár Harangi Mária rendezése nem tartozik az operatörté­neti újítások közé, nem lehetünk elégedetlenek. Követhető, Lélek -hasadva A GÓLYAKALIFA a Magyar Állami Operaházban sokszor túlságosan is egyértelmű megoldásai mellett vannak olyan képek, mint a hirtelen a közönség felé forduló naper­­nyős velencei hölgyek, akik nemcsak arcukon, hanem ru­hájukon is riasztó maszkokat viselnek. Az Ezeregyéjszaka­ihlette Wilhelm Haufe-mese pedig színház a színházban: bábjáték-árnyjáték formában elevenedik meg a gólyává válto­zott kalifa és a nagyvezír története - Kulka teljesen ura a színnek, és lenyűgöző a két „bábfigura” alakítása is. Kevésbé az az énekesek teljesítménye. Az első szereposz­tásból egyedül talán az Elemért éneklő Sólyom-Nagy Máté emelhető ki, akivel Ambrus Ákos Inasként próbált lépést tar­tani. Ezúttal fájdalmas csalódás volt Herczenik Anna Etelká­ja. Tóth János sajnos ugyanazokkal a klisékkel dolgozott Mes­terként, mint a Kisvárosi Lady Macbethben rendőrfőnökként, azt pedig végképp nem tudni, mi indolkolta Gerdesits Feren­cet a belcanto Gondolás bőrébe bújtatni. A gólyakalifa ebben az évadban éppen Gyöngyösi Levente harmincadik születésnapján, június 8-án hangzott el utoljá­ra. Jobb alkalmat nem találhatnánk ahhoz, hogy újabb mű­veket, operájából pedig minél több előadást kívánjunk neki­­ és magunknak is. ■ Főbb szereplők: ■ SÓLYOM-NAGY MÁTÉ, AMBRUS ÁKOS, HERCZENIK ANNA KULKA JÁNOS a „bábokkal”

Next