Heti Válasz, 2015. április-június (15. évfolyam, 14-26. szám)
2015-05-28 / 22. szám
50 EfflOBDIAKgK M Futurisztikus regény a jövő Magyarországáról „Félreértik a multikulturalizmust” Minden nép kinyílik és bezárkózik időnként, a mostani népvándorlás azonban új kihívás elé állítja Európát - véli Hász Róbert. A külföldön is sikeres író új regénye, az ígéretföld egy olyan posztapokaliptikus jövőben játszódik, amelyben az Alföldön már nem élnek magyarok, csak holland telepesek és gazdag cigány kereskedőcsaládok. LAKY ZOLTÁN | kultura@hetivalasz.hu Az ön ígéretföldjének holland telepesei puritán kolóniát alakítanak a magyar Alföldön és a régi, liberális rendet okolják hazájuk pusztulásáért. Michel Houellebecq pedig a maga sírját ásó Nyugatról írta Behódolás című művét. Tényleg a végzete felé halad Európa? -Az biztosan baj, hogy félreértelmezik a multikulturalizmust. Szerintem nem az a valódi multikulturalizmus, hogy beözönlik egymillió bevándorló, hanem az, ami Erdélyben vagy a Vajdaságban van, ahol az ott élő népek az évszázadok alatt megtanulták többékevésbé elviselni egymást. Kilengések vannak, de nagy problémák nincsenek. Nagy problémák ott léteznek, ahol hirtelen jelenik meg hatalmas tömeg, és élesek a kontrasztok. Megdőlt az elmélet, hogy jönnek a bevándorlók, asszimilálódnak, és a második-harmadik nemzedéknek már semmi baja. Épp náluk jelentkeznek identitászavarok. A Kárpát-medencében mindig sok etnikum élt együtt, ám mind a keresztény európai kultúrkörhöz tartoznak. Valódi multikulturalizmus ez? - Igen. Mások a szokások, az ünnepek, más a mentalitás. Tudom, mert én is szerb-magyar faluban nőttem fel. Mégis képesek voltunk együtt élni - ez kellene hogy legyen a minta. - Működhet ez az Európára zúduló afrikai és ázsiai tömegek esetében? - Nem tudom. Bizonyos szemszögből én is bevándorló vagyok, de ami most van, az egészen más. Inkább népvándorlás, mint bevándorlás. A Németországban élő ötmillió török húszharminc év alatt szivárgott be, most viszont állítólag mindennap egymillió ember tart az EU felé. Naponta harmincezer érkezik meg, és harmincezer indul útnak. Ez olyan folyamat, amit nem lehet itt, helyben kezelni. - Megoldás, ha bezárkózunk, mint a regényében az Enklávé köré falat építő hollandok? - Szerintem nem, de jobb receptet nem tudok mondani. A regény lényege, hogy nemzeti bezárkózások és kinyílások mindig voltak és lesznek. Időszakosan kinyílunk és bezárkózunk, és mindegy, melyik népről van szó. Hollandiában ma is vannak falvak, ahol úgy élnek, ahogy leírtam: népviseletben, fehér fityulában, reggel elmennek istentiszteletre, megfejik a tehenet, és így tovább. Miközben ott a másik véglet is: Hollandia Európa legliberálisabb országa. - Milyen forrásokból merítette az ígéretföld ötletét? - A feleségemmel beszélgetve került szóba, hogy mi lenne, ha megfordulna a világ, és nem mi járnánk vendégmunkásként külföldre, hanem a németek és a skandinávok hozzánk. Ehhez jött a „kis zöld emberkék” krími beszivárgása, vagyis az orosz katonai agresszió, ami a Kelet és a Nyugat közötti háborús motívum alapja. És a kezembe került két jóslat. Az egyik Alois Irlmaier német kubikusé, a másik Pio atyáé. Bár nem ismerték és nem olvashatták egymást, döbbenetesen hasonló kataklizmát írtak le: egy három napig tartó tűzvihart, amit csak bezárkózva lehet átvészelni. Mindez beindította a fantáziámat. - A műben holland telepesek művelik a magyar földet, a néptelen alföldi falvakat felveri a gaz. Mennyiben a mai magyar társadalom kritikája ez? - Senkit sem akartam bírálni sem a mai, sem az elképzelt társadalomban. 1964-ben született a vajdasági Poroszlón, a délszláv háború kitörésekor, 1991-ben települt át Szegedre. 1995-től a Tiszatáj folyóirat szerkesztője, négy éve a főszerkesztője. Eddigi regényei: Diogenész kertje (1997), Végvár (2001), A künde (2006), Júliával az út (2010), A Vénusz vonulása (2013), Ígéretföld (2015). Könyvei német, francia és olasz fordításban is megjelentek. 2012-ben Márai Sándor-díjat kapott. Mellőzök minden kiszólást és narrációt, a következtetéseket majd levonják az olvasók. Mindenkinek lehet igaza. A hollandoknak, amiért bezárkóznak - azt gondolják, csak így maradhatnak meg nemzetként -, de igaza lehet annak is, aki az Enklávéból ki akar törni. Ahogy a magyarnak is, aki bérbe adja a földjét, mit kínlódjon vele, kényelmesebb a balatoni lakóparkban. Igaza lehet az öregnek, aki nem akart elmenni a pusztuló faluból, ott akart meghalni. A végén a fal egy része leomlik, aki akar, kimegy, de már zárják is vissza. Tízezer éve erről szól a történelem. Azt hisszük, eljutunk valahová, de kiderül, hogy egy vargabetűvel visszakerülünk oda, ahol voltunk. Egyes népek helyet cserélnek, de nincs fejlődés - csak változás. Előző regénye, A Vénusz vonulása a felvilágosodás hajnalán kíséri végig két magyar jezsuita csillagász útját Európán át. Nem hozott fejlődést a felvilágosodás sem? - Nem. A racionalizmus nemcsak jót hozott, hanem az abszolút érték