Hetilap, 1845. április-december (1. évfolyam, 1-79. szám)
1845-05-23 / 16. szám
243 év alatt átesünk, szomszédainkkal a’ versenyt azonnal kiállhassuk. — Miért nehéz uj gyárnak, más hasonló régiebb gyárral árban versenyezni? miért van az,hogy uj gyárak néhány éven át, vagy dágábban árulni, vagy pedig kárral dolgozni kénytelenek? — azért, mert minél régiebb valamelly gyár, annál több alkalma volt kevesebb verseny mellett, tehát kedvezőbb körülmények között gyárfelszerelési költségeit megtéríteni; ’s ha egyszer a’ befektetett tőke vissza van szerezve , könynyebben esik olcsóbban árulni; de ha mi keletkező gyárainkat mindjárt kezdetben a’ legtökéletesebb módon szereljük fel, egészen egyenlő lábra tesszük magunkat a’ versenyző régiebb gyámokokkal; mert vagy olcsóbban ’s jobban gyártunk, tökéletesebb szereinknél fogva, mint ők képesek, ’s ekkor velünk a’ versenyt ők nem állhatják ki; vagy pedig ők is kénytelenek itt tökéletesebb módon felszerelni gyáraikat, ’s ekkor felszerelési költség tekintetében egyenlő lábon állunk. Előre látható , hogy ezen második eset adandja magát elé; ’s ha eltkint a’ magyarhoni iparmozgalmak versenye a’ velünk egy uralkodónak hódoló szomszéd tartományok gyáriparára jótékony ösztönnel hatand visza, talán méltányló elismeréssel találkozandunk azoknál is, kik most a’ kérelmes egyedáruság vesztétől tartva aggodalommal nézik mind inkább élénkülő műipari mozgalmainkat. Van azonban még egy más körülmény is, melly a’ mechanicai tudományok gyors fejleményéből eredeti uj czélszerű találmányok meghonosítását nálunk könnyebbé teszi, mint a’ gyáriparban messze haladott nemzeteknél. Az uj találmányok ugyanis többnyire a’ körül forognak, hogy az emberkézi munka megkiméltessék. Ámde az illy találmány alkalmazása olly tartományokban , hol az olly nembeli kézi munka száz meg száz ezer, szegény embernek csaknem egyedüli keresetmódját teszi, kimondhatlan nehézséggel jár, mert százezereket úgy sólván, mindennapi kenyerétől foszt meg. — Nekünk még gyáriparos népességünk igen kevéssé van, ollyan, mellynek a’ műipar egy bizonyos neme egyedüli élelmét tenné (a’ bányászaton kívül) teljességgel nincs; minálunk tehát, a’ legtöbb kézi munkát megkímélő találmányok meghonosítása sincs illyen bajokkal összekötve; mi ez által senkinek kenyerét el nem vesszük; sőt hozzunk bár be például olly gyapjuszövőgépet melly tizenkét ember munkáját végzi, nemcsak senkit nem fosztunk meg keresetétől, sőt mivel egy ember legalább az illy géphez is kell, embernek még keresetet is adtunk, minővel ekkorig nem birt. Mindnyájan tudjuk, hogy az emberközmunkát kímélő gépek Angliában a’ gyárnépesség közt minő sajnálatos nyugtalanságokat idéztek elő. — Jacquard gépe Francziaországban a’ sávolyos takácsságnál (faconiite Weberei) két ember munkáját egyre szállítá, ’s a’ takácsok ellene fellázadtanak. Most legújabban a’ Perrotine gép behozatala a’ kelme-szinező gyárak munkásai közt Sileziában, Csehországban, Poroszországban, szerencsétlen nyugtalanságokat idézett elé; sőt tudunk esetet, hogy egy uj találmányt, melly a’ harisnyaszövő gépet posztószövésre alkalmazd, ’s ezáltal lehetségessé téve, hogy egy ember egy nap alatt 60 — 80 röf posztót szőjjön, mig a’ közönséges posztószövőszéken a’ legjobb takács is alig képes egy nap alatt öt röfnél többet szőni, a’ műiparos Belgium kormánya megvásárolt, de korántsem a’ végett, hogy közönségessé tegye, hanem inkább a’ végett, hogy gyakorlatba vételét akadályozza; mert ezen gép behozatala által sok ezer egyedül a’ posztószövésből élő munkás ember veszti vala el egyetlen keresetét. Nálunk ez egyrészt fényes, de másrészt beteges állapot fen nem forog; mi tehát e’ tekintetben is könynyebben meghonosíthatjuk az emberkéz kímélésére irányzott találmányokat, mellyek a’gyártmányt olcsóbbá teszik; ’s kell hogy meghonosítsuk minél elöbb; mert csak ezáltal lehetünk képesek a külföld versenyét diadalmasan kiáltani. Ezen nézethez még egy fontos rokontekintet csatlakozik, melly a’ legtökéletesb találmányok megszerzését javasolja. A’ legnagyobb akadály ugyanis , mellyel keletkező gyáriparunknak küzdenie kell, ügyes, alkalmatos, kiképzett gyármunkások hiánya. Sajnosan érezzük e’ hiányt minden szakban; de érezzük különösen az olly igen fontos szövő gyáripar pezsgésnek indult különféle nemeinél. És ezen hiányt a’legerélyesebb törekvés sem képes rögtön fedezni. Gyárépületeket, ha erőnket megfeszítjük, máról hónapra emelhetünk; a’ világ első rendű gépgyárainak utazó bizományosai hemzsegnek körültünk, jó fizetésért a’ legjobb gépekkel kinálkozók, de a’ tapasztalatlan, avatatlan népet gyakorlott szövőkké avatni pár hónap alatt nem lehet. — Miként lehet hát ezen olly igen életbe vágó hiányt a’ tehetségig kipótolni ? — csak úgy, ’s nem másképen, ha azon találmányokat tesszük sajátunkká, mellyek a’ hosszas tanulmányt, hosszas gyakorlatot nélkülözhető vé teszik, ’s mellyeknek segítségével közönséges, mindennapias ügyességű munkások által, olly munkákat végeztethetünk, miket illy találmány használata nélkül csak hosszas előgyakorlat által képezhető ügyes munkások végezhetnének. És e’ tekintetben a’ szövés mestersége mindenek felett gondoskodást igényel. Nincs iparág, melly aránylag több kezet kívánna , miszerint manufacturalis szükségeinket saját szorgalmunk által fedezzük, mint épen a’ szövés; nincs iparág, melly annyira alkalmas volna a’ nép legszámosabb osztályainak egy igen becses mellékkeresetet nyújtani, ’s ekkép a közjólét gyarapításé