Hetilap, 1845. április-december (1. évfolyam, 1-79. szám)
1845-07-01 / 27. szám
tion en general sous influente des applications de la Vapeur. Par C. Pecqueur. II. ed. Paris, 1839.^ A’ Gray Tamás vasútjának azonban Stephenson gözkocsijával figyelemre méltó árnyoldalai is vannak. A’ vasút majdnem fékmentes és egyenes vonalt tesz fel. A’ nagyobb emelkedések és nagyobb görbülések vagy lehetlenné, vagy veszélyessé teszik. Népesített rónaságokon e’ fogyatkozások tekintetbe sem vehetők ’s itt elő sem is adják magokat; de hol nevezetesebb kereskedési piaczokat kell egyesíteni, meglévő érdekekhez simulni vagy épen olly pontokat összekötni, mellyek a’ természettől egymásral kölcsönhatásra rendeltetvék ’s mellyek egymás nélkül jelentéstelenek — miilyenek péld. Pest és Fiume — ott a’ locomotiv-vasút árnyoldalai legyőzhetlen akadályokká válhatnak. Nem mondom, hogy a’ Fiume előtti hegységek olly emelkedettségekkel bírnak, melylyek a’ gőzerő alkalmazását lehetlenné teszik, sőt belsőmben meg vagyok győződve, hogy legyőzhetlen akadály itt nem adja elő magát — ’s hogy csak akarni kell, ’s a’ fiumei vasút meglesz, de minthogy egyesnek akarata, bármilly világos meggyőződésen alapuljon is az, illy nagy vállalat létesítésére nem elegendő, olly találmány taglalásába kell bocsátkoznom, melly a vasút kivihetőségéről a’ nagy közönséget is meggyőzze. Az, mit taglalni fogok, a’ légköri vasút. Olvasóim bizonyosan többet olvastak már e’ találmányról, ’s így nem egészen ismeretlen dologról szóljok. Képzeljenek magoknak üveg csőt, mellynek belseje tökéletesen hengerded, ’s dugják be egyik száját valami épen bele illő ’s benne minél csekélyebb súrlódással mozogható dugóval és szítják ki másik végéből a benne lévő levegőt — mint kiszírjuk a’ lopóból, — akkor valamint a’ topóban a bor, úgy a’ mondott üveg csőben a’ dugó fog a’ csőben a’ szívó szájához mozogni. — Illy akárki által is könnyen megtehető kísérleten alapúl a’ légköri vasút elve. ’S ezen elv alkalmazása nemcsak lehetővé, hanem könnyűvé is teszi a’ fiumei vasút megépíttetését. Az első, ki tudtunkra az elvet, személy- és vagyonszállításra alkalmazni akará, Wallace angol mérnök vala 1824-ben. Hogy olvasóim Wallace találmányát fölfogják, képzeljenek magoknak ismét csövet, de öntött vasból és földön fekvőt; péld. a’ pesti nagypiacz és a’ kőbánya közt. Legyen a’ vascsőnek átmérője 10 láb ’s alsó részén belől két vassín, mint a’ vasutaknál lenni szokott. Azután képzeljenek magoknak a’ csőnek nagypiaczi végén már beleillesztve dugót, melly egészen hengerded , csakhogy alól, hol a’ két sín fekszik, két kivágása van; a’ dugón pedig kocsit, mellynek kerekei a’ dugó tova mozgásánál a’ sínekre alkalmazkodnak. Végtére pedig képzeljenek magoknak a’csőnek kőbányai száján, nem levegőt kiszívó embert, hanem nagy légszivattyút. Ha e’ légszivattyú a’ csőből a’ levegőt kitakarítja , ugyanaz fog történni, mi fentebb a’ kis csőnél történt. A’ dugó a’ kocsival együtt a’ csőben a’ kőbánya felé fog mozdulni. Hogy ezt olvasóim tökéletesen megértsék, tudniok kell, hogy azon finom folyadék, melly levegőnek neveztetik , a’ föld szikén ’s a’ közönséges körülmények alatt, minden négyszög hüvelyknyi térre 12 Vz fontnyi nyomást gyakorol. Mi ezen nyomást rendesen nem érezzük , mert minden oldalról hat reánk, mert belsőnkben is vannak légnemek , mellyek ellenhatást gyakorolnak ; egy szóval, mert ezen légnyomáshoz a’ természettől alkotva vagyunk. De mihelyest ezen légnyomás nem minden oldalról egyforma, mint midőn valamelly csőnek egyik végét újunkkal bedugjuk, másik végéből pedig a’ levegőt kiszírjuk, azonnal érezzük, hogy ujunk a’ csőhöz nyomatik. — Tudniok kell azután olvasóimnak azt is, hogy a’ légszivattyú olly eszköz, mellynek segítségével a’ levegőt valamelly zárt térből kitakaríthatni — nem minden levegőt ugyan , hanem kisebb nagyobb részét , mi által egyik oldaton a’ légnyomás kisebbedik ’s így a’ másik oldaton (ellennyomás által meg nem semmisített) kisebb nagyobb azon iránybani érezhető nyomás fog mutatkozni. Wallace csövében, ha feltesszük, hogy a’ levegőnek mindég csak fele takarítatik ki, a’ kőbánya felé minden négyszög hüvelyknyi térre, körülbelül 6 fontnyi nyomás fogná a dugót mozgásba hozni, mi minden négyszög lábra közel 9 — ’s így az egész felületre (a’ dugó átmetszete 78 V2 □ láb lévén) mintegy 700 mázsát tesz. A’ Wallace terve mint igen sok terv, papíron maradt, sőt a’ feltaláló ki is nevettetett miatta. Wallace hogy az utazókat tovább szállíthassa , csőbe akará zárni őket ’s azért a’ csőnek felette nagy átmérőt adni ’s hozzá igen hatalmas légszivattyút alkalmazni. A’ keletkező erő a’kívánt eredményhez képest igen nagy volt volna — ’s aztán kinek lett volna kedve, magát sötét keskeny csőben ördögi sebességgel ide-oda szivattyúztatni ? De — mit mondok? — nem maradt papíron a’Wallace terve, hanem javítva , kitisztítva a’ kivihetlenség salakjából. Pinkus kísérletei után Clegg mérnök agyában újjá született. Clegg úgy mint Pinkus, kivette a’ vassíneket a’ csőből ’s úgy rakatá le, mint a’ közönséges vasutaknál szokás. A szívócsőt a’ két sín közé fekteté ’s annak az óhajtott eredményhez mért átmérőt adott. Felesleges erő tehát nem alkalmaztatott és az utazók is istennek fris levegőjében mozoghattak — ha mozoghattak. A’ főfeladat tudniilik abban állott; a’ csövön kívüli első kocsit úgy kötni össze a’ csőben lévő ’s mozgó dugóval, hogy ez által levegő ne jusson a dugó és szivattyú közé. És Clegg bámulatra méltó ügyességgel oldá meg a’ nehéz talányt. Ő először is a’ cső felső részét egész