Hetilap, 1845. április-december (1. évfolyam, 1-79. szám)

1845-07-01 / 27. szám

tion en general sous­­ influente des applications de la Vapeur. Par C. Pecqueur. II. ed. Paris, 1839.^ A’ Gray Tamás vasútjának azonban Stephenson göz­­kocsijával figyelemre méltó árnyoldalai is vannak. A’ vasút majdnem fékmentes és egyenes vonalt tesz fel. A’ nagyobb emelkedések és nagyobb görbülések vagy le­­hetlenné, vagy veszélyessé teszik. Népesített rónaságo­­kon e’ fogyatkozások tekintetbe sem vehetők ’s itt elő sem is adják magokat; de hol nevezetesebb kereskedési piaczokat kell egyesíteni, meglévő érdekekhez simulni vagy épen olly pontokat összekötni, mellyek a’ termé­szettől egymásral kölcsönhatásra rendeltetvék ’s mellyek egymás nélkül jelentéstelenek — miilyenek péld. Pest és Fiume — ott a’ locomotiv-vasút árnyoldalai legyőzhet­­len akadályokká válhatnak. Nem mondom, hogy a’ Fiume előtti hegységek olly emelkedettségekkel bírnak, mely­­lyek a’ gőzerő alkalmazását lehetlenné teszik, sőt bel­sőmben meg vagyok győződve, hogy legyőzhetlen aka­dály itt nem adja elő magát — ’s hogy csak akarni kell, ’s a’ fiumei vasút meglesz, de minthogy egyes­nek akarata, bármilly világos meggyőződésen alapuljon is az, illy nagy vállalat létesítésére nem elegendő, olly találmány taglalásába kell bocsátkoznom, melly a vasút kivihetőségéről a’ nagy közönséget is meggyőzze. Az, mit taglalni fogok, a’ légköri vasút. Olvasóim bizonyosan többet olvastak már e’ találmányról, ’s így nem egészen ismeretlen dologról szóljok. Képzelje­nek magoknak üveg csőt, mellynek belseje tökéletesen hengerded, ’s dugják be egyik száját valami épen bele illő ’s benne minél csekélyebb súrlódással mozogható dugóval és szítják ki másik végéből a benne lévő leve­gőt — mint kiszírjuk a’ lopóból, — akkor valamint a’ to­póban a bor, úgy a’ mondott üveg csőben a’ dugó fog a’ csőben a’ szívó szájához mozogni. — Illy akárki ál­tal is könnyen megtehető kísérleten alapúl a’ légköri vasút elve. ’S ezen elv alkalmazása nemcsak lehetővé, hanem könnyűvé is teszi a’ fiumei vasút megépíttetését. Az első, ki tudtunkra az elvet, személy- és va­­gyonszállításra alkalmazni akará, Wallace angol mér­nök vala 1824-ben. Hogy olvasóim Wallace találmányát fölfogják, képzeljenek magoknak ismét csövet, de ön­tött vasból és földön fekvőt; péld. a’ pesti nagypiacz és a’ kőbánya közt. Legyen a’ vascsőnek átmérője 10 láb ’s alsó részén belől két vassín, mint a’ vasutaknál lenni szokott. Azután képzeljenek magoknak a’ csőnek nagypiaczi végén már beleillesztve dugót, melly egé­szen hengerded , csakhogy alól, hol a’ két sín fekszik, két kivágása van; a’ dugón pedig kocsit, mellynek kere­kei a’ dugó tova mozgásánál a’ sínekre alkalmazkodnak. Végtére pedig képzeljenek magoknak a’csőnek kőbányai száján, nem levegőt kiszívó embert, hanem nagy lég­­szivattyút. Ha e’ légszivattyú a’ csőből a’ levegőt kita­karítja , ugyanaz fog történni, mi fentebb a’ kis csőnél történt. A’ dugó a’ kocsival együtt a’ csőben a’ kőbánya felé fog mozdulni. Hogy ezt olvasóim tökéletesen megértsék, tudniok kell, hogy azon finom folyadék, melly levegőnek ne­veztetik , a’ föld szik­én ’s a’ közönséges körülmények alatt, minden négyszög hüvelyknyi térre 12 Vz fontnyi nyomást gyakorol. Mi ezen nyomást rendesen nem érez­zük , mert minden oldalról hat reánk, mert belsőnkben is vannak légnemek , mellyek ellenhatást gyakorolnak ; egy szóval, mert ezen légnyomáshoz a’ természettől al­kotva vagyunk. De mihelyest ezen légnyomás nem min­den oldalról egyforma, mint midőn valamelly csőnek egyik végét újunkkal bedugjuk, másik végéből pedig a’ levegőt kiszírjuk, azonnal érezzük, hogy ujunk a’ cső­höz nyomatik. — Tudniok kell azután olvasóimnak azt is, hogy a’ légszivattyú olly eszköz, mellynek segítsé­gével a’ levegőt valamelly zárt térből kitakaríthatni — nem minden levegőt ugyan , hanem kisebb nagyobb ré­szét , mi által egyik oldaton a’ légnyomás kisebbedik ’s így a’ másik oldaton (ellennyomás által meg nem semmi­sített) kisebb nagyobb azon iránybani érezhető nyomás fog mutatkozni. Wallace csövében, ha feltesszük, hogy a’ levegőnek mindég csak fele takarítatik ki, a’ kőbánya felé minden négyszög hüvelyknyi térre, körülbelül 6 fontnyi nyomás fogná a dugót mozgásba hozni, mi min­den négyszög lábra közel 9 — ’s így az egész felületre (a’ dugó átmetszete 78 V2 □ láb lévén) mintegy 700 mázsát tesz. A’ Wallace terve mint igen sok terv, papíron maradt, sőt a’ feltaláló ki is nevettetett miatta. Wallace hogy az utazókat tovább szállíthassa , csőbe akará zárni őket ’s azért a’ csőnek felette nagy átmérőt adni ’s hozzá igen hatalmas légszivattyút alkalmazni. A’ keletkező erő a’kívánt eredményhez képest igen nagy volt volna — ’s aztán kinek lett volna kedve, magát sötét keskeny cső­ben ördögi sebességgel ide-oda szivattyúztatni ? De — mit mondok? — nem maradt papíron a’Wal­lace terve, hanem javítva , kitisztítva a’ kivihetlenség salakjából. Pinkus kísérletei után Clegg mérnök agyá­ban újjá született. Clegg úgy mint Pinkus, kivette a’ vassíneket a’ csőből ’s úgy rakatá le, mint a’ közön­séges vasutaknál szokás. A szívócsőt a’ két sín közé fekteté ’s annak az óhajtott eredményhez mért átmé­rőt adott. Felesleges erő tehát nem alkalmaztatott és az utazók is istennek fris levegőjében mozoghattak — ha mozoghattak. A’ főfeladat tudniilik abban állott; a’ csövön kívüli első kocsit úgy kötni össze a’ csőben lévő ’s moz­gó dugóval, hogy ez által levegő ne jusson a­ dugó és szivattyú közé. És Clegg bámulatra méltó ügyességgel oldá meg a’ nehéz talányt. Ő először is a’ cső felső részét egész

Next