Hétvége, 1985 (7. évfolyam, 260-309. szám)
1985-06-13 / 281. szám
HORGÁSZ___________ Rovatvezető: Szabó Gábor Nádasszéli pontyhorgászat Vajdaságban elég sok a Duna-ág, zárt víz, amelyeknek partját széles, sűrű nádszegély övezi. A keszegfélék, csuka, kárász, törpeharcsa mellett mindegyikben megtaláljuk a pontyot is. Sok vízen hínármezők terülnek el a nád előtt. Ez a rendszerint sekély vizű, jól felmelegedő, másfél-két méter mélységű parti sáv ideális tartózkodóhelye a ponytnak. Ezen a vízrészen a hal állandó mozgásban van. Hol a nádas hűvös vizében bújik meg, hol a hínárosok között turkál táplálékot keresve. Legkönnyebben a nádasszéleken lehet horogra keríteni, különösképp akkor, ha kéthárom helyen a nádas szélét megtisztítjuk a hínártól, és ezeket a helyeket rendszeresen „beetetjük”. Az előre elkészített és a beetetett helyeket közelítsük meg csónakkal, és kellő távolságban szúrjuk le a leszúrókarókat. A horgászat kezdetekor csak néhány szem kukoricát szórjunk a horog köré, hiszen azért etettünk rendszeresen, hogy a pontyok a horgászhelyen tartózkodjanak, és várják az újabb falatokat. Kapás után szórjunk ismét egy pár szem kukoricát a horgászhelyre. Fontos, hogy nagyobb mennyiségű etetőanyag horgászat közben ne kerüljön a vízbe. Megtörténik azonban, hogy a jól karbantartott helyen hiába várjuk a pontyok kapását. Ekkor nem érdemes naphosszat egy helyben ülni, hanem próbáljuk meg megkeresni apontycsapatok tartózkodási helyét. Nevezzük ezt kereső horgászatnak. A nádmozgás alapján ráakadhatunk a nádból kiváló vagy a nádas szélén kesergélő pontycsapatokra. A nádmozgás felismeréséhez azonban egy kis gyakorlatra van szükség. A kezdő horgászt gyakran megtéveszti egy-egy nádirigó vagy egy-egy madár, amely a nád sűrűjében lengeti meg a nádszálakat. A hal, ez esetben a ponyt mozgása más jelzést ad. Nem a nádas leveleit, bugáit, hanem a nádszálak tövét kell figyelni a víz színén. Ha keszeg mozog benne, éppen csak megrezzenti a nádszálakat, az ezüstkárász jobban megmozgatja, a ponty viszont határozottan odébb nyomja, meglendíti a nád tövét, különösen, ha táplálékot tép le róla. Ha ráakadunk ilyen helyre, azonnal is lerögzíthetjük a csónakot, és elkezdhetjük a pontyozást. Jobb azonban, ha nem vagyunk túl türelmetlenek, és az első helyen kívül még egy-két hasonlót keresünk, s azokat szórjuk meg egy maroknyi kukoricával, hogy helyben tartsa a csapatot, míg visszajövünk. S ha esetleg marad türelmünk arra, hogy egy harmadik helyet is így előkészítsünk, oda válás mivel több kukoricát szórjunk, mert ide később jövünk vissza. Miután három helyet előkészítettünk, térjünk viszsza az elsőre, horgonyozzuk le a csónakot a kiszemelt horgászhelytől legalább 5—6 méterre. Nagyobb hibát el sem lehet képzelni, mint amikor a horgász a nádhoz köti a csónakot Ez még szélcsendes időben is elzavarja a pontyokat, különösen ha hullámzó a víz. Vigyázzunk arra is, hogy a lehorgonyzáshoz minél kevesebb zajt üssünk, mert ha erre nem ügyelünk, akkor az ott tartózkodó pontycsapat leginkább helyet változtat, mi meg hiába áztatjuk a zsineget. Egy-egy helyen csak akkor tartsunk ki félóránál tovább, ha a nádmozgásból azt tapasztaljuk, hogy a csapat még ott tartózkodik. Ha nincs kapás, próbálkozzunk más csalétekkel. Ha ekkor sem jelentkezik a ponty, akkor hiába ülünk ott, mert a horgászhelyen tartózkodó pontycsapat nem veszi fel a felkínált csalétket. Szórjunk be újabb marék kukoricát, arra számítva, hogy később esetleg még visszatérünk erre a helyre, és keressük fel a következőt. Ha kapásunk van, szórjunk be újra néhány szem kukoricát, várjunk türelmesen, arraszámítva, hogy a csapat még a horgászhelyen mozog. Ha nem látunk nádmozgást, s az úszónk is mozdulatlanul áll a helyén, keressük fel a harmadik helyet, és kezdjük a dolgot elölről. Megtörténik, hogy az első horogra akadt ponty vergődése elriasztja a csapatot. De az is előfordulhat, hogy az első helyen maradunk, mert a pontykapások „odaszögeznek” bennünket. A nádmozgás figyelése, különösen ha erőteljes, izgalmas látvány. Sajnos a szél gyakran annyira lengeti a nádast, hogy a ponty lassú, finom jelzését nem lehet észrevenni. Ilyenkor tapasztalatainkra vagyunk utalva. Keressük fel sorra a már jól bevált helyeket.Jó horgászhelyek a kisebb-nagyobb hínárfoltok. Ezek leginkább a nádas előtt húzódnak. A hínárosok kis tisztásai természetes horgászhelyek. Csak az a nehézség, hogy a horgot gyakran 10—15 méterre kell hajítani, hogy elérjük a kívánt helyet. Ilyenkor legjobban az osztott súlyú szerelék felel meg. Mivel a dobótávolság nagyobb, módosítani kell a szerelésen. Nagyobb úszót kell választani, amely nem 3-4, hanem 6-7 sörétszemet is elbír. A legalsó ólom ez esetben 20—25 cm-re kerül a horog fölé, a többi meg föléje sokkal sűrűbben. Ilyen szerelékkel már el lehet érni a szükséges dobótávolságot, ugyanakkor megtartjuk az osztott súlyú felszerelésre jellemző érzékenységet. A hínárosok közötti horgászatnál sem kell állandóan ugyanazon a helyen üldögélni. Épp ellenkezőleg, kereső horgászattal találhatjuk meg a halat. A nádszél a hínárosok közötti pontyozáshoz elegendő egy középerős felszerelés: 3 méter körüli bot, peremfutó orsó és 35-ös, esetleg 40-es zsineg. Ha a ponty a hínárba rohan, onnan sokkal könnyebb kikényszeríteni, mintha a nádasba menekülni. Legjobban az úszós, felfektetős szerelék válik be, de csak csendes sima vízen. Egyébként a nádasszéli, a hínárosok közötti pontyozás szereléke az oszlott súlyozási úszós felszerelés. Igen jó kilátások A szolunáris táblázat előrejelzése csütörtöktől csütörtökig Az előttünk álló hétre a szolunáris táblázat jó és igen jó halfogást helyez kilátásba. Csütörtökön és pénteken jó fogást várhatunk. Szombaton, vasárban hétfőn, kedden, szerdán és csütörtökön igen jó halfogás esedékes. Ha a halaik étvágyára, ható többi tényező is olyan kedvezően alakul, mint ahogyan ?■ szolunáris táblázat mutatja, akkor a következő héten étrendünket jóízű friss halétellel gazdagíthatjuk. ___________________________________________/ 16