Heves Megyei Nap, 1998. december (5. évfolyam, 281-305. szám)
1998-12-24 / 301. szám
Vik HEVES MEGYEI NAP NAP-KARÁCSONY 1998. DECEMBER 24., CSÜTÖRTÖK Karácsonyi lapszemlét tartani a magyar és az egri újságírás régi termékei között, nem éppen egyszerű feladat. Lapjaink egymással oly éles versenyben állottak, és az írók, politikusok oly vezéralakjait állították csatasorba a közönség kedvező ítéletének megszerzéséért, hogy a vaskos köteteket megszégyenítő karácsonyi lappéldányok valóságos múzeumai a különféle irodalmi csemegéknek és politikai nyilatkozatoknak. Mindazonáltal érdekes dolog régi, megsárgult újságlapokat böngészgetni, hogy vajon a régiek, elődök mit is írtak e szép ünnepről, s hogy az újságpapír zizzenései és fekete betűi hogyan idézik vissza a ma emberének a régmúlt karácsonyok emlékét, hangulatát. Van, mikor tárcanovellák hadával, hangulatos karácsonyi írásokkal telt meg ilyen lappéldány, de van olyan is, melyben karácsonyi vezércikken kívül csak a hirdetésekből lehet észrevenni, hogy éppen karácsony van. Üljünk most le szép kényelmesen a fotelba, és menjünk vissza az időben, s nézzük meg, hogy is tükröződik vissza az ünnepi hangulat az 1878-as évtől kezdődően egészen 1988-ig, tíz évvel ezelőttig. ■ * * * „Van szerencsém a nagyérdemű helybeli úgy vidéki közönség tudomására hozni, hogy valamint az előbbi években, úgy most is bevásárlás végett nagyobb kereskedelmi városokba utaztam, hol is nagy mennyiségben a legújabb és legszebb czikkeket beszereztem karácsonyi és újévi ajándékul. Különösen játékszereket, karácsonyfára való színes gyertyák és ugyané fák díszítésére szolgáló különböző ragyogású csillárokat...” Ezen hirdetést 120 évvel ezelőtt adta fel Bauer Hermann egri kereskedő az Eger című lap 1878. december 12-i számában. De ugyanitt hirdetett Speiler Ferenc ruhakelmés, Greiner Miksa divatkereskedő és egymást licitálják túl, Sidlauer Dávid például úgy kínálja portékáját, hogy „egy nagy bécsi üzletnek egész raktárát megvettem...”. S hogy mik voltak a legkelendőbb dolgok 120 éve? Karmantyú és uszálytartó, prágai kesztyű, dohányszelence, valódi jappáni czikkek, sőt még kész női mellcsokrok is. Egy héttel később, december 19-én már a hírfüzérben is megjelenik a karácsony szele: az Eger közzéteszi, hogy ő felségeik a király és a királyné a karácsonyi ünnepeket Gödöllőn fogják tölteni. Ugyan a hírfüzérben szólnak persze a lapok a különböző kivégzésekről és a különös rablógyilkosságokról is. Magában a karácsonyi számban csak egy novella és a vezércikk foglalkozik az ünneppel, mégpedig elég szomorúan: „Békét hirdettek az angyalok Krisztus születésekor, és a mai nap a haditárogató harsona hangja, s a gyilkoló ágyúk bömbölő moraja tartja rettegésben a népek millióit!” Húsz évvel később, azaz kereken száz évvel ezelőtt az Egri Híradó nevezetű, hetenkint kétszer megjelenő politikai és társadalmi lapban már más aspektusban is írnak a karácsonyról. A december 20-i számban például a hírblokkban egy rövid kis hangulatkép jelent meg: „A karácsonyfa. A messze fenyvesekben serényen dolgoznak most a jámbor tót és oláh munkások, irtják az örökzöld erdő fiatal hajtásait, s szekerekre rakva szállítják be a városokba.” Ugyanebben a számban hirdetések minden mennyiségben a majolika díszvázákat, carlsbadi porczellánokat, berndorfi evőeszközöket és a franczia babákat kínálják, a deczember 24-i számban megjelenő karácsony napja című vezércikkben pedig már a politika is jócskán megjelenik: „Valami istentelen kéz durva erőszakkal belemarkolt a magyar nemzet szívébe, s szorongatásaival elrabolta annak nyugalmát, megrontotta ünnepét. Ez istentelen kéz a kormány, mely politikai és gazdasági helyzetünket erőszakosságával az örvény szélére sodorta. (...) Régen, nagyon régen volt a magyar nemzetnek ily szerencsétlen karácsonyi ünnepe.” A vezércikk mellett a hírblokkban is megjelenik a karácsony: a lap ír arról, hogy az éjféli misét dr. Samassa József érsek pontifikálja, de beszámol a lap az érseki jogliczeum és a czisztercziek főgimnáziumának karácsonyi szünetéről is (a szünet kb. olyan hosszú volt, mint manapság). S ami már száz évvel ezelőtt is volt: a lap nyolcoldalas karácsonyi melléklettel jelentkezett, melyben írtak Róma, Brüsszel karácsonyáról, de értekeztek benne az egri színészeti állapotokról is. Hét évvel később, már e században, 1905. deczember 23-án az Egri Híradó ugyancsak karácsonyi vezércikkel és tárczával jelentkezett, a deczember 30-i számban pedig hírt adnak az egri földmíves ifjak pásztorjátékáról, s rövid kis tudósítás is van benne a siketnémák intézetének karácsonyáról. Tizenegy évvel később, az első világháború kellős közepének karácsonyi újságját is érdemes fellapozni: az Egri Újság című politikai napilap 1916. december 24-i száma A harmadik címmel írt ünnepi vezércikket: „Azóta, hogy a világháború véres borzalmaival reánk zúdult, harmadszor virrad ránk szent karácsony ünnepe. Ez a harmadik...” Ezenkívül azonban még a karácsonyi számban is a harctéri tudósítások a meghatározóak, ilyen cikkcímekkel lehet találkozni hogy: Dobrudzsában több utóvéd állást elvettünk az oroszoktól - Két olasz őrhajót elsüllyesztettünk... Öt évvel később, immár Trianon után, az Egri Népújság 1921. december 23-i számában hirdetések tömege biztat a karácsonyi bevásárlásra, s arra, hogy a legjobb karácsonyfát az Egri Hangyában lehet kapni. A december 24-i számban ismét csak belekeveredik a politika az ünnepi vezércikkbe: „Karácsony vigíliája beköszöntött. Az utcákon lomha köd bódorog. Szürke, köznapias a hangulat. Mintha a politikai élet fásultsága befészkelődött volna az emberi szívekbe, semmi jó, semmi biztató nincsen a magyar politikában.” Ezenkívül más, nagyobb lélegzetvételű cikkek is szólnak a karácsonyról. Az egyik írás például érzékletesen festi le, ahogyan a diákvárosból kiözönlenek a gyerekek a szünidőre, de e számban érdekes riport is olvasható a karácsonyi piacról: „Az idő kellemes, majdnem olyan, mint tavasszal. Nem csoda tehát, ha a legközelebbi falvak asszonynépe fölvette telerakott háziját, kosarait és bejött Egerbe, a karácsonyi piacra tejföl, tojás, baromfi, apró malac, liba, kacsa és egyéb bőven akadt eladásra, no meg az apróságnak is kell valami cifra holmit vásárolni a karácsonyfára. (...) A Piac (ma Bajcsy) utcán levő üzletek előtt tolong a nép. Persze asszony a legnagyobb része. A boltosok majdnem mind az utcán helyezték el hatalmas mákőrlőiket.” A tudósító még beszámol arról is, hogy a karácsonyfa már elfogyott, viszont nagyon kelendő a sülttök: „Ezt csemegézett a Dobó szobor alján két falusi asszony is, akkorát haraptak belőle, hogy majd elnyomta a lelküket. Aztán tárkányi vizet szoptak utána a piaci kiskút csövéből.” Eltelt ismét húsz év, s jött egy másik világháború. Az Eger című újság Trianon 24, 1943. december 20-i dátumozással jelent meg. S hogy milyen egy második világháborús karácsonyi lapszám? Ekkor adják hírül, hogy dr. Czapik Gyula érsek rendelkezést adott ki, hogy azokon a helyeken, ahol a légvédelmi hatóságok ellenzik az éjféli misét, délután kell azt megtartani. Ugyanezen lapszám tudósít a karácsonyfa-ünnepélyről, melyet a város hadiárvái és a hadműveleti területen lévők gyermekei részére rendeztek. Az ünnepi számban az érsek vezércikke mellett már a maihoz hasonló hirdetések is találhatók:„Az ünnep fényét Tungsram lámpa emeli. Kapható Busáknál, Kaszinó utca.” A december 27-i szám pedig jócskán haditudósításokkal van tele: „Berlinből jelentik a karácsonyi ünnepek keleti harcairól: a szovjet csapatok Zsitomirtól délkeletre tovább folytatták karácsonyi csatájukat igen nagy erőkkel, és szokatlanul nagy és véres vereségeket szenvedtek.” Aztán a háború is csak elmúlt egyszer, s jöttek a „békeidők”, a kemény ötvenes évek. A Népújság 1958. december 24-i számán például a következő cikkek voltak a címlapon: Készül a verpeléti Dózsa Termelőszövetkezet új terve - Cukorrépát termel a tarnabodi KISZ-szervezet - Öt éve egy gépen - Munkavédelmi kiállítás a Mátravidéki Erőműben. Persze azért az ötvenes években is foglalkoztak cikkek a karácsonnyal, sőt még vicceket is közöltek e tárgykörben. Ízelítőül két 1958-as karácsonyi vicc (a rajzon egy mosolygós és egy szomorú szaloncukor): Miért vagy szomorú, pajtás? - kérdi az egyik. - Na hallod, nem elég hogy felakasztottak, még meg is esznek. A másik (egy fenyőtoboz lóg a fáról, alatta egy doboz ajándék, éppen ismerkednek): Üdvözlöm, toboz vagyok - így az egyik. Én is, csak nem vagyok náthás... A sok vicc és esszé mellett rövid hírek is szólnak 1958-ban a karácsonyról: „Az édesipari vállalatok ebben az évben kitettek magukért, úgy dolgoztak, hogy biztosítani tudták a fokozott kereslet mellett is a kellő mennyiségű szaloncukrot. Megyénkbe összesen 11 vagon szaloncukor érkezett.” Két évvel később, immár a hatvanas években járunk: Lenin-jelvény, piros szalaggal - olvasható a címlapon a Népújság december 24-i számában, ám azért az ünnepi számban „Köszöntünk hószárnyú béke” címmel van vezércikk is, igaz, ebben igyekeznek leszögezni, hogy a karácsony ünnepe nem a katolikus egyháznak az ünnepe. Harminc évvel ezelőtt, 1968-ban rendes nagy ünnepi mellékletek szólnak a karácsonyról: írnak ebben cikket Az ország karácsonyfája alatt címmel, de bemutatja a Népújság a vietnami karácsonyt is, sőt fotóriportot közöl a lap Égtájak karácsonya címmel. Húsz évvel ezelőtt a Népújság 16 oldalas ünnepi számát egy, a Csebokszári-lakótelepen felállított karácsonyfa díszíti. Érdekes volt a húsz évvel ezelőtti karácsonyi tévéműsort is áttanulmányozni: 24-én este a Lehet egy kérdéssel több?, majd ünnepi hangverseny és egy NDK-film szórakoztatta a népet, 25-én este TV-torna, a K.O. című magyar film és Kálmán Imre-est volt műsoron, míg 26-án este a San Francisco utcáin. Az egri Vörös Csillag moziban pedig a Hekus lettem című magyar filmet, a Bródyban pedig a Limonádé Joe című színes csehszlovák westernfilmet vetítették 1978 karácsonyakor. S végül elérkeztünk 1988-hoz, a tíz évvel ezelőtti karácsonyhoz, hovatovább már ez is történelem: az ünnepi szám címoldalán például beszámolnak arról, hogy Ülést tartott Heves Megye Tanácsa, a belső oldalakon viszont színvonalas karácsonyi írások találhatók Az erdész karácsonya, a Középkori karácsonyok és a Viszneki betlehemezők címmel. Utólag pedig a Népújság december 28-i száma közöl egész oldalas és hangulatos riportot Kovács Attila tollából Karácsony éjjelén címmel. • Összeségében egyébként mindegy, hogy mikori lapokat néz az ember, 120 avagy tíz évvel ezelőttieket-e, nagyon sok közös van mindben: a megfakult lapokon is a szeretet ünnepéről szólnak a publicisztikák és az összeállítások, és a hirdetések is a nagy ünnepi bevásárlásokra buzdítanak. A karácsony, bármilyen politikai széljárás is van, mindig ugyanarról szól. A 120 és 10 évvel ezelőtti egri újságokban is. BARNA BÉLA Az egri Kossuth tér (ma Dobó tér) 1938 karácsonyán Feszület, a háborúból vissza nem tértek emlékére